Terményszárítás takarékosan – Tippek, trükkök üzemeltetőknek és felhasználóknak

A terményszárítók megfelelő működtetése nagy gondosságot követelő, összetett feladat. Sok tulajdonos és kezelő mégsem fordít rá elegendő időt, és nem ismeri azokat az apró beállítási trükköket, praktikákat sem, amelyek révén a berendezés még nyereségesebben üzemeltethető. Cikkünkben nekik kívánunk hasznos tanácsokat adni, illetve azoknak, akik szolgáltatásként veszik igénybe a terményszárítást.

A Széchenyi 2020 program keretében a nyár folyamán írták ki a kisméretű terménytárolók, -szárítók és -tisztítók építését, korszerűsítését célzó pályázatot, közel 20 milliárd forintos keretösszeggel. Ez elsősorban a mobil szárítókat favorizálja, amelyek a szakemberek szerint nem a legideálisabb megoldások, hiszen a vízelvonási képességük viszonylag gyenge, és többnyire nem is képesek leadni a névlegesen megjelölt teljesítményt. 
A kisgazdaságok számára természetesen még így is megtérülhet a beruházás, ám alighanem ők is jobban járnak, ha egy környékbeli szárítóval építenek ki hosszú távú partneri kapcsolatot. Ennek haszna a csapadékosabb időszakokban szembetűnő, két esztendeje például a sűrű esőzések miatt 24%-os nedvességtartalmú kukoricát arattak, amely szabályosan „megfullasztotta” az összes mobil szárítót.

Csökkenthetők a költségek

Magyarországon a 15–20 t/h kapacitású terményszárítók vannak többségben, s helyes beállításokkal lényegében mindegyik üzemnél el lehet érni a legalább 1%-os optimalizálást. Ez elsőre nem tűnik nagy számnak, de mindössze 1000 tonna kukoricára vetítve is 420–450 ezer forint többletnyereség érhető el általa – véli Bosznay Péter, a Remode21 Kft. ügyvezetője. A szakember 2009-ben alapította országos működési területtel rendelkező cégét, s kereken egy évtizede foglalkozik terményszárítási technológiával. 
A tapasztalatait könyvben is megírta, s a cikkünkben felsorolt tippek, praktikák és jó tanácsok ebből, valamint a terményszárítási szakértővel folytatott beszélgetésből származnak.

Milyen módon spórolhatok, hogyan csökkenthetem a fajlagos költségeket? 
A kérdést alighanem minden szárítótulajdonos felteszi magának, a válasz sokrétűsége pedig arra utal, hogy a többségnek még van min javítania ezen a téren. A legfontosabb a szárító folyamatos, 24 órás üzemeltetése, ami alapos tervezést kíván, de így elkerülhető a felfűtés és lehűlés miatti felesleges energiafelhasználás. Ér--demes elkerülni a túlszárítást is, ami nem azonos az alászárítással: hazánkban a kukorica nedvességtartalmánál 14,5% a szabvány, ám az üzemek inkább 13,5%-ra szokták levinni, mert ez a piaci elvárás. Ennél kisebb értékre nincs értelme levinni a terményt, ugyanis senkinek sem éri meg a többletbefektetés, ráadásul súlyveszteséget jelent, és a gabonának sincs szüksége rá.

Figyeljünk a szárítás paramétereire is, például 16% víztartalmú kukoricát ne szárítsunk 120 Celsius-fokon, mert nem lesz megfelelő a visszahűtés, és a termény a tárolás során befülled. Mindig a lehető legrövidebb technológiai, anyagmozgatási utat válasszuk, hiszen minél kevesebb az átadási (ütközési) pont, annál kisebb a szemtörés esélye. A magasabb szemtisztaságot szolgáló okos megoldás például az is, ha sohasem eresztjük le teljesen a tranzittartályt, mert így a következő adag a terményre érkezik, és nem a tartály kemény fenekéhez csapódik. Érdemes előtisztítást is alkalmazni, amivel kiszűrhetők a szárdarabok, a léha, a gyommagok, a por, vagyis a szemetet már nem kell feleslegesen fűteni.

szarito1

Váltóba rohadt termény szezon után

Egy szárító legyen jól ápolt

„Karbantartás szempontjából a szárítóüzemek mostohagyereknek számítanak – mondja Bosznay Péter. – Aratáskor kiemelten ügyelnek a kombájnra, traktorra, pótkocsira, de a helyre, ahol a levágott termény feldolgozása elkezdődik, vagyis a szárítóüzemekre csak az utolsó utáni pillanatban figyelnek oda.” A szakember szerint a kukoricaszárítás ne azzal fejeződjön be, hogy az utolsó szem is kijött a szárítóból, hanem el kell rakni télire a technológiát. Járassák ki a gépeket, tisztíttassák ki a technológiát, hogy ne maradjanak benne korróziót okozó lerakódások, lazítsák meg a felvonóhevedereket, zárják le a légbeszívó nyílásokat, takarják le a garatot, helyezzenek ki rágcsálócsapdákat, és jegyezzék fel az esetleges lyukadások, sérülések helyét (ezek többnyire a gabona koptató hatásából adódnak). 
A felsoroltakkal szemben ma az a gyakoribb, hogy a maradék termény tavaszra belerohad a szárítóba, a kukorica savas nedvessége pedig még a horganyzott lemezt is kikezdi. 
A gépek élettartama csökken, de a szemét a patkányokat is odavonzza, és a rágcsálók könnyen képesek százezres nagyságrendű kárt okozni.

Teljesítmény és üzemanyag

Sok esetben gondot jelent annak megállapítása, hogy egy gazdaságnak mi--lyen kapacitású szárítóra van szüksége. Bosznay Péter ezt a következő képlet al--kalmazásával javasolja kiszámítani: éves szárítandó kukorica mennyisége (t) / 30 nap / 24 óra = a szárító kapacitása (t/h). Az is megfelelő módszer, ha a töltősúlyt (vagyis amennyi kukoricát beletöltenek az első feltöltés során) elosztjuk 2,5-tel, illetve ugyanez megfordítva: ha a szárító kiválasztásánál az elvárt teljesítményt megszorozzák 2-vel vagy 3-mal, és ekörül alakul a szárító töltési súlya, akkor jó eséllyel tudni fogja az elvárt teljesítményt. Fűtőanyagként a földgáz a leggyakoribb és legideálisabb, mert ennél közvetlenül a füstgázzal lehet szárítani a terményt, és az országos hálózatra rácsatlakozva bármikor rendelkezésre áll. Ez a legolcsóbb energiahordozó, ám hátránya, hogy már januárban be kell jelentenie a tulajdonosnak, mennyi gázt fog az adott esztendőben felhasználni, pedig akkor még képtelenség az éves (várható) termésmennyiséghez igazítani. A tartályos PB-gáznak is vannak előnyei, például a téli fűtési szezonban sem korlátozzák a használatát, ám ha a szolgáltatók nem tudnak időben szállítani a magas kereslet miatt, az többnapos leállást is jelenthet az üzem számára. A gázolaj vagy fűtőolaj ma már nem preferált tüzelőanyag, mert a füstgáz csak hőcserélőn keresztül fűtheti a terményt (különben könnyen kormos és gázolajszagú lehet tőle), és drágább is az előző kettőnél.

szarito2

Lerakódás szárító légaknában, kb. 15 000 tonna termény szárítása után

Ügyes praktikák

A szárítók kiemelten fontos eleme az égőfej, amelynél az égőtér és környékének tisztaságára fokozottan ügyelni kell, nehogy izzó szikra jusson a terménybe.

Éppen ezért lényeges, hogy a biztonsági berendezések (hőhatárolók, az égő vezérlését és szabályozását végző berendezések, nyomásszabályzók, elzárószelepek stb.) is megbízhatóan működjenek.

Hővisszaforgatást Bosznay Péter csak a kukorica szárításánál javasol, mert ennek betakarításakor alacsonyabb a külső környezet hőmérséklete, és emiatt 15–30%-os energiamegtakarítás érhető el általa. Olajos magoknál a tűzveszély miatt ne alkalmazzuk, kalászosoknál pedig azért, mert az esetleges fuzáriumfertőzöttség az egészséges terményre átterjedhet. 
A 20 tonnás szárítóknál általában már két szőnyegégősor található, de búza, napraforgó és repce esetében célszerű az egyiket lekapcsolni, hiszen nyáron kisebb a hőmérséklet-különbség.

Ne törekedjünk a termény maximális tisztaságára, a szabvány ugyanis megenged 2%-os szennyezettséget, ez alá menni tehát súlyveszteséget és ezáltal bevételcsökkenést jelent. Minden tipp és praktika természetesen csak akkor működik, ha a kezelők értik a dolgukat, ezért nem szabad sajnálni egy-két napot arra, hogy éles helyzetben, gyakorlat közben történjen meg a személyzet betanítása.

Ha nincs saját szárítónk

Ha valaki szolgáltatásként veszi igénybe a szárítást, annak is oda kell figyelnie néhány dologra. Érdemes nedvességmérőt beszereznie, valamint időben nekikezdenie az aratásnak, hogy a kukoricát például az ideálisnak nevezhető 18%-os nedvességtartalommal (vagy az alatti értékkel) takarítsa be. Néha előfordul, hogy a szolgáltató az elvárt 13,5%-os víztartalom helyett csak 14%-ig megy le (ezt tapintással nem lehet érzékelni), az üzemek többsége azonban korrekt a partnereivel, hiszen csak így számíthat elégedett és visszatérő ügyfelekre. Alkalmanként a szeméttel is „játszanak”, a mérlegelésnél például 5%-os szennyeződéssel kalkulálnak (eltúlozva), ám a rostázást már úgy állítják be, hogy 1-2%-nál több léhát, szármaradványt ne szedjen ki. Így teljesül a 2%-on belüli végtisztaság is, ugyanakkor 1-2%-nyi termény ott marad a szárítósnál, ami talált pénzt jelent számára.

Természetesen a gazdák is szoktak néha „csibészkedni”, mondjuk azzal, hogy már tudják, hova szoktak nyúlni az üzemben a kézi mintavevővel, és oda csoportosítják a szárazabb, illetve tisztább terményt, így javítva az átlagukat. Bosznay Péterék találkoztak már a garatba esett féltéglával, feszítővassal és más idegen tárgyakkal is, amelyek talán a súlynövelést célozták, de előfordult olyan is, hogy egy 200 literes hordó volt a teherautó alá szerelve, amelyet a mérés után leengedtek, s így a gazda rögtön két mázsa pluszterméshez jutott. Az üzem területét tehát érdemes úgy kialakítani, hogy a járművek mozgása folyamatosan megfigyelhető legyen, s ha ez nem működik, akkor kamerarendszert is fel lehet szerelni a vitás kérdések rendezése érdekében.

szarito3

Elégett légcsatornák és elszenesedett kukorica

A szárítók névleges teljesítményét 
10%-os vízelvonásra állapítják meg, ami általában 24-ről 14%-ra csökkentést jelent. Egy 20 t/h kapacitású szárító tehát 
24%-os nedvességtartalmú terményből 14%-os nedvességtartalomra való szárításnál 20 tonnát képes átereszteni egy óra leforgása alatt. Néhány gyártó viszont azzal trükközik, hogy 25-ről 15%-ra kalibrálja a berendezést, vagyis a valós értéknél kedvezőbb teljesítményt mutat ki nála. Érdekesség, hogy a régi Bábolna típusú szárítók teljesítménye 15%-os vízelvonásra volt megadva (30%-ról 15-re), és egy jó kezelő a 20 tonnás teljesítményt is képes volt kihozni belőle. Összegzésként a fent elmondottakhoz annyi fűzhető hozzá, hogy a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő felek akkor járnak a legjobban, ha partneri kapcsolatukat nem a trükkökre és praktikákra, hanem a korrektségre és kölcsönös bizalomra építik.

Előfordult, hogy egy 200 literes hordó volt a teherautó alá szerelve, amelyet a mérés után leengedtek, s így a gazda rögtön két mázsa pluszterméshez jutott.

Fotó: Remode21 Kft.

Szerző: AgrárUnió

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom