Magyarország élelmezésbiztonságának összefüggése a biológiai alapokkal

Ha a jelenlegi helyzet tovább folytatódik (súlyosbodik), akkor élelmezésbiztonságunk is nehéz helyzetbe sodródhat. Cikkünkben szeretnénk felhívni a döntéshozók, Kormányunk és szakmaközi szervezetek (VSZT) és érdekképviseletek (NAK) figyelmét, hogy növénytermesztésünk biológiai alapjainak felkarolását, támogatását nem halogathatjuk tovább.

Elöljáróban szeretnénk egyetértésünket kifejezni az Agrofórum szaklap márciusi számában, és most az Agrárunió szaklapban (cikkünkkel egy időben), Lukács József Fleischmann-díjas vetőmagtermesztési szaktanácsadó tollából megjelenő: Van ok az ünneplésre? Gondolatok egy évforduló kapcsán című vitairatában leírtakkal, amely Gazsó János Fleischmann-díjas vetőmagtermesztő, a Mezőmag Kft. ügyvezetőjének Epilógusával zárul - miszerint nincs ok az ünneplésre! Kiszélesítve a cikk tartalmát, bizony látnunk kell, hogy a külföldi cégek gazdasági sikerei mellett, saját dolgainkkal, a magyar növénynemesítéssel is foglalkoznunk kell.

Az MNE már említett közgyűlésén, az elnök és a hozzászólók is a magyar biológiai alapok egyre kritikusabb helyzetére hívták fel a figyelmet, de egyben érzékelhető volt a tenni akarás, hogy mi növénynemesítők nem adjuk fel, tesszük a dolgunkat tovább, a „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál” szellemében.

Erőt merítünk a több mint 150 éves (újabban felfedezett dokumentumok szerint 200 éves) növénynemesítési múltunkból, amely lehetővé tette a rendszerváltást követő pár évvel bezárólag, hogy élelmiszergazdaságunk nagyrészt magyar biológiai alapokra építkezett. A magyar búzanemesítésnek az 1862/63. évi katasztrofális aszály adott lendületet, amikor Mokry Sámuel (1832−1909) Békés megyei birtokán kezdte el, hazai tájfajta alapokkal, a szisztematikus búzanemesítést. Kitartó munkáját és szakértelmét fényes siker koronázta. Azóta eltelt több mint 150 év alatt Kenessey Kálmán, Baross László, Villax Ödön, Kiss Árpád – még sorolhatnánk tovább – nyomdokain a világszínvonalig jutott el a hazai rögön szelektált és ebből kiváló növényfajtákat előállított magyar növénynemesítés.

A KÜLFÖLDI FAJTA ÉS AZ ABBÓL MAGYARORSZÁGON SZAPORÍTOTT, MEGTÉVESZTŐEN 
„MAGYARNAK” NEVEZETT VETŐMAG, NÖVÉNYNEMESÍTÉSÜNK ÉS AZ ORSZÁG GAZDASÁGA ÉS SZUVERENITÁSA

A rendszerváltás után − amikor kinyílt a világ − a nagy piaci versenyben teljesen magára maradt (fejlesztés, befektetés alig volt) a magyar növénynemesítés, de az újraéledő magánnemesítés is. Ennek ellenére még így is kiváló eredmények születtek, amit a 2019-ben kiadott, „A magyar növénynemesítés eredményei az ezredfordulón” című szakkönyv részletesen összefoglalt. Ezenkívül az évenként különböző helyeken megrendezett fajtabemutatókban is látható, hogy a magyar nemesítésű fajták eredményei még mindig nagyon jók, a vetőmagpiaci adatokkal ellentétben.

Az utóbbi évek, évtizedek felgyorsult történései (tőkeerős külföldi cégek terjeszkedése hazánkban) előnytelen helyzetbe hozták a magyar növénynemesítést, a magyar fajtákat és a belőlük előállított vetőmagot. Ott tartunk, hogy a kukorica, napraforgó és repce után már a kiváló búzafajtáinkat is kiszorítják a piacról a külföldi, multinacionális cégek, akik jelentős pénzügyi háttérrel, marketinggel és nagy lobbierővel terjeszkednek. Ezzel szemben a hazai nemesítőházak egyedül hagyottan, nagyon kicsi ráfordítással kénytelenek versenyezni. Sem a rendszerváltás előtti évtizedek, sem 1989 után, a hazai helyzet nem tette lehetővé azt a tőkefelhalmozást, ami egy egészséges versenyt megalapozhatna. Nagyon fontos világosan látni, hogy Magyarországnak a vetőmagpiacon kialakult helyzet nem kedvez, mert biológiai alapok tekintetében egyre kiszolgáltatottabbak és szegényebbek leszünk. A külföldi fajta és az abból Magyarországon szaporított, megtévesztően „magyarnak” nevezett vetőmag, a növénynemesítésünk és az ország gazdasága és szuverenitása ellen dolgozik! Ráadásul az így külföldön értékesített vetőmagot tévesen magyar vetőmagexportnak nevezik, holott ez nem Magyarország bevétele, nem az országunkat gazdagítja! Jelenleg a magyar termőföld 80%-án már külföldi fajta vetőmagja terem. (lásd 1. ábra). Ha marad ez a kedvezőtlen tendencia, a Magyar Növénynemesítés néhány éven belül a megszűnés szélére sodródik, amely végsőképpen élelmezésbiztonságunkra is rendkívül nagy veszélyt jelent. Legfeljebb csak azok a fajok maradnak a palettán (kicsi, bár fontos fajok), amelyek jelentős üzleti bevételt nem jelentenek a nagy cégeknek.

Sajnos azok a véleményformálók, akik a külföldi fajtát és vetőmagot is magyarnak tekintik, azt a látszatot keltik, hogy minden rendben van. Ezek a kijelentések nagyon sokat ártanak! Mondják, eredményes a magyar (?) növénynemesítés és Magyarország (?) vetőmag-nagyhatalom. Az eddigiekben leírtak alapján érzékelhető, hogy ez csak látszatra van így. Ez a megtévesztően beállított helyzet, valójában szegényíti és kiszolgáltatottá teszi (gyarmatosítja) az országot. Ez azért rendkívül veszélyes, mert észszerűen élelmiszergazdaságunkat magyar genetikai alapokra kellene építenünk. Az elmúlt hónapokban sajnálattal láthattuk, hogy amikor ebbe külföldi érdek szövődött, milyen nagy problémák keletkeztek. Ezt a nehéz helyzetet rajtunk kívül már az európai gazdák is érzékelik. Sajnos a növénynemesítésben azt látjuk – a veszélyre fittyet hányva –, hogy hazánkban több döntésben is a külföldit keblünkre öleljük. Ezzel ellentétben a magyart nem, vagy alig segítjük. Közben azzal áltatjuk magunkat, hogy Magyarország vetőmag-nagyhatalom. Ez jó is lenne. Csak az a baj, hogy a vetőmagzsákoknak 80 %-a már magyar köntösbe bújtatott külföldi tulajdonú vetőmag. A profit tekintetében ezek nem Magyarországot gazdagítják. Látható, hogy van miért küzdenünk, nem félrelökve a jót, de gondosan figyelve valóságos nemzeti érdekünkre.

ÉLELMISZERELŐÁLLÍTÁSUNKAT ELSŐSORBAN MAGYAR TULAJDONBAN LÉVŐ BIOLÓGIAI ALAPJAINKRA (FAJTA ÉS VETŐMAG) KELL ÚJRAÉPÍTENI.

Egy ország akkor lehet gazdag, ha jelentős a kutatás-fejlesztése, innovációja van. Élelmiszer előállításunkat elsősorban magyar tulajdonban lévő biológiai alapjainkra (fajta és vetőmag) kell építeni, amelyeknek a kiváló ökológiai adottságokkal rendelkező Kárpát-medence a bölcsője. Vissza kell szerezni az elvesztett itthoni és export vetőmag piacainkat, ez Hazánk elemi érdeke. Következésképpen a magyar növénynemesítést nemzeti értékként és nemzeti érdekként kell kezelni, hogy folytatni tudja a több mint 200 éves küldetését egy önellátó, szuverén élelmiszergazdaság kialakításában. Ehhez a cégeink és intézeteink forrása nem elég.

Mi nemesítők, a gazdálkodókkal, vetőmagtermesztőkkel nagyobb összefogásra törekszünk, de ez kevés. A döntéshozóknak, különböző szervezeteinknek (NAK, VSZT) is a Magyar Növénynemesítés és a magyar nemesítésű fajta (magyar a fajtatulajdonos!), és az abból szaporított vetőmag mellé kell állni. Az élelem és ennek biológiai háttere létfontosságú! Jó lenne a „Támogasd és vedd a magyart!” szellemben dolgoznunk. Tudjuk, ez nagyon nehéz, mert mi magyarok nagyon repesünk a külföldiért. Ilyenek vagyunk!

Összefoglalva a fentiekben leírtakat; élelmiszergazdaságunknak elsősorban magyar biológiai alapokon kell újraépülni! Az élelmezésben az önellátás létfontosságú, ami a biológiai alapoknál kezdődik. A vetőmag terén, a külföldit is magyarnak tekintő, megtévesztő szemléletet fel kell, hogy váltsa a tisztánlátás! A külföldi a magyar innovációt (nemesítést) gyengíti, szegényíti, és kiszolgáltatottá teszi az országot. A magyar tulajdonban (állami/alapítványi és magán) lévő növénynemesítés és az erre épülő vetőmagtermesztés, növénytermesztés, majd élelmiszer-előállítás növeli innovációnkat, gazdagítja és szuverénné teszi Magyarországot.

Dr. Pauk János
MNE elnök, Szeged     

Dr. Kruppa József 
MNE elnökhelyettes, Kisvárda