Harmonikus trágyázás – Gyakorlati alkalmazás az integrált napraforgó-termesztésben

A napraforgó-termesztés hazai feltételrendszere az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. A növénytermesztési ágazatban bekövetkező műszaki, technológiai és biológiai fejlődés minden területen érezteti hatását. A korszerű, nagy teljesítményű hibridek térhódítása miatt a termelés versenyképessége csak a kritikus agrotechnikai tényezők okszerű, hibridspecifikus (a növény igényeit kielégítő) alkalmazásával valósítható meg.


A napraforgó technológiájában a kritikus pontokat a vetéstechnológia (vetésidő, tőszám, kiegyenlítettség), a növényvédelem (elsősorban a fungicides növényvédelem), valamint a tápanyagellátás jelenti. A napraforgó ökológiai igényét tekintve eltér a többi szántóföldi növényünktől növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási szempontból egyaránt. Kísérleti eredményeink igazolták, hogy a napraforgó nagy tömegű, mélyre hatoló gyökérzete, a gyökérzet állandó növekedése, valamint erős gyökérsavai igen kedvező tápanyagfeltáró képességet nyújtanak a napraforgó hibridek számára. A napraforgót a köztudatban régebben mérsékelt tápanyagigényű, extenzív ráfordításigényű kultúraként tartották számon, napjainkban azonban ez a nézet már nem helytálló. A napraforgó trágyaigénye viszonylag mérsékeltnek tekinthető, azonban a talajból jelentős mennyiségű tápanyagot vesz fel, fedezve ezzel a tápanyagigény jelentős hányadát. A hibridek tápanyagellátásának meghatározásakor mindenképpen törekedni kell a harmonikus tápanyagellátásra a makro- és mikroelemek esetében egyaránt.


A tápelemek szerepe
Az átlagosnál nagyobb terméseredmény csak megfelelő vegetatív tömeg kialakításával érhető el. A napraforgó esetében 
4-5 m²/m² LAI érték tekinthető optimálisnak ebből a szempontból, amit a kielégítő nitrogén-visszapótlás segítségével lehet kialakítani. A nitrogénhiány átlagos vagy átlagosnál jobb talajviszonyok esetében ritkán okoz látható tüneteket, azonban a termésmennyiség csökkenhet. A napraforgó fiziológiai tulajdonságai miatt a nitrogén-túladagolás hatása igen jelentős: emiatt csökken a betegség-ellenállóság, romlanak a szárszilárdsági paraméterek, fokozódik a növény vízfogyasztása, valamint olajtartalom-csökkenéssel is számolni kell. A foszfor élettani hatása elsősorban a napraforgó virágzási-termékenyülési folyamataiban, gyökérfejlődésében, valamint a termés mennyiségi és minőségi tulajdonságainak a szabályozásában nyilvánul meg. Foszforban szegény talajokon a hiánya látens módon a termésmennyiség sokszor jelentős csökkenése által jelentkezik.
A kálium a napraforgó számára legnagyobb mennyiségben felvett makroelem. Kiemelkedő szerepe van a szénhidrát anyagcserében, valamint a sejtszintű transzport folyamatok lebonyolításában. Hiánya a növény aszálytűrő képességének romlásában, valamint a betegség-ellenállóság gyengülésében jelentkezik.
A napraforgó tápanyagigénye
A napraforgó fajlagos tápanyagigénye 
N: 4,0 kg/ha; P2O5: 2,0 kg/ha; K2O: 7,0 kg/ha,
átlagos technológiai szint alkalmazása mellett 150–180 kg/ha nitrogént, mérsékelt mennyiségű, (60-70 kg/ha) foszfort és igen nagy mennyiségű káliumot vesz fel. A növény által felhasznált nitrogén több mint 50-60%-át, a kálium több mint 60-70%-át a talajból veszi fel, csupán a fennmaradó mennyiséget pótolja a műtrágyákból. A foszfor esetében ez az érték kisebb, csupán 30-35%-a származik a talaj foszforkészleteiből, a fennmaradó mennyiséget a kijuttatott trágyaféleségekből fedezi a növény. (Pepó, 2008)
A mezoelemek (kalcium, magnézium) szerepe a napraforgó-termesztésben kiemelkedő, főleg savanyú talajok esetében. A napraforgó fajlagos CaO- és MgO-igénye jelentős, mely kielégíthető 1,5-2,5 t/ha dolomitos mészkőpor alkalmazásával. A makroelemek hasznosulását a mikroelemek jelentős mértékben elősegíthetik. A napraforgó esetében a legfontosabb a kielégítő bórellátás. Hiányában levél- és tányérdeformációk egyaránt bekövetkeznek, melyek hatását az aszály tovább fokozza. A bórnak kiemelt szerepe van a virágzási és termékenyülési folyamatok alakulásában egyaránt. A mangán és a vas szerepe is meghatározó a növény anyagcsere folyamataiban, és hiányuk klo-ro-tikus tüneteket eredményez.
A napraforgó számára a mikroelem-pót-lás az üzemi gyakorlatban elsősorban levéltrágyázás formájában alkalmazott eljárás. A talajba juttatott hatóanyag-felhasználás a mikroelem-visszapótlás során hatékonyabbá válik, és javul a növények egészségügyi állapota.
A trágyázás módszere
A trágyázási gyakorlatban a makroelemek közül a foszfor és kálium teljes mennyiségét ősszel ki kell juttatni, a nitrogén nagyobb adagját megosztva ősszel az alapművelés előtt és tavasszal vetés előtt, vagy vetéssel egy menetben célszerű ki-juttatni. Kisebb dózisok vagy lazább talajok esetén a teljes mennyiség tavaszi kijuttatása célszerű. A tavaszi starterműtrágyázás ma már a korszerű vetőgépek alkalmazásával egy menetben is lehetséges, ami költségtakarékos és talajkímélő megoldás. A levéltrágyák kijuttatására a nyolc-tíz leveles állapotban végzett kötelező fungicides védekezés megfelelő alkalmat biztosíthat.
Kísérleti eredmények
A hibridspecifikus technológia kialakításakor rendkívül fontos, hogy a hibrid harmonikus tápanyagellátására törekedjünk. Kísérleti eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az egyoldalú trágyázás termésmennyiség-csökkenést eredményez. A harmonikus NPK-visszapótlás hatása még a kedvező képességű csernozjom talaj esetében is megfigyelhető volt alacsony, átlagos és nagy tőszámsűrűségi szint esetében is, valamint fungicid-kezelés nélküli és kétszer kezelt állományokban egyaránt. Az egyoldalú N- vagy PK-visszapótlás egyaránt kisebb termésmennyiségeket eredményezett. 
A kétszeri fungicides kezelésben részesített állományokban a termésmennyiség-növekedés az NPK-val visszapótolt parcellákon a csupán N-nel ellátott parcellákhoz képest meghaladta az 500 kg/ha-t, és a fungicidkezelés nélküli parcellákban is közel 300 kg/ha-volt. A fungicides kezelések hatása az elmúlt, 2014. évben fellépő alacsonyabb betegségfertőzöttség következtében mérsékeltebbnek bizonyult, ugyanakkor a harmonikus NPK tápanyagellátás hatására a kétszer kezelt állományokban a növény-egészségügyi állapot javulása miatt jelentősebb, 
604 kg/ha termésnövekedés követke-zett be az egyoldalú N-ellátású parcellák terméseredményéhez képest. A kontroll parcellákban ez az érték csupán 
307 kg/ha volt (1. táblázat).


