Új FAO-útmutató a környezeti inhibitorokkal kapcsolatos élelmiszerbiztonsági kockázatok felméréséhez

Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) elkészítette a „ Környezeti inhibitorok az élelmiszeripari rendszerekben – Megfontolások az élelmiszerbiztonsági kockázatértékeléshez” című jelentést, valamint egy technikai tájékoztatót, amely segíti a politikai döntéshozókat és az összes érdekelt felet az esetleges élelmiszerbiztonsági kockázatok értékelésében – adta hírül honlapján a minap a szervezet.

Tehenek és más állatállomány – a jelentés két tág kategóriára összpontosít

A jelentés megjegyzi, hogy az EI-maradványok élelmiszerláncba történő potenciális átjutása gondos értékelést és élelmiszerbiztonsági kockázatértékelést igényel az emberi egészségre és a kereskedelmi zavarokra gyakorolt ​​​​lehetséges negatív következmények minimalizálása érdekében.

A jelentés két tág kategóriára összpontosít: a teheneknek és más állatállománynak adott metanogenezis-gátlókra, amelyek csökkentik az állatok metán- (CH4) kibocsátását, valamint a talajra alkalmazott nitrogéngátlókra, amelyek célja a növénytermesztésből származó nitrogénveszteség és dinitrogén-oxid (N2O) kibocsátás csökkentése.

„Az élelmiszerbiztonsági szemléletmód alkalmazása elengedhetetlen az új gyakorlatok és technológiák mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekben történő bevezetésekor” – mondta Corinna Hawkes, a Mezőgazdasági és Élelmiszerbiztonsági Osztály (ESF) igazgatója. „Azáltal, hogy a kezdetektől fogva figyelembe vesszük az élelmiszerbiztonságot, biztosíthatjuk, hogy a környezeti hatások csökkentésére irányuló erőfeszítések hatékonyak, megbízhatóak és jól érthetőek legyenek.”

Az EI-kre vonatkozó szabályozási keretek jelenleg széttagoltak

Jelenleg az EI-kre vonatkozó szabályozási keretek széttagoltak, az adatkövetelmények és az értékelési rendszerek régiónként eltérőek, ami rávilágít az összehangolt megközelítés szükségességére. Az FAO ezt a megközelítést a nemzetközi szakértői bizottságok (az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös FAO/WHO szakértői bizottság és a növényvédőszer-maradványokkal foglalkozó közös FAO/WHO találkozó) által nyújtott tudományos tanácsokon keresztül támogatja, amelyek a Codex Alimentarius Bizottság szabványainak alapjául szolgálnak. A kiadvány és a webinárium az FAO Élelmiszerbiztonsági Előrejelző Programjának része, amelynek célja a gyorsan fejlődő agrár-élelmiszeripari rendszerekben felmerülő élelmiszerbiztonsági problémák azonosítása és nyomon követése.

 Főbb pontok – a mezőgazdasági források a globális CH4-kibocsátás 58 százalékáért felelősek

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) adatai szerint a mezőgazdasági források a globális CH4-kibocsátás 58 százalékáért, az N2O-kibocsátás 52 százalékáért felelősek, az FAO pedig azt vetíti előre, hogy csökkentés nélkül az élelmiszeripari rendszerekből származó üvegházhatású gázok teljes kibocsátása több mint 30 százalékkal fog növekedni 2010 és 2050 között.
A kérődzők metánkibocsátásának csökkentésére irányuló stratégiák között azonosítottak metanogenezis-gátlókat. Ezek többféleképpen is hatnak; sok közülük (például a 3-nitrooxipropanol [3-NOP]) blokkolja azt a kulcsfontosságú enzimet, amely katalizálja a CH4-termelés utolsó lépését a kérődzők előgyomrában élő mikroorganizmusok által. Egyes joghatóságokban állatgyógyászati ​​készítményekként, másokban takarmány-adalékanyagokként osztályozhatók, ami a kockázatértékelés eltérő megközelítéseihez vezet.
A nitrogén eközben kulcsfontosságú tápanyag a növények növekedéséhez, és gyakran a növénytermesztés legkorlátozóbb tényezője. Ugyanakkor, ha műtrágyaként alkalmazzák, nagy része a környezetbe kerül az illékonyság, a kimosódás, a lefolyás és más folyamatok révén.

A nitrogéngátlók a nitrogén-felhasználás hatékonyságának javítására szolgálnak

A nitrogéngátlók (például a nitrifikációgátló dicián-diamid [DCD]) a nitrogén-felhasználás hatékonyságának (NUE) javítására szolgálnak. Mivel ezeket általában talajra alkalmazzák, az emberek vagy az állatállomány által fogyasztott növényi anyagokba való potenciális átjutásuk, vagy az állatok által a kezelt talajban történő közvetlen bevitelük kulcsfontosságú lehet ezen vegyületek élelmiszerláncba való bejutásában.

Függetlenül attól, hogy ezeket a vegyi anyagcsoportokat hogyan osztályozzák, az élelmiszer-biztonság megállapításához szükséges minimális adatkövetelmények az élelmiszerekben kimutatott szermaradványok jelenlétének vagy hiányának felmérésével kezdődnek az FAO szerint.

Forrás: fao.org