Zöldségfélék trágyázása

A trágyázás valamennyi elemét, azaz a trágya minőségét (összetételét), a kijuttatott tápanyagok mennyiségét (egymáshoz viszonyított arányukat), továbbá a trágyakijuttatás idejét és módját pontosan össze kell hangolni. Ugyanis a tápanyagok felvételének üteme, a felvett tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya a tenyészidő folyamán jelentősen változik. A zöldségfajok jelentős része tömegéhez viszonyítva a tenyészidő elején veszi fel a legtöbb foszfort, mennyisége a betakarításhoz közeledve folyamatosan csökken. A nitrogén felvétele a zöldtömeg növekedésével arányos, a koncentrált érésű fajták esetében (determinált paradicsom, csokros paprika, ernyősvirágzatú borsó stb.) rövid időre terjed ki, míg a folytonnövő fajták esetében hosszabb időre nyúlik el. A kálium hasznosulása is a tenyészidő első felében jelentősebb, de felvétele folyamatosabb, mint a foszforé.

Nitrogén kijuttatása: tavasszal

A zöldségfélék szaporítási ideje (vetés, ültetés, dugványozás) – eltérően a szántón legnagyobb felületen termesztett őszi kalászosoktól – nagyobb részt tavasszal van. Ennek megfelelően a műtrágyázás időzítése is más. A gyorsan kimosódó nitrogént csak kivételes esetben célszerű ősszel adni, többnyire tavasszal és nyáron, az indító és a fejtrágyázások idején juttassuk ki. (Kivételes esetnek számít, ha nagy mennyiségű növényszárat, lombot dolgozunk az alaptrágyázás idején a talajba, ilyenkor a gyorsabb bomlás érdekében előnyös kevés nitrogénműtrágyát is adni.)

Foszfor: főleg ősszel

Míg a nitrogén őszi adagolása a téli csapadékkal történő kimosódás miatt akár pazarlásnak is mondható, addig a talajhoz erősen kötődő foszforé elengedhetetlen. A talajban található foszfor nagyobb része ásványokhoz kötődve, szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható a szerves anyagok foszforkészlete sem, főleg nem a kertészeti talajok esetében. A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával, ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható és a növények számára nem vagy csak nehezen hasznosítható ásványokhoz kötődő foszfor között. A bomlásból és oldódásból adódó foszforfeltáródás üteme nincs szinkronban a növények foszforfelvételével, annál lassúbb, különösen így van ez az intenzív zöldségtermesztés esetében (öntözött zöldségtermesztés). Ezért a termesztőnek mesterségesen is közbe kell avatkozniuk foszfortartalmú trágyákkal.
A foszfor jellegzetes módon, erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves, laza talajban is minimális, évente legfeljebb 5-10 cm-t halad lefelé. Ebből adódóan a foszfort mindig mélyebben, a gyökérzónába kell elhelyezni, kézenfekvő az őszi talajforgatással egy időben. (A nitrogén egy nagyobb eső hatására képes teljesen kimosódni a gyökérzónából.) A zöldségfélék foszforigénye a nitrogénhez vagy a káliumhoz képest alacsonyabb (1. táblázat).

A három fő növényi tápelem közül a leg­­­nehezebb a foszfor hiányát felismerni, és a hiánybetegség gyógyítása is hosszadalmas és meglehetősen körülményes. Ennek fő oka, hogy a foszforhiány csak lassan, fokozatosan alakul ki, továbbá 
a paradicsom, a fejes káposzta, a kara­lábé, egyes levélzöldségfélék, valamint 
a cék­­la sötétzöld, lilás (antociános) levelei elfedik a hasonló megjelenésű, vöröses elszíneződéssel járó foszforhiány tüneteit. A foszforhiányra utaló egyéb szimptómák (1. kép) és fejlődési zavarok is csak későbbi fejlettségi stádiumban mutatkoznak (rossz gyökérképzés, kései virágzás, terméskötés elmaradása, fejletlen palánta).
A növények foszforfelvételének üteme eltér a többi makroelemétől. A száraz­anyag 25%-ának felhalmozásakor már 
a foszforigény közel 75%-a felvételre kerül, vagyis a foszforigény a tenyészidő elején jelentős. Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajon.

1. kép: Súlyos foszforhiány tüneteit mutató paprikatermés

A tenyészidőben észlelt foszforhiányt nehéz megszünteti. A talaj felületére kiszórt műtrágya, az említett okok miatt, késve jut el a gyökerekhez. Kritikus esetben többszöri lombtrágyázással vagy az intenzív zöldségtermesztésben használatos, magas foszfortartalmú, vízben jól oldódó tápoldatozó műtrágyákkal lehetséges orvosolni. Ha ősszel, az alaptrágyázás idején nem került sor a foszfortrágyázásra, később a tenyészidőben nem vagy csak nagyon nehezen pótolható!

A zöldségfélék esetében – hogy a ke­­­­­lő növények vagy a kiültetett palánták se­kély gyökérzetükkel elegendő foszforhoz jussanak – a szükséges mennyiséget célszerű megosztani. Nagyobb részét ősszel, a szántáskor (forgatáskor) juttassuk ki (80-90%), kisebb mennyiséget az ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában dolgozzuk a talajba (10-20%). A foszfortrágyáknak – tekintettel az alacsony sóindexükre – minimális a perzselő hatásuk, nagyobb adag esetén sem zavarják a gyökeresedést, a kelést.

Kálium: ősszel és tavasszal is

A káliumellátás bizonyos mértékig kihatással van a termésmennyiségre, de alapvetően a szárazanyag-tartalmon és a sejt­oldat-koncentráción keresztül a minőséget javítja. Kiemelkedő termés esetén egy tárolási sárgarépa vagy fejes káposzta káliumigénye megközelítheti a 400-500 kg/ha K₂O-t. A káliumhiány lassabban mutatkozik a leveleken, de később igen jellegzetes tünetével, az erek közötti klorózissal, illetve nekrózissal biztosan elkülöníthető a többi tápelem hiánytünetétől (2. kép).

2. kép: Káliumhiány tünete uborkán

A kálium azáltal, hogy növeli a sejtfalak vastagságát, növeli a szárazanyag-tartalmat, javítja a szállíthatóságot, a tárolhatóságot, a betegség-ellenálló képességet, és a magasabb sejtkoncentráció következtében fokozza a fagytűrő képességet. A káliummal jól ellátott répa, cékla és retek színe élénkebb, íze kellemesebb. Bár a kálium esetében is – főleg humusz­szegény homokon – mérhető a kimosódás, ennek mértéke és üteme messze elmarad a nitrogénétől. Ezért is adható veszteség nélkül ősszel, gyökérmélységig leforgatva. Ugyanakkor a szántóföldi növényektől eltérően a hosszú tenyészidejű zöldségféléknél célszerű a szükséges mennyiség megosztása. Nagyobb adag esetén (lásd fenti példát) körülbelül 50%-ot ősszel, 
a maradékot megosztva indító és fejtrá­gyának 25-25%-ban, elosztva adjuk. Az ilyen formán adott kálium kedvezőbb ha­­tással van az említett minőségi paraméterekre is.

Szerző: AgrárUnió