Előtérben a hazai vetőmagszektor védelme, fejlesztése – Van ok az ünneplésre?

A VSZT [Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács – a szerk.] 30 éves évfordulójára, a 2023 decemberében megtartott ünnepség kapcsán merültek fel bennem az alábbi gondolatok. Miért is kezdem kérdéssel már a címben? Valóban nagyszerű dolog a harmincéves jubileumot megélni, szakembereknek is és egy szervezetnek is. Gratulálok a szervezet minden tagjának! Illően meg is kell emlékezni az elmúlt dolgos és dicső évtizedekről, az alapítókról, az első vezetőkről, az egész tagságról, az elért eredményekről. Bár itt jegyzem meg, hogy az alapítókról, például dr. Hullán Tiborról, dr. Turi Jánosról, és a Magyar Növénynemesítők Egyesületéről −, amely kezdeményezte és megszervezte a Vetőmag Terméktanács megalapítását a magyar fajták és vetőmag érdekében −, elfelejtettek megemlékezni. Kérdem én továbbra is, van okunk az ünneplésre, vagy csak az alkalom volt ünnepi?

Nagy István miniszter úr, továbbá Györffy Balázs a NAK [Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – a szerk.] elnöke és Takács Géza a VSZT elnöke köszöntőjükben is felhívták a figyelmet azokra az előnyökre, amelyek hazánkat a vetőmagtermesztésben versenyképessé teszik, és szóltak azokról az eredményekről, amelyeket a szakterületen elértünk. Talán nem lesz haszontalan, ha én is röviden összefoglalom ezeket a gondolatokat. Hazánk számára az agrár- és élelmiszergazdaság stratégiai ágazat és ezen ágazat versenyképessége és jövedelmezősége meghatározza az ország sikerességét. A kiváló minőségű magyar élelmiszer előállítása jelentős mértékben függ a növénytermesztés biológiai alapjaitól − növényfajtáktól, illetve azok minősített vetőmagjától. Sok fórumon elhangzott már, és véleményem szerint kezeljük ezt tényként, hogy az élelmiszerlánc első és egyben egyik legfontosabb láncszeme a növényfajta és a vetőmag, szaporítóanyag. A vetőmagtermesztés a magyar mezőgazdaság nagy hagyományokkal rendelkező ágazata, amely a biztonságos hazai vetőmagellátáson túl jelentős szereppel bír Európa és a világ termelésében és kereskedelmében is. Ennek köszönhetően a vetőmagszektor nemzetgazdaságilag stratégiai ágazatnak számít. Mindezeknek megfelelően az lenne a természetes és elvárható, hogy nemcsak a megítélésében, hanem a magyar tulajdonban lévő növénynemesítés és a ráépülő vetőmag vertikum támogatásában is ugyanekkora jelentőséggel bírjon. Akkor valóban volna mit ünnepelni! Még talán nem késő! Adjunk meg mindent, ami szükséges a teljesítményéhez, hozzuk versenyhelyzetbe a magyar vetőmag szektort, és újra lesz mit ünnepelnünk!

A KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ MAGYAR ÉLELMISZER ELŐÁLLÍTÁSA JELENTŐS MÉRTÉKBEN FÜGG A NÖVÉNYTERMESZTÉS BIOLÓGIAI ALAPJAITÓL
− NÖVÉNYFAJTÁKTÓL, ILLETVE AZOK MINŐSÍTETT VETŐMAGJÁTÓL.

Egy átfogó stratégia szükségessége

Az előzőek kapcsán jutott eszembe egy hasonlat. A vetőmagszektor olyan, mint egy fantasztikus adottságokkal rendelkező versenyló, amely adottságainak és környezetének köszönhetően rengeteg versenyt megnyert, kiváló eredményekkel bír. Elődeinktől megörököltük ezt a szuper állatot, de hiába maradtak meg genetikai adottságai, nem futtatjuk, nem etetjük az igényeinek megfelelően, hanem szerény körülmények között benn tartjuk az istállóban. Néha megsimogatjuk, megdicsérjük és büszkén emlegetjük dicső múltját. Idővel viszont lassan elsorvadnak az izmok, és idővel csak a dicső múlt marad. Még nem késő talán! Adjunk meg neki mindent, ami szükséges a teljesítményéhez, hozzuk versenyhelyzetbe, és újra lesz mit ünnepelnünk.

A kezdetektől napjainkig követem a Terméktanács, a Szövetség megalakulását, munkáját és eredményeit. Munkám során, kollégáimmal együtt segítettük ezt a szakmai tevékenységet. Az ünnepségen is felsorolt eredményeket, sikereket elismerik a szakmában, de sokan hiányoljuk azokat a lépéseket, amelyekre felépülhetne egy nemzeti vetőmag stratégia, amely hosszútávon is meghatározná azokat a lépéseket, amelyek szükségesek lennének az ágazat versenyképességének fenntartásához, növeléséhez, az egész szektor kiszámítható fejlődéséhez. Ezt az átfogó stratégiát a kormányzatnak, a szervezet összes szereplőjének és hatósági szakembereknek együtt kellene nagyon gyorsan létrehozni és hagyni, hogy a külön szakterületek ezt a cselekvési tervet lebontsák rövidtávú feladatvégzésre. Ebben a munkában a VSZT-nek kellene a kezdeményező, összefogó szerepet betölteni. Talán sokan csodálkoznak most, akik olvassák ezeket a sorokat, de nem létezik jelenleg ilyen, a szektorra lebontott cselekvési terv, amely egy átgondolt, alulról építkező, a résztvevők véleményét figyelembe vevő, és a teljes ágazat érdekeit képviselő elgondolás alapján, a magyar biológiai alapokat súlyozottan figyelembe véve jött létre, amely az ország érdeke, mert így annak minden hozadéka Magyarországot gazdagítja, ezen belül a termelőket, vetőmagtermesztőket és a nemesítőket is. Továbbra is zötyög a szekér, és mindenki csinálja a maga dolgát, ez azonban nem jelenti azt, hogy e mögött egy hosszú távra szóló tudatos elképzelés lenne.

Nehéz helyzetben vannak a magyar növénynemesítő intézetek, kutatóközpontok, magáncégek, mert a napjainkra kialakult térben folyamatosan csökken a versenyképességük a hosszútávú célok, preferenciák és támogatások nélkül. Már a klasszikus szántóföldi növénytermesztéshez szükséges növényfajok előállításának versenyében is egyre jobban háttérbe szorulnak a külföldi versenytársakkal szemben, akik a többszörösét fordíthatják − és fordítják is − marketingre, promócióra. Ez annak ellenére történik meg, hogy a magyar fajták genetikai képessége nem marad el a külföldi tulajdonú fajtákétól. Sok esetben nem a növényfajta értéke, hanem a mögötte álló eszközök, anyagi források döntik el a versenyt. Senki ne akarja félreérteni, nem a külföldi fajtatulajdonosok, nem az általuk képviselt fajták ellen szólok, hiszen ezek jelenleg komoly szerepet töltenek be a magyar piacon, megvan a helyük a termesztésben. Valami mellett állok ki, amit úgy nevezünk, hogy magyar biológiai alapok, a magyar tulajdonú növényfajta és az abból szaporított, minősített vetőmag. Amelyek mind genetikai potenciálban, mind termeszthetőségi szempontból felveszik a versenyt a külföldiekkel – ezek hazánk gazdagodásának a zálogai, élelmiszergazdaságunk szuverenitásának a meghatározó alapjai. Több esélyt kell biztosítani a „magyarnak” és meg kell találni ehhez az eszközöket! Véleményem szerint nem ütközik EU-s vagy hazai jogszabályokba a magyar fajták piacra juttatásának, versenyképességének javítása. Anyagi eszközökkel, támogatási konstrukciókkal, kampányokkal, promóciós lehetőségekkel növelni lehetne az esélyt a versenyben, hogy a hazai tudásbázisból nyert értékeket minél szélesebb körben megismerjék, használják és értéküknek megfelelően kezeljék. Ilyen jellegű „melléállásra” vannak példák más magyar termékek esetén is (de erről kicsit később).

