Világszerte a hüvelyesekre irányult a figyelem 2016-ban – Értékes, mégis marginális

Méltatlanul kis arányt képviselnek a hüvelyes növények a vetésszerkezetben, holott jelentőségük és szerepük vitathatatlan a fenntartható mezőgazdasági termelésben, a klímaváltozás elleni küzdelemben, az egészséges táplálkozásban és a munkahelyteremtésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) ezért a Hüvelyesek Nemzetközi Évének nyilvánította az idei esztendőt.

Méltóak lennének a figyelemre

A hüvelyesek rendjén belül a pillangósvirágúak családja globális szinten több mint 20 ezer fajt foglal magába. Az ide tartozó növényeket három kategóriába sorolta a FAO: 1. magas olajtartalmú hüvelyesek (például szójabab, földimogyoró); 2. frissen, zöld állapotban fogyasztott hüvelyesek (például zöldbab, zöldborsó); 3. száraz hüvelyesek, amelyek magját éretten, száraz formában hasznosítják élelmezési vagy takarmányozási célból. (A FAO szerint termelésük globális jelentősége alapján a fontosabbak közé tartozik a bab, a borsó, a csicseriborsó, a lóbab és a lencse, míg kisebb jelentőségűek a homoki bab, a galambbab, a bambara bab, a bükköny, a csillagfürt és az egyéb, marginális hüvelyesek.)

A nemzetközi év a száraz hüvelyesekre fókuszál, mivel kiváló minőségű fehérje- és tápanyagforrást biztosíthatnak a humán táplálkozásban és az állati takarmányozásban. Fontos szerepet tölthetnek be a biodiverzitásban, nitrogénkötésük és alacsony vízigényük révén termelésükkel a környezetterhelés csökkenthető, ráadásul kiváló előveteményként szolgálnak. A hüvelyes növények termelésének kiterjesztése világszinten hatékonyan hozzájárulhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Kimagasló szerepük lehet a fejlődő országokban, ahol magas fehérjetartalmuk révén alkalmasak a hús helyettesítésére, illetve a munkahelyteremtésben.

A száraz hüvelyes növények termelési színvonalának ismeretében felmerülhet a kérdés, hogy egy fehérjenövény-program keretében milyen stratégiai eszközrendszert kell kidolgozni Magyarországon annak érdekében, hogy ezek a növények ténylegesen alternatív növényként szolgáljanak a szójababbal szemben, és előnyös agronómiai tulajdonságaik alapján beilleszthetők legyenek a klasszikus vetésforgóba, vagy kedvező élettani hatásuk révén minél nagyobb mértékben növelni lehessen a hazai termelésből származó száraz hüvelyesek fogyasztását.

Szerény termőterület

A száraz hüvelyes növények termesztésével 2040 gazdaság foglalkozott Magyarországon 2015-ben, a termőterület többnyire a keleti országrészben koncentrálódva mindössze 12,5 ezer hektár volt (1. ábra.) Bár bruttó termelési értékük csak 7 milliárd forintra rúgott és alig 0,3%-kal járultak a mezőgazdaság kibocsátásához, ezzel az eredménnyel az EU-28 0,5%-os átlagértékétől országunk alig maradt el. A száraz hüvelyesek részaránya a mezőgazdaság bruttó kibocsátásából az EU tagországai közül csupán Litvániában (3,2%), Észtországban (1,7%), Lettországban (1,3%) és Lengyelországban (1,3%) haladta meg az 1%-ot.

hd1

Magyarországon a száraz hüvelyesek területének 90%-át a borsó (9,1 ezer hektár őszi és tavasz takarmányborsó, 2,3 ezer hektár szárazborsó) foglalta el, a termés 30 ezer tonna volt. 
A második legnagyobb területen babféléket (döntően szárazbabot) termeltünk, igaz, ez csupán 671,5 hektárt (a terület 5%-a) és kicsit több mint 900 tonna termést jelentett 2015-ben. Marginális arányt képvisel a csicseriborsó a 157,5 hektár területtel (1,3%) és 175 tonna mennyiségével, a lóbab a 39,5 hektárral és 36 tonnával, illetve a lencse az alig 15 hektár területtel és évi 10 tonna mennyiséggel. Az egyéb hüvelyesek közé sorolandó homoki bab, édes csillagfürt (fehér, sárga és kék virágú) és szegletes lednek együttes területe is csak 332 hektár volt 2015-ben, amely 225 tonna termést biztosított. (1. táblázat) Bár e növények többsége (bab, csillagfürt, csicseriborsó, szárazborsó, őszi és tavaszi takarmányborsó) részesedhet a Közös Agrárpolitika 2015–2020 időszakának termeléshez kötött támogatásából (2015: ~40 ezer forint/hektár), termesztésük nem lett vonzóbb 2015-ben, azaz együttes területük továbbra is 12%-kal, a gazdaságszám 9%-kal elmaradt a 2005. évihez viszonyítva.

