Külföldiek haszonélvezeti joga

Külföldiek haszonélvezeti joga

Döntött az EU: nem szüntethetők meg az érvényes szerződések

Nagyon sokáig tabu volt a magyar földtulajdon, amelynek megszerzését külföldiek számára nem tette lehetővé a magyar jogrend. A termőföld, amely alapvető termelőeszköz és ingatlanként el nem mozdítható, okkal érzékeny kérdés, amelyre minden állam igyekszik fokozott figyelmet fordítani.

Ez a helyzet – a külföldiek földtulajdon-szerzésének szigorú tilalma – akkor érett meg a változásra, amikor hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez a nagyobb közösség – amely megszüntette a tagállamok közötti határokat, lehetővé tette 
a szabad munkavállalást a tagországokban, a gazdaságilag fejlettebb és biztosabb lábakon álló államokban egységes fizetőeszközt vezetett be, s amely az elmaradottabb régiók felzárkóztatása érdekében jelentős forrásokat biztosít például Magyarország számára is – mindezért cserébe elvárja, hogy a tagállamok biztosítsák egymásnak a tőke, a munkaerő, a vállalkozások szabad mozgásának lehetőségét és a jogbiztonságot. Ebből 
az következik, hogy nemcsak a magyar munkavállalóknak, vállalkozóknak, diákoknak áll jogában huzamosabb időre ki­­­­­­­­­költözni valamelyik uniós országba, hanem például a holland gazdálkodóknak is joguk van gazdálkodni Magyarországon.

Ezekhez az új elvárásokhoz alkalmazkodva 2013-ban az állam módosított a korábbi merev elzárkózáspolitikáján, és lehetővé tette a külföldiek termőföldtulajdon-szerzését. Igaz, ezt olyan feltételekhez kötötte, amelyeknek a gyakorlatban aligha tud külföldi állampolgár megfelelni (huzamosabb ideig helyben lakás, aranykalászos gazda tanfolyam elvégzése vagy igazoltan Magyarországon gazdálkodni), és ezek teljesítésén túl is csak akkor szerezhet tulajdont, ha a jogosultak nem élnek elővásárlási jogukkal.

Jogi kiskapuk

A tulajdonszerzés ilyen szigorú korlátozása törvényszerűen vonja maga után 
a jogi kiskapuk keresését. Ez esetben ez a haszonélvezeti jog alapítása lehet. 
A haszonélvezet ugyanis nem egyenlő a tulajdonjoggal. Annál kevesebb, mert nem örökölhető, önmagában nem forgalomképes, legfeljebb a haszonélvező haláláig tarthat, ugyanakkor – bizonyos értelemben – annál több is, mert a hasznok szedése, a tulajdonban lévő dolog hasznosításának joga a haszonélvezőé és nem a tulajdonosé (ebben az értelemben „erősebb” a tulajdonjognál). Ráadásul bizonyos terhek a tulajdonosra nehezednek és nem a haszonélvezőre, akkor is, ha a haszonélvezet előnyeit a haszonélvezet fennállásáig a tulajdonos nem élvezheti.

A haszonélvezeti jog alapításáról szóló megállapodások lehetőséget biztosítottak a földtulajdon megszerzésére nem jogosult személyek számára arra, hogy 
a valódi szándékot leplezve, haszonélvezetnek álcázva, de valós tartalmát tekintve adásvételi szerződéseket kössenek. 
A köz­­­­­­nyelv ezeket a szerződéseket „zsebszerződéseknek” nevezi, utalva arra, hogy a haszonélvezet jogcímén kötött szerződések mögött a felek valódi akaratát (az adásvételt) „zsebben lévő” szerződések rögzítik. 2013-ban a magyar jogalkotó ezt a kiskaput is igyekezett bezárni. A hatályos jogszabályok szerint haszonélvezeti jogot termőföldön kizárólag az érintett földterület tulajdonosának közeli hozzátartozói javára lehet alapítani, illetve fenntartani. Külföldi jogi személyek, illetve a földtulajdonossal közeli hozzátartozói jogviszonyban nem lévő természetes személyek nem alapíthatnak és nem tarthatnak fenn ilyen jogviszonyt 2014. május 1. napját követően. Tehát a már megkötött szerződések is megszűnnek, függetlenül a felek valós vagy leplezett akaratától.

Döntött az Európai Bíróság

Elég drasztikus lépés, ha az állam magánfelek közötti szerződésekbe beavatkozik, főleg, ha ez hosszú távú szerződéses kapcsolat megszűnését is jelenti egyben. Várható volt, hogy az ügy nemzetközi bírósági fórumok elé kerül. Az Európai Bíróság meg is állapította, hogy Magyarország jogtalanul szüntette meg az uniós állampolgárok magyarországi földhaszonélvezeti jogát. A nemzetközi bíróság előtt folyó jogvitában a magyar állam saját drasztikus lépését azzal indokolta, hogy az általa elérni kívánt cél 
a mezőgazdasági területek fenntartása azok számára, akik azt ténylegesen megművelik. Egyben ki akarja zárni annak lehetőségét, hogy a földtulajdonszerzés (illetve az azt leplező haszonélvezet) spekuláció tárgya lehessen. Ezekkel az  – egyébként jogos és súlyos – érvekkel igyekezett az állam indokolni a döntéseit, hiszen a nemzetközi bíróság elvárta, hogy azok az alapjogok, amelyeket az EU biztosít a polgárainak, csak súlyos, méltányolható közérdek alapján legyenek korlátozhatóak, illetve lehessen ezektől a jogoktól az EU állampolgárait megfosztani.