A magyar vetőmagtermesztők bizonytalansága is évről évre nő. Szezonról szezonra komoly kockázatot kell vállalniuk a piac kiszámíthatatlansága miatt. Folyamatosan azon kell gondolkodni (szinte lehetetlen megtervezni), hogy mekkora területen szaporítsanak, a megtermelt termésből mennyit tudnak majd fémzárolt vetőmagként értékesíteni, és a maradék készletekkel mit kezdjenek. A bizományba kiadott vetőmag még nincs eladva, és ebben a konstrukcióban is a vetőmag-előállító vállal jelentős rizikót. A gazdálkodásban a kockázatot természetesen a vetőmag-szaporítóknak is vállalni kell, de ez a tevékenység jóval magasabb költségszintet és így jóval nagyobb kockázatot is jelent, mint a hagyományos növénytermesztés. A vetőmag-szaporító gazdaságok nagy része már évtizedek óta folytatja ezt a tevékenységét és szoros kapcsolatot épített ki a fajtatulajdonosokkal, a vetőmag-kereskedőkkel, a termelőkkel, gazdálkodókkal is. Az ilyen együttműködések nélkül teljesen tervezhetetlen lenne a vetőmag-előállítási szezon, és ezek az együttműködések mozgatják még jelenleg a rendszert, és ezeknek köszönhetően tudják még egyre alacsonyabb szinten fenntartani magukat a magyar nemesítők és a vetőmag-előállítók. Más a helyzet a Magyarországon tevékenykedő külföldi tulajdonú nemesítő és termeltető cégekkel, akik főleg a hibrid növényfajok estében bírnak jelentős előnnyel (kukorica, napraforgó, repce). Ezek a cégek komoly összegeket képesek visszaforgatni az innovációba és marketingbe. Sajnálatos módon a kiváló magyar búzafajtáik és így ezek vetőmagja is folyamatosan szorulnak ki a hazai vetésterületről (45%). A hosszútávú stratégiának többek között azt a célt is szolgálnia kellene, hogy ez az évenkénti vetőmagár-ingadozás mérséklődjön, és a piac minden szezonban fizesse meg a vetőmag árában a fajta genetikai képességét, a nemesítő munkáját és a vetőmag-ellőállító hozzáadott értékét. A teljes gazdasági kockázatot nem lehet hosszútávú károk nélkül a vetőmag-előállítóra terhelni! A vetőmagtermesztés kiszámíthatósága is javulhatna, ha kiszámíthatóbbak lennének az árutermesztés hosszabbtávú irányai. Évről évre azt látjuk, hogy a termelési költségek folyamatosan növekednek −, legyen az üzemanyag, növényvédőszer, tápanyag –, ugyanakkor a minősített vetőmag ára túlzottan ingadozik és nem fedezi minden évben az előállítási költségeket sem. Ha megnézzük a mezőgazdasági gépek, alkatrészeik évről évre történő jelentős növekedését, akkor még szomorúbb látni, mennyire nincs megbecsülve, mennyire nincs értéke a vetőmagnak. A vetőmag árának az ilyen szintű ingadozása egyértelműen a vetőmag-előállítás magas szakmai színvonalának, a nemesítők munkájának degradálását jelenti.

Fontos leszögezni azt, hogy amennyiben a vetőmagágazatot nemzetgazdasági szempontból kiemelten fontos gazdasági ágazatnak tekintjük, akkor nem szabad ilyen magas piaci kockázatnak kitenni sem a szaporítókat sem a magyar nemesítőket – és az ország élelmezésbiztonságát sem! Az ország érdeke azt kívánja meg, hogy magyar biológiai alapok (magyar tulajdonú fajta és vetőmag) minden időben, elegendő mennyiségben és minőségben, biztonságosan rendelkezésre álljanak. A korábbi évtizedekben alkalmazott kormányzati intézkedésekkel, támogatási konstrukciókkal, kampányokkal jelentős eredményeket lehetett elérni az új fajták előállításában, piacra juttatásában és a fémzárolt, minősített szaporítóanyag magasabb szintű felhasználásában. Határozottan segítette a fémzárolt vetőmag használatának növekedését a vetőmaghasználat bizonyos mértékű felhasználásához kötött támogatási konstrukciók működtetése, valamint nagyon komoly segítséget jelentett a vetőmagtartalékolási agrárpiaci intézkedések működtetése (TIG raktárak). A különböző értékesítési szezonok közötti különbségek kompenzálását segítő intézkedésekre is nagy szükség lenne! Visszatérnék a korábban leírt gondolatra, miszerint az elmúlt években hozott piacra jutási intézkedésekhez hasonló konstrukciók komoly segítséget, előnyt nyújthatnak a magyar fajták és a fémzárolt vetőmag piacra kerülésében. Jelentős összegeket fordított a kormányzat többek között a magyar méz, a magyar dinnye, a magyar hal fogyasztásának népszerűsítésére, mértékének növelésére. Ezek eredményei jól látszanak. A korszerű növényfajták, ezen belül is a magyar tulajdonú fajták és az ebből előállított fémzárolt minősített vetőmag, szaporítóanyag felhasználásának növelésére, a vetőmagnak, mint a fogyasztás alapját képező tényezőnek a fontosságára kellene felhívni a figyelmet! De nem (csak) a gazdálkodóknak – hanem a lakosság szélesebb rétegének, a fogyasztóknak is el kell mondani: ahhoz, hogy elegendő, egészséges, növényvédő szerektől mentes élelmiszer kerüljön a lakosság asztalára, korszerű, nagy termőképességű, betegségeknek ellenálló növényfajták, és ezen fajták ellenőrzött körélmények között előállított, minősített vetőmagjára van szükség! Vedd a Magyart! Ebben témában is jelentős szerepet kellene biztosítani az Agrármarketing Centrumnak és a gazdákat tömörítő NAK-nak, valamint a felsőoktatási intézményeknek, kiemelten MATE-nek [Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – a szerk.] is. Tehát szükség van közép- és hosszútávú stratégia készítésére, és ebbe be kell vonni a szektor összes képviselőjét. Mindezek előtt gyors intézkedésekre lenne szükség a magyar növénytermesztést, és ezen belül is a vetőmagtermesztést érintő problémák mérséklésére. Gondolok itt például az öntözésfejlesztéssel kapcsolatos intézkedések felgyorsítására, a támogatások igénybevételénél az adminisztratív terhek csökkentésére, a klímaváltozás okozta gondok mérséklésére, kedvező hitelkonstrukciók működtetésére.

Szükséges a kormányzat által eddig is jól kezelt ukrán gabona – és nem minőségi vagy genetikailag módosított, szennyezett vetőmag – kiszorítása a magyar piacról. A jelenlegi piaci elemzések alapján a szántóföldi növénytermesztést továbbra is a mérsékelt (alacsony) terményfelvásárlási árak jellemzik ebben az évben is, és ez megint egy veszteséges gazdálkodási évet vetít előre. Ez természetesen tovább nehezíti a minősített vetőmag értékesítését is, várhatóan újabb gyenge őszi szezonra számíthatnak a vetőmagértékesítők, mind árban, mind eladott mennyiségben. És ezzel párhuzamosan a tőkeszegény magyar tulajdonú nemesítőházak és vetőmagtermesztők is egyre súlyosabb likviditási helyzetbe kerülnek!

VEDD A MAGYART! EBBEN TÉMÁBAN IS JELENTŐS SZEREPET KELLENE BIZTOSÍTANI AZ AGRÁRMARKETING CENTRUMNAK ÉS A GAZDÁKAT TÖMÖRÍTŐ NAK-NAK, VALAMINT A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKNEK.

Hatósági szerepek és jelentőségük

Röviden beszélni kell a vetőmagszektor nem kevésbé fontos szereplőjéről, a növénytermesztési hatóság szerepéről és fontosságáról is. Ezen a szakterületen eltöltött több mint három évtized tapasztalataival rendelkezem. A növényfajták elismerésével és a vetőmag szaporítóanyag minősítéssel foglalkozó hatósági szakterület 2007-ig, az MgSzH [Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal – a szerk.] megalakulásáig önálló, független szakmai intézményként működött a minisztérium szakmai felügyelete alatt. 2007-ben az akkori kormányzat teljesen különböző szakterületeket összevonva, olyan hivatali szervezetet alakított ki, ahol az egyes szakterületek (az állattenyésztéstől a növényvédelmen át, egészen a borászatig) szinte teljesen elveszítették az önállóságukat, irányítási tevékenységüket. Jómagam leginkább a növénytermesztés biológiai alapjainak felügyeletét és annak helyzetét ismerem a legjobban, és elmondhatom, hogy ezen a területen a folyamatos létszámleépítés, a költségelvonások és az állandó struktúraváltás volt a jellemző. Ebből a helyzetből elmozdulást, rövidtávon, szakmailag jó megoldást jelentett a NÉBIH hivatali struktúráján belüli működés 2013-tól, ekkortól a szakterület önálló elnökhelyettességként működött, magába foglalva az állattenyésztés biológiai alapjait, a növényi fajtakísérletezést és a vetőmag-, szaporítóanyag minősítést. A minisztériummal való szoros kapcsolatnak köszönhetően, és az aránylag önálló költségvetés keretein belül azok az évek a szakterület fellendülését és megbecsültségét jelentették. A következő struktúraváltozás 2018 végén azzal járt, hogy a NÉBIH-en belül megszűnt a fontosabb szakterületek addig gyakorolt szakmai önállósága, eltűntek a szakmai elnökhelyettességek, és az úgynevezett funkcionális szakterületek kaptak főszerepet a hivatal szervezetén belül. Szinte teljesen eltűnt az állattenyésztés biológiai alapjait képviselő egység, megroppant a borászati és növényvédelmi szakterület, pedig a megelőző években számottevő összegeket fektettek ezekbe (például a borászati laboratórium létrehozásába, amely azóta is kihasználatlanul áll). Külön értekezést is megérne az a téma, hogy ez idő alatt milyen meggondolások alapján zajlott a hivatal szakmai laboratóriumának átszervezése, központosítása. Ezeknek az átszervezéseknek a végeredménye elég siralmas képet mutatott. Több laboratóriumot bezártak, és jelenleg az igénybevevők nehezen találnak akkreditációval rendelkező laboratóriumot. Komoly presztízsveszteséget szenvedtek a növénytermesztés biológiai alapjait felügyelő egységek. Ezt a presztízsveszteséget nemcsak a hatósági szakterületen dolgozó szakemberek érzik, hanem azok a cégek, illetve gazdálkodók is, akik már nem ugyanazon minőségű „szolgáltatást”, hatósági feladatvégzést kapják, ami elvárható lenne. A hatósági munka színvonalának romlása a fajtakísérleti és vetőmag szaporítóanyag minősítési szakterületen egyértelműen tovább rombolhatja a vetőmagágazat eredményességét és versenyképességét. Friss információ, hogy a NÉBIH a közeljövőben új SZMSZ szerint végzi majd a szakmai tevékenységét, így várhatóan tovább folytatódik az új vezetéssel megkezdett pozitív változásokat hozó munka ezen a területen.

Térjünk vissza a VSZT szerepére! A szakemberek jelentős részének megítélése szerint – és ezt én is vallom –, a szervezet vezetése csak részben végezte el azt a szakmai érdekképviseleti munkát, amely a feladataiból adódik. Fel tudnak mutatni részeredményeket, mint a taglétszám növelése (amely káros is lehet), a törvényi szabályozás folyamatos figyelemmel kísérése és módosításokban való javaslattétel, nemzetközi képviselet, ajánlati fajtalista készítése, adminisztratív munkák és adatgyűjtések, elemzések, valamint a tájékoztató ár bevezetése.

A VSZT fő feladata elsősorban a biológiai alapok képviselete − ezen belül kiemelten is a hazai cégek segítése, továbbá a már korábban leírt ágazati stratégia előkészítése, kidolgozása, az ágazati szereplőkkel történő megvitatása és a kormányzattal való egyeztetése, valamint a tagság érdekeinek konkrét védelme. Szerintem a szerepvállalás egyik negatív példája, hogy a VSZT vezetése, egyértelműen a hatósági munka színvonalának romlására mutogatva erőltette a sajátjogú vetőmagminősítés intézményének újbóli bevezetését. Ez jelenleg inkább csak néhány, ezt a tevékenységet anyagi és személyi feltételeket biztosítani, megvalósítani tudó − elsősorban külföldi − cégnek kedvez, de ez csak egy kis szelete a tagságnak. Véleményem szerint a hatósági munka megerősítése terén jobb eredményt lehetett volna elérni a szakemberek számának növelésével, megbecsülésével, presztízsének elfogadtatásával. És ezzel lenne garantálható a kiváló vetőmag minőség is!

GYORS INTÉZKEDÉSEKRE LENNE SZÜKSÉG A MAGYAR NÖVÉNYTERMESZTÉST, ÉS EZEN BELÜL IS A VETŐMAGTERMESZTÉST ÉRINTŐ PROBLÉMÁK MÉRSÉKLÉSÉRE.

A magyar tudásbázis, a vetőmag-előállítás és feldolgozási szektor ereje

Miniszter úr a napokban [2024 első hónapjaiban – a szerk.] nyilatkozott úgy, hogy az ukrán termények miatt Magyarország élelmiszer-önellátása forog kockán. Erre reagálva érdemes átgondolni azt is, hogy ha nem vigyázunk eléggé, nem támogatjuk a magyar tulajdonú fajták és az ezekből előállított vetőmag piacra jutását, továbbá nem csökkentjük a magyar vetőmagtermesztők kiszolgáltatottságát, kockázatát, akkor lassan a működésképtelenség szintjére süllyednek −   tönkre mennek. Ennek következtében kizárólag a külföldi cégek termékeire (a növényfajta és annak vetőmagja) lennénk utalva egy olyan gazdasági ágazatban, amely évtizedeken keresztül nemcsak a hazai piacot látta el, hanem exportra termelő ágazat volt. Ez a kiszolgáltatottság a biológiai alapok területén már jelenleg is jelentősen veszélyezteti élelmezésbiztonságunkat − főként most, ezekben a háborúval és szankciókkal teli időszakban!

Mindenki előtt ismert, hogy Magyarország természeti adottságai, éghajlata, földrajzi fekvése miatt kiválóan alkalmas a vetőmag, szaporítóanyag termesztésre. Ezt kihasználva másfél évszázados hagyománya van ennek a tevékenységnek. Adottságainkra, hagyományainkra alapozva felépült egy nemzetközileg is elismert magyar nemesítési-kutatási háttér, továbbá a különböző termesztési igényeket kielégítő, korszerű vetőmag-előállítás és feldolgozási szektor jött létre, vetőmagüzemekkel, kereskedőcégekkel, magas színvonalú oktatási háttérrel, kiváló szakembergárdával. Ezeket az előnyeinket felismerték a világ meghatározó agrárcégei, fajtatulajdonosai, és létrehozták Magyarországon termelő és termeltető bázisaikat is. A feladat nem az ellenük való harc, hanem az, hogy elsősorban mi, magyarok használjuk ki saját kedvező adottságainkat, és ez a tevékenység minket gazdagítson; biztosítsa, hogy az élelmiszergazdaságunk a még mindig kiváló tulajdonságokkal rendelkező fajtáinkra újraépítve biztosítéka legyen a kiváló minőségű, biztonságos és egészséges élelmiszer-előállításunknak! Ezeket az adottságokat kihasználva kamatoztassuk saját kutató-nemesítő hálózatunkat a magyar szaporító gazdaságok és a hazai növénytermesztők javára. Adjunk esélyt a magyar innovációnak is a jelenleg egyenlőtlen versenyben! Érdemes arról is beszélni, hogy mi történik, ha a külföldi tőke jobb, könnyebb befektetési régiókat, országokat talál, ahová elviszik a növényfajtáikat, és máshol használják fel, termeltetik meg a vetőmagot. Láttunk már ilyet! Ennek következménye minden ország szempontjából, így Magyarországra nézve is, hosszútávon nagyon negatív lehet. Csak ha arra gondolunk, hogy a háború ellenére Ukrajnában csúcsterméseket takarítottak be, akkor elképzelhetjük, mi lesz, ha vége lesz a háborúnak (amit már mindannyian már nagyon szeretnénk.) Már most látható az a tendencia, hogy ez a régió természeti adottságai és olcsósága révén jelentősen megváltoztatja a piaci lehetőségeket.

Ha folyamatosan leépülnek kutatóbázisaink, kifogynak genetikai bázisaink – sajnos ezt az időszakot éljük most −, tönkremennek vagy eltűnnek vetőmagüzemeink, a magyar élelmiszerellátás, az önellátás is veszélybe kerül. Ezt kell a hosszútávú stratégia tervezésével figyelembe venni, a magyar biológiai alapokat helyzetbe hozni. A kiszolgáltatottságot kormányzati segítséggel kell csökkenteni, vagy felszámolni. Lehet egymás mellett élni a külföldi fajtákkal, de védeni, támogatni kell a magyart és versenyképesen működtetni! Napjainkban próbálkozunk a magyar élelmiszeripar talpra állításával, amelyet évtizedekkel korábban eladtak, szétvertek, és aztán magára hagytak. Ne járjunk így a vetőmagszektorban! Legyen okunk ünnepelni még évtizedeken keresztül!

Ebben a cikkben is szeretnék a szakmai, de nemcsak a szakmai sajtóhoz fordulni, hogy karolják föl a magyar biológiai alapok széles körű megismertetését, védelmét, fejlesztését. Juttassák el az üzenetet minden magyar fogyasztóhoz, hogy az egészséges élelmiszertermelés, az egészséges élet alapjait biztosító genetikai és biológiai alapok a saját kezünkben kell, hogy maradjanak!  Ismerjék meg és tudják, hogy az asztalra kerülő friss kenyérben magasszintű nemesítői munka, vetőmagtermesztők szakértelme és a gazdák szorgalma biztosítja a hozzáadott értéket! A sajtó segítsen úgy is, hogy kérdezze meg a vetőmagszektor résztvevőit, a szakembereket, a hatóságot, a nemesítő- és kutatóhelyeket, oktatási intézményeket, a kormányzatot, és gyűjtse össze azokat a javaslatokat, amelyek a hazai stratégia felépítéséhez és működtetéséhez szükségesek. 

Ha mindezt együtt sikerül megvalósítani, nem csak alkalom, de OK is lesz az ünneplésre!

Lukács József
Fleischmann-díjas vetőmagtermesztési szaktanácsadó

Epilógus

Tisztelt Olvasók!

Mint a Mezőmag Kft. tulajdonosa és vezetője ajánlom Önöknek Lukács József kollégám és barátom által leírt gondolatokat. A cégem több mint 30 éve foglalkozik vetőmag szaporítással, feldolgozással és értékesítéssel, és ezen évtizedek alatt számtalan magyar kalászos fajta köztermesztésbe jutásában segédkeztünk. Az évente megtermelt mintegy 5000 tonna vetőmaggal meghatározó szereplője vagyunk a régiónak. Kollégáimmal együtt folyamatosan azon dolgozunk, hogy minden szezonban magas genetikai értékű fajták minősített vetőmagjával lássuk el a gazdálkodókat. Előállításainkban a magyar nemesítésű fajták szaporítását preferáljuk, de helyt adunk néhány, a hazai, illetve a régió termesztési viszonyainak megfelelő külföldi fajtának is. Valóban évről évre nagyobb a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság a szektorban, és ezt mi minden nap érezzük!

A cikkben leírt gondolatokkal teljes egészében egyetértve, én is kérem az ágazat szereplőit és a médiát, hogy juttassák el azt az üzenetet mindenkihez − nagyon nagy szükség van a magyar biológiai alapok védelmére, fejlesztésére, támogatására! A magyar fajta és az ebből szaporított, minősített vetőmag, szaporítóanyag érték, amelynek védelmét rangjához, teljesítményéhez mérten segíteni, versenyképességét biztosítani kell! Elsősorban én is a kormányzat gyors és hosszú távra szóló intézkedéseit kérem!

Gazsó János
Fleischmann-díjas vetőmagtermesztő, ügyvezető, Mezőmag Kft., Szarvas
 

(A fenti írás törzsszövege megjelent az Agrofórum 2024. márciusi számában.)