terménytárolás

Tiszta haszon – A szakszerű tárolás és a terményminősítés kifizetődik

Az eredményes, minél kevesebb veszteséggel járó terménytárolás alapfeltétele a tisztítás. Idehaza ennek költségét sokan igyekeznek „megtakarítani”, majd a tárolás során a magas keverékesség minőségi problémákat okoz.

Kimutatások alapján hazánkban több figyelmet kellene fordítani a betakarított termés tisztítására. Bár a korszerű betakarítógépek valóban szépen dolgoznak, ezt a folyamatot nem lenne szabad kihagyni. A legtöbb áru mégis kombájntisztán kerül a raktárakba, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a hazai szabványnak már éppen megfelelő, két százalék alatti keverékességről beszélünk, vagy egy százalék alattiról, mert ez a „kis” különbség rengeteget számít, például a szemek közötti légrés kitöltése miatt. „A telítettebb garmada számos probléma okozója lehet a tárolás során” – emeli ki Párkányi Gábor, az SGS Hungária Kft. Agriculture Food and Life üzletágának vezetője.

Igaz, hogy a terménytisztítás súlyveszteséggel, pluszenergia-ráfordítással, többletmunkaerő-költséggel jár és lassítja a betárolás folyamatát, ám mégsem érdemes elhagyni, mert a későbbiekben bőven megtérülnek a vele kapcsolatos kiadások. Vegyünk például egy hagyományos síkraktárt (betonpadozat, tégla vagy beton oldalfal, palatető), ahová gyakran felső pályás betárolással helyezik el a ter­­ményt. Közben a ledobószerkezet alatt összegyűlik a keverékesség (por, törtszem, gyommagvak), ráadásul koncentráltan, 
a terménykúpok tetején. Októberben az­­tán, amikor a környezet hőmérséklete csökken, az áru elkezd melegedni, vizesedni, penészedni, toxinos és bogaras lesz, ami óriási veszteséggel jár. A tönkrement termény elkülönítése, a tétel gázosítása, a gombák megjelenése és az ezzel kapcsolatos értékesítési problémák nagyságrendekkel nagyobb kiadást jelentenek a tisztítás költségénél. „Miután az árut megvásárolta a kereskedő vagy integrátor, a raktározó továbbra is felelősséggel tartozik a minőségért és mennyiségért, egészen a telep elhagyásáig” – hívja fel 
a figyelmet a világ vezető vizsgáló-, el­­lenőrző és tanúsító vállalatának számító 
SGS szakembere.

A homlokrakodós betárolásnál némileg jobb a helyzet, mert ebben az esetben nem szeparálódik a keverékesség. Hátulütője viszont, hogy nemcsak a kúpok tetején alakul ki probléma, hanem egységesen kérgesedik be az áru teteje. 
A mi­­­­nőségi problémás kúpokat is el kell különíteni, míg itt akár 50 centiméteres mélységig teljesen el kell távolítani a terményt, ám leszedéskor gyakran mélyebbre is beletapossák a vizes, penészes árut, ami további károkat okozhat. A sík raktárak helyett alkalmazott fémsilók is nagy odafigyelést igényelnek, elsősorban azért, mert általában nem rendelkeznek szétdobó szerkezettel. A gabonát középre ejtik, így a por, a törtszem oszlopszerűen gyűlik össze, olyan oszlopot képezve az áru teljes mélységében, amely a későbbiekben csak gondot okoz.

Ennek elszeparálása kemény munkával jár, ezért Párkányi Gábor a fémsilókat leginkább a jó minőségű kalászosok rövid idejű tárolására tartja megfelelőnek. A száraz kukorica ejtéskor összetörik, raktározására tehát érdemes más módot keresni. A vasbeton silók szintén speciális tárolóhelyek, hiszen az óriási magasságú, ám mindössze néhány méter átmérőjű cellák szinte légmentesen zárnak. A szellőzés hiánya miatt csak tiszta áru kerüljön bele, és az sem véletlen, hogy nyugaton ezek már gyakran hőmérsékletszenzorokkal vannak ellátva, és hűtik is őket. „Láttam olyan vasbeton silót, amelyikből légkalapáccsal szedték ki a kukoricát” – mond egy elrettentő példát az SGS üzletágvezetője.

A cég tevékenységének fontos része, hogy a tárolás minőségét mintavétellel és analízissel méri fel. Heterogén árunál mindezt nagyon nehéz reprezentatívvá tenni, hiszen a szabvány szerint 3 tonnából vesznek 1 kiló mintát, amelyet aztán a vizsgálat során még többfelé osztanak, így nagyjából 3 dkg-nak kellene reprezentálnia ezt a bizonyos 3 tonnás tételt.

„A tárolás folyamatos figyelmet igényel, mindig az elején kell felfedni a problémákat” – tanácsolja Párkányi Gábor, aki szerint a gazdáknak a terményminősítés költségeit sem érdemes megspórolniuk. Egyrészt ugyanis a független mintavétellel és akkreditált laborvizsgálattal meg tudják védeni magukat, igazolni képesek árujuk megbízhatóságát, ha például gond akad egy feldolgozóban. Másrészt a termékparaméterek ismeretében azt is pontosabban ki tudják kalkulálni, mennyiért adhatják el terményüket, az analízis költsége pedig csupán töredéke 
az elnyerhető haszonnak.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: terménytárolás, terményminősítés, SGS Hungária Kft.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom