Gombafertőzés és toxinszennyezés a kukoricacsövön

Gombatoxinok és termésminőség

A kukoricacsövet fertőző gombabetegségek gazdasági kárt nem a termés mennyiségének csökkentésén, hanem annak minőségromlásán keresztül okozhatnak. Ez az általuk termelt mikotoxinok felhalmozódása miatt következhet be, amelyek határérték feletti mennyisége rontja a megtermelt áru felhasználásának, így értékesítésének lehetőségeit. E vegyületek közös jellemzője, hogy már rendkívül kis mennyiségben is egészségügyi kockázatot jelentenek, akár állati takarmány, akár humán élelmiszer alapanyagául szolgál a „toxinos” tétel. a magas toxintartalom a kukorica ipari felhasználását is korlátozza, rontja annak hatékonyságát, egyben a technológiai folyamat közben tovább emelkedő szennyezés lehetetlenné teszi a melléktermék állati takarmányként történő felhasználását.

Bármelyik mikotoxinról is legyen szó, mindegyikükre igaz, hogy rendkívül stabil vegyületek, amelyek nem távolíthatók el a terményből, ezért a képződésüket lehetővé tévő gombás csőfertőzést kell megakadályozni.

A kukoricacső gombás megbetegedéseit a toxintermelés veszélye miatt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Gombafertőzések és toxinjaik

A kukoricacső gombás fertőzését a mindennapokban csőfuzáriózisként szokás emlegetni. Azonban a megnevezés megtévesztő, mert bár tény, hogy a leggyakrabban fuzáriumos fertőzés (1. kép) nyomai láthatók, azonban a csöveket nem csupán Fusarium-fajok betegíthetik. Ezek tünetei a leggyakrabban a csővégen penészgyep formájában jelenhetnek meg, amely lehet szürkés, fehéres, gyakran kissé rózsaszínes. A gombafonalak akár a cső felületének nagy részét is boríthatják, de a csövön elszórtan, akár egyes magokon is megjelenhetnek. A fuzáriumos megbetegedést főként két faj okozhatja, a hűvösebb és csapadékosabb körülmények között fellépő Fusarium graminearum, valamint a száraz és meleg évjáratokban fertőző Fusarium verticillioides. Az előbbi felelős a jól ismert deoxinivalenol (DON), valamint zearalenon (ZON), az utóbbi a fumonizinek termeléséért.

1. kép: Fuzáriumos fertőzés kiterjedt tünetei a kukoricacsövön

A legutóbbi „toxinos” évjáratért, amely 2022-ben volt, azonban nem az említett fajok, hanem az aszpergilluszos megbetegedés, az Aspergillus flavus volt a felelős, amely a veszélyes aflatoxinokat termeli. Ez a gomba kifejezetten kedveli a meleg, sőt forró, száraz évjáratokat, amelyek között fertőzése, valamint toxintermelése is fokozottan jelentkezhet. Kukoricacsövön kialakuló tünete az olívazöld penészgyep (2. kép), amely a csővégeken is, de a csövön elszórtan is kialakulhat. Ugyancsak aszpergilluszos megbetegedésre utal a csöveken látható sötét, szinte fekete penészbevonat is, amely az Aspergillus niger fertőzése nyomán alakul ki. Sajnos e faj is termel toxinokat, elsősorban ochratoxinokat, valamint fumonizineket.

2. kép:  Aspergilluszos csőfertőzés jellegzetes színű tünete

A fentiekben említett tüneteken túl még szürkészöld penészgyep (3. kép) is gyakran mutatkozik a kukoricacsöveken, amelyek Penicillium-fajok fertőzését mutatják. Ezek elsősorban a raktározás során termelhetik toxinjaikat, amelyek az ochratoxinok.

3. kép: Penicilliumos penészgyep a kukoricacsövön

A felsorolt megbetegedések mindegyike, ha különböző mértékben is, de minden évben megtalálható a kukoricacsöveken, az sem ritka, hogy egyidejűleg több faj is fertőzzön egy csövet. Azonban a penészgyep, legyen az bármekkora kiterjedésű is, nem jelenti automatikusan azt, hogy a termésben megjelennek a mikotoxinok, azokat a gombák számukra kedvezőtlen körülmények között kezdik el csupán termelni. Ennek sajnos az ellenkezője is igaz lehet, a szemeken kialakuló penészbevonat nélkül, csupán a terméskötődéskori fertőzésre utaló „csillagsöprű” tünet (4. kép), vagy akár minden külső jel nélkül is megtörténhet a gombatoxinok felhalmozódása. A kukoricacső fertőződését több tényező is befolyásolhatja, amelyek közül egyesek agronómiai megoldásokkal, míg mások a növényvédelem eszközeivel mérsékelhetők.

4. kép: A „csillagsöprű” tünete fuzáriumos fertőzésre utal

A kukoricacső toxintermelő gombáktól való megóvása komplex megközelítést igényel, amelynek agronómiai és növényvédelmi elemei is vannak.

A csőfertőzés agronómiai okai és kezelésük

A kukoricacső fertőzésével szemben jelenleg egyetlen köztermesztésben lévő hibrid sem rendelkezik rezisztenciával, azonban tapasztalhatók olyan különbségek, amelyeket felismerve, a kevésbé fogékonyak választásával mérsékelhető a kockázat. A különbségek egyik alapja a tenyészidőszak hossza, amely befolyással lehet a toxinszennyezés szintjére. A hosszabb tenyészidejű fajtáknak általában nagyobb a kitettsége. A másik ilyen tulajdonság a vízleadás üteme, amely a szemnedvesség gyors csökkentésével hat a kórokozók fertőzésének mértékére, egyben életfolyamataira. A gyors fiziológiai vízleadásra képes hibridek esetében a toxinfelhalmozódás kockázata általában kisebb.

A fentiekkel részben összefüggő kérdés a betakarítás helyes időpontjának a meghatározása. Általánosságban nézve, minél későbbre halasztódik egy tábla betakarítása, annál nagyobb lesz a termés toxinszennyezésének a kockázata. Ezért a szemmel láthatóan erősen fertőzött, penészes csöveket nagy számban tartalmazó területeken érdemes akár magasabb szemnedvesség mellett, a szárítási költséget is felvállalva, korábbi betakarítást végezni.

A csőfertőzés mértékét alapvetően befolyásolhatja a területen lévő fertőzőanyag mennyisége. A kórokozók a fertőzött növényi részeken maradnak fenn, így, ha a szármaradványok fedetlenül a talajfelszínen maradnak, a fertőzés kockázata növekszik. Ezért a forgatás nélküli talajművelési rendszerek növelhetik a kukoricacső megbetegedésének, így a gombatoxinok felhalmozódásának veszélyét. A kukorica gyakori önmaga után történő vetése, netán monokultúrában történő termesztése hasonló módon növeli meg a fertőzésveszélyt, különösen, ha az alkalmazott talajművelés rendszer nagy mennyiségben hagyja a szármaradványokat a talajfelszínen.

Mint sok más gombabetegség esetében, úgy a csőfertőzés esetében is igaz, hogy annak mértékére hatással lehet az állomány kondíciója, a növényeket fejlődésük egésze során érő stresszhatások összessége. Ez a gyakorlatban az összes termesztési tényezővel összefügg, kezdve a talajmunkától a fajtaválasztáson és vetett tőszámon, valamint a víz- és tápanyagellátáson keresztül a gyomnövények káros hatásán át a rovarkártevők teljes tenyészidőszakban kialakuló kártételéig. Könnyű belátni, hogy egy átlagos évjáratban is alig van esély arra, hogy ezek mindegyike ideálisan alakuljon, ezért minden olyan beavatkozás, amely az állomány kondícióját javítja, mérsékli a toxinszennyezés előfordulásának esélyét.

A csőfertőzés növényvédelmi okai

A kukoricaszemeket a fentiekben említett kórokozók két módon fertőzhetik meg, a virágzás és terméskötődés időszakában a bibeszálon, bibeponton, vagy a későbbiekben az azokat érő sérüléseken keresztül. A gyakorlatban az utóbbi a meghatározó, amikor a csövet, a szemeket károsító kártevők által ejtett sérülések nyitnak kaput számukra. A rovarrágásért a leggyakrabban két faj, a kukoricamoly (5. kép) és a gyapottok-bagolylepke lárvái a felelősek.

5. kép: Kukoricamoly lárvájának csőkártétele a csőfertőzés kezdeti tünetével

Az utóbbi lárvái nagyobb veszélyt jelentenek, mivel a csővégeken kialakuló, kiterjedt kártételük (6. kép), az azon felhalmozódó nedves rágcsálék- és ürüléktömeg ideális körülményeket teremt a csőfertőző gombabetegségek számára. E két kártevő ma már országosan, minden egyes évjáratban jelen van a kukoricatáblákon, kártételük, bármilyen hasznosítású kukoricáról legyen is szó − szemes, siló, vetőmag − kockázatot jelent, ezért az ellenük történő védekezés az egyik alapja a toxinmentes termés betakarításának. Szerencsére elérhetők olyan rovarölő hatóanyagok és technológiák, amelyekkel a védekezés hatékonyan, egy vagy kétszeri beavatkozással, mindkét kártevővel szemben egyidejűleg végezhető el. E munkában fontos a kezelések pontos időzítése, amely feltételezi a kártevők rajzásmenetének aktuális ismeretét. Ezt segítik a mindenki számára elérhető ingyenes, nagy pontosságú, részletes információkkal szolgáló előrejelzési rendszerek, amelyek szakmai támogatásával valóban hatékony védekezés valósítható meg.

6. kép: Gyapottok-bagolylepke lárvájának kiterjedt kártétele a csővégen

A kukoricatermesztésben egyre nagyobb figyelmet kap a termés gombatoxinokkal való szennyeződése, amely egy szint felett már megnehezítheti annak felhasználását és értékesítését. Ennek elkerülése komplex feladat, amely a fajtaválasztásnál kezdődik, majd végigkísérve a termesztés egész folyamatát, a raktározásnál végződik. A veszély valós, a kérdés gazdasági súlya miatt nem hagyhatók figyelmen kívül a kukoricacsövet fertőző gombabetegségek! 

Szerző: AgrárUnió