A kukoricában is a HORSCH

A vetésforgó is visszatérő téma volt, ugyanis ahol nyáron egy csepp eső sem esik, és ez nagy hőséggel társul, ott például kukoricát jóformán nem lehet már termelni! Ez a helyzet tapasztalható az Alföldön is.

Talajtakarás, terminálás

Ott, ahol a kukoricát még biztonságosan tudják a gazdák termelni, nagyon többféle talajművelést láthatunk, de sokan még ma is a hagyományos mellett döntenek (1. kép). Egyre többen viszont már mulcsos technológiával dolgoznak, ami azt jelenti, hogy ősszel az alapművelés kultivátorral történik. Vannak, akik csak a sorra koncentrálnak, azt lazítják, illetve oda juttatják ki a tápanyagot, rajtuk kívül néhányan a no-tillt választják.

1. kép: Túlművelt talaj tavasszal, eső után

A mulcsos és a sávművelő technológia szerteágazó lehet, ugyanis ott, ahol a kukoricát biztonságosan lehet termeszteni, lehet takarónövényt is! Ugyanis – ehhez kapcsolódik, hogy – egyre többen belátják végre: a talaj nem akkor pihen, ha csupaszon hagyjuk, a talajnak az a jó, ha minél hosszabb ideig van rajta élő növényzet (2. kép).

2. kép: Takarónövény-keverek a talajreformhoz

De tény, hogy a takarónövények körül elég nagy még mindig a hangzavar: melyik jó, melyik nem, jó egyáltalán? Ahol nagyon kevés a csapadék, és csak őszi vetésű kultúrákkal találkozunk, ott nem lehet, pontosabban nem is ajánlott a takarónövény termesztése, ellenben ott, ahol a kukorica megterem, érdemes vele foglalkozni, mert egyértelműen kifizetődik. Másik dilemma, hogy mikor legyen a takarónövény terminálása (3. kép)?

3. kép: Elfagyott takarónövény-kombináció

Természetesen jó lenne minél tovább hagyni a földben, hogy „gyűjtse be a napfényt”, viszont arra nagyon vigyázni kell, hogy a talajból tavasszal nehogy kivigyük a talajtakaró növénnyel azt a nedvességet, amit az ősz és tél folyamán összegyűjtöttünk. Azt látjuk, hogy azokban a régiókban, ahol kevésbé dúskálnak a csapadékban, a terminálás akár két fázisban is elvégezhető: télen mechanikusan, és ha kell, akkor tavasszal kémiailag (4. kép).

4. kép: HORSCH Joker 5 RT: takarónövény bedolgozása

Következzék a vetés

A felszín takarónövénnyel való borítottsága következtében lassabban melegszik a talaj, illetve nedvesebb is. Amikor ezt tapasztaljuk, nem szabad hibázni a talajművelésben, azaz nehogy túl korán kezdjünk dolgozni a talajjal, nehogy elkenjük azt (5. kép).

5, kép: HORSCH Finer 7 SL: sekély, teljes átfedésű művelés, gyomirtás

Gépekről szólva, ezért ajánlott az első menetben keskeny lándzsakapát használnunk, második menetben, már a vetés előtt pedig a lúdtalpkapákat, amelyek teljes átfedésben dolgoznak (6. kép).

6. kép: HORSCH Finer: a lúdtalpkapával teljes átfedésben dolgozik

Abban az esetben persze, amikor nincs takarónövényünk egyszerűbb a dolgunk, mivel ilyenkor a vetősorok előtt nincs nagy mennyiségű növényi maradvány. Viszont ahogy arra sokszor és sokféleképpen kitértünk már: a takarás hasznos az esővíz-menedzsment, a talajélet serkentése szempontjából, és van kombinált megoldás is, vagyis azt is megtehetjük, hogy vetünk takarónövényt, de csak bizonyos részekre, így ahova a tavaszi vetésű sorok kerülnek, azt ősszel kihagyjuk. Ezt akkor a legegyszerűbb megvalósítanunk, ha a gabonavetőgépünk munkaszélessége megegyezik a szemenkénti vetőgépével, így/ezzel a megfelelő vetőcsoroszlyák lezárásával elérjük a kívánt eredményt.

Hirdetés

Vetéskor ajánlott az első menetben keskeny lándzsakapát használnunk, második menetben, már a vetés előtt pedig a lúdtalpkapákat.

Röviden térjünk ki a korszerű tápanyag-kijuttatásra, mert ezzel is egyre többen foglalkoznak: tapasztaljuk, hogy a depó műtrágyázás előnyösebb, gazdaságosabb annál, mint amikor kiszórjuk a műtrágyát a felszínre, majd ezt követően bedolgozzuk a földbe (7. kép).

7.kép: HORSCH FertiProf Tiger 4 MT: aprítás, mélyítés, depó műtrágyázás egy munkamenetben

A HORSCH összes mulcskultivátora felszerelhető az ehhez szükséges kijuttató egységgel, így az őszi alapműveléssel egy menetben megoldható a szükséges, hasznos tápanyag kijuttatása. A HORSCH Partner FT fronttartályok között találunk olyat is, amelyik osztott térfogatú, így kétféle műtrágyát képes kiadagolni, ezzel még költséghatékonyabbá válik a tápanyag-kiadagolás.

A mag útja a barázdazárásig

Visszatérve a vetésre: ennél a műveleténél a HORSCH „két sínpáron halad”. Ez azt jelenti, hogy található vákuumos és nyomottlevegős rendszerű gép is a cég kínálatában. A kétféle géptípus nagyon hasonlít egymásra, eltekintve attól a távolságtól, amit a vetőmag megtesz onnantól, hogy lekerül a vetőtárcsáról, majd megérkezik a talajba, ugyanis erre kétféle ejtőcső létezik a munkaeszköz-kínálatban.

A HORSCH Maestro vetőgépeknél a tervezők a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektettek a logisztikára is. A vetőkocsik akár 350 kg nyomást is képesek érni, így no-tillre is alkalmas ez a vetőgépsorozat (8. kép).

8. kép: HORSCH Maestro: takarónövénybe történő vetés

Ezt a helyenként szükséges nagy nyomást a méretes tartályok biztosítják, illetve a függesztett TX/TV vetőgépnél súlyáthelyező rendszert alakítottak ki, aminek a következtében a gépkezelő a traktor súlyát használhatja a megfelelő súly kiegészítésére.

A Maestro csoroszlyanyomása általában hidraulikus, a fülkéből, a monitoron keresztül állítható, de létezik az úgynevezett automatikus csoroszlyanyomás állítási rendszer (AF) is, ahol a beadott nyomást állandóan tartja a gép, ezáltal a mélység még pontosabban beállítható és tartható, így a mag körül sem tömörítjük túl a talajt (9. kép)!

9. kép: Mulcsos talajon történő vetés

Amint a mag megérkezik a vetőbarázdába, egy magfogókerék gondoskodik arról, hogy fixálja azt a barázda aljába, ezután a lezárókerekek biztosítják a magárok összezárását és a mag-talaj kontaktust. Lezárókerekekből is nagyon sokféle létezik, választható, annak függvényében, hogy milyen talajon dolgozunk.

A termesztéstechnológia része az is, hogy milyen sortávolságot választunk (10. kép).  

10. kép: HORSCH Maestro TX: teleszkópos váz, akar 37,5–75 cm között állítható

A kukorica esetében a megszokott 75 cm mellett egyre többen próbálják ki az 50 cm-es sortávot, sőt olyan termelő is van, aki teljesen át is állt az utóbbira. Minél délebbre megyünk annál érdekesebb és értékesebb lehet az 50 cm-es sortávolság, hiszen így kevesebb a fényveszteség és hamarább borít a növény. Ezen felül viszont a logisztika az, ami nagyban segítheti a döntésünket, ugyanis 50 cm-re nagyon sok egyéb növényt is lehet vetni. A szűk sortávba vetett állomány a nyári nagy meleget is jobban bírja, a talaj jobban árnyékolt, így kevésbé melegszik fel. (Féket jelenthet azonban a sortávválasztásunkra például a rendszerben a kukorica asztalára.)  

A HORSCH Maestro vetőgépeknél a tervezők a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektettek a logisztikára is.

A kukorica termesztési területei, régiói át fognak rendeződni. Az átmeneti régiókban nagyon meg kell gondolni, hogy milyen technológiát alkalmazunk – a talajművelés és a takarónövények gondos kiválasztásával, a humusztartalom emelésével több vizet tárolhatunk a talajban, ami nélkülözhetetlen lesz a vegetáció idején.

A technológia kialakítása érdekében érdemes az úttörő termelőket meghallgatni, beszélgetni velük, mert nagyon sok tapasztalattal rendelkeznek ebben a témában.

Addig is amíg tanulunk, jó lenne, ha maradna még annyi idő, hogy minden gazda, minél több parcellája mellé, minden évben legalább egy őshonos csemetét ültetne!

Szász Zoltán 
06-30 743-0302