Mostohagyerekek: a szőlősgazdák
Kertészet - 2015.11.18
A szakmai fórumokon gyakran elhangzik a szőlősgazdák részéről, hogy a kiemelt ágazat mostohagyermekeinek-testvéreinek érzik magukat, mert sem a szaktárca, sem a borászatok nem kezelik egyenrangú félként őket. A Kunsági borvidék idén augusztusban nemcsak a szüret miatt volt hangos, hanem a szőlősgazdák demonstrációi miatt is, amelyek ráirányították a figyelmet a termelők problémáira.
Tisztelt Látogatónk!
A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!
Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.
Belépés
Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!
A térségben az elmúlt években jellemzően nyomott árakkal történt a szőlő felvásárlása, azonban ez idáig ezt a kedvezőtlen időjárási körülményekkel indokolták a cégek. A 2015-ös év viszont okafogyottá tette ezt az érvelést – állítják a termelők –, hiszen a Duna–Tisza közén átlagos mennyiségű és jó minőségű szőlőt szüretelhettek le. A Szőlőtermelők Érdekvédelmi Szövetsége szerint az árak alakulásában leginkább a hazánkba beáramló olcsó olasz borok játszottak szerepet, amelyek egy részének eredetét jelenleg is vizsgálja a NÉBIH. Mit sikerült elérni a tiltakozásokkal? Született-e valamifajta megegyezés az ágazat szereplői között? Budavári László, a Szőlőtermelők Érdekvédelmi Szövetségének egyik alapítója válaszolt a kérdéseinkre.
– Mit tart a tiltakozásuk legnagyobb eredményének?
– Úgy gondoljuk, hogy az Olaszországban kirobbant rendkívüli méretű hamisítási botrányok igazolják a gyanúnkat. A kunsági termelők méltatlan helyzetbe kényszerültek az elmúlt években, hisz hamisított termékekkel szemben lehetetlen a tisztességes verseny. A legfontosabb eredmény talán az, hogy látjuk a döntéshozói akaratot a kérdés rendezésére, illetve remélhetőleg megindult a párbeszéd a borászatokkal is, hiszen szőlészet nélkül nincs alapanyaguk a borászatoknak. A döntéshozók számára pedig talán egyértelművé vált, hogy tízezer család megélhetéséről és az alföldi szőlő-bor kultúra hosszú távú fennmaradásáról van szó.
– Jó néhány borászat gondolja úgy, hogy az itt termelt fajták nem piacképesek, a Bianca és az Aletta már túlhaladott. Ellenben – állítják – ők szívesen és jó áron vásárolnák a traminit, a kadarkát vagy a zöldveltelinit. Mi erről a véleménye?
Szerző: AgrárUnió ©
Címkék:
Fito kalauz napraforgóban
Májusi-júniusi tennivalók a napraforgóban
75 százalékkal nőtt a marhahús-export az év elején
A napraforgó védelme nem virágzáskor kezdődik
30 éve KRONE BiG M – A világ első önjáró szársértős kaszája ...
Direktvetés Horsch gépekkel
Alternatív hüvelyesek (1. rész) – A szegletes lednek és ...
Kerti méhlegelő lépésről lépésre: Kevesebb fűnyírás, több élet
Drónok a hazai mezőgazdaságban – Technológia, szabályozás, ...
A jégkármérséklő rendszer továbbra is védi az országot
