Árpakelés

Csávázni márpedig muszáj!

Teremnie kell minden elvetett szemnek, ezért csávázott magot vetni kötelező! Ez nem csak a jogszabályoknak való megfelelés indokolja, hanem a saját jól felfogott érdekünk is! Érdemes egyáltalán csávázatlan magot vetni?

A válasz a fenti kérdésre röviden, nem! Nézzük a részleteket.

Közeleg az őszi kalászosok vetésideje, így elkezdődött a saját fogású vetőmagtételek vetésre való előkészítése is. Jellemző, hogy minden évben más és más arányokban kerül vetésre fémzárolt gabona vetőmag a talajba, de a nagyobb arány mindenképpen saját magfogásból ered. A vetésre való előkészítés egyik legfontosabb eleme a csávázás. Bár már elszoktunk a csávázatlan mag vetéséből eredő veszteségektől, azt nem árt tudni, hogy a védelem nélkül elvetett magból kedvezőtlen esetben akár 30%-kal kisebb termést takaríthatunk be, ráadásul azt is minőségi problémákkal. Ezt leginkább a gombabetegségeknek köszönhetjük, de esetenként az őszi rovarkártevők is szerepet játszanak a veszteségek kialakulásában.

Miből fakad a termésmennyiségben elszenvedett veszteség:

- csírapusztulásból eredő tőszámritkulás
- gyenge kezdeti fejlődés
- gyenge bokrosodás
- a rosszabb kondícióból fakadó rosszabb áttelelés

Milyen minőségi paraméterekben mutatkozhat meg a gyenge kezdeti fejlődés hatása:

- alacsonyabb fehérje és sikértartalom
- rosszabb terülékenység

Az elvetett magból fejlődő csíranövénykéket számtalan veszély fenyegeti fejlődésük kezdetén. A teljesség igénye nélkül említve néhányat, ilyen a csíranövény pusztulását eredményező Fuzárium-fajok, különböző levél- és pelyvafoltosságot okozó de a csíranövény pusztulásában is szerepet játszó Drechslera-fajok, Septoria. Ide tartoznak a nagy számban előforduló üszög-fajok is, amelyek kártétele a vegetáció későbbi szakaszában mutatkozik csak meg. Ezek a kórokozók a maggal és a talajban megtalálható fertőzött növényi maradvánnyal egyaránt terjedhetnek. Nyugodtan kijelenthető, hogy ezek jelentős része mindenhol megtalálható a talajainkban, tehát nem szabad a szerencsére bízni kártételük elkerülését. Az egyes kórokozók eltérő stratégiával fertőznek. Vannak, amelyek a mag felületéről, de vannak a mag belsejéből kiindulva betegítenek. Ez a tulajdonságuk egyben azt is meghatározza, hogy milyen típusú csávázószerrel lehet ellenük eredményesen védekezni.

vetőmag csávázás

A fejlődő növényeket a gombabetegségeken kívül rovarkártevők is veszélyeztetik. Kártételük a növények rágásával, szívogatásával lehet közvetlen is, de különösen őszi árpában az utóbbi években a vírusok átvitelével a közvetett kártételük vált fontosabbá. A különböző talajlakó kártevők, mint a drótférgek, különböző fajok pajorjai kalászosokban ritkán okoznak komolyabb kárt. A gabonafutrinka lárvájának, a csócsárolónak kártétele időnként lehet ugyan erős, de az esetek többségében nincs szükség az ellenük való védekezésre. A különböző levéltetű és kabócafajok jelenlétére azonban figyelnünk kell. Ezek szívogatásukkal terjesztik azokat a vírusokat (árpa sárgatörpeség vírus, búzatörpeség vírus), amelyek jelentős mértékben képesek megbetegíteni az őszi állományt, különösen az árpát. Az elmúlt években tapasztalt hosszú és meleg őszök kedveznek a kártételüknek, sokáig aktívak maradnak, így a vírusátvitelre is több idő áll a rendelkezésükre. A rovarkártevők elleni védekezésre a csávázás során is van lehetőség, de egyáltalán nem mindegy, milyen hatóanyagot választunk.

Csávázásra jelenleg sok készítmény és még több hatóanyag áll a rendelkezésünkre. Felhasználásukat nehezíti, hogy döntő többségük első kategóriába került besorolásra, így megvásárlásukra kizárólag növényvédő mérnöki engedéllyel vagy az általuk kiállított vénnyel van lehetőség. A hatóanyagok között vannak kontakt hatásúak és felszívódók egyaránt, mind a gombabetegségek, mind a rovarkártevők elleni védekezésre használtak esetében.

A gombabetegségek elleni védekezéskor a legjobb döntést akkor hozzuk, ha olyan készítményt választunk, amely több hatóanyagot tartalmaz. Ezek a kombinációk általában szélesebb hatásspektrummal rendelkeznek, mint az egyhatóanyagú készítmények. Ez akkor is igaz, ha felszívódó+kontakt, vagy ha felszívódó+felszívódó tulajdonságú hatóanyagok kombinációjáról van szó. Bár ezek költsége magasabb lehet, de mindenképpen megéri ezek mellett letenni a voksunkat.

A rovarölő hatóanyagok esetében a jó szerválasztás érdekében tudnunk kell, hogy milyen kártevő ellen akarunk védekezni. Amennyiben drótférgek vagy pajorok ellen, akkor elegendő lehet az egyszerűbb és alacsonyabb költséget jelentő piretroid (pl. cipermetrin) hatóanyagú készítmények választása. Ezek fényszegény viszonyok mellett lassú lebomlásúak, így hosszú hatáskifejtére számíthatunk. Jellemzőjük az erős riasztó (repellens) hatás, amely nem túl magas kártevőegyedszám esetén biztosítja a jó hatékonyságot. Abban az esetben viszont, ha levéltetvek és/vagy kabócák ellen akarunk védekezni, illetve megakadályozni az állományunk vírusfertőződését, mindenképpen felszívódó típusú hatóanyagot kell választanunk. Ezek jellemzője, hogy a fejlődő növénykék gyökérzetükkel felveszik a hatóanyagot, ami a föld feletti részekbe áramlik, ahol gyomorméregként fejti ki hatását a kártevőkre. Erre a célra a neoniktinoid (klotianidin, imidakloprid) hatóanyagú készítmények alkalmasak. Sajnos hosszabb távon nem számíthatunk ezekre a hatóanyagokra, ugyanis méhveszélyességük miatt várhatóan betiltják a szabadföldi felhasználásukat.

Ha valaki jobban megnézni a csávázásra használt hatóanyagokat, azt találja, hogy ezek nagy része növényvédőszerként is engedélyezett. Adná magát a lehetőség, hogy ezeket felhasználva, esetleg alacsonyabb költség mellett végezzük el a csávázást. Nyugodtan kijelenthetjük, ha valaki így döntene, akkor nem jól döntene. A csávázó szerek jó hatásának titka csak részben keresendő a hatóanyagokban. Nagyon fontosak azok a segédanyagok, amelyek a formázás során kizárólag a csávázószerekbe kerülnek bekeverésre. Ezek a jó tapadást, a mag felületén való egyenletes eloszlást szolgáló adalékanyagok. Hiányukban egyenetlen, foltos fedettséget érünk el, ami különösen a kontakt hatóanyagok esetében vezethet rosszabb hatékonysághoz. A rosszabb tapadás viszont egyben azt eredményezi, hogy felvisszük ugyan a hatóanyagot a magra, de a rossz tapadás miatt az nem kerül a maggal együtt a földbe, hanem a zsákban, big-bagben, vagy a vetőgépben marad. Sőt, legrosszabb esetben a maggal dolgozó ember tüdejében. Mindez a nem megfelelő tapadás miatti leporlásnak köszönhető. Ezt a fajta kreativitást tartogassuk az élet más területeire, csávázásra csávázószert használjunk.

Viszonylag ritkán esik szó a csávázó készítmények formulációja közötti különbségekről, pedig ezek fontosak lehetnek, különösen nagyobb tétel csávázásakor. A jelenleg piacon lévő készítmények jelentős része FS formulációjú, azaz vizes szuszpenzió koncentrátum. Ami azt jelenti, hogy nagyobb tétel csávázásakor bizony időnként nem árt megnézni és kitisztítani a csávázógép szűrőjét. Az sem jelent felesleges óvatosságot, ha több napos leálláskor a vegyszertartályt üresen hagyjuk, ugyanis az ilyen formulációjú készítmények hajlamosak ülepedésre, különösen, ha nincs a tartályban a bekevert vegyszer áramoltatását biztosító visszakeverés, vagy az nem megfelelő intenzitású. Nagy értékű csávázógépeknél akár napi szinten érdemes leálláskor a kiürített tartályba a kereskedelmi forgalomban kapható tartálymosó adalékanyagot keverni és a szivattyút átjáratni ezzel a folyadékkal. A képződött lerakódások eltávolítását a gépünk hosszú távú és megbízható működéssel fogja honorálni. Már megjelentek a csávázószer-kínálatban a modern formulációjú, mikroemulziós, azaz ME jelzésű készítmények is. Ezek használatakor nem kell tartanunk az esetleges ülepedéstől, de attól sem, hogy ez a kedvező tulajdonság a hatékonyság rovására menne. Ezeknél a készítményeknél csak azt kell megszoknunk, hogy általában kevésbé színeznek, így nem adják azt az élénk színt a magon, mint más formuláció. Viszont ez nem jelenti azt, hogy kevésbé lennének hatékonyak!

A csávázásnak a gombabetegségek és rovarkártevők elleni védelmen túl lehet még egy nagyon fontos feladata. Egyes hatóanyagok (pl. karboxin) kifejezetten segítik a csírázást és a növény kezdeti fejlődését, így felhasználásukkal gyorsabb kelés, dinamikusabb kezdeti fejlődés érhető el.

A gabonatermesztésben egyre terjedő, csökkentett magnormával történő vetés esetében minden elvetett magot meg kell becsülnünk. Minden elvetett magnak teremnie kell ahhoz, hogy a gabonánk jövedelmet termeljen. Ehhez az első lépés a mag gondos védelme, a jól megválasztott készítménnyel jó minőségben elvégzett csávázás.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: gabonatermesztés, vetés, vetőmag, csávázás, csávázószer

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom