Ezért még számolunk! – Szakmai tanácsok a változáshoz

Végleg elmúltak azok az idők, amikor nem kellett filléreskedni. Könnyedén költöttünk, mert a végén mindig maradt. Ma kizárólag azok a gazdálkodók tudnak jövedelmező tevékenységet folytatni, akik szigorú költséggazdálkodást végeznek. A kulcsszó az optimalizálás, nem a spórolás. Ezt sokan összekeverik. S ezzel már el is indították a vég felé gazdaságukat. A következmény a szántóföldön a talaj és a növény egészségének romlása, ami a minőségi árutermeléssel ellentétes irány. Pedig a magyar mezőgazdaság jövőképe nem az olcsóságon nyugszik. Ennyiből is érzékelhető, hogy mennyire összetett problémahalmazt kell kibogoznunk. Az elkeseredett hangok teljesen jogosak. Igen nehéz feladat vár mindannyiunkra. Ebben − egy sorozat első tagjának szánt − cikkben elkezdem az alapok lerakását annak érdekében, hogy minél többen belássák: EGYEDÜL NEM MEGY!

Bármelyik aktuális problémát kezdjük felfejteni, mindig ugyanoda  ogunk visszakanyarodni. Elképesztő individualizmusunkat egy ideig takargathattuk a szövetkezéssel kapcsolatos múltbéli sebek nyalogatásával, de ez 30-40 éves távlatokban már csak üres kifogás

A határidő: tegnap

A stratégiaalkotás szakma, amelynek megvannak a maga szabályai, módszertana. Mindenekelőtt (1) kell egy világos célmeghatározás, ami esetünkben a magyar mezőgazdaság átvezetése az új korszakba, amelyben az időjárás már sokkal több kihívást hordoz, a piacok és költség-jövedelem viszonyok átrendeződnek, kevés a munkaerő, technikai forradalom van, a fogyasztói és szabályozói elvárások pedig szintén újratervezésre kényszerítenek. Aztán (2) következik a helyzetértékelés, majd (3) a stratégiai irányvonalak első meghatározása, (4) az érintettek bevonása, és (5) egy konszenzuson alapuló stratégiai terv lefektetése. Ez egy nagyon leegyszerűsített menetrend, de az azért látszik belőle, hogy kemény meló, és persze a folyamatos karbantartás, taktikai elemekre való lebontás sem maradhat el.

Hirdetés

A folyamatok egyértelműek

Sokakkal ellentétben én úgy vélem, hogy nem kiszámíthatatlan a gazdálkodási környezet. Aki ezt mantrázza, csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem érti, mi zajlik körülöttünk. A megismeréshez erőfeszítést kell tenni, tanulni, fejlődni. (i) A legegyértelműbb folyamat a klímaváltozás, aminek hangsúlyozottan csak a kezdetén, erősödő szakaszában vagyunk. Az átlaghőmérséklet nálunk emelkedik a leggyorsabban a bolygón, az egyenetlen csapadékeloszlás és az UV-sugárzás pedig felerősíti a talajaink állapotának hatásait a növények kondíciójára. (ii) Ukrajna sem most került keleti szomszédságunkba, csak nem figyeltünk rá, ahogy arra sem, (iii) hogyan verik évtizedek óta a szöget a KAP koporsójába. (iv) Arra meg aztán végképp nem figyeltünk, hogyan alakultak vegyifegyverré a feldolgozott élelmiszerek, ami miatt az élelmiszer évezredes bizalmi jellege került veszélybe. (v) Szenvedünk a munkaerőhiány miatt, de szóljon, aki nem tudta, hogy ez lesz! Szóval van baj dögivel. Mindennek azonban van pozitív kitevője. JÖJJENEK VELEM, MUTATOM AZ UTAT!

Mondok egy napi példát. Megy az ötletelés, hogy milyen növényekkel színesítsük szántóföldi palettánkat. Termeljük ismét a szupernövényt, a kendert? Én a „mit termeljek” mindennapos kérdésre azt a választ szoktam adni, aminek látod a vevőjét, piacát. Mit kezdünk a kenderrel? Nincs feldolgozónk, szállítani pedig gazdaságtalan, hiszen pehelykönnyű. Gondolkodjunk értékláncban. Ez pedig szervezettség nélkül nem megy. Bármelyik aktuális problémát kezdjük felfejteni, mindig ide fogunk visszakanyarodni. Elképesztő individualizmusunkat egy ideig takargathattuk a szövetkezéssel kapcsolatos múltbéli sebek nyalogatásával, de ez 30-40 éves távlatokban már csak üres kifogás. Ha azonnal nem lépünk túl rajta, vesztettünk.

Óvakodjunk az egyoldalú megközelítéstől, mert az megtéveszt. Mivel a gazdálkodás minden elemében egyszerre kell változtatni, emberfeletti a feladat. A kényszer azonban nagy úr. A magyar gazda túlélési ösztöne pedig erős..

E mögött is az a − nem csak nálunk jellemző − tendencia húzódik meg, hogy a tudás helyét egyre szélesebb körben az érzelmek veszik át. Ezt látjuk az európai állattartással szemben gerjesztett hisztériában, vagy éppen az autópiacokon. Mennyivel könnyebb lelkiismeretünket azzal csillapítani, hogy a Föld érdekében változtatunk fogyasztói szokásainkon, nem pedig azért, mert tudományosan bizonyítottan ez a jobb az egészségünknek.

Hirdetés

Az új világban, amelyben már ötödik éve élünk, a József Attila által oly szépen megfogalmazott fortélyos félelem az úr. A válság válik a normalitássá, és állandósul. Mit tehetünk? Fel kell tenni a megfelelő (hangulatkeltés elleni) szűrőket az információ-áramlásra, és tanulni. Az egészséges életmód alapjai nem változnak. A mozgás és táplálkozás egyensúlya, a kiegyensúlyozott étkezés, és társaik. A fogyasztó sajnos éppen ezzel ellenétes úton jár. Ez egy beavatkozási pont. Edukálni, nem manipulálni. Ez vonatkozik a mezőgazdálkodásra is. A legjobb példa a szántás nélküli művelés körüli egyoldalú kommunikáció. Tényleg olyan rosszul műveltük a termőföldet immár tízezer évek óta? Nem hinném. Az aranyközépút megtalálásához azonban tudás kell. Milyen időközökben, és főként mikor kell mélyebben forgatni. A sort hosszan lehetne folytatni.

Óvakodjunk az egyoldalú megközelítéstől, mert az megtéveszt. Mivel a gazdálkodás minden elemében egyszerre kell változtatni, emberfeletti a feladat. A kényszer azonban nagy úr. A magyar gazda túlélési ösztöne pedig erős. Az első lépés a túlélés felé a számolás, tanulás, a piac megismerése. Mit, milyet, mennyiért, hogyan, kinek? Ezekkel a kérdésekkel fogom folytatni ezt a tanácsadási célú cikksorozatot. Nincsnek magukra hagyva, de csak a cselekvő ember élhet túl. Ki a fejekkel a homokból! Akár a technológiákat, genetikákat, akár a támogatásokat, akár a külső forrásokat vesszük, minden tudás rendelkezésre áll, csak érte kell nyúlni, használni. Piaci elemzéssel, előrejelzésekkel, jövőképpel fogjuk kezdeni, mert csak ehhez alkalmazkodva lehet fenntartható jövőképet festeni.

Szerző: Fórián Zoltán Vezető agrárszakértő (Erste Agrár Központ)