Egyre távolabb az édenkerttől – A területalapú támogatás hátrányos a zöldség-gyümölcs ágazatnak

„A 2004–2006, majd a 2007–2013 közötti fejlesztési ciklusban azt vártuk, hogy 
a gyümölcstermesztésünk végre növekedési pályára áll, és elkezdődik rohamos felzárkózásunk 
a külföldi versenytársakhoz, mert jelentős fejlesztési források áramlanak a kertészetbe. 
Most számot kell vetnünk azzal, hogy mi valósult meg az elképzelésekből. Továbbá meg kell határozni, hogy a jövőben mi szükséges ahhoz, hogy versenyképességünket növelhessük.”


Apáti Ferencet, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodástudományi Intézet docensét a zöldség-gyümölcs ágazat jelenlegi helyzetéről, a megkerülhetetlen tennivalókról és a pályázati rendszer hatékonyságáról kérdeztük.
– Hogyan alakult a gyümölcsültetvények területe a kérdéses időszakban?cseresznye
– A KSH adatai alapján a gyümölcstermő terület az 1990-es években százezer hektár körül alakult, ami az EU-csatlakozás környékére 80 ezer hektárra csökkent. Azóta érdemi változás nem következett be. Jelentős területi visszaesés tapasztalható alma, kajszi, őszibarack, málna, szeder, köszméte, ribiszke esetében, mások növekedtek – cseresznye, szamóca, dió, bodza –, a körte, meggy, szilva pedig területileg stagnál.
Nem fejlődik az ágazat
– A termékmennyiség szempontjából megfigyelhető érdemi változás?
– A termésmennyiség sem mutat jelentős elmozdulást, a vizsgált időszakban 800 ezer tonna körül szóródik, és ennek kétharmada alma. Amire viszont fel kell hívni a figyelmet, a mennyiségek évek közötti hektikus változása. A legrosszabb évben a 400 ezer tonnát alig haladta meg a gyümölcstermés, míg 2014-ben 1,0-1,1 millió tonna körül alakult. A negatív termésbiztonsági mutatók mellett komoly nehézségekbe ütközik a piacépítés és a piacmegtartás.
– Hogyan változott az ágazat termelési értéke, illetve külkereskedelmi teljesítménye?
– A termelési érték folyó árakon a tíz évvel ezelőtti 60-80 milliárd forint körüli értékről 100-120 milliárd forintra nőtt, a 2004. évi árszínvonalon, vagyis reálértéken számítva viszont stagnál. A friss-, nyersgyümölcs-exportunk értéke az EU-csatlakozástól 2008-ig 15 milliárd forint körül mozgott, azóta történt 6-8 milliárd forint értékű növekedés. Ennek hozzávetőlegesen a fele a forint-euró árfolyam 2008 utáni húsz-harminc százalékos gyengülésének tulajdonítható, csak a másik fele tekinthető valódi teljesítménynövekedésnek. Az export-import egyenlegben hasonló a tendencia: az EU-csatlakozást követő három-négy „átmeneti” év negatív egyenlege után mostanra értük el a csatlakozás előtti szintet.
Nyereségesség vs. gazdaságosság
– Ön szerint mik a főbb okai, hogy az elmúlt évtizedben ágazati szinten érdemi növekedés nem következett be?
– Versenyképes az, amire van fizetőképes vevői igény, amit a piacra tudunk juttatni és aminek a termelése gazdaságos. Piaci igény pedig mindig van! Például az EU-ban 10-12 millió tonna almára vagy 300-350 ezer tonna meggyre évente. A kérdés csak az, hogy ebből mennyit tudunk beszállítani mi, és képesek vagyunk-e olyan áron kiszolgálni a piacot, mint a versenytársak. A következő fő kérdés, hogy a termékeinket piacra tudjuk-e juttatni. Ebben nagyon komoly versenyhátrányokkal küzdünk, mert a termelés szervezetlen, kevés hazai vállalkozás „kezében” van versenyképes méretű árualap. A termelés gazdaságosságát meghatározó tényezők közül egy termelő vállalkozásnak érdemi mozgástere csak a terméshozamban és -minőségben, vagyis a termésbiztonságban van. Ez félintenzív vagy intenzív művelési rendszerű ültetvényeket és nagy ráfordításokkal zajló művelést követel meg.
– Mekkora az a termeléshozam, amely már gazdaságos?
– A nyereséges termelés minimuma például almánál 22-30, körténél 10-15, meggynél 7-10, őszibaracknál 10-15, szilva esetében pedig 15-20 tonna kell, hogy legyen hektáronként. A gazdaságos termelés minimuma: alma 40-50, körte 20-30, meggy 15-20, őszibarack 15-20, szilva 25-30 tonna hektáronként. A jó színvonalú hazai gazdaságok többnyire képesek a gazdaságos szint teljesítésére, de ezek a termőterület legfeljebb harmadát, a vállalkozások számának pedig csupán tíz-tizenöt százalékát adják.
– Mikor beszélhetünk nyereséges és gazdaságos szintről?
– Nyereséges, ha a bevételek fedezik a költségeket, tehát a gazdálkodás eredménye nulla. Gazdaságos, ha van akkora nyereség, amelyből jut forrás beruházásokra, fejlesztésekre, tartalékképzésre, hitelek törlesztésére és a család megélhetésére.
A legfontosabb tennivalók
– Mire lenne szükség a jövőben a versenyképesség fokozásához, az ágazat növekedéséhez?
– A múltban a legnagyobb gondot a fejlesztésekhez szükséges tőke hiánya, a termelői szaktudás alacsony szintje, a munkaerő mennyiségi és minőségi hiánya, az időjárási szélsőségek és az ágazat szervezetlensége okozta. Ezekben kell jelentősen javulnunk, különben a 2014–2020-as fejlesztési ciklusban is legfeljebb csak stagnálásra számíthatunk. Összességében tehát az alábbi intézkedésre lenne szükség:
• Hatékony, gyors ügykezelésű, hosszú távon kiszámítható szabályrendszerű, nem túlbürokratizált és nem túlszankcionált beruházási támogatások.
• A közvetlen támogatások (SAPS, AKG, termeléshez kötött támogatások) kertészeti-szakmai alapokon működő kiosztása a korszerű és versenyképes ültetvényekre koncentrálva.
• A foglalkoztatás helyzetének rendezése. Mennyiségében sem áll rendelkezésre elegendő munkaerő, szakképzett munkaerő pedig szinte nincs. Jelenleg e tényező a 2014–2020-ra betervezett kertészeti fejlesztés egyik legnagyobb gátja.
• A termelői tudásszint jelentős növelése, ami összefügg a kutatás-fejlesztés, oktatás-képzés és a szaktanácsadás jelentős mértékű fejlesztésével. „Profi” termelőink már külföldről hozzák be a tudást. Szükség van a piaci információs rendszerek és a termelőt segítő háttértámogató rendszerek kiépítésére. Ez a pont a másik fontos tényező lesz a jövőbeni fejlődésünk szempontjából.
• Az időjárás alakulásán változtatni nem tudunk, de fontos a védekezést szolgáló technológiák kiemelt fejlesztése, támogatása.
• Minden eszközzel elő kell segíteni a termelők színvonalbeli heterogenitásának csökkentését, valamint az ágazatszervező munkát végző TÉSZ-ek megerősítését. A termelői szervezettség fokozásának alapvető feltétele az is, hogy a versenyképtelen vállalkozásokat letisztítsuk a termelésből.

Ezeket tartom a legmeghatározóbb tényezőknek. Hiába lesz sok támogatás az ágazatban, bár egyelőre még ez is erőteljesen kérdéses, ha nem lépünk jelentősen és rendszerszemlélettel előre, nem érünk el fejlődést. Egyelőre kérdés, hogy ezen tényezők rendszerét kellő súllyal fogjuk-e kezelni a 2014–2020-as fejlesztési ciklusban.

Tisztelt Látogatónk!

A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!

Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.

Belépés

Belépés

Felhasználói név *
Jelszó *
Emlékezzen rám

Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!



Szerző: AgrárUnió ©

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom