Genetikai védelemmel a napraforgó termésének maximalizálásáért

A napraforgó termesztés és nemesítés szempontjából egyaránt a kórtani problémáknak nagy szerepe van, kevesebb jelentős gazdasági kárt okozó kártevővel kell számolni, mint mást kultúrákban. A napraforgó kultúrának az egész életciklusa során vannak meghatározó jelentőségű kórokozói. A csírakori betegségekkel szemben elsősorban csávázással lehet védekezni. Korai fejlődési stádiumban okoz gondot a napraforgó-peronoszpóra, amely a talajból fertőz és itthon az egyik legjelentősebb terméskiesést okozó megbetegedést idézheti elő a kórokozó számára kedvező tavaszok esetén. Talajból fertőz a virágos élősködő szádor, bár jelentősége hazánkban nem kritikus, egészen a virágzásig okozhat problémát az állományban és veszélyeztetheti a termésbiztonságot. A virágzást megelőző és azt követő időszakban megjelenő betegségek veszélyeztethetik a szár, a levél és a tányér egészségét, mint például a diaporthe, szeklerotínia, mely lombvesztést, szártörést, sőt akár a tányér megsemmisülését is okozhatja, továbbá a fóma, alteránia, botritisz, egyes esetekben még a rozsda is jelentős terméskiesést okozhat, mely hatással lehet a gazdaságok jövedelmezőségére.

A nemesítés folyamatos és egyik legnagyobb kihívása, hogy lépést tartson a kórokozók fejlődésével, megelőzze a rezisztens kórokozó populációk kialakulását azáltal, hogy újabb és újabb rezisztenciájú hibrideket hoz a piacra, így biztosítva a termény védelmét a növény minden növekedési fázisában. A napraforgót megbetegítő kórokozók közül a peronoszpóra, rozsda, szádor esetében több patológiai változat is ismert, ezek az úgynevezett rasszok. Ahogy az új rezisztens hibridek megjelennek a piacon, ezekkel szemben újabb és újabb patológiai változatok, azaz rasszok alakulnak ki a kórokozókban.

A rezisztencia nemesítés során a nemesítők újabb és újabb rezisztenciagéneket használnak fel a munkájuk során, melyek a természetben is fellehetőek. A tudományos világ, az állami kutatóintézetek a világ különböző pontjain folyamatosan gyűjtik a vad napraforgó fajokat, tájfajtákat és vizsgálják, hogy milyen potenciális rezisztenciaforrásként tudnak szolgálni a leendő termesztésbe kerülő fajták számára, vagy esetleg milyen előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek élőhelyadaptációs szempontból. Többek között amerikai és európai kutatóintézetek fajtagyűjteményében is számtalan napraforgó található. A gyűjteményi anyagokat első körben kultúr napraforgókkal keresztezik, ezzel megkezdődik az új rezisztencia forrás bevitele a leendő fajtákba. Ezt követően elit anyagokkal való keresztezések és szelekció során távolítják el a nemesítők a vad fajokból visszamaradó kedvezőtlen tulajdonságokat, míg végül létrejön a stabil, rezisztenciával rendelkező elit hibrid.

Nagyon fontos, hogy egy adott rezisztencia forrás hatékonyságának időtartamát a gazdálkodók is tudják agrotechnikai módszerekkel befolyásolni. Ha nagyon szűk a vetésforgó, azaz egyre rövidebb forgóban vetik ugyanazokat a kultúrákat, akkor a talajban a napraforgót is fertőző kórokozók mennyisége felszaporodik, nem áll rendelkezésére elegendő idő, hogy gyérüljön a kórokozó állomány. Továbbá azt is jelenti, hogy a kórokozó gyakrabban találkozik a gazdanövénnyel és nagyobb eséllyel tud kialakulni egy új patológiai változat, mely ezután a felszaporodik az ott termesztett fajtán és az adott fajta rezisztenciájának megszűnéséhez vezet. Ezen kívül a rezisztencia hatékonyságát a csávázószerek használata és a különböző rezisztenciagénekkel rendelkező hibridek együttes alkalmazása is növelheti. A különböző fajták alkalmazása lehetőséget adhat arra, hogy ne mindig ugyanaz a genetika jelenjen meg egy adott területen, ami egy speciális szelekciós nyomást tud jelenti az adott területen jelenlévő kórokozókra. A vetőmag többszörös, genetikai és kémiai együttes védelme lecsökkenti a kórokozók új patológiai változatának kialakulásának veszélyét, meghosszabbítva az egyes rezisztenciaforrások hatékonyságának időtartamát.

A Corteva Agriscience nemzetközi mezőgazdasági vállalat szegedi kutató-fejlesztő csapata azon dolgozik a nemesítés során, hogy az új fajták előállításához hosszú távon hatékony rezisztenciaforrásokat használjon. A vállalat kutató-fejlesztő munkájának köszönhetően a Pioneer^® Protector^® szádor minősítés jelzi, hogy az adott napraforgó hibrid a jelenleg Magyarországon azonosított szádor rasszok ellen genetikailag megalapozott toleranciával rendelkezik, azaz jelzi a gazdálkodók számára, hogy biztonsággal termeszthető az ország teljes területén. A vállalat portfóliójában jelenleg a P64LE168, a P64LE25, a P64LP170, a P64LE185, a P64LE269, a P64LP464, a P64HE244 és a P64HE188 napraforgó hibridek rendelkeznek Pioneer^® Protector^® szádor minősítéssel.

A vállalat helyi nemesítő csapata a hazai klimatikus viszonyok közötti szelekciót teszi lehetővé, míg a globális nemzetközi kutató-fejlesztő hálózat hozzájárul ahhoz, hogy az itthon szelektált anyagok stabilak maradjanak különböző termőkörnyezetben, amely esetlegesen a klímaváltozással hazánkra is jellemző lesz a jövőben. A vállalat ezzel biztosítja azt, hogy a hibridjelöltek különböző klimatikus viszonyok között is ugyanolyan jól teljesítsenek, felkészülve egy esetleges, itthon még nem nagy jelentőséggel bíró kórokozó fokozottabb jelenlétére a jövőben.