Búzatermesztési kisokos – A vetésváltás szerepe az integrált termesztésben


A klímaváltozás hatására hazánkban a változékony, olykor szélsőséges évjáratok egyre gyakoribbá válnak, az egymástól eltérő évjáratok a növényvédelmi problémák alkalmankénti felerősödése miatt jelentős termés- és minőségbeli ingadozást okoznak. A termés- és minőségingadozás kivédéséhez fontos tudnunk, hogy adott évjárat milyen mértékben befolyásolja a termésbiztonságot. A kedvezőtlen évjárati hatások mérsékléséhez, csökkentéséhez elengedhetetlenül fontos vizsgálnunk, hogy adott évjáratban, adott termőhelyen az agrotechnikai tényezők milyen mértékben képesek csökkenteni a negatív hatásokat, illetve optimális környezeti feltételek esetén milyen mértékben járulnak hozzá a lehető legnagyobb hozamok eléréséhez.

Érzékeny az előveteményekre

A búza termésmennyiségét és -biztonságát számos ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényező együttesen határozza meg, aminek következtében a mennyiségi és minőségi modellek meghatározása olyan komplex kutatást igényel, amelyben ezeknek a tényezőknek a hatását és kölcsönhatását vizsgálni tudjuk.
Magas terméshozamokat csupán megfelelő agrotechnikával, jól kialakított vetésváltási rendszerrel, helyes növényvédelemmel, a talaj típusát, a fajta igényeit és az évjáratot figyelembe vevő optimális tápanyagellátással érhetünk el.
Az őszi búza vetésváltási rendszere a jelentős vetésterületi arány miatt nem alakítható ki ideális formában, ugyanakkor az őszi búza elég érzékeny az előveteményekre, mivel azok eltérő módon szárítják ki a talajt, és a lekerülési idejük is különböző. Az, hogy egy növénykultúra mikor takarítódik be az adott területről, nagyban befolyásolja előveteményként való értékelését, hiszen jó, ha az előző növény betakarítása és a búza vetése között legalább egy hónap rendelkezésére áll a gazdának a megfelelő talaj-előkészítéshez. Sok esetben azonban ez nem teljesíthető, de törekednünk kell arra, hogy az előveteményeket, ha csak lehetséges, szeptember végéig, október elejéig betakarítsuk a területről. Ezért a búza olyan előveteményeket igényel, amelyek korán lekerülnek, jó erőben, gyommentesen és elegendő vízkészlettel hagyják vissza a talajt. Ennek megfelelően megkülönböztetünk jó, közepes és rossz előveteményeket.

Jó előveteményei:
• 
az összes maghüvelyes növény (borsó, lencse, bab, szója), utánuk a búza akár 1-1,5 t/ha terméstöbbletre is képes,
• 
az őszi és tavaszi takarmánykeverékek,
• 
a korán lekerülő ipari növények (repce, mák, len, dohány, korai burgonya),
• 
a második kaszálás után feltört lucerna és vöröshere, valamint ezek füves keveréke.

Közepes előveteményei:
• 
főnövényként vetett csalamádé és silókukorica,
• 
a korai kapások (burgonya, cukorrépa, kukorica),
• 
napraforgó, silócirok.

Rossz előveteményei:
• 
kalászos gabonák (árpa, tritikálé, rozs, zab, önmaga),
• 
minden olyan növény, amely viszonylag későn, október 10–25. között takarítható be,
• 
szemescirok, takarmánycirok, szudánifű,
• 
később érő kukorica,
• 
későn feltört pillangós takarmánynövények.

A búza két évnél többször önmaga után nem vethető, monokultúrában való termesztése jelentős terméscsökkenést eredményez. A nagyüzemek esetében nagy vetésterületi aránya miatt viszont elkerülhetetlen önmaga utáni vetése, így a káros hatásokat korszerű agrotechnikával, ezen belül a vízmegőrzést elősegítő talajműveléssel, fajtaváltással és megfelelő tápanyag-utánpótlással enyhíthetjük.
Hazánkban a búza mellett a másik legnagyobb területen vetett növény a kukorica, így elég gyakori, hogy a vetésszerkezetben kukorica és búza követi egymást. Ilyen esetekben korai érésű, szeptember végéig beérő, biztonsággal betakarítható kukoricahibrideket érdemes vetnünk. Így a kukorica megfelelő ápolás és trágyázás esetén akár jó előveteménye is lehet a búzának.
Kalászos elővetemények után – a kártevők mértékétől függően – érdemes vetés előtti talajfertőtlenítést végezni. A búza – és egyéb kalászosok – talajfertőtlenítésére az engedélyezett szerek bármelyike alkalmas. A kijuttatás ideje szeptember első felétől október első feléig esedékes, és a megfelelő készítmény a talajban található kártevők számától és összetételétől függ.
Egyébként harmonikus tápanyagellátás biztosítása esetén kalászos elővetemény után is érhetünk el nagy terméseket, mivel a talaj-előkészítést időben el tudjuk végezni, ezáltal jó minőségű, apró morzsás, beérett magágyat készíthe-
tünk.

Váltás évente vagy kétévente

A mezőgazdasági földhasználat a mezőgazdasági termelést biztosító, azt kiszolgáló és azzal kapcsolatban lévő területek (például a növénytermesztés, az állattenyésztés és az infrastrukturális háttér) használatát jelöli. A földművelési rendszer fejlődése a társadalom termelőerőinek fejlődésével, különösen az ipari termeléssel, valamint a tudományos-technikai haladással kapcsolatos. A földművelési rendszerek megkülönböztetésének legfontosabb alapja a talajhasznosítás, valamint a termékenység fenntartása és fokozásának módja. A talajhasznosítás a művelési ágak viszonyában és a vetésszerkezetben fejeződik ki. Az effektív talajtermékenység növelésének módja pedig a termesztett növényi összetételek legmegfelelőbb termesztéstechnológiai és meliorációs eljárásaival jellemezhető.
A vetésváltás a vetésforgókkal párhuzamosan kialakult termesztési rendszer. A növényisorrend-változatok általános elterjedését a vetésforgó körforgásából adódó kötöttségek korlátozták leginkább. Ez a kötöttség nem jellemző a vetésváltásra, ugyanakkor a növényi sorrenddel összefüggő biológiai feltételeket ebben a rendszerben is be kell tartani. A vetésváltás olyan tervszerű rendszer, amelyben adott területen agrotechnológiai szempontból hasonló vagy különböző növényeket termesztenek évente vagy bizonyos időközönként (két-három évenként) váltva. Ez jelentős, de nem teljes elszakadást jelent a vetésforgó elveitől és alapelemeitől. A növényi sorrend összeállításának alapjai ebben a rendszerben is megmaradtak. A vetésváltás lényegében az ésszerű növényi sorrend betartását, illetve szemléletének alkalmazását jelenti.
Magyarországon az évenkénti és a kétévenkénti váltás is gyakori; az utóbbiban elsősorban a kukoricát és az őszi búzát váltják. Ennek egyik oka az, hogy a vetésszerkezeten belül mindkét növény hasonló nagyságú területet foglal el.
Az előveteménynek az utónövény termésére és termesztéstechnológiai eljárásaira gyakorolt mérhető hatását elővetemény-értéknek nevezzük. Ez a hatás lehet kedvező és kedvezőtlen is. Az értékelésnél a következőket vehetjük figyelembe:
• 
a termőhelytől függő hatás,
• 
az elővetemény hatása a talaj tulajdonságaira és állapotára,
• 
az elővetemény termése, kártevői, kórokozói és gyomosodása,
• 
az elővetemény betakarítási ideje összefüggésben az idény csapadékviszonyaival,
• 
az elővetemény termesztéstechnológiai eljárásai,
• 
valamint az elővetemény tarlómaradványai.
Összességében egy növény elővetemény-értéke akkor kedvező, ha:
• 
időben betakarításra kerül, és így kihasználható az esetleges tarlóhántás gyom- és árvakelést elősegítő, valamint a hántott tarló ápolásának gyomkorlátozó hatása,
• 
kedvező a biológiai utóhatása (pl. hüvelyesek, évelő pillangósok),
• 
jól aprítható, részlegesen a talajba keverhető tarlómaradványt hagy,
• 
a nyári betakarítást követően tarlóhántással mérsékelhető a talaj nedvességvesztése, így javulhat a következő művelési beavatkozás minősége,
• 
mélyebb alapművelésben részesül, ily módon csökkenthető az utónövény alapművelési mélysége, vagy az alapművelés elhagyható,
• 
ha a talaj tömörödött, a rendelkezésre álló idő alatt elvégezhető a javító lazítás,
• 
a kártevők, kórokozók és gyomok károsítása csekély, ily módon nem adnak okot a mélyebb és költségesebb alapművelésre,
• 
betakarításuk során nem alakul ki olyan talajállapotkár, amely mélyebb és költségesebb alapművelésre adna okot,
• 
lazító hatásának köszönhetően kedvezőbbé válik a talaj szerkezete (Birkás, 2002).
Az elővetemény-igény a termesztendő növénynek az előveteménnyel szemben támasztott követelése, más megfogalmazásban az utónövény termesztését segítő biológiai és agronómiai követelmények összessége.
A követelmények ismerete nélkül a növények kedvező sorrendjét nem tudjuk kialakítani.
Az elővetemény-érték és az elővetemény-igény alapelveit minden olyan gazdaságban alkalmazni kell, ahol több növényfajt termesztenek. A rendszer nélküli, a növények alapvető igényeit és utóhatását figyelmen kívül hagyó gazdálkodás a termés csökkenéséhez és a talaj leromlásához vezet, aminek a jövedelemcsökkenés a velejárója.