htabl1

Gyenge jövedelmezőség

Magyarországon a csicseriborsón és a lencsén kívül a száraz hüvelyes növények hozamátlaga egyenként 14–36%-kal elmaradt az EU első számú termelő országainak eredményétől, noha az EU-28 átlagánál csupán a borsó és a csillagfürt mutatkozott gyengébbnek a 2010–2014 közötti időszak átlagában. Ráadásul az országos átlageredmények mögött meglehetősen gyenge termelési színvonal húzódik meg, különösen kedvezőtlen időjárású évben, mint a 2015-ös esztendő.

A jövedelmezőség vizsgálata során megállapítható, hogy a termelési költséget – a lencse és a csicseriborsó kivételével – valamennyi száraz hüvelyes esetében támogatás nélkül is fedezte a termelési érték a 2011–2014 közötti időszak átlagában. Ez hektáronként 25-63 ezer forint jövedelmet (a lencsénél és a csicseriborsónál 35 ezer forint és 100 ezer forint veszteséget!) jelentett, 27–71%-kal kevesebbet – illetve a takarmányborsó-búza viszonylatában 65%-kal többet –, mint a főbb szántóföldi kultúrák termesztéséből származó eredmény. A közvetlen támogatást is tartalmazó termelési érték rangsorában a repce és a kukorica után a takarmányborsó, a szárazbab és a lóbab még így is megelőzte a napraforgót. Támogatással a jövedelem 30–152 ezer forint/hektár között mozgott, míg a csicseriborsó-termesztők hektáronként 35 ezer forint veszteséget könyvelhettek el négyéves átlagban.

A jövedelem rangsorát nézve tehát már csak a takarmányborsó vette fel a versenyt a legnagyobb benchmark növényekkel. (2. ábra) Tartsuk szem előtt, hogy ezek az értékek többnyire 
a gyenge színvonal melletti termesztés eredményét tükrözik, 
a csicseriborsót kivéve!

hd2

A költségszerkezet alapján láthatóan a legalacsonyabb változó költség (178 ezer forint/hektár) mellett a takarmányborsót termesztették Magyarországon, míg a legnagyobb közvetlen ráfordítási igénye (270 ezer forint/hektár) a lencsetermesztésnek volt a 2011–2014 évek átlagában. A ráfordítások közül a legjelentősebb, 39–51%-os arányt (91–105 ezer forint/hektár) a gépi munkák költsége jelentette. A szaporítóanyag-költség aránya a változó költségeken belül átlag alatti volt a takarmányborsó (16%) és a szárazbab (15%) esetében, míg a műtrágyaköltség aránya szintén a takarmányborsónál (13%) és a csillagfürtnél (7%) múlta alul az átlagértéket. A fedezeti hozzájárulás a takarmányborsónál kedvezően, hektáronként 103 ezer forint körül alakult a négyéves időszakban, míg a lencse (–20 ezer forint/hektár) és a csicseriborsó (–85 ezer forint/hektár) termelési értéke még a változó költségeket sem fedezte a vizsgált időszakban! Azaz a takarmányborsó termesztése a 2,5 t/ha hozam miatt alacsonyabb értékesítési ár mellett is jövedelmezőbb volt a 2011–2014 közötti időszakban, mint a gyenge hozamot elérő többi növényé. (3. ábra)

hd3

Az európai piac változik, folyamatosan nő a kereslet a különleges élelmiszerek iránt, és a fenntarthatóság is egyre inkább fontossá válik. A száraz hüvelyes növények jól illeszkednek az újfajta fogyasztói elvárásokhoz, precíz technológia mellett termesztésük akár a benchmark növények termelése során elérhető jövedelmet is biztosíthatnák, nem mellesleg e növények termelői 2020-ig számíthatnak hektáronként évi 40-50 ezer forint összegű termeléshez kötött támogatásra is.

 

Szerző: Dr. Tikász Ildikó Edit – Varga Edina Agrárgazdasági Kutató Intézet

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom