Mezőgazadasági vadkárok megelőzése, csökkentése, különböző módszerekkel (2. rész)

Az áprilisi lapszámban már felsoroltam a legfontosabb védekezési módokat azok eszközei alapján. Ebben az írásban igyekszem képet adni ezek használatáról, annak feltételeiről, a figyelembe veendő szempontokról.

1. MECHANIKAI AKADÁLYOK 2.

A tartós telepítésű, „fix” kerítéseket – mely zömében a dróthálós, panelos megoldásokat jelenti – a múlt hónapban kitárgyaltam. Ezen a védekezési módon belül, ebben a számban az ideiglenes telepítésű kerítésekről – ilyenek általában a villanypásztorok, más szóval elektromos kerítések – adok tájékoztatást.

A villanypásztorok a csekélyebb mértékű fizikai akadályképzésen túl, az áramütés okozta fájdalom, esetleg sokkhatás által igyekeznek a vadat a terménytől távol tartani. Kezdjük ezek ismertetését az alapvető jogi fogalmak rövid frissítésével:

A vhr. 24. § (1) és (2) bekezdése szerint, az minősül a mezőgazdasági növénykultúra védelmében telepített ideiglenes kerítésnek (esetünkben ideiglenes villanypásztornak) amely a bekerített mezőgazdasági növénykultúra tenyészidőszakát követő 1 hónap elteltével lebontásra kerül, valamint amelyen belül az adott növénykultúra legalább 3 hónapig nincsen bekerítve az adott naptári évben. Ami fontos és kiemelendő: ennek alapján, lehet egy villanypásztor is jogilag tartós telepítésű!

Bár a Vtv. 78. § (1) f) pontja bekezdés szerint: „A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles (…) ha a vadkár megelőzése másként nem valósítható meg hatékonyan, úgy a föld használójával egyeztetve ideiglenes villanypásztort telepíteni a kár veszélyének fennállása idejére, melynek üzemeltetéséről a vadászatra jogosult és a föld használója közösen gondoskodik”, születhet olyan egyezség a felek között, hogy a villanypásztort a föld használója építi meg. Ilyenkor, alapesetben, a telepítés számlával igazolt költségeit, a földhasználó részére a vadászatra jogosult köteles megtéríteni. Hangsúlyozom az egyezség fontosságát, amit nagyon ajánlott írásba foglalni!

Hirdetés

Rátérve a gyakorlati, technikai, műszaki kérdésekre, aki nem kellően járatos az elektromos kerítések létesítésében, feltétlenül forduljon szakemberhez! Első lépésként, mindig határozzuk meg, milyen kultúrát, milyen vadfajok ellen, milyen vadkár kitettségű területen kell megvédenünk. Fontos még az emberi tényező, a „kétlábú vadkár” figyelembevétele is! Ahol nagy eséllyel kelhet lába napelemnek, adapternek, akkumulátornak, ott ezek védelmére is gondolnunk kell: minél nagyobb súlyú, minél feltörhetetlenebb, jól elrejtett, „kamu” betápkábelekkel álcázott tartókba helyezzük az akkut és az adaptert, a napelemet minél elérhetetlenebb helyre telepítsük, jól álcázott, képküldős vadkamerákkal figyeljük a rendszert.

Visszatérve a tervezésre: milyen értékű terményt kell megvédeni, milyen költséggel? Megéri-e pénzügyileg a telepítés? Ha a várható nettó vadkárérték csekély, nyilván nem érdemes komoly beruházást eszközölni, majd annak állandó ellenőrzésére, folyamatosan üzemben tartani, hónapokon keresztül időt, pénzt fordítva rá.

A létesítmény üzemben tartásával kapcsolatban, a jogszabály az üzemeltetést közös feladatként határozza meg. Ahhoz, hogy ez hathatós legyen, és a későbbiek során ne adjon okot vitára, egymásra mutogatásra, célszerű az építés megkezdése előtt a feleknek leülni, írásban részletes egyezséget kötni, a közös üzemeltetés feladatainak, költségeinek elosztásáról.

A műszaki megvalósítás részleteiről azért nem akarok hosszabban értekezni, mert a megépítendő villanypásztor milyenségét alapvetően meghatározzák a 3 bekezdéssel feljebb írt feltételek. A védendő kultúra (mennyire vonzó a vad számára, milyen értékű, milyen hosszan kell védeni), vad (milyen fajú, milyen állománylétszámú- és sűrűségű vad ellen) vadkár kitettség (beálló helyektől való távolság; más, a vad által elérhető és kedvelt táplálékforrások a közelben; víz közelsége; esetleges vadkárveszélyt csökkentő körülmények). Ezek határozzák meg, hogy a villanypásztorunk milyen magas legyen, hány soros, kell-e oszlopozni is a karók között, kell-e láthatósági szalago(ka)t beleépíteni stb. A hálózati áramforrás megléte is kérdés. Ha ilyen nincs, a felhasznált vezetékek hossza fogja meghatározni, hogy milyen teljesítményű adaptert válasszunk (a vezetékek távoli szakaszain is kell legalább 5000 V feszültségnek lenni azért, hogy a védekezés hatékony legyen!), mekkora akkumulátor-kapacitás szükséges annak működtetéséhez, azt fenntartani elegendő-e az akksikat pár naponta kicserélni, vagy szükséges-e napelem stb. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához vagy komoly tapasztalat, vagy hozzáértő szakember segítsége szükséges. Aki ezen akar spórolni, annak a végén általában nagyon sokba fog kerülni a dolog. Itt is érvényes, ami a drótkerítések létesítésénél leírtam: a túlbiztosítottság felesleges plusz költséget jelent. Még inkább kidobott pénz viszont az alultervezett kerítés, mely szerepét nem tölti be, de állandó szaladgálást, foltozást igényel.

Hirdetés

Bármilyen remekül megtervezett és tökéletesen megépített villanypásztorunk van is, muszáj rendszeresen ellenőrizni, az alánőtt növényzettől és a rátúrt földtől (!) megtisztítani, szakadásokat javítani, kidőlt karókat visszaállítani ahhoz, hogy rendeltetésszerűen működjön. Ezeket az üzemeltetési feladatokat, mint fentebb írtam, a vadásztara jogosulttal közösen, az előre egyeztetett módon kell elvégezni.

2. KÉMIAI RIASZTÓ SZEREK

Két fő csoportjuk a szag-, illetve az ízalapú készítmények. Néhány szert felsorolok mindegyikből.

a) szag: Vaporix, Anti-Bissan, Antifer, Kornitol, Doxmand, Vadóc stb.

b) íz, undorkeltő: keserűsó, denatónium benzoát, káliszappan (Biosol), Forester, Geo, Korit stb.

Ennek a védekezési módnak az eredményessége nagyban múlik azon, hogy a védendő kultúránkat károsítani szándékozó vad szándéka mennyire erős. Magyarul: ahol nagyon erős a vadnyomás, ott a kémiai, különösen a szagalapú védekezés, elsősorban kiegészítő módszerként ajánlott, például villanypásztor vagy fix kerítés mellé. Mivel a vad ezeket a kellemetlen szagokat előbb-utóbb megszokja, a szereket 1-2 hetente váltogatni kell, hogy a riasztó hatás minél tartósabb legyen.

Az ízalapú, undort keltő szerek esetén, ne csak a szegélyekben használjuk ezeket, hanem minél beljebb juttassuk ki a táblában. A vad ugyanis, ahogy halad előre tábla belseje felé, többször fog „kóstolni”, mire úgy dönt, hogy itt bizony nem talál kedvére való táplálékot. Ha közben beér a kezelt szegélyen belüli, már kezeletlen táblarészbe, ott bizony táplálkozni, taposni, törni fog. Amit mi, az érintetlen szegély miatt, nem is fogunk könnyen észlelni.

3. VADGAZDÁLKODÁSI TEVÉKENYSÉG

Mivel ez, amint nevéből is látszik, a vadászatra jogosult feladata és jogosultsága, nagyon röviden, csak néhány példát felsorolva: elterelő etetés, vadföld, vadkárelhárító, esetleg idényen kívüli, állománycsökkentő vadászat. Ezekben a tevékenységekben érdemes a vadászokat támogatni, részükre kisebb engedményeket téve. Például lőnyiladékok készítése, vadászható szegélyek elhagyása ott is, ahol a törvény erre nem kötelez, gépjárművel való közlekedéshez egy-egy sáv meghagyása, AKG-szegélyek, zöldugar területek elhelyezése stb. Igaz, ezek a dolgok jelenthetnek némi bevételkiesést vagy plusz költséget, a nagyobb kár bekövetkeztét megakadályozhatják, valamint a termelő és a vadászok közti jó viszony révén számtalan egyéb, pozitív hozadékot eredményeznek.

Hirdetés

4. FÉNY- ÉS HANGHATÁSÚ RIASZTÓK

Néhány példa: gázágyúk, mozgásérzékelős fütyülő, vijjogó, villogó eszközök

Ezekre ugyanaz vonatkozik, mint a szaghatású riasztó szerekre: ezek eredményessége is nagyban múlik azon, hogy a védendő kultúránkat károsítani szándékozó vad szándéka mennyire erős. Magyarul: ahol nagyon erős a vadnyomás, ott elsősorban kiegészítő módszerként ajánlottak, például villanypásztor vagy fix kerítés mellé. Mivel a vad ezeket az ingereket előbb-utóbb megszokja, az eszközöket 1-2 hetente váltogatni kell, hogy a riasztóhatás minél tartósabb legyen. Kifejezetten ajánlott őket kémiai szerekkel is kombinálni. Érdekességképpen: kisebb szőlőhegyekben ideig-óráig az éjszakára bekapcsolva (kint) hagyott táskarádió is működhet, mint vadriasztó.

5. ÉLŐERŐS ŐRZÉS

Elsősorban a még belátható magasságú kultúrákban ajánlott, főleg kutyás őrökkel végrehajtva. Megfelelően motivált, elegendő létszámú őr, jó kutyákkal, erős lámpákkal, az egyik legeredményesebb védekezési mód lehet. Legfőbb korlátja az, amikor a károkozó vad már nem látszik ki a vegetációból, illetve az őrök már nem látják be az őrzendő területet.

+ 1: DRÓN

A védekezési módokhoz közvetetten kapcsolódóan, meg kell említeni a dróntechnológiát. Ez mind a látható, mind az UV-, mind az IR-tartományban működő kamerákkal felszerelve rendkívül jól használható arra, hogy megállapítsuk, tartózkodik-e a védendő növénykultúrában vad, van-e vadkár, ha igen, hol, milyen jellegű. Ennek alapján meghatározhatunk további védekezési stratégiákat, információt adhatunk a vadászoknak is, hogy hova célszerű a vadászati tevékenységet telepíteni (például hordozható magasles), hol kell esetleg egy lőnyiladékot vágni számunkra. Ellenőrizhetjük vele kerítéseink, villanypásztoraink állapotát is, nem is beszélve a növényvédelmi, eróziós, belvíz és egyéb problémákról. A drónok vadgazdálkodásban történő alkalmazásáról a következő számban bővebben is szót ejtek.

Mezőgazdasági vadkárok megelőzése, csökkentése, különböző módszerekkel

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: Darányi Zsolt