Föld nem maradhat műveletlen – Ötven éves Baktalórántházán a mezőgazdasági szakképzés

Fél évszázad egy ember életében is számottevő, még inkább egy iskola, egy oktatási intézmény, avagy egy szakma-képzés történetében. Szakmák jönnek, szakmák mennek, 
ám a földművelés tudományához kapcsolódó szakmák örök érvényűek.

Az iskola története

 1966-ig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében növénytermesztő gépész szakmun-kásképző intézet nem működött. A Földművelődési Minisztérium 1964-ben elrendelte Baktalórántházán a mezőgazdasági szakmunkásképző intézet felépítését. 1966. július 20-án átadták a négy tantermes iskolát és a 120 férőhelyes diákotthont. Szeptember elsején Fülöp Mihály igazgató irányításával, 11 tantestületi taggal, egy főállású kollégiumi nevelővel és 140 tanulóval megindult az oktatás. Az intézet tudatosan és tervszerűen alakította kapcsolatait a termelőszövetkezetekkel, s rövid időn belül megfelelő üzemi hátteret teremtett. Az üzemek erő- és munkagépeket biztosítottak a gyakorlati oktatáshoz, amelynek fejében az őszi betakarítási, szántási, vetési munkákhoz az intézet oktatói, tanulói társadalmi munkával járultak hozzá. 1967-ben kezdődött el a tanműhelyek építése. A fiatal tantestület, a tanulóifjúság – szabad idejét feláldozva – lelkesen vállalta a társadalmi munkát. 1970-re felépültek a gyakorlati képzéshez szükséges műhelyek. (Forrás: Szakmunkásképzés Szabolcs-Szatmárban, 1883–1983)

Az első diákok

Kiss József, az iskola egykori diákja a legelső induló osztályba járt. „1966–69-ig jártam ide, osztályfőnököm Fülöp Mihályné volt. Szerettem itt tanulni, igaz, a baktaiaknak is bent kellett lakniuk a kollégiumban annak ellenére, hogy helyben voltak a szüleink. Jók voltak a tanárok, szívesen szántottunk a gépekkel, örömmel dolgoztunk a földeken. Tanulószerződésünk volt akkor a téeszekkel. Itt, az iskolában szinte ingyen szereztünk motorra és traktorra jogosítványt. Amikor végeztem, rögtön el tudtam helyezkedni, a Mezőgéphez kerültem hegesztőnek. Ötven év távlatából jó ezekre visszaemlékezni, sajnos sokan közülünk már meghaltak.”

Ari Bálint az egy évvel később induló osztály tanulója. „Növénytermesztő gépésznek tanultam. Tanulószerződést kötöttek velünk a téeszek, és nyáron is itt voltunk hosszabb gyakorlatokon. 
A tangazdaságban minden műveletet megtanultunk, a szántástól az ekekapálásig, permetezésig. Nagyszerű volt az iskola is, a kollégium is. Az iskolában elméletben, a műhelyben gyakorlatban minden szerelési munkát megtanultunk. Szigorúak voltak a tanáraink, akik persze csak jót akartak, embernek neveltek bennünket. Szórakozhattunk is, voltak klubdélutánok, táncestek, filmklub, akadályversenyek. Versenyekre jártunk, a Szakma Kiváló Tanulója versenyen mindig dobogós helyezést ért el az iskolánk.”

Szabó Béla Baktalórántházán élő egykori diák szintén 1967-ben kezdett a mezőgazdasági intézetben. „Tanulótársaimmal jó barátságok alakultak ki. Osztályfőnökünk Barsi Csaba volt. Jeles tanuló voltam, az erőgép-munkagép tantárgy volt a kedvencem, sokat jártam versenyekre. Az első két évben egy hét elméleti tanulás, egy hét gyakorlat volt, majd a harmadik évben fél év elméleti oktatás után fél év gyakorlat következett. A tangazdaság Nyírmadán volt, ide is sokat jártunk. Tanulószerződésem volt a helyi, akkor Úttörő Termelőszövetkezettel. Amikor hetvenben elvégeztem, rögtön el is helyezkedtem itt, hiszen nagyon kellettek a fiatal traktorosok.”

Megváltozott a világ

2016-ban a modern csúcstechnológiához igazodnia kell a gépparknak, az oktatásnak és a gyerekanyagnak is. Nincs iskola problémák nélkül, Baktalórántházán is harcot vívnak a leendő tanulókért.

gerjákGerják József
intézményvezető

 

Gerják József intézményvezető 2014 óta tölti be a felelős igazgatói posztot. „Ötvenéves intézményünkben a mezőgazdasági gépész szakma oktatása. Iskolánk az évtizedek során átalakult, az 1962-ben alapított gimnáziumot és az 1966-ban beindított szakmunkásképző intézetet összevonták, így jött létre 1995-ben a Vay Ádám Gimnázium Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, széles képzési palettával. A jubileumi ünnepségsorozat 2014-ben kezdődött. Bemutattuk az itt folyó képzést, találkoztak régi diákok, oktatók, előadások, szakmai programok színesítik a jubileumi időszakot. Régi szakmákat elevenítünk fel: az első szakma a növénytermesztő gépész volt, amely megmaradt, van gazdász, gazdasszony, méhész, lovász, aranykalászos tanfolyam, ugyanis különféle felnőttképzések is szerepelnek a profilunkban. A felnőttképzésben közel kétezer felnőtt ül ismét iskolapadba. Amikor 2013-ban a Vidékfejlesztési Minisztérium, majd 2014-ben megváltozott nevén a Földművelődésügyi Minisztérium átvett bennünket, megszűnt néhány szak, most 750 fő tanul nálunk. Az elmúlt öt-hat évben drasztikusan csökkent a gyerekek száma az országban, így ez a létszám reális. Száz fő a pedagógusgárda, szakoktatókkal együtt. Én pozitívan látom a helyzetet: nyugodtan mondhatom, megelőlegezünk újabb ötven évet az iskolának, illetve a képzésnek. Nekünk a több lábon állás bevált. A duális képzés beindításával a tanulószerződések behozatala jó dolog volt.

Amit a vizsgákon számon kérnek, az mi a 150 hektár földterületünkön megtanulható. A szántóföldi növények termesztésének minden munkafolyamatát meg tudjuk mutatni és tanítani a munkagépeinkkel, a vetéstől a betakarításig. Egyre több gépészgyereknek van köze a családi vállalkozáshoz, így ők motiváltak, úgy mondjuk, már szagolták a földet. Amit pedig nem tudnak megtanulni otthon, arra felkészítjük őket. A mezőgazdasági szakma presztízse véleményem szerint sokat nőtt. Igaz, maga a szakképzés nem népszerű, mert kosszal, fizikai munkával jár, de a gépészgyerekek szinte száz százalékban el tudnak helyezkedni a végzés után. És nagyon fontos az a központi törekvés, amely erősíti a mezőgazdasági szakmákat, ez irányba mutat a duális képzés bevezetésén túl az ösztöndíjrendszer bevezetése is.”

Zsíros László intézményvezető-helyettes 1997-ben került az oktatási intézménybe. Tanult szakmájából – gépjármű-technikai szerelő – kiindulva kitartóan képezte magát. „2014-ben Gödöllőn, a Szent István Egyetemen agrármérnök-tanár diplomát szereztem, ekkor neveztek ki helyettesnek. A tangazdaságunk Nyírmadán található. Az elég gyenge földeken igyekszünk változatos növénykultúrákat biztosítani, amelyek a gyerekek szakmai képzéséhez szükségesek. A családi háttér nagyon sokat jelent, érződik a tanulók hozzáállásában. A motiváltabbak felsőfokú tanulmányokig is eljuthatnak, ám az alapképzésből nem mindig a jó képességűek érkeznek hozzánk, így a nevelőknek, oktatóknak is nehezebb a feladatuk. Látok némi javulást, főleg a gépészképzésnél megjelentek azok a gyerekek, akik akarnak tanulni, és otthonról hozzák az ismereteket. A szakma presztízse nem túl jó, pedig sokszor nehezebb egy szakmát elvégezni, mint leérettségizni, mivel speciálisak a gépek, az alapokat nehéz megszerezni, és folyamatos önképzésre van szükség. Azt gondolom, az élelmiszerek előállítása miatt igenis van jövője a mezőgazdaságnak. Ma már kevés szakmunkásnak lenni, aki jól akar a földdel bánni, annak tájékozottnak kell lennie, foglalkoznia kell a talajjal, a megfelelő tápanyag-utánpótlással, a környezettel.

A gépparkállományunk elöregedőben van, de ígéretet kaptunk a fejlesztésére. Iskolánk meghatározó szerepet tölt be a gépészképzésben. Versenyeken veszünk részt minden évben, a Szakma Kiváló Tanulója versenyen minden évben dobogós helyen zárunk. A 2015/2016-os tanévben 2. helyezett lett Vépen gépésztanulónk, László Zoltán, a XV. Regionális Országos Szántóversenyen tanulónk, Hurja József lett első helyezett ifjúsági kategóriában. Az ilyen eredményeknek köszönhetően jó érzés a Vay Ádám Gimnázium, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium diákjának, tanárának, dolgozójának lenni.”

A szántóverseny győztese

Hurja József tanuló a Baktalórántházán lezajlott regionális országos szántóversenyen első helyezett lett ifjúsági kategóriában. „Boldog vagyok, hogy én képviselhetem az országos szántóverseny döntőjén az iskolát. Édesapám már kiskoromban megmutatta a gépeket, tízévesen már szinte minden műveletet megtanultam. Szeretek ide járni, jók a tanárok, jó a közösség, sok új dolgot lehet megtanulni. Sokkal jobban értjük a gyakorlatban, ha az elméleti alapokat ismerjük. Én nagyon szeretem ezt csinálni, a jövőben a szüleim munkáját szeretném folytatni. A szántóversenyen megpróbálom a legjobb tudásom szerint képviselni az iskolámat, de szerencse is kell hozzá.”


Aki ma jól akar a földdel bánni, annak tájékozottnak kell lennie, foglalkoznia kell a talajjal, a megfelelő tápanyag-utánpótlással, 
a környezettel.

Szerző: Némethné 
Csubák Éva

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom