Mostohagyerekek: a szőlősgazdák
Kertészet - 2015.11.18
A szakmai fórumokon gyakran elhangzik a szőlősgazdák részéről, hogy a kiemelt ágazat mostohagyermekeinek-testvéreinek érzik magukat, mert sem a szaktárca, sem a borászatok nem kezelik egyenrangú félként őket. A Kunsági borvidék idén augusztusban nemcsak a szüret miatt volt hangos, hanem a szőlősgazdák demonstrációi miatt is, amelyek ráirányították a figyelmet a termelők problémáira.
Tisztelt Látogatónk!
A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!
Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.
Belépés
Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!
A térségben az elmúlt években jellemzően nyomott árakkal történt a szőlő felvásárlása, azonban ez idáig ezt a kedvezőtlen időjárási körülményekkel indokolták a cégek. A 2015-ös év viszont okafogyottá tette ezt az érvelést – állítják a termelők –, hiszen a Duna–Tisza közén átlagos mennyiségű és jó minőségű szőlőt szüretelhettek le. A Szőlőtermelők Érdekvédelmi Szövetsége szerint az árak alakulásában leginkább a hazánkba beáramló olcsó olasz borok játszottak szerepet, amelyek egy részének eredetét jelenleg is vizsgálja a NÉBIH. Mit sikerült elérni a tiltakozásokkal? Született-e valamifajta megegyezés az ágazat szereplői között? Budavári László, a Szőlőtermelők Érdekvédelmi Szövetségének egyik alapítója válaszolt a kérdéseinkre.
– Mit tart a tiltakozásuk legnagyobb eredményének?
– Úgy gondoljuk, hogy az Olaszországban kirobbant rendkívüli méretű hamisítási botrányok igazolják a gyanúnkat. A kunsági termelők méltatlan helyzetbe kényszerültek az elmúlt években, hisz hamisított termékekkel szemben lehetetlen a tisztességes verseny. A legfontosabb eredmény talán az, hogy látjuk a döntéshozói akaratot a kérdés rendezésére, illetve remélhetőleg megindult a párbeszéd a borászatokkal is, hiszen szőlészet nélkül nincs alapanyaguk a borászatoknak. A döntéshozók számára pedig talán egyértelművé vált, hogy tízezer család megélhetéséről és az alföldi szőlő-bor kultúra hosszú távú fennmaradásáról van szó.
– Jó néhány borászat gondolja úgy, hogy az itt termelt fajták nem piacképesek, a Bianca és az Aletta már túlhaladott. Ellenben – állítják – ők szívesen és jó áron vásárolnák a traminit, a kadarkát vagy a zöldveltelinit. Mi erről a véleménye?
Szerző: AgrárUnió ©
Címkék:
A korai gyommentes kukorica kulcsa – a pre-poszt technológiában ...
Költségkímélő napi rutin – Energiahatékonyság az állattartó ...
Európai szinten is kiemelkedő öntözési projekt valósult meg ...
Károsítók a szántóföldön – Március vége-április eleje
Kertészkedés szintet lépve – Miért az emelt ágyás a bőséges ...
Az unióban és itthon is emelkedett a bárány ára
Újdonságok Szlovéniából. Egyszerűen a legjobb…
A KWS tovább erősíti ügyfélközpontú működését Magyarországon
Ősszel elvetni, tavasszal (nem) elrontani – Néhány gondolat a ...
Paci® a gyompusztító
