Hívatlan vendégek a gyümölcsösben

Úgy látom, hogy a mezőgazdasági sajtó csak szűk szegmense foglalkozik a megtelepedett és már nem szenzáció számba menő jövevény károsítókkal. Pedig attól, hogy ezek a károsítók elvesztették a hír értéküket, még nagyon is veszélyesek. A veszélyességük többek között abból adódik, hogy ezen fajok többsége vagy tág tűrőképességű vagy éppen a megváltozott klimatikus helyzet teremtett számukra kedvező feltételeket, és talán a leg fontosabb ok az, hogy a természetes ellenségek hiánya miatt kontroll nélkül szaporodhatnak.

Jelen írásomban két rovarra térnék ki abból a megfontolásból, hogy megjelenésük és az abból következő kártételük ezen írás megjelenésének idejére tehető.

Az amerikai keleti cseresznyelégy

A keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) Észak-Amerikából került behurcolásra 1986-ban Észak Olaszországba, majd azt követően 2006-ban hazánkba. A keleti cseresznyelégy életmódja, kárképe, kinézete nagyon sokban hasonlít a náluk honos európai cseresznyelégyéhez. A hasonlóságok és a különbségek közül is néhány dolgot szeretnék kiemelni.

Tápnövényeik gyakorlatilag azonosak, tehát elsősorban a meggy, a cseresznye, továbbá néhány vad Prunus faj pl.: sajmeggy. Szintén közös mindkét fajban, hogy egynemzedékesek és báb alakban telelnek a talaj felső rétegében. Még a kártételük is hasonlatos, mivel mindkét faj a gyümölcs héj alá rakja a tojását illetve tojásait: az európai cseresznyelégy általában egyet, míg a keleti cseresznyelégy gyakran több tojást is rak a gyümölcsbe, melyből jellemzően egy lárva (nyű) fejlődik csak ki. A kikelő lárvák mindkét fajnál a gyümölcs húsában furkálnak melynek következtében a gyümölcs húsa megbarnul, megpuhul és a gyümölcs a talajra hullik, ahonnan a lárva a talajra veti magát, majd a talajban elkészíti pupáriumát, melyben áttelel.

Ha ennyire hasonlatos a két faj, akkor jogosan tesszük fel a kérdést: miért problémásabb az amerikai keleti cseresznyelégy, mint az európai? A a két faj közötti alapvető különbség az, ami egyben a fő problémát okozza, ez pedig a megjelenésük idejéből adódik. Az európai cseresznyelégy megjelenésének az ideje április közepétől augusztus közepéig tart, de a rajzáscsúcsa május közepére tehető mivel ez a faj a tojásait az éppen színesedő gyümölcsökben helyezi el. Az amerikai keleti cseresznyelégy imágóinak rajzása június elejétől augusztus elejéig tart, és ebből következően a tojásait az érő cseresznye illetve meggy gyümölcsökben helyezi el. Ha az európai cseresznyelégy rajzását csapdázással nyomon követjük, akkor célzott rovarölő szeres kezeléssel jócskán gyéríthetjük a károsítót, így jelentősen csökkentve a kártételt. A keleti cseresznyelégy esetében viszont szűkösek a lehetőségeink a rovarölő szeres védekezésre, mivel az érő gyümölcsben az egészségügyi várakozási időt nagyon nehéz betartani.

A két faj közötti egyik különbség a szárny rajzolata mely egyben az egyik határozóbélyeg.

Amerikai keleti cseresznyelégy a csapdában (szerző felvétele)

 Európai cseresznyelégy a csapdában (szerző felvétele)

Az amerikai keleti cseresznyeléggyel legtöbbször az európai cseresznyelégy előrejelzése céljából kirakott ún. sárga ragacslapon találkozhatunk. Fontos, hogy ha észleltük az amerikai keleti cseresznyelégy jelenlétét a csapdában, törekedjünk annak a visszaszorítására. Jelenleg a keleti cseresznyelégy ellen hatékony növényvédő szeres technológia nem áll rendelkezésünkre ezért, maradnak az egyéb módszerek. Az egyik módszer abból az életmódi sajátosságából adódik, hogy a pupa a talaj felső rétegében telel, tehát ha a lehullott gyümölcsöt 15 cm alá leforgatjuk, akkor az imágók nem tudnak kikelni. Ennek a módszernek több gyenge pontja is van: egyrészt, hogy tökéletes betakarítást igényel (minden férges, nehezen elérhető gyümölcsöt le kell szedni ill. rázni), másrészt az összes lehullott gyümölcsöt mélyre le kell forgatni, Ráadásul ez a módszer csak akkor hatásos, ha nagy területen, egységesen, lelkiismeretesen elvégzik.

Az amerikai keleti cseresznyelégy jelenleg jogilag zárlati károsítónak minősül, melynek behurcolása és terjedésének elősegítése tilos. A termelő a Magyarországon korábban elő nem fordult, nem-honos károsító jelenlétéről jelen esetben az amerikai keleti cseresznyelégyről vagy annak jelenlétére utaló jelekről, köteles tíz napon belül írásban értesíteni a fővárosi és megyei kormányhivatalt, és e hatóságnak kérésre átadni a birtokában lévő, a károsító jelenlétére vonatkozó információt.

A foltosszárnyú muslica

Foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) Ázsiából származó faj melynek a Magyarországi megjelenését 2012-ben észlelték.
Kárétele nyomán az érő félben lévő fertőzött gyümölcs megpuhul, majd a másodlagos kórokozóknak köszönhetően gombás vagy baktériumos fertőzés következtében további rothadás alakul ki. A közönséges ecetmuslicától (Drosophila melanogaster) eltérően, erős fűrészes tojócsövével az érő, egészséges gyümölcsbe helyezi tojásait. Tápnövényeit illetően nem válogatós: a cseresznyét, meggyet, málnát, áfonyát, őszi és sárgabarackot kifejezetten kedveli, de az alma is szerepel a tápnövényei között. Egy gyümölcsbe több nőstény is rakhat tojásokat, így előfordulhat hogy, 60-70 lárva is nyüzsög egy gyümölcsben. A lárvák jellemzően a lehullott gyümölcsben, esetenként a talajban bábozódnak. Évente 3-15 nemzedéke alakulhat ki. Egy nemzedék kifejlődéséhez hőmérséklettől függően 1-2 hét szükséges. Az imágó védett helyen telel át.
A foltosszárnyú muslica nősténye nagyon hasonlít a közönséges ecetmuslicához, attól csupán a fűrészes tojócsöve különbözteti meg tőle. A hímek estén a nevéhez hűen a szárnycsúcshoz közel a felső él mentén szárnyanként 1-1 fekete pötty, az elülső lábszárán pedig két fésűsor található, mely alapján az ecetmuslicától könnyen megkülönböztethető.

Foltos szárnyú muslica hím (forrás: www.flickr.com)

Előrejelzésére szolgáló csapdázás már részben kidolgozott. A csapda házilag is elkészíthető, szükséges hozzá egy ½ literes pille palack melynek a nyaki részén 3-4 mm átmérőjű furatokat kell készíteni. A csapdát 3-4 cm magasan közönséges almaborecettel (csalogatóanyag) kell feltölteni, majd a kész csapdát ki lehet az ültetvénybe helyezni. A csapdázást június közepétől október közepéig célszerű végezni. A fogások száma jellemzően augusztus közepét követően nő meg jelentősen. A fogásokat gyanú esetén célszerű szakemberrel megvizsgáltatni.

A foltos szárnyú muslica csapda (szerző felvétele)

A gyümölcsérés kezdetén kémiai módszerek javasoltak az adott kultúrában engedélyezett készítményekkel, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával.
Törekedni kell a fertőzött gyümölcsök megsemmisítésére.
A faj nem szerepel az Európai Unió és így Magyarország karantén szervezetei között, de hihetetlenül nagy szaporodóképessége és kártétele miatt számolni kell vele, a terjedésének ütemét pedig minden lehetséges eszközzel korlátozni.
A károsítókkal kapcsolatos további kérdések, illetve a károsító megjelenésének gyanúja esetén az illetékes Megyei Kormányhivatal Növény-és Talajvédelmi Osztálya illetve a Nébih ad további tájékoztatást.

Szerző: Nagy László MNMNK Hajdú-Bihar Megyei Szervezete