Terménytárolás mesterfokon

A szántóföldi növénytermesztés nehéz helyzetbe került az utóbbi években, aminek okai egyszerre keresendők az időjárási körülményekben, valamint a piaci viszonyokban. Ilyen esetekben felértékelődnek azok a tapasztalatok, amelyek a nehezen megtermelt termény biztonságos és költségkímélő tárolásával kapcsolatosak. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a témában Jenet László, a Kutas 95 Zrt. jelenleg már nyugállományú igazgatója, aki ezeket az olvasóinkkal is megosztja.

A termény biztonságos tárolása összetett feladat, abban a raktározás létesítményeinek – ebben az esetben a síktárolóknak – a kialakítása ugyanúgy fontos szerepet kap, mint a betárolást megelőző munkák, valamint a raktározás során végrehajtott beavatkozások.

A tároló kialakítása

Jenet László
 

A tárolás során alapvető fontosságú a betárolt termény megóvása a nedvességtől. Erre már a tároló építése során nagy figyelmet kell fordítani, úgy kell a tárolószínt kialakítani, hogy a tárolt terményt sem a környezetéből befolyó víz, sem a padozaton alulról átszivárgó nedvesség ne tudja átnedvesíteni. Míg az előbbinél a létesítmény megemelése a környezethez képest, az utóbbinál a padozat alatti vízszigetelés kialakítása elsődleges fontosságú. Azonban a termény nem csupán alulról, hanem felülről, a tetőről befolyó csapadék vagy olvadékvíz által, valamint a födémen lecsapódó, „cseppenő” víztől is nedvesedhet. Ez elkerülhető a tető megfelelő kialakításával, valamint a tetőfedő lemezek lecsapódó víz ellen védelmet nyújtó filccel történő borításával.

A raktári kártevők elleni védekezésre már a tárolószín tervezése során fel kell készülnünk. A padozat és falazat „betonteknő” jellegű kialakításával el kell kerülnünk azoknak a dilatációs hézagoknak, illesztéseknek a kialakulását, amelyek búvóhelyként szolgálhatnak a kártevők számára. Lehetőség szerint a tartóoszlopokat is a tárolótéren kívül kell elhelyeznünk, azok ugyanis segíthetik a kártevők fennmaradását.

A termény hosszabb távú, biztonságos tárolása érdekében gondoskodnunk kell a megfelelő légtérről és szellőzésről, amit részben a létesítmény építésekor kell kialakítanunk. Ideális esetben egy tárolószínben a betárolt termény térfogatával megegyező szabad légtérnek kell lennie. Ez azonban csak jelentős többletköltséggel lenne elérhető, ezért a megfelelő mértékű, ám passzív szellőzés kialakítására kell nagyobb figyelmet fordítanunk. Ugyanilyen fontos, hogy elkerüljük a direkt napsugárzás melegítő hatását, ezért a tetőn kerülni kell a bevilágítófelületek beépítését, valamint déli-délnyugati tájolású kialakítását az oldalfalakon.

A tárolót meg kell óvnunk a nedvességtől, a direkt napfénytől, és biztosítani kell, hogy a kártevők ne találjanak benne búvóhelyet, és a helyiség jól szellőzzön.

Teendők a betárolás előtt

A terménytárolás előkészítő munkálatai közül az alapos takarítás elvégzése kiemelkedő fontosságú, ki kell terjednie minden olyan pontra, amellyel a betároláskor vagy a raktározás során a termény érintkezhet. Ezek alatt a tárolószínek, a szárító- és tisztítóberendezések, az anyagmozgatás eszközei egyaránt értendők, de beletartozik a létesítmények tágabb környezete is. A takarítást követően az erre a célra engedélyezett rovarölő készítményekkel a felületeket és berendezéseket le kell kezelnünk. A raktározás helyszínének 300 méteres körzetéből el kell távolítanunk minden olyan növényi maradványt, amely raktári kártevőkkel fertőzött lehet.

A termény hűtve tárolásának elméleti alapjai

A termény raktározása során egyes paraméterek meghatározóak a biztonságos tárolás szempontjából. Ezek a termény nedvességtartalma, hőmérséklete, valamint egymáshoz viszonyított aránya. E két paraméter közül a termény hőmérséklete nagyobb jelentőségű, ugyanis alacsony hőmérsékleten még a magasabb nedvességtartalmú termény is biztonságosan, hosszú időn át tárolható.

