Hozamapasztó gabonavírusok

Ha a gabonavírusokhoz való hozzáállásunkat elemeznénk, ellentmondásos helyzetet találnánk. Elméletben tudjuk, hogy vannak, tudjuk, hogy károsítanak, de ha valóban bekövetkezik a károkozásuk, meglepődünk! Ahogy valószínűleg sokan meglepődtek az idei év tavaszán is, amikor árpaállományuk komoly mértékű vírusfertőzésével szembesültek.

Az árpaállományokat járva február utolsó dekádjában figyelhettünk fel arra, hogy azokban kisebb-nagyobb méretű, élénksárga (1. kép), az egészséges növényektől éles határvonallal elváló, a táblán elszórtan jelentkező (2. kép) foltok jelentek meg.

1. kép: Sárguló, vírusfertőzés tüneteit mutató növények
 

2. kép: Elszórtan jelentkező, vírusfertőzésre utaló sárguló foltok az árpaállományban

Ez a sárgulás másmilyen volt, mint az árpákban megszokott téli-tavaszi állománysárgulás, élénkebb, erőteljesebb színt mutattak az érintett növények. Ezeken a későbbiekben a jellegzetes törpüléses tünetek is láthatóvá váltak, a beteg töveken a szárba indulás elmaradt (3. kép), vagy csak nagyon korlátozott mértékben történt meg.

3. kép: A vírusfertőzött növények nem mennek szárba, kalászt nem nevelnek

Ezért azok többnyire az egész tenyészidőszak alatt az állomány mélyén maradtak, szemet nem neveltek, a terület terméséhez nem tettek hozzá. E sorok írásakor az árpaterületek nagy része már aratásra került, és a hírek a várakozásoktól elmaradó termésmennyiségekről szólnak. Bár ennek több oka is lehet, az azonban egyáltalán nem zárható ki, hogy egyes területeken a vírusos megbetegedés is hozzájárult a hozam csökkenéséhez.

A fertőzés okairól

Kalászos gabonáinkat több vírusos megbetegedés is fertőzheti, azonban az árpa esetében az esetek legnagyobb hányadában az árpa sárgatörpülés-vírusa, míg kisebb arányban a búza törpeségvírusa jelenik meg az állományokban. Az előbbi terjesztői a levéltetvek (4. kép), míg utóbbinál a gabonakabócák (5. kép), amelyek minél nagyobb számban jelennek meg ősszel az árpatáblákon, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a vírusfertőzés mértéke is nagyobb lesz.

4. kép: A levéltetvek mint vírusvektorok járulnak hozzá a vírusok terjedéséhez

5. kép: Csíkos gabonakabóca, az egyik legfontosabb vírusvektor

Az őszi időszakot emlegettük, és nem véletlenül! Azok a növények ugyanis, amelyeken február végén megjelentek a vírusos tünetek, az ősz során fertőződtek és betegedtek meg, de a tünetek megjelenéséig hosszú idő telik el.

Visszagondolva az előző év őszére, a szokásosnál enyhébb időjárásra emlékezhetünk, amikor a komolyabb fagyok is csak későn érkeztek meg, sőt, összességében a téli időjárásunk is enyhébben alakult az átlagosnál. Ez egyben azt is jelentette, hogy az ősz végére jelentősen felszaporodó levéltetvek hosszan károsíthatták növényeinket, amivel egyúttal a vírust is átadták. Látva éghajlatunk változásait, a mind enyhébb őszi és téli időjárást arra kell felkészülnünk, hogy termesztéstechnológiánkat vagy termesztési szokásainkat úgy alakítsuk át, amivel mérsékelhetjük a gabonavírusok károsításának veszélyét.

A gabonavírusok elleni védekezés a szakszerű tarlóápolásnál kezdődik.

A védekezésről, időrendben

Okkal merülhet fel az olvasóban, hogy ha a vírusfertőzés ideje ősszel jön el, akkor miért hozzuk ezt szóba már a nyár során. Ezt azért tesszük, mert a védekezésnek igen korán, már a gabonatarlókon meg kell kezdődnie.

Ahogyan korábban is említettük, a gabonák vírusos megbetegedéseinek terjedését vírusvektorok, levéltetvek és kabócák segítik, amelyek számával egyenes arányban nő a fertőzés veszélye. Ezért a gabonatermesztőknek mindent meg kell tenniük azért, hogy az egyedszámukat alacsonyan tartsák. Ennek első lépése a gabonatarlók szakszerű ápolása. Az azokon kialakuló gabona árvakelés ugyanis táplálékforrást biztosít a kártevők számára, mivel elősegíti populációik fennmaradását, állományuk felszaporodását, sőt, az árvakelésű növények vírusforrásként is szolgálhatnak. A kezeletlen, nagy tömegű árvakelésről az őszi időszakban a kártevők tömegesen fognak áttelepülni az új vetésekbe, aminek megakadályozása az első lépése a védekezési stratégiának.

Időrendben haladva a következő lépés a korai vetés elkerülése, ugyanis vírusfertőzés szempontjából a legkorábban földbe kerülő állományok a leginkább veszélyeztetettek. Ezeknél a rovarok aktivitását mérséklő hideg, téli időszakig nagyon hosszú idő áll a kártevők rendelkezésére a vírusok átadására. Elmondható, hogy a termesztéstechnológia máris reagált erre a helyzetre, és míg korábban az árpa vetésével indult az őszi kalászosok vetésének szezonja, az mára sok helyen későbbre tolódott. Ez azonban az idei évi tapasztalatok alapján önmagában nem nyújt megoldást, a biztos védelem érdekében célszerű növényvédelmi beavatkozást is betervezniük az árpatermesztőknek.

Ha az őszi, vírusvektorok elleni védekezésről beszélünk, mára csak az állománypermetezés maradt mint védekezési lehetőség, ugyanis a korábban kiemelkedően jó hatékonysággal alkalmazott felszívódó hatású rovarölő csávázó hatóanyagok használatára jelenleg nincs lehetőség. A szerválasztás terén, hatástartam szempontjából nézve, viszonylag szűk választék áll a rendelkezésünkre. A legtöbb engedélyezett készítmény piretroid típusú, amelyek pusztán kontakt hatással rendelkeznek. Ez az elvégzett permetezés hatékonysága szempontjából különösebb problémát nem jelent, hiszen az őszi időszakban még kis növényállományt kezelünk, így permetlével a kártevők könnyen elérhetők. A problémát e készítmények hatástartama jelenti, ami kifejezetten rövid. Ez felveti a több alkalommal végzett rovarölő beavatkozás szükségességét, ami természetesen függ az őszi időjárás alakulásától.

Nem hagyható el gabonaállományunk rendszeres szemlézése, fontos tudnunk, hogy mely kártevők jelentek meg abban. Egy területbejáráskor a növényeken talált levéltetvek vagy a felugró kabócák számát látva benyomást szerezhetünk a tábla fertőzöttségéről, de az utóbbiak esetében a növényeken talált szívogatási nyomokból (6. kép) is következtethetünk az egyedszámra. Mindezek alapján eldönthetjük, hogy szükség van-e növényvédelmi beavatkozásra vagy sem.

6. kép: A leveleken mutatkozó apró, kivilágosodó foltok kabócakártételre utalnak

Az őszi kalászosok termesztéstechnológiája egyre kevésbé képzelhető el a vírusokat terjesztő kártevők elleni védekezés nélkül.

A gabonavírusok elleni hatékony védekezés nem ördöngösség, ismertek azok a technológiai elemek, amelyekkel a fertőzésveszély mérsékelhető, valamint kellő hatékonyságú rovarölő készítmények is rendelkezésünkre állnak. Már csak komolyan kell vennünk az általuk jelentett veszélyt, mert a gabonavetésekben történteket látva azt kell mondanunk, egyre kevésbé képzelhető el a termesztéstechnológia a vírusvektorok elleni őszi védekezés nélkül.

Szerző: AgrárUnió