„Ha jó a tehénnek, az a gazdaságnak is jó”

Mozsár-Molnár Bettina 2011 óta dolgozik az Animal-Hygiene Kft.-nél. Érdekes szakmai életút az övé. A Debreceni Tanítóképző Főiskola tanító-magyar szakának elvégzése után a kereskedelem, üzletkötés felé vette az irányt, így került kapcsolatba az állatgyógyszerekkel foglalkozó Invet Holding Kft.-vel, vezetőjével, dr. Takács Tiborral. „Ő látta bennem a lehetőséget, tudta, hogy gyerekkorom óta nagyon érdekel a háztáji gazdálkodás, állattartás és általában a biológia (a főiskolai szakdolgozatomat ökológiából írtam), így felvett gyógyszerügynöknek” – meséli. Intenzív tanulási folyamat vette kezdetét. Amit csak tudott, elolvasott az állattenyésztésről, és amikor módja volt rá, állattartó telepekre járt. Két év állatgyógyszerészet után „ment át” a higiéniai prevenció oldalára, az Animal-Hygiene Kft.-hez.  Itt megtalálta a számítását. Kiss Attila tulajdonosként nemcsak szakmailag, hanem emberileg is a munkatársai mellett áll. Sokat segített neki a termékek megismerésében, a technológia elsajátításában. „Itt »beljebb kell menni« a termékekkel: látni, tapasztalni kell, hogy mi történik a telepen, nem elég bemenni az irodába és eladni a terméket” – fogalmazta meg. Sokat köszönhet egy nyíregyházi állattartó telepi barátjának, a megboldogult Pallai Jánosnak, aki sok minden megtanított neki: mit kell nézni, mire kell figyelnie az istállóban, a fejőházban, a tartástechnológiával kapcsolatban. „Tudod, ha valamilyen probléma felüti a fejét egy telepen, és megkeresnek bennünket, állathigiéniai szakembereket, akkor mi lényegében lefolytatunk egy speciális nyomozást: milyen környezeti patogén lehet a betegség kiindulópontja? Takarmányozási probléma áll fent? Mert egy szubklinikai acidózis is okozhat olyan lábbetegséget például, ami már nem fertőtlenítési probléma: a gazdának takarmányt kell váltani vagy receptúrát módosítani” – sorolja hivatása jellemzőit. Mára eljutott szakmailag oda, hogy takarmánybeszállítók is kikérik a véleményét például, ha beüt valamilyen tömeges láb- vagy tőgyprobléma egy szarvasmarhatartó telepén.

Hirdetés

AgrárUnió: Amikor kimész megnézni egy betegséggel súlytott szarvasmarhatartó telepet, akkor mindig komplexen vizsgálod a helyzetet?

Mozsár-Molnár Bettina: Dr. Takács Tibor javasolta nekem régen, hogy nézzem meg Temple Grandin, amerikai pszichológus, zoológus, a nagyüzemi állattartás szakértőről szóló filmet (Temple Grandin, 2010, amerikai életrajzi dráma – a szerk.). Grandin autista. Az átlagtól eltérő érzékenységgel közelít az állattartó telepeken felmerülő egészségügyi problémákhoz. Az állat „nézőpontjából” vizsgálja a helyzetet. Teszem azt, ha tejtermelési visszaesés volt a telepen, akkor elment egészen odáig, hogy megnézte, mi zavarhatja az állatot az élőhelyén (például, hogy állnak a terelőkordonok). És amikor megszüntették a gátló körülményeket, megszűnt a probléma. Óriási hatással volt rám ez a film, mert gyakorlati példákon keresztül hívta fel a figyelmet az állatjólétre: mindig azt kell nézni, hogy mi a jó a tehénnek. Ha jó a tehénnek, az a gazdaságnak is jó. És ennek, vagyis az állatjólétnek az egyik nagyon fontos alapja a higiénia.  

„Most hagyni kell, hogy a szakemberek dolgozzanak, rájuk kell hallgatni.”

AU: Jól ismered a szarvasmarhatartó telepeken folyó gyakorlatokat, szakemberként érint a ragadós száj- és körömfájás járvány miatti krízis. Mi a tapasztalatod, mennyire érte felkészületlenül a telepeket ez a járvány? Milyennek tartod a hivatalos kommunikációt a járványhelyzettel kapcsolatban?

M-MB: Sajnos azt kell mondanom, hogy a szarvasmarhatartó telepeken a higiénia mindeddig másodlagos szempont volt. A szarvasmarhatartó telepeknek nagyon kis százaléka állt rá a folyamatos fertőtlenítési protokoll kialakítására, alkalmazására. Pedig egy átlagos telepre vetítve a telepi költségeknek mindössze a 1,5-2 százalékát teszi ki a fertőtlenítés. Mindeközben a szarvasmarha ágazatban a nyitott tartástechnológia, illetve az, hogy a fejőházak kerítésen belül, a telepre telepítettek alapból sok nehézség, fertőzés forrásai lehetnek. A szárnyas ágazatban nagyon jó a fertőtlenítés protokoll, sőt az újabb higiéniai, tartástechnológiai megoldásokkal foglalkozó szakmai rendezvények folyamatosak ebben az ágazatban. Nagyon sok olyan, szarvasmarháról szóló rendezvényen, szakmai előadáson voltam, ahol tanácskoztak a takarmányozásról, a szecskázásról, a vetésforgóról... de higiéniáról, vagyis az egészségben tartás alapvető feltételéről soha nem beszéltek. Minket nem hívtak meg. Azt gondolom, nem csak a mi dolgunk, hogy rendezvényeket szervezzünk: az ágazat vezető szereplőinek, irányítóinak kell nyitni, megérteni, hogy egy szigorú higiéniai protokoll a telepek − állatok, gazdák, a gazdaságok, sőt a beszállítók – egészségügyi és pénzügyi védelmét jelenti. Bejött most ez a vírus az országba. Ha lett volna következetes, komplex higiéniai protokoll, amit követni tudnak a gazdák, akkor a védekezés is könnyebb lett volna. (Szerintem, amikor betört a sertéspestis és kialakítottak egy jó, általános higiéniai protokollt, már akkor be kellett volna vonni a szarvasmarhatartó telepeket is ebbe). Nem tapasztaltam semmilyen központi intézkedést azzal kapcsolatban, hogy mihez nyúljanak a gazdák, mi az, amit mindenképpen és minden állattartónak el kell végeznie. Engem még április első napjaiban (egy hónappal a vírus megjelenése után – a szerk.) is felhívott egy szarvasmarhatelep tulajdonosa, hogy fogalmuk sincs, mit csináljanak a fertőtlenítéssel kapcsolatban, mert nem kapnak központi instrukciókat, ezért segítsek. Minket, az ágazatban érintett, fertőtlenítéssel foglalkozó szakembereket sem hívott össze a döntéshozó azért, hogy kialakítson velünk ebben a nehéz helyzetben egy központi fertőtlenítési protokollt – legalábbis hozzánk nem érkezett megkeresés. Kizárólag dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója jelentkezett döntéshozói szintről, és kért tőlem egy csekklistát, hogy mit tartsanak szem előtt, mit kommunikáljanak a Szövetség tagjainak az irányába. A következetes kommunikáció nagyon fontos lenne. Többször olvastam a médiában, hogy régen is volt ez a járvány, mégsem pusztított végig a telepeken, akkor most miért történik ez, meg miért ölik le az összes állatot? Ezek a kérések, meg az álhírek is azért tudnak terjedni, mert nincs egységes, egyértelmű kommunikáció ebben az ügyben. Régen, a Holstein-fríz marhák megjelenése előtt csak a magyar tarka volt itt nekünk, vagyis egy más genetikájú, más – gyengébb − immunrendszerű fajta jelent meg a hetvenes évek második felében. Egy fajtaválás számít, hosszú távon is. Ráadásul a nagyüzemi állattartás sem volt általános még a gyerekkoromban sem; a nagyüzemi állattartás ellenőrzött tartáskörülményeket biztosít az állat számára, de közben „nincs mozgásban” az immunrendszere, így egy erőteljes vírusfertőzéssel nem, vagy nehezen birkózik meg.  

Hirdetés

AU: Látni a híradásokban, hogy a helyi közösségekben nagyon nagy problémát jelent a leölt állatok tetemeinek kezelése, elföldelése. Mit gondolsz a tetemek kezeléséről?

M-MB: Úgy gondolom, hogy erről egy laikusnak nem érdemes vitát gerjesztenie. Őszintén szólva már nem olvasok általános híreket, kommenteket a járvánnyal kapcsolatban. Csak a Nébih oldalán megjelenő híreket, egyéb szakmai oldalakat követem, mert elképesztő, hogy mi megy a médiában. Nagyon nehéz olyan – megfelelő − helyszínt találni a vírussal érintett telepekhez viszonylag közel, ahol 2 méterrel a talajvíz fölött még van akkora talajréteg, amiben a szükséges és biztonságos méretű gödröt meg tudják ásni a tetemeknek. A prof. dr. Sótonyi Péternek, az Állatorvostudományi Egyetem rektorának van egy előadása, amiben világosan elmondja az ok-okozati összefüggéseket az elföldelés módjáról, érdemes meghallgatni. Például, hogy miért nem temetik mélyre a tetemeket (a bomlásból eredő metángáz képződése, robbanásszerű távozása miatt). A katasztrófaturizmus megjelenésének nagyon nem örülök, ez elképesztő felelőtlenség! Ezek az emberek beszöknek az elhantolási területekre, mászkálnak a földdel borított tetemeken, majd abban a cipőben bemennek a közeli városba, üzletekbe... egy olyan vírus esetében, ami ebben a formában is nagyon könnyen terjed. Sajnos elégetni nem lehet a tetemeket, mert nagytestű állatok elhamvasztására alkalmas krematórium az ország másik végén van jelenleg, utaztatni a tetemeket nagy távolságokra nagy rizikó lenne. Gyorsan kellett és nagy mennyiségű állattetemet megsemmisíteni. Erre senki nem volt felkészülve. Minket, a fertőtlenítésben dolgozókat is váratlanul ért a járvány, nagy leterhelést okoz jelenleg is. De most hagyni kell, hogy a szakemberek dolgozzanak, rájuk kell hallgatni. Hosszú távon pedig a szarvasmarha ágazatban is komoly tartástechnológiai változtatásokat és higiéniai protokollt szükséges bevezetni.

Szerző: Molnár Szilvia – AgrárUnió