Szántóföldi növénytermesztésünk – Ennek eredményei a klímaváltozás tükrében az utóbbi két évben (2023−2024)

A Nyírségben és a Duna-Tisza között is megtalálható a homoktalaj, mely a rossz hő- és vízgazdálkodású talajok közé sorolható. A Nyírségben főleg a savanyú homoktalaj, míg a Duna-Tisza között meszes homoktalajok találhatóak. Hortobágy és Karcag térségében főleg szikes talajok vannak, melyek kifejezetten rossz hő- és vízgazdálkodású talajok. Közismert, hogy a talaj a legnagyobb víztározó, mellyel jól kell gazdálkodnunk. Összességében a 4,3 hektár szántóterületnek csak 1/3-a jó vízgazdálkodású, a 2/3-a szélsőséges.

A vetésszerkezetünk is nagyon leegyszerűsödött, főleg gabonafélékre és olajnövényekre (napraforgó, repce). Nagyon lecsökkent a pillangósvirágú és gyökgumós növények (burgonya, cukorrépa) aránya. A termesztett növényfajok diverzitásának lecsökkenése akadályozza az okszerű vetésváltást, egy korszerűbb vetésszerkezet kialakítását (1. ábra).

1. ábra: Főbb növények vetésterülete Magyarországon, 2023 (KSH adatok alapján)

A talaj termékenységéhez a talajélet fejlődéséhez nagymértékben hozzájárulnak a pillangósvirágú növények, melyek nemcsak nitrogénben gazdagítják, hanem a mélyebben gyökerezők (például a lucerna) még drénezik és a gyökérmaradvánnyal szerves anyagban is gazdagítják a talajt, mely ásványosodás után a termesztett növény számára is felvehető.

Nagyon nagy gondot jelent a globális felmelegedés okozta klímaváltozás, amely rendkívüli szélsőségeket okoz. A klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklésére az öntözés a legalkalmasabb megoldás. Hazánkban azonban a szántóterület mindössze 2 százalékát öntözzük, amely a zöldborsóra, csemegekukoricára és a kukorica vetőmagtermesztésre korlátozódik főleg.

Hirdetés

A klímaváltozás, az időjárási szélsőségek a jövőben is folytatódnak. Az évi középhőmérséklet nő, a csapadék sokévi átlaga csökken, miközben az időjárási szélsőségek folyamatosan nőnek. Még az 1970-80-as években 20-25 nap volt a csapadékmentes periódus, addig ez napjainkban eléri a 40-45 napot. Az aszály legsúlyosabban az Alföld középső részét érinti, ahol a csapadék sokévi átlaga csak 500 mm körül alakul, vagy alatta marad (2. ábra).

2. ábra: Magyarország aszályossági térképe (Pálfai Imre adatai alapján)

Ahhoz, hogy a 2024-es szántóföldi növények eredményei (1. táblázat) nem csökkentek nagyobb mértékben (például őszi búza 5,8 t/ha-ról csak 5,7 t/ha ra a kukorica termésátlaga 8,2 t/ha-ról 5,8 t/ha-ra, a szója termésátlaga 3,0 t/ha-ról 2,3 t/ha-ra, a napraforgó termésátlaga 3,0 t/ha-ról 2,5 t/ha-ra, a repce termésátlaga 3,1 t/ha-ról 2,5 t/ha-ra) hozzájárult, hogy az előző 2023-as évben a sokévi átlagtól több csapadék hullott, bár rendkívül kedvezőtlen eloszlással.

1. táblázat: Magyarország növénytermesztésének eredményei (termés t/ha) 2023−2024

2024. év időjárására összességében a szélsőségek voltak jellemzőek. Bár január és szeptember között csak 13,2 mm-rel hullott kevesebb csapadék a sokévi átlagtól, de a két legfontosabb hónapban júliusban 51,7 mm-rel, augusztusban 27,2 mm-rel hullott kevesebb csapadék a 30 éves átlagtól. Ugyanakkor ebben a két hónapban 3,9 és 3,6 ºC-kal meghaladta a havi középhőmérséklet a sokévi átlagot, ami valósággal sújtó aszályt okozott. Összességében I−IX. hónapokban a havi középhőmérsékletek 3,3 ºC-kal haladták meg a 30 éves átlagot, ezzel is növelve az evaporációt (a talajfelszíni párolgást), tovább indukálva a vízhiányt. Megállapítható, hogy az utóbbi évtizedekben 10 évből 7-8 év aszályos, amire megoldást kell biztosítani, hiszen nemcsak a növénytermesztés, hanem az egész mezőgazdaságunk jelentős bizonytalanságnak van kitéve. A 2023-as és 2024-es időjárási adatok a 3−4. ábrán láthatók.

3. ábra: A hőmérséklet és a csapadék alakulása Debrecen térségében, 2023.

4. ábra: A hőmérséklet és a csapadék alakulása Debrecen térségében, 2024.

A növénytermesztést folytató gazdálkodók, a különböző üzemek rendkívül jól felkészült szakemberekkel rendelkeznek, megfelelő, illetve magas színvonalú az input, a ráfordítás színvonala (a tápanyagellátás, a vetéstechnológia, az integrált növényvédelem), de közismert, hogy mindig a minimumban lévő tényező akadályozza a nagyobb termés kialakulását, ez pedig a víz.

Korszerű biológiai alapok állnak rendelkezésre − növényfajon belül fajták, de főleg különböző hibridek. Fontos, hogy jó alkalmazkodó képességű, jó termőképességű fajtát/hibridet válasszunk, mert ez nagymértékben befolyásolja az eredményességet, a hatékonyságot.

Hirtetés

Az öntözést, a vízellátottságot korszerűbbé kell tenni, mert az aszály a jövőben még nagyobb gondot fog okozni. Jobban meg kell őriznünk a talajnedvességet, ezért a szántás helyett – ahol az lehetséges – a lazításos művelést kell alkalmazni. A legnagyobb a talajnedvesség vesztesége szántásos művelésnél és kedvezőbb a kultivátoros, lazításos művelési módnál. A néhai Birkás Márta (1951-2024) professzor szerint lehetőleg redukált talajművelést kell alkalmazni (5. ábra).

5. ábra: Redukált művelés (Birkás M., 2017)

A szélsőséges időjárás miatt nagy jelentősége van a vetéstechnológiának, amely lehetővé teszi az egyenletes, gyors kelést és az egyöntetű állományfejlődést minden kultúra esetén.

Az alkalmazott hektáronkénti tőszámot nagy gondoskodással és szakértelemmel kell meghatározni és alkalmazni, például kukorica esetében az ábrán látható 75−85 ezer tő/ha a maximum, mert az ettől nagyobb állvány vízhiány miatt termésdepresszióval (csökkenéssel) jár (6. ábra).

6. ábra: A kukorica tőszámának változása az elmúlt évtizedekben (ezer tő/ha)

A jövőben megfelelő biológiai alapokkal kedvező agrotechnikával a 7. ábrán látható kukorica állományokat szeretnénk látni, ami az 1970-80-as években volt jellemző.

7. ábra: Megfelelő víz- és tápanyagellátottságú kukorica állomány (saját fotó)

A jelenlegi szélsőséges időjárással is összefüggésben újabb kórokozók, kártevők és melegigényes gyomok jelennek meg nagy számban, ezért különösen fontos a hatékony, integrált gyommentes körülmények biztosítása (8. ábra).

8. ábra: Mechanikai gyomirtás (főleg a T4-es gyomok ellen, forrás: internet)

Minden termesztő számára, de az ország számára is kiemelkedően fontos, hogy például a kukorica hektáronkénti termésátlag csökkenését megállapítsuk, és a jövőben minden növényfajon belül a fenntarthatóságot tudjuk biztosítani (9. ábra).

9. ábra: Magyarország kukoricatermesztésének időbeni fejlődése/változása (t/ha)

Minden termelőnek eredményes, sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk!

Dr. Sárvári Mihály

Professor emeritus

DE MÉK Növénytudományi Intézet
 

Dr. Seres Emese

Egyetemi tanársegéd

DE MÉK Növénytudományi Intézet