Növénykondicionálás huminsavakkal

A növénytermesztésben - európai társaikhoz hasonlóan - a magyar termelők is évről-évre egyre nagyobb területen használják a különböző növénykondicionáló készítményeket.


Miért van helye ezeknek a biostimulánsoknak a termesztés-technológiában? A választ a mezőgazdaság időjárás-kitettségében, az időjárás egyre szélsőségesebbé válásában, az intenzív technológiák terjedésében, a hatóanyag kivonások és a termelőknek a mezőgazdasági input anyagok (pl. műtrágya, lombtrágya, növényvédő szer) jobb hasznosulására illetve megtérülésére való igényében kell keressük.

A szakirodalom a növénykondicionáló ill. biostimuláns készítményeknek azokat a természetes alapanyagokból előállított termékeket nevezi, amelyek a növényi növekedést támogatják, fokozzák. Legjellemzőbb hatásuk a gyökértömeg növekedése, a fokozott tápanyagfelvétel és stressztolerancia.

lapvetően öt csoportjukat különböztetjük meg:

  • a mikrobiológiai oltóanyagok
  • a huminsavak
  • a fulvosavak
  • az aminosavak és más fehérje kivonatok
  • az algakivonatok

folsav

                                A folsav térbeli modellje

Humuszanyagok

A növénykondicionáló készítmények felhasználása évente átlagosan 12%-kal nő világszerte, és forgalmuk becslések szerint 2018-ra meghaladja majd a 2,2 milliárd dollárt.
Európában azokat a termékeket sorolják ebbe a csoportba, amelyek a növényre illetve a gyökérzónába juttatva stimulálják annak növekedését, a tápanyagfelvételt, javítják a tápanyagok hasznosulását, az abiotikus (azaz nem biológiai jellegű, hanem pl. jégverés, aszály, magas hőmérséklet, UV sugárzás) stresszel szembeni ellenálló-képességet és a termés minőségét. Egy 2012-ben készült felmérés szerint a készítmények európai felhasználása meghaladja a 6 millió hektárt.

A növénykondicionálók többségét a humuszanyagokat tartalmazó termékek adják. Ezeket a legnagyobb mennyiségben az elhalt növényi maradványok „szénülési” folyamatának során keletkező, elsősorban oxigénben dúsabb környezetben és alacsony nyomáson képződött tőzegben, barnaszénben találjuk meg. Kulcsszerepet játszanak a talajok és a növények esetében azok tápanyag-gazdálkodásában, a szén- és oxigéncserében, a toxikus elemek szállításában és átalakításában, a növények élettani folyamataiban, a gyökérzóna mikrobiális összetételében és működésében.

A humuszanyagok alapvetően három csoportba sorolhatók:

1. huminsavak
2. fulvosavak
3. humin anyagok

A növénykondicionáló készítmények többsége az első két alkotóelemet, az ún. humuszsavakat tartalmazza. Ezeket a humuszból bázikus illetve savas oldószerekkel nyerik ki. (A humin anyagok nem oldhatók egyik típusú szerrel sem.)

Huminsavak és fulvosavak

A huminsavak jellemzője, hogy nagy méretű és tömegű molekulákból állnak. Alkalmazási területük főleg a talaj illetve a növények gyökérzónája. Kiváló és tartós táplálékot jelentenek a talajlakó mikroorganizmusok számára, és ezáltal fokozzák azok aktivitását és szaporodását.

Ezzel szemben a fulvosavakkis méretű és kis molekulatömegű vegyületek. Alkalmazási területük elsősorban a lombtrágyázás, bár a talajlakó mikrobák számára is gyorsan hasznosítható táplálékot jelentenek, de nincs tartós hatásuk. A növények leveleire kerülve viszont kis méretük és természetes jellegük miatt gyorsan és maradék nélkül felszívódnak. Áthatolnak a növényi sejt falán, sőt a sejtalkotók membránjain is.

Biológiai hatásuk rendkívül összetett és széles körű:
 - Nő a klorofill tartalom és a fotoszintetikus aktivitás, hatékonyabb a fény adszorpció, jobb minőségű termés fényszegény helyeken, nő a cukortartalom.
 - Katalizátorként felgyorsítják a sejtlégzési folyamatot, így a sejt több energiát termel.
 - Reakcióba lépnek szerves és szervetlen molekulákkal:
A szervetlen kationok ionos, komplex, kelát és poláris adszorpciós kötésekkel kapcsolódhatnak a huminsavakhoz. A velük együtt kijuttatott tápelemeket (pl. fémionokat, mint a réz, a cink, a vas) természetes módon kelatizálják, és bejuttatják a növényi sejtekbe. Ezzel javítják azok felszívódását és hasznosulását.
 - Növelik bizonyos enzimek aktivitását. Nagyobb pH és hőmérséklet ingadozást képes a növény tolerálni, megnő a tárolási idő és javul a minőség.
 - Anti stressz hatás: képesek tolerálni a növényeket ért stresszhatásokat a sejtmembrán áteresztő képességének szabályozásával. A sejten belül csökkenti a protoplazma viszkozitását, ami jobb szárazságtűrést és több növényi nedvet jelent
 - Adjuváns hatás: afulvosav molekulák be tudnak lépni a sejtekbe, szövetekbe, hordozó molekulaként szolgálva más molekulák számára, ezáltal bizonyos körülmények között kontakt szereket szisztemikussá alakítanak,így azok hatása 10-30%-al növekedhet
 - Antivirális hatás/antibakteriális hatás

 

 

Szerző: Pais István, Szabó István Huminisz Kft.

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom