Vízjárta tájakért

AgrárUnió: A hazai kisvizes élőhelyek revitalizációjához kapcsolódó program illeszkedik nagyobb léptékű programokhoz?

Hubai Imre: Az Európai Unió egyik programja a Kárpát-medence korábban vízjárta területeinek a visszanedvesítése. A 19. század első felének vízborította és árvízjárta területeit bemutató térképek jól érzékeltetik, hogy ezekhez milyen készletekre, milyen mértékű tájhasználat-váltásra lenne szükség. Az ideális, 1,2–1,3 millió hektáros cél elérése jelenleg nem várható azonnal, azonban a jövő évben megjelenő, kisvizes élőhelyek revitalizációját célzó pályázati felhívásunk – véleményem szerint – alkalmas lesz arra, hogy felkeltse a gazdálkodók érdeklődését, és adnak teret a víznek. Ehhez kapcsolódóan már a legfontosabb tartalékaink, vagyis a harmadlagos művek felkarolásában, a vagyonkezelő kiválasztásában és az ehhez szükséges források előteremtésében is megjelenhet a gazdálkodók saját érdekeltsége, ami együttműködésre ösztönözheti őket. Ennek eredményeként, nemcsak a folyók menti holtágakban tarthatjuk vissza a vizet, hanem képesek leszünk messzebbre elvezetni, oda is, ahol emberi beavatkozás nélkül, jóval kisebb eséllyel állna rendelkezésre táji elárasztásra és öntözésre a felszíni víz.

Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára

Persze várjuk az árhullámokat a folyóinkon, hiszen jó ideje nem érkezett olyan árhullám, ami keresztirányú gát nélkül elérné a holtágak medermagasságát és gravitációsan kiléphetne oda. A csapadékhiány mellett ennek az is oka, hogy a folyóink mederszintje a folyamszabályozás óta átlagosan 4-5 méterrel süllyedt, vagyis, ha összevetjük a folyamszabályozás előtti és a mai medermélységeket, akkor egyértelmű, hogy akár több milliárd köbméter víznek kell érkeznie a folyókon ahhoz, hogy a holt medreket keresztirányú elzárás nélkül, gravitációs módon működtessük.

Hirdetés

Számíthatunk többek között Tiszalöknél, Kiskörénél a meglévő tiszai duzzasztási lehetőségekre, és persze a Körösökön Békésszentandrásnál és Békésnél lévő duzzasztóművekre is, illetve már vannak fenékküszöbök is, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egyes folyószakaszokon meg tudjuk emelni a folyóink vízszintjét, ezzel lehetőséget teremtve a gravitációs kivezetésre. De az élővilágnak azáltal is kedvezőbb állapotokat teremthetünk, hogy a folyók egyik partoldalán magasabb vízszintet alakítunk ki, ezzel sebesebb folyást generálunk. Ez az időszakosan beszűkülő, alacsonyabb folyami vízhozam mellett javítja az ökológiai állapotokat, viszont egy későbbi, nagyobb vízhozamnál (áradásnál) nem akadályozza jelentős mértékben az árvíz levonulását. A keresztirányú elzárás – Tiszalök, Kisköre – esetében viszont azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag olyan mennyiségű vízkészleteket tudunk felhalmozni, és oldalirányba kivezetni, amivel a jászsági, nagykunsági, a hajdúsági, az észak-békési földek egy részét már ma is el tudjuk látni öntözővízzel, valamint a Vizet a tájba! program által a tájat is feltölthetjük a betárolt vízzel.

A Kárpát-medence vízrajza 1938-ban

Érzékeltetni szeretném a kétféle hasznosítási forma nagyságrendjét. 2025-ben a Vízügy a vízjogi engedéllyel rendelkező és öntözéses tevékenységet folytató gazdáknak mintegy 200 millió köbméter öntözővizet adott át, míg az ökológiai vízpótlás és vízmegtartás céljából több mint az ötszörösét: több, mint 1 milliárd köbméter felszíni vizet helyeztünk el a tájban. Terveink szerint, ezek az arányok a jövőben is fennmaradnak mindaddig, ameddig mindenhol meg nem lesz a táj hűtéséhez és visszanedvesítéséhez elégséges mennyiségű víz. A 2025-ös aszály ellenére is volt olyan gazdálkodó, aki nem használta fel a teljes, vízjogi engedélyben biztosított, lekötött éves vízkeretét, vagyis még mindig vannak olyan gazdálkodók, akik jóval kevesebb vízmennyiséggel is képesek megtermelni azt a hozamot, amire szükségük van. Takarmánykukorica esetében ugyan 1000-1200 köbméter hektáronkénti öntözővízzel elő lehetett állítani 2025-ben hektáronként 6 tonnányi termést, de ha valaki nem elégszik meg ezzel a hozammal vagy vízigényesebb kultúrát vet, vagy másodvetéssel is számol, akkor akár ennek a mennyiségnek a duplájára vagy még többre is szüksége lehet. Az Agrárminisztérium tervezi, hogy a jövőben azt is felméri, hogy egyáltalán mely mezőgazdasági művelés alatt álló területek láthatóak el és milyen mennyiségű öntözővízkészlettel, megtérül-e az öntözés, továbbá, hogy a vizsgált területeken hogyan határozzák meg a víznormákat, amelyekre készleteznie kell a Vízügynek. Ez azért is fontos, hogy megnövekedett újabb vízigény mellett is nagy biztonsággal ellátottak legyenek a már meglévő vízjogi engedélyesek. De az öntözésfejlesztés mint lehetőség is nagyon fontos. Nincsenek illúzióink: a korábbi évek tapasztalata és a prognózisok alapján készülnünk kell arra, hogy több aszályos év állhat előttünk, mint csapadékban bővelkedő. Amennyiben a jelenlegi hatásterületek mértékét növelni tudjuk a ma még kezeletlen, de meglévő harmadlagos művek rendbetételével, közcélúvá tételével, akkor egy, a 2025-ös Aszályvédelmi Akcióterv jellegű intézkedés végrehajtását jóval az aszály kialakulása előtt, még a bővizes időszakban el tudjuk kezdeni.

AU: Mekkora pénzügyi keret áll rendelkezésre ezekre a programokra?

HI: Mi elsősorban az éves öntözésfejlesztési keretet tudjuk és fogjuk a továbbiakban is arra használni, hogy a már meglévő harmadlagos műveket, öntözőrendszereket korszerűsítsük, a gazdálkodók többlet öntözővízzel való ellátását biztosítsuk, és akár új hatásterületek öntözéses gazdálkodásba vételét és elárasztását készítsük elő. Illetve az Agrárminisztériumnak vannak saját öntözőrendszerei, melyeket bérbe adunk mezőgazdasági termelőknek annak érdekében, hogy az öntözéses gazdálkodáshoz meglegyen számukra a minimális infrastruktúra. A 4,7 milliárd forintnyi, 2025-ben az Aszályvédelmi Akcióterv végrehajtására elkülönített forrásról tudni kell, hogy azt az Energiaügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság használta fel: 3,2 milliárd forintot eszközbeszerzésekre, műszaki beavatkozásokra, gépbeszerzésekre, 1,5 milliárd forintot pedig üzemeltetésre.  A feladat ebben a „tesztüzemmódban” próbára tette a vízügyi ágazat teherbíró képességét: megtudhattuk ezáltal, hogy hol vannak a legszűkösebb kapacitások, hol kell mindenképpen bővíteni a hálózaton, fejleszteni az ellátórendszereket ahhoz, hogy ne jöjjünk zavarba a jövőben az évente szükséges, vagy akár az ideit többszörösen meghaladó mennyiségű vízigény esetén sem. Vagyis ahhoz, hogy elinduljon a Kárpát-medence visszanedvesítése, legalább egy ilyen mértékű pénzügyi forrásnak rendelkezésre kell állni jövőre is. Sőt, ha a költségvetés teherbíró képessége megengedi, illetve a gazdálkodók érdeklődését fel tudjuk kelteni, valamint lesznek vízkészleteink, akkor meggyőződésem, hogy ezeken felül a KEHOP Plusz forrásai, akár a LIFE Program finanszírozása rohamosabb léptekkel tudják segíteni a vízügyi ágazat vízkészleteink megőrzését szolgáló beruházásait.

„Az Agrárminisztérium tervezi, hogy a jövőben azt is felméri, hogy egyáltalán mely mezőgazdasági művelés alatt álló területek láthatóak el és milyen mennyiségű öntözővízkészlettel…”

AU: Vannak olyan nemzetközi példák önök előtt, amiket még nem vetettek be itthon, de hasznosak lehetnek vízpótlásra? Izraelben például 90 százalékát megtisztítják a szennyvíznek, majd visszajuttatják öntözővíz formájában a mezőgazdaságba.

HI: Vannak, persze, például az említett izraeli megoldást azért is mondanám jónak, mert az ottani körülmények között minden csepp öntözővíz aranyat ér, hiszen olyan áron tudják előállítani az öntözővizet, ami szinte vetekszik az ivóvíz árával, és azzal a fajlagos költséggel, amennyit nekünk itthon a szivattyúkkal történő vízkitermeléshez kell felhasználnunk. Sikerült az öntözővíz-betározást is megoldaniuk a sivatagi körülmények között, azonban azt hozzá kell tennünk, hogy a tisztított szennyvíz esetében –, ami nagyon komoly érték – rendkívül szigorúan kell a kémiai és fizikai paramétereket vizsgálni ahhoz, hogy öntözésre alkalmas legyen. Sőt, ma már elsősorban valamilyen művi tisztítással kell mentesíteni a szennyvizet a különböző kémiai anyagoktól, hiszen például a gyógyszerek, hormonhatású készítmények különösen a fejlődésben lévő szervezetekre vagy a kismamák szervezetére nagyon komoly negatív hatással lehetnek. A művi víztisztítás pedig komoly plusz költséget jelent. Az állattenyésztésben, a növénytermesztésben – különösen a hidropóniás kertészetek esetében – nagyon komoly minőségi elvárások vannak a tisztított szennyvizekkel szemben, tehát ezek esetében még mindig a felszíni élő víz, vagy a felszín alóli vízkivétel jelentik a megoldást. Ez utóbbit viszont véleményem szerint csak ott kellene alkalmazni a jövőben, ahová valóban nincs semmilyen lehetőség eljuttatni a felszíni vizet. Mert a felszín alatti édesvízkészletünkre ezentúl még fokozottabban kell vigyáznunk, és meg kell óvnunk a jövő nemzedékeit a vízhiány okozta konfliktusoktól. Ugyanis annak, ha ma felelőtlenül feléljük a készleteinket, az elkövetkező generációk számára beláthatatlan következményei lehetnek. 

Szerző: AgrárUnió