A mezőgépek veteránjai – A HSCS L traktorszériája

Nem elég egy erős motor, a teljesítményét át is kell vinni a talajra, így a kerekes traktorok kapaszkodókörmöket kaptak hajtó kerekeikre. A lánctalpas erőgépek jól megkapaszkodnak akár futóhomokban, mély sárban. Másik szempont, hogy minél kisebb legyen a talaj taposása, összetömörítése. Egy „hernyótalp” sokkal nagyobb felületű, mint a négy kerék. Természetesen forduláskor erősebben gyötrik a talajt, mert kanyarban csúszik a szerkezet, ugyanakkor előny, hogy egy lánctalpas gépezet egyhelyben képes megfordulni, amikor ellenkező irányban járatja két lánctalpát. Persze vontatáskor ez nem érvényesülhet. Manapság inkább gumikerekek megduplázásával csökkentik a talajnyomást: kiment a divatból a lánctalpas traktor, mert erősen károsítja az aszfaltos utakat.

A HSCS sok országba exportálta termékeit, többek között egy L-40-est, Algériába.

Jöjjenek a lánctalpak!

A HSCS lánctalpas traktor kínálatában egy ideig az L 30-36 és az L 50-55 típusok jelentek meg. Az R típusú motorok közül csak a két nagyobb teljesítményű motorja köré építettek lánctalpas erőgépet. Egyrészt volt 25 LE teljesítményű lánctalpas traktor, másrészt a mezőgazdaság a nagyobb teljesítményű erőgépeket igényelte, így logikus lépés volt, hogy az R motorcsalád nagyobb motorjaira alapozva kínáltak lánctalpas traktorokat.

A világ egyetlen traktorja, amely egyhengeres, kétütemű motorú és lánctalpas erőgép; a merész ötlet, mégis bevált

Az 1936-ban megjelent R 30-35 típusú kerekes traktor mellett bemutatkozott a lánctalpas változat is, L 30-35 típusnév alatt. Az R 50-55 mezőgazdasági célú alaptípust lánctalpas járószerkezettel: L 50-55 típusnév alatt forgalmazták, külföldön LE ROBUSTE L 50-55 homloklemezzel jelent meg.

Hirdetés

Az R és L traktortípusok motorikusan – a motor méretlépcsőnek megfelelően – teljesen megegyeztek. Szerkezeti kialakításában kizárólag a kerekes és lánctalpas járószerkezeti különbségek jelentek meg. A lánctalpas járószerkezetek dinamikájához igazítva a sebességváltó áttételeit módosították. A 30 LE-s R motorú lánctalpas típus a vonóhorog-teljesítménye 18 LE-ről 24 LE-re emelkedett, míg az 50 LE-s változatnál 36 LE-ről 40 LE-re nőtt.

A traktor hosszmetszete, jól látszik az egyhengeres motor és az erőátvitel. A gépészeti elrendezés tökéletesen egybevágott a kerekes kivitelekkel. A motor fölött volt a tank és a hűtő

A HSCS L típusú traktorokat két botkormánnyal irányították. (A fotón látható „volán” valójában az indításhoz kell, mert a lendkereket a lánctalp miatt nem lehet biztonságosan használni. Az a lendkerék meghosszabbítására szolgáló „kurbli”). A lánchajtáshoz − és egyben a kormányzáshoz − a teljesítményt oldalanként elhelyezett lemezes dörzskapcsoló vitte át azbeszt csúszófelületi burkolással. Kanyarodáskor a csúszólemezek összenyomását csökkentették a kormánykarral – áttételen keresztül – rugó ellenében. Ekkor megcsúsztak a tárcsák és csökkent az adott oldali láncsebesség, így a traktor erre az oldalra fordult. A kormányzás hatékonyságát javította egy-egy szalagfék, melynek működtetését a lamellás tengelykapcsolót mozgató kormánykar továbbmozgatásával érte el a vezető.

A légszűrő két oldalán álló karokkal lehetett irányítani a traktort: a két lánctalp sebessége különbözött, akár ellenkező irányban járhatott

Szabadalom a jobb járóképességért

Az R 50-55 STRANDARD „univerzál” szélesebb sebességtartományban működő változatának lánctalpas változatát SL 50-55 típusnéven 1939-ben mutatták be. Az L 50-55 és az SL 50-55 típus motorja megegyezett az R 50-55 típus erőforrásával. A HSCS Rt. 1939-ben szabadalmat kapott „Lánckocsi lánctalpas szántótraktorhoz (vontatóhoz)” címen, és e félmerev lánctalp-szerkezet biztosította az SL 50-55 típusú traktorok jobb járóképességét. A lánctalp szerkezeti kialakításában, valamint a lánctag profiljában különbözött a L 50-55 típustól. Nőtt a típus mérete és tömege. A nyomtáv a talpszélesség növekedése miatt 30 mm-rel: 1480 mm-re nőtt. A tengelytáv is növekedett 1840 mm-re. A legjelentősebb változás, hogy a lánctalp felfekvési felülete közel 25 százalékkal 7600 cm²-re nőtt.

A jobb oldalon látható „kormánykerék” valójában a lendkerékhez csatlakozatható, ezzel lehetett indításkor megforgatni az előzőleg bemelegített motort. A lánctalp kímélte a termőföldet, de gyötörte az aszfaltozott utat

A lánctalpas járószerkezetek dinamikájához igazítva a sebességváltó áttételeit módosították

Az L szériából az SL 50-55 típusú traktor az 1948-as államosítás után a HOFHERR-SCHANTZ TRAKTORGYÁR NV traktorgyártási programjában is fennmaradt, majd az 1951-ben megalakult Vörös Csillag Traktorgyár (VCST) is gyártott egy szériát. A VCST háborús jóvátétel keretében feladatul kapta lánctalpas traktorok gyártását. A Szovjetunióval kötött megállapodás keretében DT típusú traktorok gyártása volt a feladat, de még a gyártási nehézségek között, 1953-ban 500 darab SL 50-55 traktort is gyártott, amelyek a Kínai Népköztársaságba kerültek.

Kalandos hazatérés

Visszaugrunk az 1930-as évekbe, mert fordulatos történet jön! A HSCS sok országba exportálta termékeit, többek között egy L-40-est, Algériába. Történelmi időkben ez az egyetlen traktor maradt fenn, így nagy ritkáságnak számított. Afrikából Franciaországba került egy magángyűjteménybe, onnan Németországba. 1992-ben felfigyelt rá a gödöllői Mezőgazdasági és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum, cél a gép hazahozása lett. Az akkori tulajdonos, egy magángyűjtő felajánlotta a magyar múzeumnak cserére, végül létre is jött a csere. De e nagyértékű nemzeti kincset a gyártása óta eltelt hét évtized jelentősen megviselte: korrózió, zúzódások, törések, elveszett alkatrészek... A gödöllői múzeum 400 ezer forintot nyert pályázatban, ezzel szépen restaurálhatta a veteránt.

A cikkhez sokat merítettem dr. Hentz Károlynak, a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum nyugalmazott igazgató-főmuzeológusának írásából. Köszönöm a mostani igazgató dr. Kovács Imre önzetlen, nagyvonalú segítségét is.

A mezőgépek veteránjai – Fordson-sztori

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: Karlovitz Kristóf