A tavaszi magágykészítés nem tavasszal kezdődik

A tavaszi talajművelés már ősszel elkezdődik ahhoz, hogy a vetendő növényünk igényeihez igazodó fizikailag és biológiailag is rendben lévő talajszerkezetet alakítsunk ki. Szükséges a tudatos gondolkodás, az előrelátás, hiszen a tavaszi keléshez, az ütemes kezdeti fejlődéshez, az egyöntetű, egészséges állomány kialakulásához a talajművelésünk nagyban hozzájárul.

A jó magágy ismérvei a következők:

• mélysége a növény igényeihez igazodik,
• morzsás szerkezetű, de nem poros,
• ülepedett,
• nem tömődött,
• nyirkos, de nem vizes,
• gyommentes.

Ezek alapján a teljes talajelőkészítési folyamat az elővetemény lekerülésétől indulva felelős a magágyunk minőségéért.

Nézzük az egyes elemeket egyenként!

1, Tarlóhántás és -ápolás (tarlóművelés): az időben végzett tarlóhántással elsősorban a talajunk vízgazdálkodására vagyunk hatással, a talaj további száradását akadályozzuk meg, Ezzel akár 30 mm nedvességet is megőrizhetünk a talajban. Az „időben végzett” azt jelenti, hogy a nyáron betakarított elővetemény után minél hamarabb rá kell menjünk a területre tárcsás boronával, rövidtárcsával, kultivátorral. Természetesen ezzel még a következő év elején szükséges nedvességet nem tudjuk közvetlenül és maradéktalanul biztosítani, de a művelet után a talajbeli biológiai folyamatok serkentését elérjük, ami elsősorban a mikrobiális életet jelenti. Ezek az élőlények pozitívan hatnak a talaj szerkezetére, rendkívüli módon segítik a morzsalékos állapot későbbi kialakulását, a humuszképződést, így közvetve a talaj vízbefogadó és raktározó képességét. A bekevert gyom- és kultúrnövénymagvak is megfelelő csírázási feltételek közé kerülnek, kikelnek, majd újabb művelettel be tudjuk őket dolgozni a talajba, szerves anyaggal gazdagítva azt. A gyommentesség mint feltétel szintén itt kezdődik, hiszen a tarlóápolással a kikelt gyomokat még virágzás-maghozás előtt elpusztíthatjuk.

Hirdetés

2, Alapművelés: a termesztett növényünk talajának legmélyebb művelése, amelyet végezhetünk forgatással és forgatás nélkül is. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Az ekével történő alapművelés a vízgazdálkodást nem igazán javítja, sőt inkább kedvezőtlenül befolyásolja, azonban a mechanikai gyomirtásban betöltött szerepe kiemelhető. A forgatás nélküli művelés végezhető tárcsával, kultivátorral, vagy talajlazítóval; a talaj szerkezetét jobban kímélik, a biológiai életet sem károsítják olyan mértékben, mint a szántás, és nem utolsósorban a nedvességkészlet megőrzésében is jobban közreműködnek. Viszont a kártevők, kórokozók, gyomok gyérítésében kevésbé eredményesek, nem forgatják, inkább keverik, lazítják a talajt.

A nagyobb hantokat, rögöket a fagy szétfeszíti, segítve ezzel a tavaszi munkánkat

3, Az alapművelés elmunkálásának célja többrétű:

• a nedvességkülönbségeket kiegyenlítjük, lezárjuk a talajt, így a további száradást mérsékeljük,
• az alapművelés által kialakított túl laza, levegős szerkezetet tömörítjük,
• rögöket törünk,
• mindezek által elősegítjük a szervesanyagok feltárását, a mineralizáció kémiai, biológiai folyamatait.

Az alapművelést általában ősszel végezzük, ami sok szempontból kedvező (az őszi-téli csapadék előtt megnyitjuk a talajt, a fagyok segítenek a nagyobb rögök aprózódásában), azonban az elmunkálást nem mindig lehet megtenni, akár a talaj túl nedves állapota, akár az őszi munkacsúcsok miatt. Amikor a talaj nem túl vizes, érdemes akár a forgatást, akár a forgatás nélküli talajmunkát is elvégeznünk! A második esetben ez egymenetben megtörténik a talajműveléssel, hiszen a szántóföldi kultivátorokon, de a tárcsák után is sok esetben ott a henger. A szántást is ledolgozhatjuk, lezárhatjuk azzal egyidőben az ekéhez kapcsolt, különböző szántáselmunkálókkal. Érdemes ezt megcsinálnunk, ha tudjuk, mert egy esetleg hosszú, száraz ősz esetén megakadályozzuk a további vízvesztést, azonban ezzel a várható csapadék beszivárgását nem gátoljuk, de a talajba jutott vizet bent tudjuk tartani. Az őszi elmunkálás a tavaszi vetést előkészítő műveleteket is megkönnyíti: aprómorzsásabb a talajunk, a korai vetésű növények magágy-előkészítése is hamarabb, kevesebb művelettel megvalósítható. Ha nem történik ősszel elmunkálás, a tavaszi növényünket pedig áprilisban-májusban vetjük, érdemes kora tavasszal, a melegedéssel együtt száradó talajfelszínt elegyengetni, az szántás után maradt felszíni egyenetlenségeket elmunkálni, elsimítani. Eszközünk lehet bármilyen simító, amellyel egyenletes, sík felszín alakítható ki, a párolgó felület csökkenthető. Az így lezárt talajban jobban meg tudjuk őrizni a nedvességet. Ha gyomosabb lenne a terület, akkor kombinátor, esetleg kultivátor is használható, amelyen simító eszköz is található, a gép végén pedig henger a talaj zárása céljából. (A kiegészítők palettája igen széles: a simítók készülhetnek fa- vagy fém-, esetleg betongerendákból, fapallókból. A talajművelőket a gyártók akár a kombinált gépeiken, akár önmagukban használhatóan is készítenek fémlemez(ek) felhasználásával. Az egyengető alkatrészek sok esetben rugós szárra rögzítettek, így a rögtörés, egyengetés még intenzívebb. Ha túl nedves a talaj, várjunk a használatukkal, mert az elkent talajfelszín káros, sőt száraz körülmények között sem jó a használatuk, mert akkor meg túlzottan poroznak.

Hirdetés

Régóta használt szántáselmunkáló eszköz a fogasborona, ami egyengeti a talajfelszínt, porhanyít, sok esetben simítókhoz kapcsolva járatják.

Kiváló keverő, porhanyító munkájuk van az ásóboronáknak, műtrágya bedolgozására is alkalmasak. Aktív eszköz a forgóborona, amelynél a függőleges fogakat a traktor TLT-je hozza forgómozgásba: törik a rögöket, alakítják a szükséges, porhanyós magágyat. Előszeretettel használják őket kisebb 3-4 méter munkaszélességű vetőgépek előtt, kapcsoltan. A traktortól több erőt igényelnek, de nagy előnyük, hogy akár a szántáselmunkálás-magágykészítés-vetés műveleteket egyszerre is végezhetjük a remek talajmegmunkálásuk miatt.

Az időben végzett tarlóhántással elsősorban a talajunk vízgazdálkodására vagyunk hatással, a talaj további száradását akadályozzuk meg.

4, Magágykészítés: a vetés előtti utolsó, általában néhány nappal azt megelőző művelet. Érdemes nem túl mélyen, általában a növény vetési mélysége alatt 1-2 cm-rel végezni. Legalkalmasabbak erre a magágykészítő kombinátorok, germinátorok, amelyek sekélyen dolgoznak, viszont olyan elemekből állnak (simító, rugós szárú kapák, keverő, egyengető tárcsák, spirálok, rugós pálcák, pálcás, léces henger), amelyek garantálják a talaj „finommegmunkálását”, azaz porhanyós, a jó magágy követelményeinek megfelelő talajállapotot hoznak létre.

Meg kell említenünk még az úgynevezett vetőkultivátorokat is, amelyeknél a szántóföldi kultivátort vagy a rövidtárcsát és a vetőgépet építik össze a gyártók, így a lazább szerkezetű talajtípusokon, akár az alapművelés-elmunkálás-magágykészítés és a vetés egymenetben végezhető. Nagy előny ez a nedvességmegőrzés, talajtaposás mérséklése, a munkaszervezés és a költségcsökkentés szempontjából is.

Láthatjuk tehát, hogy a szántóföldi növénytermesztésben a sikeresség érdekében minden mindennel összefügg. Most csak egy szeletét emeltük ki a termesztéstechnológiának, de így is érzékelhető, hogy a „rendszerszemlélet” mennyire lényeges, a kemikáliák használatának visszaszorítása, mérséklése sok minden más tényező összehangolására hívja fel a figyelmet, és még a talajok állapotának javításáról-fenntartásáról nem is beszéltünk. 

A talajművelésünk nagyban hozzájárul a keléshez, ütemes kezdeti fejlődéshez

Szerző: AgrárUnió