Fontos, hogy tudatosuljon bennünk, a termény élő, lélegző anyag, amelyben meghatározott körülmények között számunkra negatív folyamatok indulhatnak be, és ezek következménye minőségromlás és mennyiségi veszteség lehet. Megfelelő hőmérsékleti értékek és nedvességtartalom mellett a magban raktározott keményítő enzimatikus úton cukorrá kezd bomlani, a folyamat végén szén-dioxid és víz képződik, valamint rengeteg hő! Ennek következménye a termény felmelegedése és benedvesedése lesz, olyan körülmények alakulnak ki, amelyek egyaránt kedveznek a tovább erősödő lebontási folyamatoknak, a raktári kártevők fejlődésének és szaporodásának, valamint egyes –mikotoxinokat is termelő – gombabetegségek megtelepedésének. Ezek az enzimatikus folyamatok meghatározott hőmérsékleti tartományban mennek végbe, minél magasabb a termény hőmérséklete, az intenzitásuk annál nagyobb. Azonban ha a termény hőmérsékletét sikerül 15 °C alatt tartani, a keményítő cukorrá bontásának folyamata és ezen keresztül a biológiai légzés intenzitása csupán minimális lesz.

A termény hűtve tárolása, felmelegedésének megakadályozása egyúttal segítséget nyújt a raktári kártevőkkel és gombabetegségekkel szembeni küzdelemben is. Bár a 15 °C alatti hőmérséklet nem pusztítja el azokat, inaktív állapotba kerülnek, így nem veszélyeztetik a raktározott terményt.

A hűtve tárolás során a termény ideális hőmérséklete 10-12 °C közötti. Az alacsonyabb értéknél jobban sem szabad lehűteni, ugyanis például egy 8 °C-os termény kitárolásakor olyan mértékben csapódhat le a levegő páratartalma a magok felületére, hogy akár mérhető nedvességtartalom-emelkedést is kiválthat, különösen, ha a mintavétel helytelen módon, a felső rétegből történik. A magasabb (12 °C) érték kellő tartalékot jelent a későbbi felmelegedés esetén is. A termény hőmérséklete ugyanis, megfelelő minőségű raktározási körülményeket feltételezve, még a nyári időszakban sem növekszik 2 °C-nál nagyobb mértékben, és még mindig a javasolt 15 °C alatt marad. Mindez a termény hőtehetetlenségének köszönhető, amit igen jól ki tudunk használni a termény hűtve tárolása során.

Bármely szántóföldi növényünket is nézzük, azt láthatjuk, hogy termésük igen rosszul vezeti a hőt, ezért nagy tömegben tárolva hosszan megőrzi betároláskori hőmérsékletét. Ez természetesen hátrány is lehet, mert magas hőmérsékleten történő betárolása után rendkívül lassan hűl le, spontán módon igen nehezen vagy egyáltalán nem éri el a biztonságos tároláshoz szükséges alacsony, maximum 15 °C-os értéket.

A termény alacsony hőmérsékleten, szabályozott hőmérsékleten történő tárolása garanciát jelent minőségének megóvására.

Hűtve tárolás a minőségmegőrzés érdekében

A termény alacsony hőmérsékleten tárolása ismert technológia, gyakran alkalmazzák a minőségmegőrzés érdekében a gabonaféléknél (búza, árpa, normál árukukorica) és olajos növényeknél (napraforgó, repce) is. Azonban gyakran aktív, gépi úton történő hűtéssel érik el, aminek nem kevés energiaigénye, így költsége van. Azonban más módon is történhet!

A nyári betakarítású növényeinknél, így a búzánál és árpánál egyáltalán nem ritka, hogy a termény akár 30 °C fölé melegedve érkezik be a szárítótelepre, ahol nem megfelelő kezelése során alig veszít ebből, így nagy kockázatot jelentő magas hőmérsékleten tárolják be. Ez hosszú távon is lehetőséget ad mind az enzimatikus folyamatok megindulására, mind a kártevők és kórokozók károsítására. Ezért több lépésben, de le kell hűteni a terményt!

A hűtés első lépéséhez meg kell várnunk, amíg kedvező körülmények alakulnak ki, ki kell használnunk a napi hőingadozást. Ha hajnalban-reggel ugyanis a terményt a tisztító- vagy szárítóberendezésünkben a hűvösebb, intenzíven áramoltatott levegővel hűtjük, akár 20 °C-ra is mérsékelhetjük hőmérsékletét. Ez már elegendő lehet arra, hogy nyerjünk egy kis időt a következő beavatkozásig, amely szintén az alacsony környezeti hőmérséklet előnyeit használja ki. Az őszi időszakban, amikor már tartósan 5 °C-nál hidegebb van, a terményt kitároljuk, újra átmegy a szárító- és tisztítóberendezésen, és kellően lehűl. Nagyon fontos, hogy a hűtő hatás csupán akkor érhető el, ha áramoltatott levegő éri a terményt, és a jó hatásfokhoz legalább 15 ezer köbméter/óra teljesítményre van szükség. A lehűtött, 10-12 °C-on betárolt termény nagy biztonsággal, mennyiségi és minőségi veszteség nélkül tárolható akár hosszú időn át is. Attól sem kell tartanunk, hogy a hűtési folyamat során az esetleg csapadékos, párás, netán hóeséssel tarkított időjárás miatt a terményünk olyan mennyiségben venne fel vizet, ami káros lesz a későbbiekben. Mivel az egyensúlyi állapot 14,5%-os nedvességtartalomnál áll be, ennél nem lesznek nedvesebbek a magok, ezért a munka ilyen körülmények között is folyhat.