A napraforgó hibridek optimális nitrogénigényét számos tényező befolyásolja. A termőhely tulajdonságai (talajtípus), az ökológiai viszonyok, évjárati tényezők és a vetéstechnológia jelentős mértékben képesek befolyásolni a termés mennyiségét. Jó tápanyag-szolgáltató képességű talajokon (csernozjom talaj, barna erdőtalaj) alacsonyabb N-pótlás is elegendő 
(N60-90+PK), gyengébb talajokon na-gyobb (N90-120+PK) táp-anyag-dózis hasz-nálata szükséges. Az évjárat csapadék-viszonyai is eltérő hatást gyakorolnak a hibridek trágyareakciójára. Csapadékos évjáratokban a betegségekre való fogékonyság fokozódása miatt is jelentős terméskiesést generálhat. A 2013. évi kutatási ered-mények a fent említetteket igazolták. A talaj tápanyagtartalmának növekedése és a tőszám sűrítése a vizsgált napraforgó hibrideknél a gomba kórokozók által előidézett fertőzöttséget növelte. A legnagyobb Sclerotinia, Diaporthe és tányérbetegség fertőzöttséget az N120+PK és az N150+PK tápanyag-ellátottsági szinteken értük el. Nagyobb tápanyagszinteken 
a szárszilárdsági paraméterek romlottak. A legalacsonyabb szárdőlést és tányér alatti szártörést a kontroll (10,3%; 7,1 %) és az N30+PK tápanyagszinten mértük. Az N150+PK tápanyagszinteken ezek az értékek jelentősen növekedtek (18,3%; 15,2%). A vizsgált hibridek esetében 
a szárszilárdsági paraméterek eltérően alakultak. A terméseredmények tekintetében jelentős eltéréseket mutattak 
a genotípusok. A hibridek és tőszámok átlagában a legnagyobb termésmennyiséget az N30-90+PK tápanyagszinteken figyeltük meg. Az N150+PK tápanyagszinten a terméscsökkenés mértéke erőteljesnek bizonyult.
Elsődleges cél
A napraforgó tápanyagellátását az alkalmazott hibrid, az évjárati és talajhatások egyaránt befolyásolják. A termőhelyi viszonyok ismeretében az elsődleges cél a növény igényeit minden szempontból kielégítő harmonikus makro- és mikroelem-trágyázás megvalósítása, mivel a 
tápelemhiány és -többlet egyaránt a termésmennyiség és a termésminőség csökkenéséhez vezet. Kiemelt jelentősége van tehát, hogy a termelő megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezzen a napraforgó termesztéstechnológiáját illetően, azonban ugyanilyen jelentőségű, hogy a termőhely adottságaival kapcsolatban ugyanilyen széleskörű ismeretei legyenek.

Szerző: Dr. Szabó András adjunktus

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom