Jól kiegészítik egymást – Benedeczki Lajos és Benedeczki-Fehér Szabolcs

Benedeczki Lajos 
az Ipar Kiváló Mestere, megszállott BOSCH-rajongó és legfőképpen egy sokak által ismert és elismert dízeljavító műhely tulajdonosa. Pályája során többnyire ösztönösen érzett rá, 
melyik a legmegfelelőbb irány 
az adott pillanatban, ám fia, 
Benedeczki-Fehér Szabolcs 
már sokkal tudatosabban 
építi karrierjét.

A BOSCH kiemelkedő partnere

– Az ön által vezetett és tulajdonolt Benedeczki Diesel Center Kecel a BOSCH legjobb dízelszervizeinek egyike. A közelmúltban például messze túlszárnyalta a német világcég által az auditálás során támasztott, alaposan megszigorodott előírásokat is. Hogyan jutott idáig ezzel a kis Bács-Kiskun megyei műhellyel?

ben1– Az édesapám még egy körmös Hofherr traktorral kezdett valamikor a keceli Dózsa Szakszövetkezetben, utána pedig egy berántós kismotorú 45-ös MTZ-vel dolgozott. Fiúgyermekként, amikor csak tehettem, ott ültem mellette a traktorban, ami nagy élmény volt. Mérföldkőnek nevezhetem az 1973-as évet, amikor édesapám magának vásárolt egy kiszuperált 45-ös MTZ-t, amelyen voltak ugyan lámpák, de vezetékek nem. Alig múltam tizenkét éves, édesapám mégis megengedte, hogy bekössem a lámpákat, a dinamót, s amikor világított, az olyan nagy sikerélményt jelentett, hogy ez meg is határozta az életemet, illetve így lettem gépjármű-villamossági műszerész.

– És elhivatott BOSCH-rajongó.

– A szakma által lettem BOSCH-os, hiszen a gépjármű-villamossági szakma alapjait lényegében ők teremtették meg. Én egyébként úgy kezdtem, hogy Kecelen, ahol nem volt téesz, hanem szövetkezeti formában a gazdák a saját földjükön termeltek, nem nagyon javítottak mezőgazdasági gépeket az akkori villamossági műszerészek, ezért igyekeztem kitölteni ezt az űrt. A vizsgáim után a Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezetben kezdtem dolgozni, reggel 6-tól délután 2-ig tartott a műszakunk, ezután javítottam a maszek gépeket, nagyon sokszor hajnali 2-ig. Néha mondják, hogy könnyű nekem, de az alapokat rengeteg munkával kellett megteremteni. Még senki sem hozott nekem ide pénzt, hogy fizessem a tizenhat kollégámat, vagy vegyek egy új gépet, minden forintért keményen meg kell dolgoznunk a mai napig. Ha viszont elölről kezdhetném, ugyanezt csinálnám, mert a hobbim is a műhely.

Út az öreg MTZ-től a címlapig

– Egyszer azt mondta, néha maga is megrémül, hová jutott el röpke két-három évtized alatt.

– Egyik partnerünknek, a DENSO-nak van egy műszaki újságja, amelyet Japánban szerkesztenek és világviszonylatban jelenik meg. Az idei második szám címlapján az Országház látható, a hátoldalán rólunk publikálnak. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogyan lehet egy kismotoros, berántós MTZ vezetékelésétől idáig jutni. Rengeteg munka és kitartás kell hozzá, a fiamnak is mindig azt mondom, ha kiküldenek az ajtón, ötször vissza kell mászni az ablakon, különben nem jutsz semmire. A BOSCH, a DENSO és a DELPHI hivatalos partnereiként a padjaink össze vannak kötve a németországi, a japán, illetve az angliai központi számítógépes rendszerrel. Azok pedig minden adatot tárolnak arról, milyen alkatrészt cseréltünk, mit mértünk, hogyan adtuk ki az injektort és a nagy nyomású szivattyút. Úgy kerülnek ki a kezünkből a felújított termékek, hogy azok működése, szállított mennyiségei a gyáriakkal egyenértékűek.

– Ha a kollégáit, ismerőseit kérdezzük, elsőként mindenkinek a megszállottság jut eszébe Önről. Milyen tulajdonságok teszik a jó főnököt?

– Maximalista vagyok, csak ezt tudom elfogadni mindenben. Ezért is alkalmazunk, szinte egyedülállóan, kizárólag gyári technológiát. Aki dolgozik, az persze téved, de ha egy pilóta vagy orvos téved, akkor baj van. Mi is ilyenek vagyunk, ezért, ha csak lehet, ne tévedjünk. A munkánk néha konfliktusokkal jár, de ennek ellenére zömében tíz-húsz éve, de van olyan kolléga, akivel már huszonhat éve dolgozunk együtt. És van öt, 1990 után született fiatalunk is, amire külön büszke vagyok. A kollégáktól mindig azt kérem, hogy képzeletben álljanak át a pult másik felére, és gondoljanak bele, mit várnának el maguktól, ha ők lennének az ügyfelek. Ha ez sikerül, akkor tartós lesz velük a kapcsolatunk. Második „szabály”, hogy az ügyfél zsebében van a pénz, ő dönti el, hol költi el azt.

– A gyűjteményét is megszállottan gyarapítja.

– Van, aki horgászik vagy vadászik, sportol és így tovább, én BOSCH régiségeket, relikviákat gyűjtök, ez ad sikerélményt. Kezdetben iratanyagokat kutatgattam, de ma már a kerékpárdinamótól az adagoló próbapadig szinte mindenem van. Szeretném megmutatni az utókornak, hogyan fejlődött a BOSCH dízel-adagolástechnika és diagnosztika a kezdetektől napjainkig.

ben2

Benedeczkihez megéri betérni

– Mindig a legmodernebb padokat, a legújabb technikát igyekszik beszerezni. A vevők értékelik ezt az igényességet?

– Egy BOSCH dízelpad különböző kiegészítőkkel 40–60 millió forintba kerül, az összes gyártó szoftvere pedig, hogy egyáltalán dolgozni tudjunk, évente négymillióba. A padok ráadásul nem normál gázolajjal, hanem speciális vizsgálóolajjal működnek, amelynek literje majdnem 1500 forint, de például egy angliai oktatás költsége is 350–500 ezer forint fejenként. Ezt valahol be kell építenünk az árakba, de szerencsére a törzsügyfeleink értékelik és meghálálják ezt, hiszen folyamatosan munkát hoznak nekünk. Nem szabad elfelejteni, hogy a minőségi módon megjavított dízel-adagolástechnika megnöveli az üzembiztonságot, és jelentős mennyiségű üzemanyagot tud megspórolni a felhasználóknak. Volt olyan budapesti ügyfelünk, aki ötliteres fogyasztáscsökkenésről számolt be, így amit kifizetett a javításért, az öt hónap alatt megtérült neki. Tudatosan úgy alakítottam ki a rendszert, hogy a javításaink 40-50 százaléka megvárható, amivel szintén időt, költséget takarítunk meg az ügyfeleknek.

– Hova lehet még innen fejlődni? Hogyan látja egy-két évtized múlva a céget?

– Sok-sok emlék köt Kecelhez, ezért itt maradtam, bár a helyzetünk a szakember-utánpótlás miatt egy nagyvárosban valószínűleg jobb lenne. A felszereltségem meg is lenne egy másik műhelyhez, de a beindításnak egyre kisebb esélyét látom. Ha a politika komolyan venné a szakemberképzést, akkor nagyot lehetne alkotni. Nem szeretnék egy csökkenő forgalmú céget átadni a fiamnak, márpedig személygépkocsi-vonalon a dízel-adagolástechnika egyre inkább háttérbe szorul. Különösen a kibocsátási értékekkel kapcsolatos műbotrány gyorsította meg az alternatív hajtásláncok elterjedését. De a teherautóknál, az építőiparban és a mezőgazdasági gépeknél ez még sokáig megmarad. Inkább csak az a kérdés, hogy a gyártók biztosítanak-e majd hosszabb távon vizsgálati lehetőséget, vizsgálóberendezést és alkatrészt. Ezen múlik a világ minden dízelműhelyének jövője, de már dolgozom a jövőn más irányban is.

Benedeczki-Fehér Szabolcs tudatosan készül a karrierjére

ben3A keceli műhely jövőjét Benedeczki Lajos fia, Benedeczki-Fehér Szabolcs jelenti, aki szeretné majd egyszer továbbvinni az édesapja által felépített céget.

 

 

– Lényegében gyerekkoromtól erre készülök, ezért jártam német–magyar két tannyelvű általános iskolába és gimnáziumba, részben a BOSCH anyacégre való tekintettel is. A hosszú távú tervem az, hogy átveszem a stafétabotot, de először persze édesapámmal közösen dolgozva, fokozatosan beilleszkedve. Idén leszek huszonöt éves, még tanulni szeretnék, máshol is tapasztalatokat szerezni, hogy a megszerzett tudást aztán itt hasznosíthassam. Nem gondolom, hogy csak azért, mert van egy családi vállalkozásunk, jó ötlet lenne egyből beleugrani és csak ezt a környezetet megismerni.

– Minek érzi hiányát?

– Sokat gondolkodtunk, hogy műszaki vagy gazdasági irányba induljak-e el. Édesapám azt tanácsolta, hogy a műszaki részt ráérek majd a cégnél is megismerni, ugyanis nagyon specifikus dolgokat javítunk, dízel-adagolástechnikát, injektorokat, amelyeket kimondottan ebben a formában nem tanítanak iskolában. Viszont ő nagyon megérezte a gazdasági irányvonal hiányát, szinte mindent ösztönből, zsigerből csinált, bár a döntései túlnyomó részt őt igazolták. Én már tudatosabban szeretnék irányítani, ezért szereztem alapdiplomát a budapesti International Business Schoolban, gazdálkodási és menedzsment szakirányban. Most ősztől pedig elkezdtem a pénzügyi mesterdiplomát is.

– Mit tud ellesni az édesapjától?

– Mivel tavaly kihagytam egy évet az alap- és mesterképzés között, egy időben szinte naponta bejártam hozzá. Érdekes, hogy korábban a megszállottsága nálam negatív felhanggal társult, hiszen a külföldi nyaralásokra is két laptoppal járt, és az volt a fő kérdés, hogy a három családi telefonunk közül melyik képes azonnali hívást indítani Kecelre. De aztán rájöttem, hogy ezt csak így lehet csinálni, és ma már pontosan tudom, hogy a szervizben minden apróságon érződik az ő elhivatottsága és megszállottsága. Én jóval tudatosabban készülök a karrieremre, és már most több kapcsolati tőkével rendelkezem. Munkakapcsolatban állok például jó pár csoporttársammal, a személyes részre jobban odafigyelek. Persze számomra kedvezőbb lehetőségek adódtak, mint édesapámnak, nem kellett rögtön beállnom dolgozni, és ezt igyekszem a magam javára fordítani. Jól kiegészítjük egymást.

Szerző: AgrárUnió

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom