Isten útja a szántóföldre vezetett

Gyermekkoromban, amikor nagymamáméknál nyaraltam a Nyírségben, az esti fejésnél állandóan a tehénistállóban voltam – ugyanis imádtam a friss tejet. Nemrégiben Szentére látogattunk el, ahol Maszlik Zoltán családi gazdaságát ismerhettük meg. A tehenészetben – sajnos – a friss tej zárt rendszerben kering, így a nosztalgiázásom elmaradt.

A lefejt tej zárt rendszerenkeresztül jut el a feldolgozóüzembe

A most 56 éves gazdálkodó vallásos családban nevelkedett, rendszeresen járt szentmisére, ministrált, így fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy az általános iskola befejezése után Esztergomba, a ferencesekhez jelentkezik, mert pap szeretett volna lenni. De Isten útjai kifürkészhetetlenek: kollégiumi helyhiány miatt elutasították, így került Vácra, a mezőgazdasági technikumba. Nem állt tőle távol a paraszti éeltforma, mivel Szentén, nógrádi szülőfalujában a nagyszülei és a szülei is a föld szeretetére nevelték. Édesanyjával együtt kapáltak, málnát és ribizlit szedtek, tehát hozzátartozott a mindennapjaihoz a munka. De a szántóföldön kívül a környezet volt az, ami megfogta. Fiatal szakemberként – 1984-ben a magyarnándori tsz-ben dolgozott növénytermesztési ágazatvezetőként – úgy tapasztalta, hogy nemcsak használjuk, de ki is használjuk a természet adta lehetőségeket. Ez a rendszer azonban csak úgy működik jól, ha szimbiózisban tudunk élni a természettel. Nem az a fontos, hogy egy hektárról minél több élelmiszert állítsunk elő a Föld lakosságának, hanem amit elveszünk, azt adjuk is vissza a termőföldnek. A Maszlik-gazdaságban eszerint dolgoznak.

Visszatérés az anyaföldhöz

Édesapja kőműves kisiparos – maszek – volt a 70-es évektől kezdve, s emiatt az iskolában meg az életben is egy kicsit másként néztek rá. Viszont az élet őt igazolta, hiszen végül le tudott tenni valamit az asztalra a falujukban. Amikor eljut az ember arra a szintre, hogy nemcsak az evésre, ivásra, alvásra és szaporodásra gondol, hanem a lelkét tudja visszatükrözni, az a legfontosabb, hogy önmagunkkal elégedettek legyünk. Maszlik Zoltán 25 évesen kényszervállalkozó lett, mert ’91-ben a téeszek megszűntek, és a feleségével létrehoztak a faluban egy élelmiszerboltot.

Aki azonban a föld szagát megszerette, az nem tud tőle megválni. Elkezdett kárpótlási jegyeket venni, árverésekre járni, ahol földeket vásárolt. Édesapjával beszereztek egy traktort, és elkezdték művelni a földjüket. Később a felszámolás alatt lévő régi tsz-telepet vették meg, aminek az építésénél hajdanán nagyapja és az édesapja is dolgozott. Ez nem véletlen, mert amikor a telepet felújították, átépítették, akkor találtak olyan téglát, amelybe az ő monogramjuk volt beleégetve. Ezt a sajtérlelő pince falába építették be, megőrizve az utókor számára.

Kiváló minőségű tejtermékek készülnek

Napjainkban a tehenészet állandó fejlődésen-fejlesztésen megy keresztül. Új istállók épültek állami támogatásból, ahol a teheneket zárt rendszerben fejik, s a tej steril körülmények között kerül a feldolgozóüzembe, ahol különféle termékeket állítanak elő. Többféle – füstölt, kemény, lágy, parenyica, camembert, trappista jellegű – sajtot, gyümölcsös és natúr joghurtot készítenek, amelyek a helyi vásárlókhoz kerülnek, illetve balassagyarmati és budapesti hotelek vendégei fogyasztják.

A sajtkészítésben nem lehet felvenni a versenyt a svájciakkal, akiknél az alpesi legelőkön lévő dús füvet és a rengeteg gyógynövényt hasznosítják a tehenek. Mégis a Maszlik-gazdaságban készült sajtok, többek között a parenyica is – ahogy Ágnes asszony mondja – már több különféle megmérettetésekről hoztak el előkelő helyezést. A tehenekkel foglalkozók tudják, hogy minden évszakban más és más a tej íze, zamata, zsírtartama. Ez fontos szempont a sajtkészítésnél is, hiszen egészen más lesz az íze tavasszal – amikor zöldell a rét –, mint télen, amikor csak száraz takarmányt kapnak az állatok.

Fenntarthatóság a gyakorlatban

A házaspárnak nem az a célja, hogy a következő évben felülmúlják az előző évi eredményüket, hanem hogy fenntartható, működő gazdaságot tudjanak átadni a következő generációnak. Nem véletlen, hogy mind a három gyerekük a gazdaságban látja a jövőjét. A nagyobbik lány, Anna közgazdászként végzett, a sajtok körül „legyeskedik”, párja, Csongor a gasztronómiában jeleskedik, főleg amikor vendégek érkeznek. A kisebbik lány, Julcsi élelmiszermérnök, az édesanyjával a tejüzemet „viszik”, de most gyermeket nevel (a 11 hónapos unoka imádja a sajtokat). Az ő férje gépészmérnök, ő a növénytermesztésben vesz részt. A család fiú tagja Gödöllőre jár, s a tervek szerint ő is bekapcsolódik a mezőgazdaságba.

Szentén azt vallják, hogy az előállított termék a földről az asztalra kerül. Igyekeznek – a robotikának köszönhetően – olyan körülményeket teremteni, hogy a vásárló tisztán a természet zamatát, ízét érezze a termékben. Csak nagyon minimális mennyiségű műtrágyát használnak a földeken, a pihenőboxos és rácsos istállóban a régi szalmára új réteget helyeznek, ezzel is biztosítva a folyamatos trágyatermelést.

Ahogy írtam a cikk elején: Isten útjai kifürkészhetetlenek, de Szentén, a Maszlik-gazdaságban nagyon is nyomon követhető. 

Szerző: AgrárUnió