Árvakelés az őszi vetésekben

Az árvakelésről általában

Árvakelés alatt az előveteményként termelt kultúrnövény egyedeinek megjelenését értjük az utána vetett kultúrában. Erre példát szinte minden szántóföldi növénynél találhatunk, de a leggyakoribb, egyben legnagyobb növényvédelmi problémát jelentő árvakelés a repcében jelentkező kalászos gabona (1. kép), valamint a bármely kultúrában előforduló napraforgó. Az előveteményből származó növények területen való megjelenése hétköznapi jelenség, azonban, ha azok nagy tömegben kelnek, akkor veszélyes konkurenciát jelenthetnek a vetett állomány számára a vízért és tápanyagokért folytatott versengésben. Sőt, sok esetben olyan borítást érhetnek el, amely már tőpusztulással, a tőállomány kiritkulásával járhat. Milyen esetekben számíthatunk tömegesen megjelenő árvakelésre?

1. kép: Gabona árvakelés a szalmarendek helyén a repcevetésben

Az árvakelés a talajra hulló magokból kel ki, így mértékét meghatározhatja a betakarítás minősége, sőt, még az időjárási körülmények is. Amennyiben rossz kombájnbeállítás miatt nagy a pergési veszteség, az némely növénynél, így például a napraforgónál hosszú évekre elnyúló problémát jelenthet. De más tényezők is okozói lehetnek annak, hogy nagy tömegben kerül mag a talajra! Ilyen a zivataros, jégverésekkel tarkított nyári időjárás, amely lefekteti az állományt, „kiveri” a gabonamagvakat a kalászból, a repcemagokat a becőből, vagy növénydőlést, szártörést okoz a napraforgónál. Ezen túl számtalan más oka is lehet annak, hogy sok mag kerül a talajra, így pl. a kényszerérés, vagy túlérett állomány megkésett aratása.

Azonban, hogy mindez mekkora problémát okoz majd az őszi vetésekben, nagyban függ a nyári időjárástól és a tarlóápolás minőségétől. Csapadékos időjárás esetén, amikor − akár többször is elvégzett, a nedvességmegőrzésre nagy hangsúlyt fektető − talajmunkával csírázási pozícióba hozzuk és kelésre serkentjük a talajban lévő magokat, hatékonyan csökkenthetjük a majdan, már az őszi kultúrában csírázók mennyiségét. Ilyenkor ugyanis akár a talajművelő eszközzel, azaz „vassal”, akár pedig a tarlókezelésre használt totális gyomirtó szerrel hatékonyan irthatjuk a kikelt növényeket.

Az őszi árvakelések terén jelenleg változásoknak lehetünk tanúi. A hosszú és meleg őszi időjárással, az első komolyabb fagyok későre tolódásával olyan növények árvakelése okozhat problémát, amelyekkel korábban nem számoltunk. Ilyen pl. a napraforgó, sőt kukorica gabonavetésben való őszi megjelenése. Ezek természetesen a tél során kifagynak (2. kép), azonban nagy tömegük jelentős mennyiségű vizet fogyaszt el a kultúrnövény elől, ami a csapadékban egyre szegényebb őszökön már a kezdetekkor megnehezíti a vetett állomány fejlődését.

2. kép: Kifagyott kukorica árvakelés az őszi gabonavetésben

Gabona árvakelés a repcevetésekben

A repce az esetek legnagyobb részében kalászos elővetemény után kerül a talajba, így a búza vagy árpa árvakelés elleni védekezés az őszi növényvédelmi technológia szerves része. Az olyan száraz nyarak után, amilyen az idei is volt, az árvakelés a szokásosnál is nagyobb problémát jelent, hiszen a talajra kerülő gabona a repcével együtt, az annak kelését lehetővé tevő csapadék hatására fog kikelni. Mivel a repcenövénykék keléskor és azt követő első hetekben még lassan fejlődnek, a nagy tömegű árvakelés komoly gondokat okozhat, részben a vízért és tápanyagokért, részben pedig a tenyészterületért történő versengésben. Míg az első esetben általában csupán lassabb, vontatottabb fejlődés lesz a következmény, az utóbbi esetében, amikor az óriási mennyiségben megjelenő árvakelés elnyomja a repcét (3. kép), akár tőpusztulás, az állomány kiritkulása is megtörténhet.

3. kép: A nagy tömegű gabona árvakelés elnyomhatja a fiatal repcenövényeket

Mivel a gabona együtt telel a repcével, a téli időjárás miatt nem fog kipusztulni, ezért nem maradhat el az irtását célzó növényvédelmi beavatkozás. Erre a célra állománypermetezéssel alkalmazható szelektív egyszikűirtó készítmények (4. kép) bőséges választéka áll a rendelkezésünkre. Alkalmazásuk ma már rutinszerű, azonban van néhány olyan pont, amelynek figyelmen kívül hagyása rosszabb hatékonyságot, elégtelen gyomirtóhatást fog eredményezni.

4. kép: Egyszikűirtó készítmény hatástünetei a fejlett árvakelésen

A felhasználható készítmények engedélyokirata szintén minden esetben tartalmaz egy, az árvakelésű gabona irtására ajánlott dózist. Tudni kell, hogy ez kizárólag a gabona gyökérváltásáig, azaz annak háromleveles fejlettségéig rendelkezik kellő gyomirtó hatással. Amennyiben az árvakelés ettől fejlettebb, netán az eltérő kelési időpontnak köszönhetően vegyes fejlettségű, magasabb dózist kell alkalmaznunk. További dózisemelést tesz szükségessé, ha nagy tömegű, szinte „kefesűrűségű” az árvakelés, amikor a meglévő permetezési technikával nem érhető el megfelelő fedettség a keskeny gabonalevélen. A késői időpontban végzett kezelés az alacsony hőmérséklet miatt szintén a kijuttatott mennyiség növelését teszi szükségessé, az árvakelés lelassuló fejlődése és a hatóanyag természetes lebomlása miatt ugyanis a gyomirtó hatás romolhat.

A repcében árvakelésű gabona ellen történő védekezésről azt lehet általánosságban elmondani, hogy érdemes időben, inkább többszöri ismétléssel, kisebb szermennyiség felhasználásával végrehajtani, amivel az általában több hullámban történő gabonakelés is jól kezelhető. Ez mindenképpen jobb döntés, mintha kivárva, egyszeri nagy dózissal, megkésve elvégeznünk. Nagy tömegű árvakelés esetén a későbbi védekezés miatt a repceállomány kezdeti fejlődése már kárt szenvedhet, ami biztosan meg fog mutatkozni a majdani termés mennyiségében.

Örök kérdés az árvakelésű gabona elleni védekezés során az egyszikűirtó készítmények keverhetősége, az, hogy milyen egyéb növényvédelmi beavatkozással lehet egy menetben elvégezni a kijuttatásukat. Bár a szereket gyártó cégek általában külön kijuttatást javasolnak, ezt az ajánlást a menetszám csökkentése miatt a gyakorlat többnyire felülírja. Ennek van ugyan kockázata, de tény, hogy ritkán találkozhatunk egyszikűirtó által kiváltott, markánsan jelentkező fitotoxikus tünetekkel. Mindennek ellenére érdemes kerülni a nitrogéntartalmú lombtrágyákkal, az erőteljes hatású reguláló hatóanyaggal, az egyéb gyomirtó készítményekkel, valamint az EC és EW formulációjú termékekkel történő keverést.

Repce árvakelés a kalászosokban

Mivel az őszi kalászosok gyakran kerülnek repce után vetésre, a fent leírtak fordítottja is sokszor megtörténik, amikor a repce árvakelés (5. kép) jelent gondot a kalászos gabonákban.

5. kép: Repce árvakelés a gabonavetésben

Ebben az esetben is el lehet mondani, hogy védekezés nélkül erőteljes és tartós, egészen tavaszig tartó konkurencia fogja terhelni a vetett állományt, amely számos ponton ronthatja a terméskilátásokat. A repce ráadásul tavaszra olyan erőteljes növénnyé fejlődik, amikor már problémás az irtása is, valamint ami kárt okozhatott, azt addigra jórészt már meg is tette. Ezért nem maradhat el az őszi védekezés az árvakelése ellen. Az őszi kalászosokban jelenleg leggyakrabban alkalmazott hatóanyagkombinációk a túlfejlett repcenövénnyel szemben gyakran már nem tudják elérni az elvárt hatékonyságot (6. kép), ezért nem szabad rutinszerűen végeznünk a beavatkozást. Amennyiben ilyen helyzetben kell védekeznünk, érdemes előtérbe helyezni az őszi felhasználásra is engedélyezett metszulfuron-metil hatóanyagot tartalmazó készítményeket.

6. kép: A túlfejlett repce árvakelés gyakran túléli a megkésett őszi gyomirtó kezelést

A nagy tömegben megjelenő árvakelés − akár ősszel, akár tavasszal jelentkezik − nem hagyható figyelmen kívül, ugyanis jelentős konkurenciát jelent a vetett kultúra számára a tenyészterületért, a tápanyagokért, és ami egyre hangsúlyosabb: a vízért való versengésben. Az őszi állomány gyengítésével, fejlődésének akadályozásával közvetlenül befolyásolja, hogy a vetett növények milyen sikeresen vészelik át a téli időszakot. Ez olyan kockázatot jelent, amely nem hagyható figyelmen kívül az intenzív gazdálkodás során!

Hirdetés

Szerző: AgrárUnió