A nemzetközi bíróság nem fogadta el a magyar állam érveit. Megállapította, hogy a súlyos és méltányolható érvek, ame­­­­lyekre a magyar állam hivatkozik, fenn­­­­­állnak, de a célok nem állnak összhangban a tényleges intézkedésekkel. Szerintük a magyar állam jogosan szeretné azok számára fenntartani a termőföld használatát, akik valójában meg is művelik azt, illetve jogos, hogy nem szeretné, ha a termőföld a spekulatív pénzszerzés eszközévé válna, de ennek semmi köze a ténylegesen hazánkban gazdálkodó uniós polgárok érvényes, megkötésekor a hatályos jogszabályoknak megfelelő haszonélvezeti jogot alapító szerződéseihez. A spekuláció veszélye sem áll fenn, ha a megkötött haszonélvezeti szerződések valóban arra szolgálnak, amit a szerződés szövege ír. A bíróság szerint tehát az uniós polgárok a tőke szabad mozgásával kapcsolatos alapjogának csorbításával szemben nincs olyan valódi közérdek, amely indokolttá, jogszerűvé tenné a magyar jogalkotó drasztikus intézkedését.

A tulajdonhoz való jog sérelme

A nemzetközi bírói fórum az uniós polgárok tulajdonhoz való jogának sérelmével is indokolta döntését. Ehhez tudnunk kell, hogy a nemzetközi joggyakorlat nem csak a tulajdonjogként nyilvántartott jogokat érti tulajdonjog alatt, egy kalap alatt kezeli főleg a hosszú távra szóló jogviszonyokban szerzett egyéb jogosultságokat is. Ilyen például tipikusan a nyugdíj ügye. 
A nyugdíj a szó jogi értelmében nem „tulajdon”, hanem jogosultság. Az a megfogalmazás, hogy „nyugdíjam van” nem azt jelenti, hogy egy pénzösszeg tulajdonosa vagyok, hanem azt, hogy életem végéig jogot szereztem a nyugdíj összegének havi folyósítására. Ezt a szerzett jogot a nemzetközi joggyakorlat gyakorlatilag a tulajdonjoggal azonos szinten, annak analógiájára kezeli. Ilyen logika alapján tekintette a nemzetközi bíróság a „tulajdonhoz való jog sérelmének” azt, hogy a magyar jogalkotó az uniós polgárokat megfosztotta a hosszú távú szerződésben szerzett haszonélvezeti jog gyakorlásától. (Megjegyzem, uniós polgár a magyar állampolgár is, aki szintén okkal tarthat igényt arra, hogy tisztességes külföldi gazdálkodóval hosszú távra haszonbérleti szerződést kössön.)

A nemzetközi bíróság a tulajdon (mint alapjog) sérelmét csak abban az esetben tudja elfogadni, ha az intézkedések folytán elszenvedett sérelmeket kellő időben és méltányos összegű kártalanítással kompenzálja az állam. A magyar jogi szabályozás ezt az elemet nem tartalmazza, tehát a kártalanítás elmaradt. Emlékezzünk vissza, hogy a rendvédelmi szervek, fegyveres testületek esetében ezrével fordultak a magyar rendőrök, katonák a nemzetközi bírósághoz, miután a több évtizedes jogviszonyukban, kedvezményes körülmények között szerzett nyugdíjas státuszuktól megfosztotta őket az állam (járadékot kaptak nyugdíj helyett, illetve a jövedelemadó alól is csak akkor mentesülhettek, ha egyfajta csökkentett mértékű, de munkavégzéssel járó jogviszonyt vállaltak). Ezek a rendőrök és katonák a „tulajdonként” kezelt szerzett joga. Ám az ő esetükben elfogadta a nemzetközi bírói fórum az állam védekezését: azt, hogy a „tulajdon” sérelmével szemben kellően megindokolt társadalmi érdek áll, a jog korlátozásának szükségessége igazolt. Emellett az állam nemcsak elvette a nyugdíjas státuszt és a nyugdíjat, hanem időben és arányosan ellentételezte azt a folyósított járadékkal, és biztosította annak lehetőségét is, hogy bizonyos kötelezettségek bevállalásával az érintettek mentesüljenek a korábban nyugdíj címén szerzett jövedelmük megadóztatása alól. A termőföld haszonélvezeti jogának elvétele esetében azonban ilyen ellentételezés nem történt.

Lesz-e törvénymódosítás?

Jelen állás szerint tehát a magyar állam 
a nemzetközi bíróság ítélete szerint megszegte azon kötelezettségét, hogy 
az Eu­­­­rópai Unión belül biztosítsa a szabad tőkeáramlás lehetőségét, és az EU polgárainak garantálja a tulajdonukhoz fűződő alapjog sérthetetlenségét. Magyarországnak a lehető leghamarabb teljesítenie kellene az ítéletben foglaltakat a törvény rendelkezéseinek módosításával. Ha nem teszi, szembe kell néznie a nem orvosolt kötelezettségszegés miatt pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresettel is. Az Agrárminisztérium reakcióiból egyelőre úgy tűnik, hogy a földtörvény módosítása nincs napirenden.


Az Európai Bíróság szerint az uniós polgárok a tőke szabad mozgásával kapcsolatos alapjogának csorbításával szemben nincs olyan valódi közérdek, amely indokolttá tenné a magyar jogalkotó drasztikus intézkedését.

Szerző: Dr Zeke László ügyvéd

Tags: magyar földtulajdon, haszonélvezeti jog

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom