Munkakutya a javából – Sima szőrű magyar terelőnk: a sinka

Ismerjük meg sima szőrű terelőkutyánkat, a hortobágyi pásztorok által a XX. században kialakított sinkát. A fajtát kizárólag az elvárások formálták, ezért kiemelkedő munkaképességű, ellenálló, szapora fajta jött létre, mely küllemében eltér ismertebb pásztorkutyáinktól.


Tari József aranykoszorús mestertenyésztő 2009-ben találkozott először a sinkával egy terelőversenyen, és első látásra beleszeretett. Akkor már évek óta foglalkozott pulitenyésztéssel, nagy hangsúlyt fektetve a terelő képességre, mivel az elmúlt 40 év küllemtenyésztése kihatott a fajta tulajdonságaira. A sinkát csak a pásztorember elvárásai alakították, Tari József pedig meg akarta tudni, hogyan dolgozik ez a kutya, hogy ezeket az ismereteket hasznosíthassa a pulikkal történő munkája során is.

SinkaMagyar stílusban
A pásztorok a megfelelő munkaképességű egyedeket szelektálták tovább. Küllem tekintetében is viszonylag homogén állomány alakult ki, ami annak köszönhető, hogy a pásztorok bizonyos külső tulajdonságok meglétének tulajdonították a jó munkaképességet. Az „igazi” sinka felálló fülű, rövid szőrű, kunkorodó, úgynevezett „badáros” farkú, a hátsó lábán legtöbbször farkaskörömmel, amit a pusztán saskörömnek hívnak. A legtöbb sinka nyelvének közepén megtalálható egy fekete folt is. A lábak erősek, arányosak és masszív csontozatúak, a testük kiemelkedően izmos. Hihetetlenül gyorsak, annyira, hogy némely egyedek egyik lábát a munka során felkötik, hogy gyors mozgásukkal az állatokat, különösen a vemhes anyajuhokat felesleges stressznek ne tegyék ki.

 

Az erőteljes, bátor kutya szerepe nélkülözhetetlen, amikor a téli időszakban szűk helyen kell a bivalyokat mozgatni.

Fogazatuk jól záródó, nem maradhat meg az olyan kutya, amelyik nem tudja a marha hátsó lábszárát kellőképpen megragadni. A betegségekkel szemben ellenállóak, az örökletes betegségektől mentesek, állatorvossal csak a kötelező oltások idejekor találkoznak, így csak a legerősebb példányok maradnak meg. Igen erős aljszőrzetük van, ami védi őket az időjárás viszontagságaitól. A másik három terelő kutyánkhoz hasonlóan magyar terelő stílusban dolgozik. Pattogós, ugatós, hangos fajta. Stílusát a szilaj szürke marha és konok rackajuh melletti munka alakította. Eltérőek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy kell-e a terelőkutyának „fognia”. Ez József szerint elengedhetetlen. Az erőteljes, bátor kutya szerepe nélkülözhetetlen, amikor a téli időszakban szűk helyen kell a birkákat mozgatni, vagy például mikor fejjel állnak be tömegesen a sarokba. A fogás jelentősége a marhák, bivalyok esetében még egyértelműbb. Egy ember sem tesz fel ennek szerepéről kérdéseket, akivel már fordult szembe bivaly. A magyar kutyák terelőstílusa tehát nem véletlenül alakult ilyenné az évszázadok, évezredek alatt.

sinka terel


Az új fajta születése
A divat a pásztoremberek életében is szerepet játszik. Az 1970-es évektől a pusztai népesség is némileg elvárosiasodott, így az akkoriban divatos németjuhász, boxer és valószínűsíthetően az orosz vadászkutya, a lajka is keveredett a pásztorok mellett dolgozó kutyákkal. A kutyákat azonban nemcsak a juhászok és a gulyások szelektálták tovább szigorúan, hanem egyszerűen amelyik kutya nem dolgozott jól, azt a marhák felöklelték vagy eltaposták. Ez a szigor a tulajdonságok örökítésében is megmutatkozik.
József tapasztalatai szerint míg a puli esetében, ha célirányosan terelőképességre párosít, akkor is három alomból csak egy kölyök alkalmas igazán munkakutyaként terelésre, addig a sinka esetében egy alomból több is megfelelhet. A fajta kiemelkedő képességei szájról szájra terjednek a juhászok körében, így napjainkra már jelentősebb állományai vannak a Nyírségben, a Tiszaháton, de Erdélyben és a Felvidéken is egyre nő az érdeklődés iránta. A sinka ösztönerős, értelmes és jól motiválható, abszolút munkamániás fajta. József nem javasolja olyanoknak, akik nem terelnek vele, mivel ebben az esetben jön a pótcselekvés, a kutya keres magának feladatot. Következetes, határozott nevelést igényel. Konok egygazdás fajta, csak a gazdájának fogad szót. Így esetükben a kutya és a gazda együttes képzése szükséges. József célja a kiváló munkakutyák tenyésztése és a kiképzésük segítése. Kiemelten fontosnak tartja a pásztorok mellett található egyedek célzott továbbtenyésztését. A fajta az FCI által nem elismert, de ez nem is cél, hiszen a standard szigorú betartása a kutyák munkaképességét hosszú távon károsan befolyásolhatná.

 

Szerző: Tóth Noémi

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom