Tippek a termés tárolásához

A szerencsés kerttulajdonosok többletet termelnek zöldségből és gyümölcsből. Természetesen ezekről nem kell lemondanunk. A legtöbb termést el lehet tárolni vagy fel lehet dolgozni, hogy az őszi és a téli, szegényesebb vitaminkészleteinket saját forrásból növelhessük.

A zöldségtárolás szabályai

A zöldségeket szedés után, eredeti állapotukat fenntartva, nyersen tudjuk tárolni, így konzerváljuk az ízüket és vitamintartalmukat. Ha téli tárolásra szánjuk a zöldséget, akkor kezdjük már az elején a felkészülést. Válasszunk erre alkalmas fajtákat, a tápanyag-utánpótlást ennek megfelelően végezzük és tartsuk fent a zöldség jó kondícióját, mert csak az egészséges és az ép termést érdemes eltárolni. A túlérett, laza szerkezetű, beteg, megnyomott és sérült zöldség mindig hamarabb kezd el romlani. A nyári öntözést pedig a szedés előtti időszakban fejezzük be, hogy ne hígítsuk fel a zöldség szöveteit. A magasabb víztartalmú termés a vízleadás miatt hamar fonnyadni kezd, és gyorsabb romlás következhet be. A szüret után, a tárolás során is zajlanak a zöldségek anyagcsere-folyamatai (légzés, vízleadás, vízfelvétel), amit lassítani vagy csökkenteni tudunk a tárolóhelyiség hőmérsékletével és páratartalmával. Alacsonyabb hőmérsékleten ezek a folyamatok lelassulnak, magasabb páratartalom mellett pedig kevesebb vizet veszítenek a zöldségek. A termést többször át kell válogatnunk a tél folyamán, és a fagymentes napokon szellőztessünk.

A tárolásra alkalmas zöldségek közé tartozik a burgonya, a hagymafélék, a gyökérzöldségek és a káposztafélék.

Csak az egészséges és az ép termést érdemes eltárolni, amit érdemes a tél folyamán többször átválogatni..

Hogyan tároljam helyesen a batátát?

A batáta melegebb éghajlatról származik, viszont hazánkban biztonsággal megtermelhető és még egészséges is, ezért egyre nagyobb teret hódít. Ez a növény a neve ellenére nem burgonyaféle, hanem a szulákok rokonságába tartozik, ezért a burgonyafélék ismert betegégeitől és kártevőitől nem kell tartanunk a batáta esetében. A termesztése nem túl körülményes, viszont érdemes tudatosabban kezelni a tápanyag-utánpótlását.

Általánosságban elmondható a batátáról, mint szinte minden növényről, hogy ültetéskor a megfelelő gyökeresedés érdekében a foszforigénye magas, lombnövekedéskor viszont a nitrogén-utánpótlást hálálja meg leginkább. Emellett a termésérés vagy a batáta esetében a gumónövekedés idején a kálium a legfontosabb tápelem. Ahhoz, hogy megfelelő méretű, szép gumók alakuljanak ki, elegendő káliumot kell biztosítani a batátának, ekkor már lombtrágya formájában. Természetesen a vízről sem szabad megfeledkezni.

Mivel melegigényes növényről van szó, a tárolása nem hasonlítható a burgonyáéhoz. A 15 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet nem sokáig viseli el és hamar romlásnak indul a gumó. Olyan helyen kell tárolnunk, ahol kiegyenlített a hőmérséklet, az ingadozását sem kimondottan szereti. Fénytől védett, sötét helyiség alkalmas a számára, ahol a relatív páratartalom 80%-os és a szellőzését is meg lehet oldani. Tárolás során olykor-olykor érdemes átválogatni a gumókat és a hibás, rothadt darabokat kiszelektálni, hogy a betegség ne terjedjen át a még hibátlanokra.

Hogyan tudom a csemegeszőlőt sokáig tárolni?

Nyár végén, ősszel érnek az édesebbnél édesebb csemegeszőlők. Szín-, forma- és ízgazdagság teljes tárházát be lehet ültetni a kertünkbe. A szőlős években annyi terem, hogy nem győzzük enni, ilyenkor készséggel ajánljuk fel a szeretteink körében, csak ne menjen kárba. A sok-sok szőlőt azonban egy egyszerű trükkel biztonságosan tárolhatjuk.

Válasszunk sötét, jól szellőző, fagymentes helyet, melynek falait le lehet meszelni csírátlanítás céljából. A szőlőt szedés után szabadítsuk meg a beteg, rothadt szemektől. A tárolásra legalkalmasabb a laza fürt. Szárítsuk ki a szőlőt, hogy a gombáknak ne adjunk lehetőséget a későbbi fertőzésre. A fürtöket fűzzük fel madzagra fejjel lefelé, hogy minél távolabb kerüljenek egymástól a szemek. A fürtök ne érintkezzenek egymással. Betárolás után lehetőség szerint égessünk el kénrudat. Tároláskor néhányszor válogassuk át a szőlőt.

Készítsd el az otthonodban a pirospaprikát!

Hazai ételeink legmeghatározóbb fűszere a pirospaprika. Színe meghatározza a gulyást, a paprikás krumplit, a pörkölteket, íze pedig utánozhatatlan kulináris élményt jelent a fogyasztójának.

A fűszerpaprika termesztése nem kíván nagy szakértelmet! Nem kell másképpen tekinteni a termesztésére, mint az étkezési paprika esetében. Környezeti igényei teljesen megegyeznek. A könnyen felmelegedő, laza, tápanyagban jól ellátott talajokat kedveli, amelyben a palánták jól érzik magukat. A hideget nem szereti, mert könnyen megfázhat. Magas hő- és vízigényű növény. Fűszerpaprikából és cseresznyepaprikából is elő lehet állítani a fűszer alapanyagát. A csípős fajtákban a kapszaicin nevű alkaloida adja az erős ízt, amellyel pikánsabbá tehetjük ételeinket.

Hogyan kell elkészíteni a saját fűszerpaprikánkat? Miután szépen bepirosodtak a bogyók, folyamatosan, több periódusban lehet szedni, majd felfűzni. A szépen kivitelezett koszorúkat pedig a ház napos oldalára kell kitenni. Mások zsákokban, ládákban szárítják, de nekünk ez a módszer vált be. A napon a szín- és ízanyagok stabilizálódnak. 4-6 hétig élvezik a napsütést a ház oldalán, bár most a poloskák tengere lepi el, aminek természetesen nem örülünk. Eltávolítjuk a kocsányt, de a magokat benne hagyjuk, mivel a bennük lévő olaj konzerválja a színanyagokat. Ezután aszalógépben érjük el a megfelelő nedvességtartalmat, majd őröljük egy erre alkalmas gépben, és már kész is az egyik kedvenc fűszerünk. Végül sötét helyen tároljuk, esetleg a befőttesüveget alufóliával burkoljuk, hogy ne fakuljon ki idő közben. Már készíthetjük is a finomságokat, jó étvágyat!

A bepirosodott fűszerpaprikát leszedjük, felfűzzük, és a ház napos oldalán 4-6 hétig tároljuk. Ezután a kocsányt eltávolítjuk, de a magokat nem, majd aszalógépben aszaljuk, végül porrá őröljük.

A paprikafüzérek mutatós díszei a háznak, az őrléssel elkészített fűszer pedig a nyár ízeit idézi még télen is

Eleinte csak dísznövény volt....

A paprika Kolumbusz Kristóf vezette felfedezőutak során került Európába. Eleinte dísznövényként gondoltak rá, majd a gyógyászatban is meghonosodott és végül hazánkban az 1800-as években elkezdték a konyhában is felhasználni. Manapság pedig el se tudjuk képzelni a hazai ételeket a fűszerpaprika nélkül. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikusunk a világon elsőként találta meg a C-vitamint, amelyhez a paprika kiváló alapanyagként szolgált, hiszen nagyon magas a bogyóiban ez az értékes vitamin. Tehát fogyasztása több szempontból is fontos számunkra.