Kardiológus nyeregben – Egy klinikai szakorvos, magyar amatőr bajnok 
és édesanya a lovasudvarból

További meglepetésemre sikerült is 
a feszes programot tartani, amibe még az is belefért, hogy Nóra Sárát az iskolából elhozza, aki, míg édesanyja átöltözik a lovagláshoz, körbevezet bennünket a lovardában. Elsőként Hectorhoz, a 
11 éves welsh pónihoz kísér minket, majd Nomád, a hatéves magyar sportló következik, akiket egyébként Sára is lovagol. Az időközben megérkező Nórától megtudjuk, hogy mindketten vizsgázott iskolalovak, a kezdő lovasok rajtuk sajátítják el a lovaglás alapjait, hiszen végletekig nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Ami nem mondható el például Nóra lováról, Reklámról, aki eközben futólag belecsíp a box előtt békésen elhaladó Nomádba…

Döntésemben végül a szüleim példája és erőteljes véleményük egyaránt jelentős szerepet játszott.

Kezdés tornacipőben
„Valóban nagyon rossz természete van – nevet Nóra –, „egyemberes” ló. Velem azonban tökéletesen együttműködő, és ennek az összhangnak a legkézzelfoghatóbb bizonyítékai a 2012-es év eredményei: a BASF-Talentum versenysorozat döntőjén a felnőtt L kategóriás bajnoka és a legeredményesebb párosa, amit különdíjjal jutalmaztak. 
A Hortobágyon megrendezett Díjlovagló Magyar Bajnokságon L kategóriában összesítve az 
5. helyen végeztünk.”
A lovak között magabiztosan tevékenykedő Sárát figyelve óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon házigazdánk is otthonról hozta a lovagláshoz, lótartáshoz kapcsolódó ismereteket?
„Nem, sőt, inkább ellenezték szüleim a vonzalmamat – szögezi le gyorsan Nóra. – Amióta csak emlékszem, szerettem az állatokat, szerettem gondoskodni róluk, foglalkozni velük. A kutyák és a lovak már egészen kiskoromtól kezdve lenyűgöztek, kutyánk volt is otthon, de ennél nagyobb négylábú nem. Tizenhárom éves lettem, mikor a szüleim elfogadták, hogy nem egy múló hóborttal állnak szemben, hanem valóban nagyon akarok lovagolni. Ennek feltétele mindvégig a kitűnő tanulmányi eredmény volt, amit természetesen elfogadtam és teljesítettem is. Így a lovakkal való kapcsolatom 13 évesen kezdődött Nyíregyházán, az akkori Nyíregyházi Állami Gazdaság telepén, és mint mindenki akkoriban, melegítőben, tornacipőben, de borzasztó lelkesen kezdtem el lovagolni. Jól tükrözi viszonyomat a lovassporthoz, hogy az első komoly versenyemen már azt is megtiszteltetésnek éreztem, hogy indulhatok.”

{guest}

{loadposition popupLogin} {/guest} {!guest} {user_group !10}

A dátumokban a válasz
Kiváló tanulmányi eredmény, nem csak hobbi szinten űzött lovassport – ezek után egyértelműnek tűnhet, hogy pl. állatorvos legyen. Ám Homoródi Nóra 1992-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait, majd itt szerzett diplomát summa cum laude minősítéssel. Végzés után pedig jelenlegi munkahelyén, a kardiológiai klinikán kezdett dolgozni.
„Valóban, az elmondottak ismeretében meglepőnek tűnhet a választás, sokáig nem tudtam dönteni, melyik hivatást válasszam. Döntésemben végül a szüleim példája és erőteljes véleményük egyaránt jelentős szerepet játszott. Utólag azonban elmondhatom, ezt a döntést egyáltalán nem bántam meg” – ismeri el házigazdánk.

A választás helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az önmagukért beszélő tények: Homoródi Nóra az egyem elvégzését követően négy szakvizsgát szerzett és idén kapta a felkérést a kardiológiai intézet és a Kenézy Gyula-kórház közös rehabilitációs osztályának vezetésére. 
S óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogyan jut mindenre idő? Lovaglás, versenyek, szakvizsgák, gyereknevelés…
„A dátumokban van a válasz – mosolyodik el Nóra. – Például 2012-ben épp nem volt szakvizsga, akkor kicsit lovagoltam. De komolyra fordítva, biztos voltam abban, hogy egyiket sem akarom feladni: sem a hivatásomat, sem a lovaglást, és természetesen gyermeket is szeretnék. Mikor ezeket eldöntöttem, akkor már „csak” két dologra volt szükségem: a szűkebb és tágabb családom támogatására a hétköznapokban, illetve a megfelelő szervezésre. Erre az utóbbira jó példa a mai nap: befejeztem az ügyeletet, hazajöttem, lelovagoltam két lovat, majd elmentem a lányomért az iskolába, hazahoztam, és most kezdem a lovasoktatást vele.”
Régiós verseny
Rövidesen ugyanis régiós versenynek ad otthont a lovarda. Ebben az évben a szezon május első hétvégéjén kezdődik, de előreláthatóan lesz verseny júliusban és szeptemberben is. A nagy érdeklődéssel kísért póniklub bajnoki fordulóra pedig június közepén kerül sor, ez az, amelyen Sára is versenyezni fog.
„Visszatérve a napirendre, így egyszerre Sárával is tudok lenni, a lovakkal is foglalkozom, a lovarda dolgait is intézem – sorolja. – Az oktatás természetesen nem az én feladatom, bár a közeljövőben kapom kézhez lovasoktatói oklevelemet, de a lányomon kívül nincs más tanítványom. Molnár Krisztina az oktatónk, ő az – mutat a karám felé –, aki most Sárával foglalkozik, míg mi beszélgetünk. Természetesen a lovarda ügyeit sem én, hanem elsősorban a férjem intézi. Hiszen itt, amit látunk, azt ilyen formában Imre (Solymosi Imre) valósította meg. Amikor én ide kerültem mint debreceni egyetemista, akkor már az ő tulajdonában volt a lovasudvar, de még messze nem így nézett ki. A legnagyobb átalakításokra 2005-ben került sor, akkor készült el a fedeles lovarda, illetve kezdődött el a régi istállóépület teljes felújítása. Az istállóban 16 darab tágas bokszot építettünk, van szociális blokkunk, női-férfi öltözők, zuhanyzók és mosdók, iroda, valamint egy tágas étkező-társalgó is. De van hideg-meleg vizes patamosó, „patkolda” és lószolárium is. Külön büszkeségünk a fedeles lovarda, ahol egy 
22×56 méteres küzdőtér biztosítja bármilyen időjárás mellett a folyamatos lovaglási lehetőséget, a 150 férőhelyes tribün pedig a lelkes szurkolók, látogatók, edzők részére készült.”

A legmerészebb álmokon túl
Most a bokszok egy része üresen áll. Volt idő azonban, amikor a lovasudvar teltházzal működött, de a gazdasági válság hatásait, ahogyan Nóráék is tapasztalják, sajnos a lótartók is megérzik. „Pedig az általunk kínált szolgáltatás magas színvonala ellenére az áraink nem különböznek más, kevesebb felszereltséggel rendelkező lovardáétól, és ez vonatkozik az oktatásunk díjszabására is” – teszi hozzá. Persze a családnál más kapcsolódási szálak is vannak a gazdasági szféra és a lovasélet között: Nóra férje az Országos Mesterséges Termékenyítő Zrt. vezérigazgatója, és kereskedelmi üzletlánca, az OMT Vetpoint is szorosan kapcsolódik az állattartáshoz, tenyésztéshez. (Az OMT Vetpoint jelenleg webáruházként működik, de a hagyományos vásárlást kedvelők a hamarosan megnyíló gödöllői bemutatóközpontban is megtalálják majd termékeiket.) Érdeklődők érkeznek a lovardába, így rövid időre megszakítjuk a beszélgetésünket, míg Nóra időpontot egyeztet. Mikor visszajön, Krisztina jelzi, hogy közben megérkezett egy tanítvány, ezért Nóra átveszi Sára oktatását. Érkezését a szomszédos karámban álldogáló csikó lelkesen üdvözli.
„Ő a mi háromnevű csikónk – meséli Nóra –, aki már születésekor megmutatta, hogy nagy harcos. 2009-ben született Imre hathatós segítségével, ha ő nincs ott, a kancát és a csikót is elveszítjük.
Amikor hosszú szenvedés után végre világra jött és felállt, férjem ránézett és azt mondta: Rambó. Hivatalos törzskönyvi neve is van: Fidelió, én pedig Csikinek nevezem. Az eddigi eredményei alapján úgy gondolom, a lovas berkeken belül már most jól hangzik a neve, de ez még csak a kezdet. 2012-ben került haza a ménesből, belovaglása Számel Ildikó keze alatt kezdődött el. Bár Ildikó hathatós segítségével régiós szinten, hazai körülmények között én is versenyeztem a méncsikóval, a 2013-as magyar bajnokságon a lovaglását, bízva a csikó átlagon felüli képességeiben, profi lovas kezébe adtam. A választás Pachl Péterre esett.
Ő is látott a lóban fantáziát, így elindultak a bajnokságon, amelynek eredményei legmerészebb álmainkon is túltettek, hiszen Fidelió, azaz Rambó, alias Csiki lett a 4 éves fiatal lovak bajnoka. Tehát két lovamból kettő nyert valamilyen magyar bajnokságot, nagyon büszke vagyok rájuk. Ezek az eredmények, illetve az, hogy ebben az évben beválasztottak a díjlovagló szakbizottságba, azok a visszajelzések, amelyek erőt adnak a legfáradtabb perceimben és átsegítenek a nehéz helyzeteken is, amikor úgy érzem, tényleg túl sokat vállalok.”

{/user_group} {user_group 10} Ide jöhet az előfizetői tartalom!!!{/user_group} {/guest}

Szerző: AgrárUnió ©