Trust, pályakezdő agrárifjúság, angyalbefektetők – Interjú dr. Cseh Tiborral, a MAGOSZ főtitkárával

AgrárUnió: Az Agtech pódiumbeszélgetésük egy pontján beszélt a gazdaságátadással kapcsolatban arról, hogy az USA-ban, amikor egy idős gazda családon belül nem tudja valamiért átadni a gazdaságát, akkor egy speciális alapba, „Trust”-ba viheti be, és, hogy ez a típusú rendszer Magyarországon nem működik/nem működő. Mi ennek az oka? Hiszen, ha onnan nézem, hogy itthon óriási és növekvő földvagyonok vannak egy-egy személy vagy család kezében/kezelésében, akkor gondolhatom úgy, hogy jogilag ez nem Trust-típusú konstrukció, de mégis valami olyasmi.

Dr. Cseh Tibor: A gazdaságátadás mögött tulajdonképpen ugyanazok a problémák állnak a tengerentúli óriásbirtokok esetében, mint Nyugat-Európában vagy itt, a mi sokkal kisebb gazdaságainkban: a gazdáknak körülbelül az egyharmada nyugdíjas korba lépett. A méretekre tekintve: ez az USA-ban azt jelenti, hogy van nagyjából 370 millió hektár termőföld, nálunk pedig van 5 millió hektármezőgazdasági terület és 2 millió hektár erdő. Az USA-beli méretekben persze sokkal koncentráltabb a termelés, ott, ha valaki 10 ezer hektáron termel (ami nálunk nagynak számít), azt a közepes termelők között tartják számon.  Ha egy észak-amerikai gazdálkodó nem tudja valamiért családon belül átadni az óriási méretű gazdaságát, akkor jön képe a „bizalmi vagyonkezelő-” vagy más néven Trust-jellegű befektetői módszer: egy szakmai befektetőnek adják el a céget, és lényegében az eladó utódai egy szerződés keretén belül életjáradékot kapnak a Trust-tól – a gazdálkodást már a befektető végzi. Magyarországon ez azért nem honosodott meg, mert az USA-ban a termőföldek tulajdonjogát is bevihetik a Trust-ba, nálunk viszont a jogi személyek tekintetében tulajdonszerzési tilalom van. Azok a szereplők, akikre utalt a kérdésében, ha létre is hoznak ilyen jellegű megoldásokat a földek (vagyis a fő vagyonelem) tulajdonjogát nem viheti be mondjuk az alapítványukba, csak a működő tőkét. Nyilván lehetne érvelni egy Trust-jellegű konstrukció hazai meghonosítása mellett és ellen is, de véleményem szerint ez komoly rést ütne a jogi személyek tulajdonszerzésének a tilalmán, amely tilalom miatt korábban egyébként sok támadást kaptunk Európában. Például Németországból, ahol viszont mára már megfordult ez a tendencia: a németek a korlátozás irányába indultak el a földtulajdon tekintetében, elsősorban a kínai tulajdon megjelenése miatt, ugyanis kínai cégek németországi földtulajdonnal rendelkező cégeket kezdtek el felvásárolni. Ezzel a problémával küzd Románia, Szlovákia is.  

„Franciaországban a magyarhoz hasonló szigorú szabályozás van a birtokszerzés tekintetében, de mégis épp a pezsgőjéről híres Champagne borvidék pincészeteit a szőlőbirtokokkal együtt vásárolják fel sorra a kínai cégek.”

A.U.: Lényegében, ha egy kínai szereplő tulajdonjogot szerez egy német földbirtok felett, akkor szinte az mondható ki, hogy a kínai állam lép a területre?

Dr. Cs. T.: Hivatalosan ezek a földtulajdont szerzők nem állami szereplők, de a saját-tőke mellett kínai állami finanszírozást is felhasználnak a földszerzéshez.

A. U.: Vagyis ez akár államközi jogi problémák forrása is lehet…

Dr. Cs. T.: Igen, abszolút. És ez a problémás felvásárlási tendencia ott is elindult, ahol szigorúbbak a földszerzési szabályok. Például Franciaországban a magyarhoz hasonló szigorú szabályozás van a birtokszerzés tekintetében, de mégis épp a pezsgőjéről híres Champagne borvidék pincészeteit a szőlőbirtokokkal együtt vásárolják fel sorra a kínai cégek. Mert cégek között zajlik az üzlet, vagyis van egy üzleti rés, amibe be tud lépni egy kínai cég, ha akar. És mindez szerintem már elképesztő gazdasági kitettséget jelent. 

Hirdetés

A.U.: Az Agtech beszélgetésen szóba kerültek a pályakezdő agrár szakemberek. Ön azt mondta, javasolná nekik, hogyha nem tudnak elindulni a családi vállalkozásban (mert például nincs családi vállalkozásuk), akkor próbálják ki magukat agrár hivatali munkakörökben. Számomra ez ellentmondásban állt azzal, amit dr. Guld Ádám generációkutató mondott a Z és Alfa generációkról: ők nem szeretik, kerülik a vertikális/bürokratikus struktúrákat. Hogyan van akkor ez, mivel lehet őket a hivatalba csábítani?

Dr. Cs. T.: A vertikális rendszer nem csak a hivatalokban, a piaci munkahelyeken is jelen van, ott is találkozni fognak ezzel. Sokan, akik elvégzik az agrár egyetemet, érdeklődnek a terület iránt, maradnának a szakmában, és ott van a háttérben a családi gazdaság. Viszont nem biztos, hogy ez a meglévő családi gazdaság el tud tartani egy plusz (új/alakuló) családot. Egy ilyen hátterű fiatal, ha bekerül az agrár hivatali vagy kamarai rendszerbe (például falugazdász lesz), akkor egy agrár diplomával gyorsan haladhat a hivatali ranglétrán felfelé, és olyan kapcsolatokra és tudásra tesz szert, amit aztán később − amikor idővel átveszi a gazdaságot a szüleitől, − kamatoztatni tud. Ha fiatalnak nincs ilyen családi háttere, vagyis nincs birtok, akkor valóban magas a belépési küszöb az agráriumba a földárak miatt, de azzal a hivatali tudással, kapcsolati tőkével a háta mögött, amit megszerzett, könnyebben, magabiztosabban fog pályázni, és ezzel elindulni. Én ismerek erre több példát is.

A.U.: Megint csak visszautalok az Agtech-en halott beszélgetésükre. A nézői kérdések blokkban egy pályakezdő fiatalember azt kérdezte, hogy merre tovább neki: most jön ki az egyetemről, saját/családi birtoka nincsen, de gazdálkodna. Felmerült bennem akkor, hogy létezik-e az Agrár Kamarán, akár a MAGOSZ-on belül inkubátorprogram, inkubátor rendszer, ami ilyen esetekben segíthet?

 Dr. Cs. T.: Én azt látom, hogy az inkubátorprogram, angyalbefektetői szisztéma inkább a start up-oknál létezik, működik. Ez a mezőgazdaságban nem honosodott meg, mert alapvetően nem az innovációra épül a tevékenység: itt javarészt fizikai, gépi munka van, meglévő rendszerek. Vagyis intézményesített formában inkubátorprogramról nem tudok. Persze nekünk is van a MAGOSZ-nál egy minden megyére kiterjedő csapatunk, ami segíti a fiatal gazdálkodókat, ez az Ifjú Gazda Tagozat. És elindult a Fiatal Gazda Pályázat is. De ott van a Magyarok Kenyere a Jövőért Ösztöndíjprogram és sok egyéb ösztöndíjprogram…

„Nem feltétlenül anyagi problémák nehezítik a fiatalok indulását, hanem a szakmai kapcsolatok hiánya. És ezeket a hiányokat egyértelműen pótolja az informatív csoportokban, ösztöndíjak idején szerzett, kiépített kapcsolati háló, a tapasztalatok.”

A.U.: …Ez utóbbiak még a tanulmányidő alatti támogatások, amik nem az elindulásban segítenek…

Dr. Cs. T.: …Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem feltétlenül vagy nem kizárólag anyagi problémák nehezítik a fiatalok indulását, hanem a szakmai kapcsolatok hiánya. És ezeket a hiányokat – ezt tapasztalom az Ifjú Gazda Tagozatnál – egyértelműen pótolja az informatív csoportokban, ösztöndíjak idején szerzett, kiépített kapcsolati háló, a tapasztalatok. Itt a támogatást nem úgy kell elképzeli, mint a high-tech világában, ahol egy jó ötletet kell megfinanszírozna egy angyalbefektetőnek. Itt a pályázat megírásában, tanácsadással, kapcsolatokkal kell segíteni.

Hirdetés

A.U.: Fura, hogy még mindig úgy gondolunk a mezőgazdaságra, ami nem lehet érdekes egy angyalbefektető számára. Pedig most igazán kellenek az innovációk itt is, csak nyilván nem abban a formában, hogy van egy konkrét termék, amit létre akarok hozni. Hanem a problémák megoldásának az innovációjára gondolok: vízmegtartás, talajszerkezet-javítás… ezek égető problémák, amik hatással vannak a gazdaság egészére.   

Dr. Cs. T.: A probléma valóban itt van, de ezekben a kérdésekben a műszaki újítás már rendelkezésre áll, a szükséges gépeket, technológiákat pedig a nagyvállalatok „szállítják” le, és nem kis „garázscégek”, akikre az angyalbefektetők várnak. Valószínűleg azért nincsenek jelen a mezőgazdaságban az ilyen jellegű befektetők.

Szerző: AgrárUnió – Molnár Szilvia