
A talajművelési rendszerek leírása
Növénytermesztés - 2024.02.28
A növénytermesztésnél többféle talajművelési módszer közül választhatunk, és különböző okokból végzünk, amelyek természetesen összefüggnek az aktuális növénykultúrával is. A jövedelmezőség javítása érdekében minden egyes szántóföldi művelet szükségességét át kell gondolni, valamint figyelembe kell venni a talajművelési módok, a talajrendszerre és a környezetre gyakorolt hatásait is. Ezen cikkben a talajművelési módokat, célját és alkalmazásait gyűjtöttük össze.
Művelési módok és jellemzőik
Szántás
A szántás a talaj porhanyítását és a gyommagvak és a növényi maradékok szinte teljes elföldelését biztosíthatja. A másodlagos talajművelési műveletek, mint például a tárcsázás vagy a kultivátor, lehetővé teszik a műtrágyák és növényvédő szerek egyenletes eloszlását és a talajfelszín simítását. Továbbá, a haszonnövény és takarónövény egyaránt lehet a gyomelfojtás módszere.
A nedves talajoknál jól alkalmazhatók az őszi szántáshoz a klasszikus kerülőeke vagy más néven ágyeke. A szántás felgyorsítja e talajok felmelegedését és száradását, így elkerülhető a tavaszi késés. Bár a nedves talajok erózióra hajlamosak, ellenben gyakran sík területek, ezért az esetleges lefolyás okozta talajveszteség elhanyagolható. Az őszi szántás esetén tavasszal több idő áll rendelkezésre a további talajművelési munkákra. A meredekebb lejtőkön azonban a téli és tavaszi talajerózió lehetősége nagy, mivel nincs felszíni (növényi) maradék a talaj védelmére. Hasonlóképp, szárazabb éghajlaton, a talaj szél általi eróziójának lehetősége szintén nagyobb a maradványok takarása nélkül.
A tavaszi szántás csökkenti a téli szél- és vízerózió lehetőségét, de a tavaszi munka- és időigény ellensúlyozhatja ezeket az előnyöket. A tavaszi szántás továbbá rögöket okozhat, amelyek a magágy kialakításához plusz műveleteket igényelnek. A tavaszi szántás és a kapcsolódó másodlagos talajművelési munkák másik hátránya a talaj túlzott nedvességvesztése, különösen száraz években.
Szántás és boronálás (kép: www.lemken.com)
Vésőkapa
A vésőszántás durva felületet hoz létre, és általában a meglévő kukorica- vagy cirokmaradványok 50-70%-át hagyja a felszínen, a kapák kiválasztásától, a szerszámok távolságától, a munkasebességtől és a mélységtől függően. Az egyenes, keskeny, kb. 5 cm széles kapák hagyják a legtöbb maradékot. A törékeny maradékot hagyó növények után azonban még a keskeny vésőpontok is túl sok maradékot temetnek el ahhoz, hogy megfelelő védőburkolatot nyújtsanak.
Ahol a talajerózió veszélye nem áll fenn, ott akár a 7,5 vagy 10 cm széles, csavart hegyű kapatagok nagyobb mennyiségű üledékes talajt fordítanak meg, és több maradékot temetnek be. Az USA nyugati kukoricaövezetében, a búzatarlókon néha széles fésűs boronákat használnak a véső ekével, hogy a gabonatorzsot és a gyomokat alávágják és a maradékot a felszínen hagyják.
Ezt a műveletet rendszerint ősszel végzik, és tavasszal egy vagy több másodlagos talajművelési munkafolyamat követi. Az őszi talajművelés a maradék egy részét levágja és beforgatja, így az érzékenyebb a bomlásra és a téli időjárási hatásoknak, mint a felszínen hagyott torzs. A részlegesen lebomlott maradványt a másodlagos talajműveletek könnyen eldolgozzák és elfedik, ami a több maradványt hátrahagyó vésőkapák kisebb hatékonyságát ellensúlyozza.
Sok talajon a tavaszi egyszeri, tárcsával, szántóföldi kultivátorral vagy kombinált talajművelő eszközzel végzett művelés korlátozott növényvédőszer- és műtrágya-kijuttatást is biztosít az ősszel kapált földeken. Egy második talajművelési menet sokkal hatékonyabb beágyazást biztosít, de csökkentheti a maradékanyag- és eróziószabályozást.
A tavaszi kapálás biztosítja az erózió elleni védelmet a tél folyamán, és lehetővé teszi a szármaradványok hosszabb ideig tartó lebomlását. A tavaszi talajművelést követő talajnedvesség párolgása azonban terméscsökkenést eredményezhet, különösen a csapadékszegényebb területeken. A tavaszi munkálat olyan rögöket is létrehozhat, amelyek további talajművelést, eldolgozást tehetnek szükségessé, a megfelelő magágy előkészítéséhez.
A vésőkapák eltömődhetnek a rendkívül nehéz vagy nedves maradványok miatt, hacsak a kapálást nem előzi meg a szármaradványok aprítása, mulcsozása vagy sekély talajművelés. Minden plusz művelet növeli az üzemanyag- és munkaerőigényt.
Számos kombinált talajművelő eszköz a vésőkapák elé szerelt ekefejekkel vagy tárcsákkal rendelkezik, amelyek gyakran kiküszöbölik a kapálást megelőző művelet szükségességét. Az ekék vagy tárcsák csak olyan mélyre hatolnak, hogy a felszíni maradékot is levágják. Ez csökkenti a kapák eltömődésének esélyét. A kapaszárak távolsága ezeknél a gépeknél általában 38 cm, szemben a hagyományos vésőkapák 30 centiméterével.
Vésőkapa (kép: www.ytagri.com.tr)
Tárcsázás (és / vagy szántóföldi művelés)
A tandem tárcsás borona a leggyakrabban használt talajművelő eszköz a kukoricaövezetben, amelyet általában szántóföldi kultivátor követ a végső magágy-előkészítéshez.
A kukorica-, szemes cirok- vagy búzamaradványok egyszeri tárcsázása után, a növényi részek 40-70%-a általában a felszínen marad. A kukorica- vagy cirokmag-maradvány több mint kétszeri eldolgozása ellenben túl sok maradványt temetnek el a hatékony erózióvédelemhez. A végső magágy-előkészítéshez szántóföldi kultivátor használata esetén egyszeri boronálás is elegendő. A törékeny, könnyen aprítható növényi maradékok esetében még az általánosan használt talajművelő eszközökkel végzett egyszeri munkamenet sem nyújt elegendő mértékű bedolgozást a hatékony erózióvédelemhez.
Az őszi boronázással, tavaszra időt lehet megtakarítani, de a szél és az eső okozta erózió lehetősége nő, míg a hó megtartása csökken. A tavaszi tárcsás rendszer minimalizálja a téli eróziót, és jól alkalmazható a megfelelő vízelvezetésű és könnyebb szerkezetű talajokon. Továbbá, hatékony bekeverést nyújt például a gyomirtó szerekhez és más, felszínen alkalmazott termékek esetén.
Ugyanakkor gyakori probléma a tárcsás boronák használata, amikor a talaj túl nedves. Ilyenkor nem egyenletes beágyazódást eredményez, olyan rögöket hoz létre, amelyek majd további talajművelést igényelnek, és a művelési mélység alatt tömörített talajréteget hagy maga után, amely korlátozhatja a gyökérnövekedést és csökkentheti a terméshozamot, főleg csapadékszegény években.
A szántóföldi kultivátor közvetlenül a vetést megelőzően végzi el a másodlagos talajművelést. Az ilyenkor lefedett maradványok mennyisége az elsődleges talajművelés óta eltelt időtől és az időjárás alakulásától függ. Ha a boronálástól számítva csak 2-3 nap telt el, akkor a kultivátor nem csökkenti tovább a maradékot. Bizonyos körülmények között – főleg a kukoricamaradványok esetében - az elsődleges talajművelés (boronálás) után nem sokkal elvégzett talajművelés újra elosztja a növényi maradékot, és némileg javíthatja a takarás százalékos arányát. Másrészt, ha a két talajművelés között eltelt idő lehetővé teszi a bomlást, a kultivátor jelentősen csökkenti a szermaradványok fedettségét.
A tárcsás talajművelés alternatívája a szántóföldi kultivátor vagy a kombinált talajművelő eszköz, egy munkamenetben történő használata. A legelterjedtebb egymenetes talajművelési rendszer a szójababmaradványoknál használatos. Bár az egymenetes rendszer a terméshozam és a költségek csökkentése szempontjából sikeres az intenzívebb talajműveléshez képest, a szójamaradvány nem elegendő ahhoz, hogy hatékonyan csökkentse a talajveszteséget az erózióra hajlamos földeken.
Nehéztárcsa (kép: www.tri-l.com)
Mulcsozás
A lapát- vagy söpörőeke, ma már inkább a klasszikus, észak-amerikai módszernek tekinthető, amely hatékonysága is kérdőjeles, a mai komplex, többféle alapeszközből álló gépekkel szemben. Való igaz, fürgén, viszonylag kis teljesítményigénnyel lehet vele dolgozni, amely a gyomokat vagy torzsot a gyökerüknél vágja el, és a maradékok nagy részét a felszínen hagyja, a talajfelszín minimális megbolygatása mellett. Ez a sekélyszántás jellemzően a gabona betakarítása utáni, nyári parlagon hagyás része. Nedves vagy magasabb agyagtartalmú talajokon, a lapátos eke a talaj elkenődését okozhatja a lapát alatt, ami korlátozza a tavaszi talajművelő eszközként való használatát. Ugyanakkor száraz talajon jól működik, a hatásfok növelhető, ha mögéje még tárcsát vagy küllős kapát kapcsolunk. Ezáltal nagyobb maradékbedolgozást és talajporlást érhetünk el. Ezek az ekefajták jellemzően szárazabb éghajlaton használatosak; általában 30% vagy több maradékanyag tartható meg.
A viszonylag nagy mélységű művelet gyakran a talajban hagyja a gyökereket, a gyomokat kiforgatja ugyan, de azok újra növekednek.
Amennyiben másodlagos talajművelést tárcsás vagy szántóföldi kultivátorral helyettesítjük, nagymértékben csökken annak valószínűsége, hogy az erózióvédelemhez megfelelő mennyiségű növényi maradékot hagyunk.
Gyomirtó szerek használata esetén, a mulcsozást követő vetése csökkenti vagy megszünteti az újbóli talajművelés szükségességét, mert több növényi maradvány lesz a talajfelszínen megóvása és a vízmegtartás érdekében. Ez azonban vetéskor problémákat okozhat, mivel a talaj laza és bolyhos, ami megnehezíti a barázdanyitást, valamint a mag és a talaj közötti jó kapcsolat elérését. A másodlagos talajművelési munkák szilárdítják a talajt, csökkentik a maradék mennyiségét, megkönnyítve a vetést.
A mulcsozás, a művelettakarékos és forgatás nélküli talajművelés terjedésének köszönhetők a szárzúzóval és / vagy csőtörővel is ellátott, napraforgó- és kukorica betakarítógépek megjelenése, amelyek nagyban megkönnyítik, mintegy előkészítik a növényi maradványokat a bedolgozásra.
Egyszerű, költséghatékony, gyors eszköz még a késekkel ellátott száraprító hengerek a szármaradványok aprításához, zúzásához.
A talaj-előkészítés befejezéseként következnek a különféle, kombinált eszközökkel ellátott kultivátorok és lazítótárcsák, mint a szántás nélküli gazdálkodás, illetve sekélyművelés eszközei.
Szintén a szántás nélküli művelési mód hívta életre a magágykészítő gépekkel kombinált, gabona sor- és direkt vetésre alkalmas, kiegészítő berendezésekkel is ellátott, szemenkénti vetőgépeket is.
Az úgynevezett söprőeke ma már alig használatos (balra), a különféle mulcsozók vették át a helyüket (jobbra). (képek: www.richardsonagri.co.uk; www.bigiron.com)
Bakhátvetés
A növényeket az előző növény termesztése során kialakított bakhátakba ültetik. Az ültetőgép mögött, sávosan kijuttatott gyomirtó szer véd a gyomosodás ellen a sorban, a bakhátak vagy más néven töltések a sorok közötti gyomok ellen hatnak, és a következő évben újra kialakításra kerülnek.
A bakhátak csökkenti az eróziót, mivel a talaj a vetésig a növényi maradványokkal együtt marad. Az ültetés után, 30-50%-os maradék lehet, de ez nem egyenletesen oszlik el. A sorok közötti maradékkal borított területek, a sorok között maradékmentes sávokkal váltakoznak. Az NRCS előírja, hogy az erózió elleni védelem érdekében a töltéseknek 7,5-12 centiméterrel magasabbnak kell lenniük, mint a barázdáknak az ültetés után, és a barázdákat úgy kell kialakítani, hogy a vizet is elvezessék. A leghatékonyabb erózióvédelem érdekében a töltéseket nagyjából a kontúrvonal mentén kell kialakítani.
A vetésforgó befolyásolja a töltésrendszereket, amelyeket évről évre kultivátorral tartanak karban, így a bakhátas rendszer jól alkalmazható folyamatos, soros növénykultúrákhoz.
Általában két művelésre van szükség: az első lazítja a talajt és akadályozza a gyomosodást. A második újabb gyomirtást biztosít és újjáformázza töltéseket. Az ültetés megkönnyítése érdekében, a bakhátaknak lekerekített vagy lapos tetejűnek kell lenniük, és a művelés után 15-20 centméter magasnak kell lenniük. A töltések megfelelő alakja és éves karbantartása a sikeres rendszer kulcsa. Vigyázzunk, hogy a töltéseket a gépek kerekei ne rongálják meg, főleg betakarításkor.
A sík vagy enyhe lejtésű földeken - különösen a rossz vízelvezetésű talajoknál -, jól alkalmazhatók a töltéses (bakhátas) rendszerek. A megemelt részek tavasszal hamarabb felmelegednek, amely a töltésből történő vízelvezetéssel együtt lehetővé teszi, hogy a talaj a szárazabb legyen az ültetéskor, vetéskor, mint a sík szántóföld, vagy a köztes műveletlen terület. A töltésrendszer kiváló választás olyan talajok esetében, amelyek gyakran túl nedvesek a kora tavaszi talajműveléshez – főleg az északabbra fekvő területeken -, ahol a tenyészidőszak rövidebb.
A töltésrendszerek jól kiegészítik a barázdás öntözést. Az öntözéshez szükséges barázdaképzés vagy szántás, megfelelő gerinceket biztosít a következő évi ültetéshez. A szármaradványok felaprítása, vagy a nagyon sekély, nagy sebességű talajművelés eltávolítja a maradékot a töltésből, elősegítve a barázdás öntözést, főleg a gyors beszivárgási sebességű talajokon.
A töltéskialakításnál az ültetőgépen lévő sortisztító kis mennyiségű talajt, növényi maradékot és gyommagot takarít le a felszínről. A sortisztítók lehetnek például vésőeke, tárcsás csoroszlya vagy a vízszintes tárcsák. Az esetleges műtrágya-befecskendezéstől eltekintve a töltéskialakítás előtt nem történik talajbolygatás.
Ezzel szemben egyes töltéses, bakhátműveléses rendszereknél a korlátozott talajművelést (Ridge-till) alkalmaznak a vetést megelőzően. A talajművelés általában nagyon sekély, csak a töltések tetejét bolygatja, kisimítja a csúcs alakú gerinceket, hogy a vetőgép, a régi sorokon maradjon. Az alkalmazott talajművelő eszközöktől függően lehetséges a kelő gyomnövények némi visszaszorítása és/vagy a gyomirtó szerek bejuttatása a sorokba. Némi hátránya, hogy a gyommagok egy részét is beforgatja, ahelyett, hogy eltávolítaná azokat.
Egy másik alkalmazott lehetőség a rotációs talajművelő gép használata, amely mögé vetőegységet kapcsolnak. A régi gerinc megtartása és a túlzott teljesítményigény elkerülése érdekében a rotációs talajmarót csak a bakhát felső, 5-7 centiméteres rétegében kell működtetni. A sávos talajművelés kialakítása érdekében korlátozzák a rotor fogszámait a sorok területére.
Más gerincművelő módoknál mulcsozót és talajsimítót kombinálnak, gördülő szármaradvány-aprítót vagy rugalmas ekeboronát használnak. Az ilyen munkagépek használatának főbb okai a következők:
- A gerinc lekerekítése vagy ellapítása.
- A maradék egy részének eltávolítása a gerincről.
- A kelő gyomok elpusztítása.
Függetlenül a használt talajművelő eszközöktől, a munkamélységet nagyon sekélyen kell tartani, a régi sorban lévő növénycsonknak láthatónak kell maradnia. A vegyszerek alkalmazása nem cél.
Bakhátas művelés (kép: www.grimme.dk)
Strip-till / Sávos művelés
Bár a gerincműveléses (töltéses) rendszerben elég jól működik a vízelvezetés, a rossz elvezetésű talajokon, sok gazda azonban a talaj felmelegedését segítő töltések helyett a sávos talajművelést részesíti előnyben. Ez a talajművelési mód eltávolítja a növényi maradékot a sorok területéről, lehetővé téve, hogy a napfény elérje a talajfelszínt és felmelegítse azt. A gerincműveléshez hasonlóan a sávos ültetés is a megtisztított sávokban történik. A szójabab keskeny sávokban történő vetése sok helyen kiszorította az addigi barázdás vetést.
A korai sávos talajműveléses eszközöket jellemzően közvetlenül a vetőgépre helyezték. Egy-, kettő- vagy gyakran három bordázott csoroszlya művelte és lazította a talajt, betemetve némi növényi maradékot és levegővel dolgozza be a talajt. Ez elősegíti a talaj kiszáradását és felmelegedését, de általában nedves, tapadó talajrészt is felszínre hozott, ami zavarta a vetőgépek működését. Ezen probléma kiküszöbölése és a talaj felmelegedésének korábbi lehetősége érdekében egyes termelők a csoroszlyákat külön tartóra helyezték, és a sávos talajművelést fél naptól akár több héttel az ültetés előtt végezték el. A maradék eltávolítására és a talaj fellazítására, a zónás talajművelésnél tüskés kerekeket vagy műtrágyakéseket is használtak.
Bár a sávos talajművelésnek számos fajtája alakult ki, a legszélesebb körben ősszel végzik és általában ezzel egyidejűleg tápanyagokat is juttatnak a megművelt területre. A talajművelést altalajmaró, műtrágyakés vagy többsoros hullámos tárcsa végzi, ami lehetővé teszi a műtrágya bejuttatását a késen keresztül vagy a csoroszlya mögé.
Gyakran előfordul, hogy a talajművelő tárcsák elzárják a kések által, a vízelevezetést lehetővé tevő réseket. Ezért a vízelvezetés érdekében enyhe gerincet képeznek a megművelt zónában. Ha nincsenek egyértelmű sorok, amelyeket követni kellene, mint például a bevetett szójabab-maradványok vagy a búzatáblák esetében a tarló, akkor a sávos talajművelő gépet sorjelzőkkel látják el, hogy a tisztán megművelt sávokat megfelelően ki tudják jelölni a következő tavaszi vetéshez.
A legtöbben az őszi sávművelést a no-till egyik változatának tekintik. A Conservation Technology Information Center definíciója szerint a bolygatás nélküli talajművelés magában foglalja a sávos talajművelést is, feltéve, hogy a teljes földterület kevesebb, mint egyharmadát művelik meg. Egyes talajművelést nem végző gazdák a sávos talajművelést tavasszal is elvégezhetik, míg a gerinces vagy más néven bakhátas gazdálkodók, a bakhátakon tulajdonképpen sávos talajművelést alkalmaznak a tápanyagok bejuttatására és a talaj fellazítására.
Sávos művelés (kép: www.today.uconn.edu)
No-till / Szántás nélkül
A talajművelés lényegében megszűnik a no-till rendszerrel. A vetőmagot keskeny sávokban helyezik el, amelyet csoroszlyával, tárcsás barázdanyitóval, vagy kapával nyitnak meg. A legtöbb vetőgép kevés módosítással vagy anélkül, alkalmas erre a feladatra.
A gyakori felszerelések közé tartoznak a csoroszlyák, az erősebb leszorító rugók és a jobb behatolás érdekében a plusz súly. Azáltal, hogy a maradékkal borított talajban csak egy keskeny rést bolygatnak meg, kiváló erózióvédelem érhető el. Más talajművelési rendszerekhez képest a no-till rendszer az üzemanyag- és munkaerőigényt is minimalizálja.
Nagyon fontos, hogy a vetés előtt ne aprítsuk fel a lábon álló maradványokat. A vetőgépek és a kultivátorok jobban teljesítenek, ha a maradék áll és a talajhoz kötődik, mintha a felszínen laposan fekszik.
A szántás, illetve bolygatás nélküli talajművelésnél, a gyomirtás érdekében a szerek felszíni kijuttatását igénylik. Egy vagy két megfelelően időzített kezelésre lehet szükség. A későbbi vetésű kultúrák (pl. gabona, cirok, szója) esetében, a megbízható hatékonyság érdekében alkalmazzunk korai, úgynevezett vetés előtti, maradékkiszárító szert, fél-kétharmados adagban, kora tavasszal, amikor a csapadék valószínűsége nagy. Ez a módszer gyakran kiküszöböli az égető gyomirtó szer szükségességét, és mivel a gyomokat a vegetációs időszak korai szakaszában megfékezi, így csökken a talajnedvesség-veszteség. Az egész szezonra kiterjedő gyomirtás érdekében egy második, enyhébb gyomirtószer kijuttatása a vetéskor és egy utólagos vetemény-kezelés vagy a kultúrnövény fejlődési szakaszában. A kultivátorokat úgy kell felszerelni, hogy eltömődés nélkül tudják kezelni a növényi maradékot.
A talajművelés nélküli vetés sokféle talajon jól alkalmazható. A maradékanyag egyenletesen eloszlatva növeli a víz beszivárgását és csökkenti a talajnedvesség elpárolgását.
A nagy mennyiségű maradékkal borított, rossz vízelvezetésű talajokon a szántás nélküli művelés késlelteti a talaj felmelegedését és kiszáradását kora tavasszal, ami késlelteti a csírázást és a kelést. Amennyiben a hidegebb, nedvesebb talajok a korai vetéskor aggodalomra adnak okot, használjunk olyan direkt vetőgépeket, amelyeket úgy terveztek, hogy a növényi maradékot igen, de a talajt ne mozgatják el a soroktól. Az őszi sávos talajművelés megkönnyíti a vetett sávok, terület felmelegedését és kiszáradását, jobb választás lehet.
Szántás nélkül, direkt vetéssel (kép: https://www.vaderstad.com)
Talaj- és vízgazdálkodás: talajművelési koncepciók
A talajművelést, a magágy előkészítésére, a gyomok elpusztítására, a tápanyagok talajba juttatására és a növényi maradványok kezelésére használjuk. A talajművelés célja, hogy megfelelő környezetet biztosítson a magok csírázásához és a gyökérnövekedéshez a növénytermesztéshez.
Az évek során a talajművelési módszerek megváltoztak, ahogyan az új technológiák elérhetővé váltak, valamint az üzemanyag- és munkaerőköltségek növekedtek. A csökkentett mértékű talajművelési rendszerek bevezetésével sok termelő felismerte a klasszikus talajművelés negatív hatásait, mivel látják a talaj- és vízmegőrzés előnyeit, ha a növényi maradékot a talaj felszínén hagyják. A talajművelés (szántás) nélküli növénytermesztési rendszerek hagyják a legtöbb maradványt, és gyakran a legjövedelmezőbb növénytermesztési módszernek bizonyulnak.
A talajművelés (balra), a művelés nélküli felszínhez képest (jobbra) csökkenti a pórustereket a talajszelvényben.
A talajművelés megbontja a talaj szerkezetét és megsemmisíti a növényi maradékot
A szántás nélküli gazdálkodás során a talaj jobb szerkezete és a nedvességmegőrző maradéktakaró a talajfelszínről történő beszivárgás javításával és a párolgás csökkentésével több vizet tesz elérhetővé a növénytermesztés számára.
- A baloldali, szántóföldi műveléses parcella kevés talajszerkezettel rendelkezik, ami a talaj kérgesedésével és a termés kelésével kapcsolatos problémákat eredményez.
- A jobb oldali, talajművelés nélküli parcellán, a maradványok védőrétege elnyeli az esőcseppek hatását, és csökkenti a talajfelszínről történő párolgást.
- A talajművelés, a baloldali parcellán, a jobb oldali művelés nélküli felszínhez képest csökkenti a pórustereket a talajszelvényben.
Sorozatunk harmadik, befejező részében a sekély műveléshez és a „nem szántó” műveletekhez alkalmas gépekből készítünk összeállítást.
Forrás: cropwatch.unl.edu
Címkék: talajművelés, szántás, tárcsázás, mulcsozás, bakhátvetés, sávos művelés, no till
Korai Pioneer® kukorica hibridek nagy termésátlaggal

Mi történik télen a repcetáblákon?

Ragadós száj- és körömfájás jelent meg Németországban

Továbbra is magas a napraforgó ára

A szőke szépség (2. rész) – Haflingi ló felvezetésben, ...

Megjelent Magyarországon a kiskérődzők pestise

Pöttinger Plano VT 6060 – A teljes keresztmetszetű ...

Búza helyett szója, marha helyett baromfi – Ilyen lesz 2035-ig az ...

A KWS nem csak zsákban méri a kukoricahibridjeit

A mezőgépek veteránjai – KÜHNE HUNGÁRIA DRILL vetőgép