A mezőgépek veteránjai – STOCK motoreke – Az önálló szántógép

A gőzüzemű szántógépek és a még kezdetleges első generációs belsőégésű motorú traktorok az 1910-es években komoly versenytársat kaptak, ugyanis a piacon megjelenő motorekék legfőbb előnyeként a viszonylag kis súlyt, a nagy fajlagos motorteljesítményt és az egyszemélyes kezelhetőséget hangsúlyozták a korabeli szakirodalomban. Az első világháború után kedvező helyzetbe kerültek a motorekék, mert sok gazdálkodó odaveszett a háborúba, és megcsappant a lóállomány.

Durva munkára tervezték, nagyon masszív, elpusztíthatatlan szerkezet.

A kezelőhely minden kényelmet nélkülöz, nehéz felmászni, és az ember kitett a pörkölő napsütésnek, szélnek, és az esőnek

A kezdetek

Robert Stock berlini lakatosmester találta fel a motorekét. Ugyanott céget alapított Stock Motorpflug GmbH névvel. Hamarosan Európa-szerte ismertté vált a gyárüzem – az első Stock motoreke 1911-ben érkezett Magyarországra. A cég a világháború előtt 600-700 gépet adott el, de nemcsak a Stock gyártott motorekét, többek között a RÁBA, a szombathelyi Magyar Motor és Gépgyár is.

A motor sokat takar el a gép előtti terepből. A magas benzintartályt nehéz lehetett feltölteni

A Kárpát-medence területén tehát az első világháborút megelőző időben jelentek meg a Stock-motorekék, amelyek a második világháború után is szántottak. Összeírások alapján a két világháború között 230 ilyen gép dolgozott Magyarországon.

Hirdetés

Egy megjegyzés: a motoreke, csak szántásra használható, míg a traktor vontathat ekét, vetőgépet, pótkocsit, és szíjjal hajtotta a cséplőgépet. Így aztán nem véletlen, hogy motorekék előbb-utóbb kimentek a divatból

A világviszonylatban is jelentős, unikális értéket képező szántógépet Csáki Lajos nyugdíjas gépésztechnikus mentette meg az utókornak.

Szerkezet, működés

A szántógép egyszerű szerkezet: alváza hátrafelé elkeskenyedik, ott van a 6 ekefej. A 4 tonna önsúlyú gép 2,2 méter átmérőjű hajtott kerekeinek kerületére kapaszkodólapokat szereltek. Szántáskor a jobb oldali hajtott kerék a barázdában haladt, ezért ennek tengelyét 15 centiméterrel mélyebben helyezték el a bal oldali hajtott kerék tengelyéhez viszonyítva. A hátsó vezetőkerék szolgált a szántás mélységének beállítására és az eke kiemelésére is.

A háromszögű alváz nagyon masszív, az ekefejek az ülés alatt vannak, jól lehet látni a munka eredményét

A gépet hátsó kis vezetőkerék elfordításával kormányozták. Ennek hátránya, hogy amikor az első kereket kormányozza, akkor a teljes gép arrafelé mozdul, de ha a hátsó kerék irányít, akkor a gép és a jármű ellenkező irányba tér ki. Nem csoda, hogy például egy fasorral szegélyezett földúton fennakadhat egy fában. Nem irigylem a kezelőjét. Azért is, mert spártai vezetőhelye van, semmi sem védi meg az időjárás szeszélyeitől.

Hirdetés

A gép motorral önjáró (magajáró) lett. Erőforrása négyhengeres, oldalt szeleppel, vízhűtéses 40, 50, 60 lóerős, 720 perc fordulatszámú négyütemű benzinmotor. (Összehasonlításképpen: manapság 6 ekefejjel 200 lóerős traktort állítanak munkába.) Elejére helyezték a motort. Jócskán eltakarja a gép előtti területet. Apropó benzin: a tank a gép tetején van; használatának éveiben még nem volt benzinkút-hálózat, patikában lehetett benzint venni. Nem szerettem volna, ha nekem kellett volna feltölteni a tartályt...

Az egyetlen hátsó kerék kormányoz, és beállítja a szántás mélységét. Minden egyszerű, és magától értetődő

Jól megnéztem a gépet: durva munkára tervezték, nagyon masszív, elpusztíthatatlan szerkezet. Egyszerű körülményekben is karbantartható. Elektromos berendezése, világítása nincs, csak egy dinamója, akkumulátora, gyújtásrendszere.

Wenckheimék motorekéje

Magyarországon a Dénes B. Betéti Társaság árusította a Stock motorekéket. 1913-ban már 11 gép működött hazánkban. Egykor az ókígyósi (1950-től Szabadkígyós néven – a szerk.) Wenckheim-uradalomban, középkötött talajban, 8 és fél órás műszakban 14 magyar holdat szántott fel, 13 col mélységben, a munkaszélessége 2 méter. A benzinfogyasztása 84 kilogramm volt, azaz holdanként 6 kilogramm. Másutt 8-9 col mélységű szántással, kemény talajban, 10-12 holdat művelt meg, 13 kilogramm benzinfogyasztással. Kipróbálták nagyon átázott talajon is, és gond nélkül dolgozott. Vetőszántásnál az ekéhez boronát, hengert vagy simítót lehetett kapcsolni, esetleg grubbert, így elérte a 60-80 hold teljesítményt.  

Szántáskor a jobb oldali hajtott kerék a barázdában haladt, ezért ennek tengelyét 15 centiméterrel mélyebben helyezték el a bal oldali hajtott kerék tengelyéhez viszonyítva

Az 50 lóerős típus, 6 fejű ekével, 26 ezer koronába került. A forgalmazó garantálta, hogy 13 col mélységben szántva a holdankénti költség – beleértve a 10 százalék tőketörlesztést, 5 százalék kamatot, valamint a javítási költséget is beszámítva, – összesen 8-9 koronára jön ki.     

Hirdetés 

A gödöllői Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeumban – ezúton is köszönöm az ottani munkatársak segítségét – elhelyezett 60 lóerős Stock-féle motoros eke 1913-ban érkezett az országba, és 1968-ig volt üzemben – még jelenleg is működőképes állapotban van, ez a világon egyedülálló!
A technikatörténeti és mezőgazdasági gépfejlődéstörténeti szempontból világviszonylatban is jelentős, unikális értéket képező szántógépet Csáki Lajos nyugdíjas gépésztechnikus mentette meg az utókornak. 

A mezőgépek veteránjai – HSCS. Ezüst Szelektor – A tökéletes magtisztító gép

TOVÁBB OLVASOM

Forrás: , Fotó: Karlovitz Kristóf (AgrárUnió)