Hogyan előzhetjük meg gyümölcsfáink és gyümölcseink kalciumhiányát?

Ismétlésként itt most megerősítjük, hogy a megfelelő ellátottság számos tényező függvénye, amelyek közül kiemelt jelentőségű a talajoldatban található és a növényi és mikrobiális aktivitás eredményeképp felvehető formába vihető Ca mennyisége, és elsősorban az antagonista tápelemek aránya a rendszerben. A növényben a Ca elsősorban a szövetek szilárdságáért, valamint a hormon- és vízháztartásban betöltött szerepe miatt esszenciális. A fokozott auxin-termelésű, egymással versengő növényi részek (hajtáscsúcsok és magkezdemények) Ca-tartalma eltérően alakul a tenyészidőszak folyamán.

Tekintettel arra, hogy a növény által felvett kalciumért folyó versengésben a levelek sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint a termés, a leveleken sokkal ritkábban találkozunk a kalcium hiánytünetével. Paradox módon a levelekben a levélanalízis során mért kalciumszint nem függ össze a termésben mért Ca-tartalommal. Előfordulhat tehát, hogy a levelek kielégítő Ca-tartalma ellenére is Ca-hiányra visszavezethető élettani betegségtünetek jelennek meg a gyümölcsökön. Következésképpen olyan fák esetében, amelyeknek a levelei kalcium hiánytünetet mutatnak, a gyümölcsök kalciumellátása is valószínűleg hiányos.

Ca-hiánytünetek levélen, termésen

Látható hiánytünetek akkor jelentkezhetnek, ha a levelekben mért, szárazanyagra vonatkoztatott Ca-szint nem éri el az 1 százalékot. A hiánytüneteket tovább fokozza a levelek és a gyümölcs túlzottan magas káliumtartalma (K). Ha ellenben a levél Ca-tartalma nagyon magas (> 2%) gyakran számolhatunk magnézium- (Mg-) és mangánhiánnyal (Mn), illetve néha K-hiány is felléphet. A levélzeten hiánytünetek elsősorban az alacsony termésterhelésű vagy az egyáltalán nem termő fákon léphetnek fel. Kora nyártól kezdve a levélcsúcs kivilágosodik, majd később klorózisok lépnek fel, sőt a klorotikus foltok részben akár a levélcsúcsok nekrózisáig is fajulhatnak.

A levelekben a levélanalízis során mért kalciumszint nem függ össze a termésben mért Ca-tartalommal.

Hiánytünetek a termésen bármely gyümölcsfajnál felléphetnek. A Ca-hiánnyal küzdő termés hamarabb érik, a klorofill lebomlása a gyümölcshéjban felgyorsul (sárgulás), illetve jellemző az alacsonyabb savtartalom és a rosszabb húskeménység is. A cseresznye könnyebben reped, a kajszi és az őszibarack sokkal érzékenyebb a mechanikai sérülésekre. A Ca-mal hiányosan ellátott gyümölcsök gyorsabban „öregszenek” és hamarabb megpuhulnak, főleg a kitárolás után. A rothadásra való hajlamosság szintén növekszik, alma esetében a Gloeosporium, bogyósoknál a Botrytis, csonthéjasoknál pedig a Monilinia jelent kiemelt veszélyt. Jellemző még, hogy kalciumhiány esetén a gyümölcshúson – például jégverés következtében – keletkezett sebek gyógyulása is lassabban megy végbe.

A Ca-hiány az alma esetében súlyos fiziológiai betegségek kialakulásához vezethet, melyek alapvetően a következők:

• húsbarnulás,
• héjbarnulás (scald-foltosság),
• üvegesedés,
• lenticella foltosodás,
• keserűfoltosság (stippesedés).

Hogyan tudjuk tehát e komplex talaj-növény rendszerben elősegíteni a megfelelő elemarányok és ellátottsági szint kialakulását?

Optimalizáljuk a növény által felvehető Ca-tartalmat!

• Túl alacsony pH-érték esetén gondoskodjunk rendszeres, legalább néhány évente elvégzett meszezésről, ügyelve az elemek arányára!
• Savanyú talajkémhatás esetén kerüljük a további savanyító hatással rendelkező műtrágyák használatát.
• Őrizzük meg, sőt lehetőség szerint gyarapítsuk a talaj szervesanyag-készletét, valamint homoktalajokon a kötőhelyként szolgáló agyagfrakciót! Erre jó eszköz lehet a sorközök fajgazdag keverékkel történő bevetése vagy különböző szerves anyagok kijuttatása (komposzt, növényi maradványok bedolgozása, bioszén, agyásványok).
• Ügyeljünk az elemek arányára! Elsősorban a pozitív ionok közötti arányok optimális tartományban tartása segíthet a gyümölcsfák megfelelő és kiegyenlített nitrogén- (N-), K-, Mg- és Ca-ellátásának biztosításában. Ne feledjük: egy elem relatív túlsúlya eredményezi a hiánytünetet!
• Mivel a tápanyag- és a vízellátás egymástól elválaszthatatlanok, egymást kölcsönösen befolyásoló termesztéstechnológiai elemek, ügyeljünk a megfelelő vízellátásra! A kielégítő és a növényi igényhez igazított vízellátás javítja a tápelemek felvehetőségét, a megfelelő tápelem-ellátottság pedig növeli az egységnyi vízmennyiség kijuttatásával megtermelhető gyümölcsöt, vagyis a vízhasznosítási együtthatót.
• A kritikus időszakokban (túl meleg, csökkent gyökéraktivitás, korlátozott felvétel) fontoljuk meg a levéltrágyák alkalmazását, amellyel célzottan a fiatal hajtáscsúcsokhoz és gyümölcsökhöz jut a tápanyag!

A Ca-hiánnyal küzdő termés hamarabb érik, a klorofill lebomlása a gyümölcshéjban felgyorsul (sárgulás), illetve jellemző az alacsonyabb savtartalom és a rosszabb húskeménység is.

Gondolkodjunk hosszú távon! Javítsuk a növény Ca-felvételét és a Ca növényen belüli eloszlását!

• Az alany-és fajtaválasztással igazodjunk a termőhelyi adottságokhoz!
• Törekedjünk a vegetatív és generatív folyamatok közötti egyensúlyra! lehetőségeinkhez mérten biztosítsuk a fagyvédelmet és a jégesővel szembeni védelmet az ültetvényben!
• Ezeken túlmenően fontos minden olyan ápolási munka precíz végrehajtása, amely hozzájárul a kiegyenlített terméskötődéshez, a normális (visszafogott) hajtásnövekedéshez és a korai csúcsrügyzáródáshoz.
• Szükség esetén korlátozzuk a túlzott hajtásnövekedést és törekedjünk arra, hogy a hajtások időben csúcsrügyben záródhassanak! Ehhez hozzájárulnak az ápolási munkák, a hajtásnövekedést mérséklő vegetációs hajtásválogatás és metszés, esetleg a gyökérmetszés. A túlzott N-ellátás visszafogásával szintén elősegítjük a megfelelő növekedést, nem alakulnak ki laza, későn beérő szövetek.
• Felborult termőegyensúly esetén a következő évi rügyek fejlődését segítsük elő nyári metszéssel! A túlzott terhelést mielőbb csökkentsük ritkítással!

Őrizzük meg a felvett Ca-ot a gyümölcsben!

• Kerüljük a túl korai és túl kései betakarítást! Az optimális szedési idő és főként a hosszú távon tárolt gyümölcs esetében kiemelten fontos a betárolt gyümölcs minősége. Lehetőség szerint válogassuk külön a túlzott méretű gyümölcsöket, amelyek laza szövete könnyebben romlik és a tárolt gyümölcsök korábbi romlását indukálhatja.
• Válasszunk a fajtának megfelelő tárolási módot és időtartamot! Alma esetében az ULO technológiájú és szabályozott légterű tárolókban a fajtához igazított tárolási hőmérséklet, páratartalom és légkörösszetétel alkalmazása késleltetheti az élettani betegségek, mint például a keserűfoltosság megjelenését.

Mindezeket összefoglalva a teljes termelés során törekedjünk az adottságaink ismeretében a kiegyenlített termelésre. Különösen igaz ez a Ca más elemekhez viszonyított arányára és a felvételt befolyásoló tényezőkre. A termőegyensúly folyamatos fenntartásával hosszú távon is, és az adott évjáratban is magas minőség és reális hozam elérését célozzuk meg, amely által a következő évek termését és a talajunk termékenységét is fenn tudjuk tartani.

Szerző: AgrárUnió