A hűtve tárolás folyamatában kihasználhatjuk klimatikus adottságainkat, az alacsony hőmérsékletű őszi és téli időszakot.

Hűtve tárolás a költségcsökkentésért

A termény hűtve tárolása nem csupán a minőségi és mennyiségi veszteségek elkerülésére használható eredményesen, hanem a szárítási költségek jelentős csökkentésére is. Elsősorban olyan őszi betakarítású növénynél van jelentősége, mint a kukorica, amelynél a legtöbb évjáratban szárítanunk kell a terményt, mielőtt a tárolóba kerülne. Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi vizet kell „elvennünk”, és hogy milyen nedvességtartalom mellett tudunk biztonságosan tárolni. Amennyiben ez már 17,5%-os nedvességtartalomnál megvalósulhat, az jelentős költségmegtakarítást eredményez. Ez pedig a hűtve tárolással megoldható!

A szárításon átesett kukorica hőmérséklete minden esetben magasabb a biztonságos tároláshoz szükségesnél, általában 20 °C feletti tartományban mozog. Ezt a későbbiekben még csökkenteni kell, azonban magától, egy nagy rétegvastagságú garmadában nem fog megtörténni, ezért be kell avatkozni. Az eljárás összességében hasonló, mint az előzőekben leírtak: kihasználva a hidegebbé váló időjárást a késő őszi vagy téli időszakban a szárító- és tisztítórendszerünk segítségével 10-12 °C-ra kell lehűtenünk a terményt. Ezután úgy tudjuk tárolni a terményt, hogy megőrzi a minőségét, és attól sem kell tartani, hogy a megszokottnál magasabb nedvességtartalom miatt további toxinszennyezés következne be. Ezt a módszert csak abban alkalmazzuk, ha biztos felvásárlója van a kukoricának, aki a szabványnál magasabb nedvességtartalom mellett is átveszi és feldolgozza azt. Ilyen felhasználási cél lehet a bioetanol-előállítás vagy a takarmánykeverés, ugyanis a 17,5%-os nedvességtartalom mindkét felhasználási célra alkalmassá teszi a terményt.

További teendők a tárolás során

A hagyományos módon betárolt termény a raktározás során további figyelmet igényel. Ez magában foglalja a garmada felszínének gereblyézését, amit a felső réteg lazítása érdekében hetente célszerű végrehajtani. Ugyancsak rendszeresen, havonta egy alkalommal el kell végeznünk a garmada átmozgatását, „inasolását” a termény minőségének hosszú távú megőrzéséért. Szükség esetén, amikor a terményben nedvesedő, melegedő gócok kialakulását tapasztaljuk, átszellőztetéssel kell megelőznünk a probléma elhatalmasodását. Ehhez olyan gépi szellőztetőberendezésre van szükségünk, amely szívott levegővel szellőzteti a garmadát. A munka végeztével a fémeszközöket el kell távolítanunk a terményből, a hőmérsékleti különbségek miatt ugyanis olyan mértékű páralecsapódás alakulhat ki rajtuk, ami átnedvesítheti az eszköz körüli rétegeket, és a későbbiekben probléma kiinduló pontja lehet. Ezeket a műveleteket célszerű a hajnali időszakban elvégezni, amikor a külső hőmérséklet alacsony. A nyári betakarítású terményeket a lehűtésig hasonló módon kell kezelnünk, de azt követően már nincs szükség további beavatkozásra.

A módszer költségei

Mivel az utóbbi egy-két évben rendkívül hektikusan mozgott szinte minden költségelem, ezért tájékoztató jellegű adat, hogy a teljes eljárás mintegy 650 Ft költséget jelent tonnánként. Érdemes figyelembe venni, hogy ebben az esetben a terménytárolás során, legyen az akár éven túli is, nem lesz szükség a termény állati kártevők elleni védelmére, miközben a normál módon betárolt termény esetében azt legalább két alkalommal el kell végezni. A fenti eljárás nagy biztonsággal akadályozza meg egyes gombabetegségek felszaporodását is, így nem fordulhat elő a toxintartalom növekedése. Összességében meg tudjuk akadályozni a betárolt termény mennyiségének csökkenését, minőségének romlását.

A termény hűtve-tárolásának módszere stabil elméleti alapokon nyugszik, részletesen kidolgozott műszaki megoldásokat tartalmaz, hatékonyságát pedig több évtizedes üzemi gyakorlat igazolja. Bár eredményes alkalmazásához magas szintű technológiai fegyelem szükséges, ezáltal garantálhatjuk nehezen megtermelt terményünk minőségének megőrzését. Arra is lehetőséget ad számunkra, hogy azt ne kényszerből, a minőségromlástól tartva értékesítsük, hanem akkor, amikor a legkedvezőbbek a piaci lehetőségek.

Szerző: AgrárUnió