A vetésváltás előnyei

• 
Az egész területen időszakonként mélyen gyökerező pillangósok termeszthetők.
• 
Több a folytonos növényborítottság, így valószínűleg kisebb az erózió.
• 
A talaj fizikai állapota kedvezőbb lehet.
• 
Különbözőképpen táplálkozó gyökérzetű és tápanyagigényű növények váltakoznak. Mélyen gyökerező, illetve sekélyen gyökerező, erélyesen, illetve gyengén táplálkozó, valamint nitrogénmegkötő és nem pillangós növények.
• 
Kedvező a gyom- és rovarirtó hatás, bár ezen a téren a vegyi anyagok hatásosabbak.
• 
Kedvező a betegségeket leküzdő hatás. A növénymaradványok változása elősegíti a talaj szervezetei közötti versengést, és így hozzájárulhat a patogének visszaszorításához.
• 
A munkaigény időben széthúzható és a bevételi források is változatosabbak.
• 
A talajhasználat és -védelem közötti összhang könnyebben megteremthető eltérő igényű és elővetemény-hatású növények termesztésével. Egyes növények termesztése során jelentkező hátrányokat más növények előnyös tulajdonságaival ellensúlyozni lehetséges.
• 
A vetésváltás – az elővetemény-igény teljesítése és az elővetemény-érték kihasználása révén – több növény termésstabilitásának és -biztonságának alapvető feltétele.
• 
Az eltérő tenyészidejű, vetési, betakarítási idejű vagy vízigényű növények termesztése kiegyensúlyozottabbá, szélsőséges években és tenyészidő-periódusokban biztonságosabbá teszi a gazdálkodást.
• 
A vetésváltás az integrált növénytermesztés és az ökológiai gazdálkodás előfeltétele.
• 
A monokultúrás termesztés – az árvakelés, a gyomok, a talaj nagyobb kémiai terhelése stb. miatt – nem alkalmas vetőmag-előállításra és jó minőségű termékek előállítására.
• 
Az állattenyésztésre és növénytermesztésre szakosodott gazdaságokban a takarmányválaszték (abrak-, szálas-, zöld- és tömegtakarmányok, tápok stb.) különböző növények okszerű váltásával állítható elő gazdaságosan (Pepó, 2013).

 

Felhasznált irodalom:
Birkás M.(2002): Környezetkímélő és energiatakarékos talajművelés. Akaprint Nyomda és Kiadó, Budapest.
Gyuricza Cs. (2006): Vetésforgó és vetésváltás. In: Földművelés és földhasználat (szerk. Birkás M.). Mezőgazda Kiadó, Budapest. 316–355.
Kocsisné Molnár Gitta, Kocsis László, Kovács János, Pepó Péter, Tóth Zoltán (2013): Növénytermesztési és kertészeti termékek termelése

Szerző: Dr. Szabó András

  • 15
  • 29
  • 33
  • 35
  • 39
  • 4
  • 40
  • 5
  • LAT-logo
  • amazone
  • benedeczki
  • cont-eco
  • dupont
  • gepkozvetito_logo
  • stihl_logo

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom