Ősszel a kertben – Felkészülés a téli körülményekre és a következő évre

Biztosan sokan látták már, hogy a gyümölcsfák törzsei fehérlenek. A régiek nagyszerűen kitalálták ezt a módszert, de miért tették és teszik ezt manapság is a kertészek?

A fatörzs meszezése: szükség van-e rá?

Télen a napsütéses napokon a fák sötét törzse elnyeli a napsugarakat, ezért felmelegszik a megvilágított oldalon, viszont az árnyékos részen hideg marad. A hőmérséklet-különbség és a hőtágulás miatt a törzs megrepedhet, és fagylécek, repedések alakulhatnak ki rajta. Ezeken a részeken a nedvkeringés és a tápanyagáramlás megszűnhet, emellett pedig a fagyléc másodlagos kórokozók, farontó gombák fertőzésére ad lehetőséget. A fehér szín visszaveri a napból érkező sugarakat, és nem melegszik a fatörzs napsütötte oldala, ezért szoktuk meszezni a fák törzsét. Ezzel a módszerrel a nappali és az éjszakai hőmérséklet-ingadozással járó kockázatot is csökkenthetjük. A meszezéssel a kora tavaszi fagyok ellen is tudunk védekezni, mivel később indul meg a fákban a nedvkeringés, így rövid idővel kitolhatjuk a fák ébredését. A tavaszi esők lemossák a meszes réteget a fákról, amellyel a savas talajt javíthatjuk, ezért ez az eljárás duplán hasznos.

Természetesen mint mindennek, a fák meszezésének is van hátránya. A mészréteg védelme alatt kényelmesen át tudnak telelni a kártevők és a kórokozók, ezért megfontolás tárgya lehet a törzs meszezése. Mindenesetre fagyzugos területre ültetett és fagyérzékeny fák esetében, mint a csonthéjasok, inkább hasznosabb, mint káros ez a módszer.

Mit nevezünk szoliter növénynek?

Ha betoppanunk egy igazán szép kertbe, akkor ott mindig van olyan növény, amely kimagasodik a többi közül, egyből feltűnik a szemlélődőnek. Ezt nevezzük szoliter növénynek.

Amikor egy teljesen üres kert megtervezésébe kezdünk, legtöbbször rendszerben próbálunk gondolkodni. Már előre összeírtuk a növényfajokat, amiket a kertünkben akarunk tudni, de a sok-sok információ között sokszor elveszünk. Ha tanácsolhatok valamit, kezdjük azzal a kert tervezését, hogy kiválasztjuk a szoliter növényt és a helyét, majd ehhez a növényhez próbáljuk igazítani a többit. A szoliter növények általában a legmagasabb növények a kertben, tehát a lombozatuk árnyékot ad, a gyökerük pedig sok tápanyagot és vizet fogyaszt. Vegyük figyelembe a választáskor a fa végső méretét, mert ez alapján tudjuk a többi növényt jól megválasztani. A legjobb, ha olyan szoliter növényt keresünk, amely közel áll a szívünkhöz, ami a kedvenceink közé tartozik, mert ez fogja meghatározni a kert „lelkét”.

A kert nemcsak nekünk ad életteret és táplálékforrást, de az állatoknak is, ezért őket is vegyük figyelembe. Ha a szoliter növények virágba borulnak, akkor a beporzók is megjelennek a kertünkben, ha pedig értékes gyümölcsöt nevelnek, akkor a madarak téli eleségéről is gondoskodunk.

A legjobb, ha olyan szoliter növényt keresünk, amely közel áll a szívünkhöz, amely a kedvenceink közé tartozik, mert ez fogja meghatározni a kert „lelkét”.

Milyen szoliter növényt válasszak?

Természetesen a szoliter növények tárháza kimeríthetetlen, de néhány tippet adok az olvasóknak.

Szoliter fák:

• törökmogyoró
• akác
• dió
• japán díszcseresznye
• magnólia
• páfrányfenyő
• tiszafa
• selyemakác

Szoliter cserjék:

• orgona
• lilaakác
• hortenzia
• füge
• cserszömörce

Érdemes-e fenyőt ültetni a kertbe?

A fenyő különleges erdei hangulatot kölcsönöz a kerttulajdonosoknak. Leginkább szoliter fának szokás nevelni az örökzöld lombú fákat, de mielőtt elindulnánk a faiskolába, gondoljuk át, hogy megéri-e fenyőt ültetni a kertbe.

Az északi erdőségekből származó fenyők adaptálódtak a szélsőséges hideghez, a jeges szelekhez és a szárazsághoz. Az északi fajok kúp formát öltenek, ezzel is elősegítve, hogy a télen lehullott hó ne tudjon halmot képezni a lombozaton, melynek súlya alatt komoly sérüléseket szenvedne. A levelek is a hó miatt formálódtak tűvékonnyá, melyeken viszonylag kevés gázcserenyílást találunk. Ennek oka az, hogy a fenyő a legkevesebb vízveszteséggel vészelje át a párologtatást az aszály idején. A tűlevelek vastag, viaszos rétege is ezt a célt szolgálja.

A lombhullató fák nagy luxust engednek meg maguknak azzal, hogy ősszel eldobják a leveleiket, hiszen hatalmas energia újra kinevelni azokat tavasszal. Azonban ennek is megvannak az okai. A fenyők közül a vörösfenyő is lehullajtja a lombját ősszel, mivel olyan területről származik, ahol igen komoly szárazság van télen is.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a fenyők olyan körülményekhez alkalmazkodtak, amelyek a hazai klímánktól igen távol állnak. Természetesen vannak olyan fajok, amelyek kiválóan érzik nálunk magukat, mint például az erdeifenyő.

A fenyők közül a vörösfenyő is lehullajtja a lombját ősszel, mivel olyan területről származik, ahol igen komoly szárazság van télen is.

A fenyők tűlevelének viaszossága előny a fának, de átok a talajának. A levelek rengeteg ideig megmaradnak, nagyon lassan bomlanak le a talajon, ezért az évek alatt lecserélődő idősebb levelek szőnyeget alkotnak a fenyő alatt. A lassú bomlás következtében a fenyőerdőkben a talaj nem túl termékeny, emiatt a fenyőfák gyökérzete a felszín közelében fut, mélyebbre nem hatol, mert ott hiába keresné a tápanyagot (a fagyos földben amúgy is nehéz lenne).

Manapság gyakori kép, hogy az örökzöld fáink, bokraink barnulnak, elszáradnak. Ennek részben az az oka, hogy a tavalyi aszály megkínozta a növényeket, de azt is be kell látnunk, hogy ezek a növények nem a mi klímánkra valók. A fenyő gyökérzete ráadásul a felszín közelében húzódik, így kevés esélyt ad a környékén élő növényeknek a víz- és a tápanyagfelvételre. A tűlevelek savanyítják a talajt, amelyet kevés növény visel el.

Természetesen nem elrettenteni szeretném a kerttulajdonosokat a fenyő ültetésétől, viszont érdemes utánaérdeklődni a fajok eredetének és igényeinek, hogy ne érjen minket csalódás.

Fenyő alá ültethető, savas talajt kedvelő növények:

• gólyaorr
• páfrány
• zanót
• rododendron
• hortenzia
• erdei szamóca
• sarkantyúka
• erika