Jó bornak nem kell cégér

Tanácsok Kaló Imrétől, a tapasztalt borásztól

Kellemesen napsütéses, tavaszi napon érkeztem meg Szomolyára, Kaló Imréhez, a helyi nevezetességhez, akit 2011-ben a borászok borászának választottak. Az otthona valóságos zarándokhely, köszönhetően a kitűnő boroknak és a borász-erdész ember magával ragadó személyiségének.

Szomolya egyik nevezetessége a szomolyai rövid szárú fekete cseresznye. Imre azt meséli, hogy gyerekkorában a környékbeli földek úgynevezett nadrágszíjparcellák voltak, ahol a cseresznye mellett a másik legfontosabb gyümölcs a szőlő volt. „Ebben a kultúrában úgy tanítottak, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyen. Munkának az számított, hogy önmagát tartja fenn, de úgy, hogy nem él más kárára. Ebben a közegben tudatosan, gyerekkorában életet szolgáló, értékteremtő munkára volt nevelve minden magyar ember.

És ebben a környezetben tanultam meg a Kárpát-medencei ízek egyszerű falusi világát. Megtanultam a must ízét, az erjedő must ízét, megtanultam a borét” – emlékezett vissza Imre. És mivel szeretett volna minél jobb bort inni, a nyolcvanas években a borkészítést már fiatal felnőttként végezve szép lassan egyre több ismeretanyagot szívott magába, sok borász kollégától tanult, emellett rengeteg szakirodalmat olvasott. A megszerzett tudásból pedig megszülethetett Kaló Imre borászata. A cél pedig egyszerű volt: A föld egyik legfinomabb borát létrehozni!

Szerző: Zakar Barna