A mezőgépek veteránjai – Fendt dízel-ló

A kis őstraktor 1930-ban jelent meg a piacon. Akkoriban az volt a nagy előrelépés, hogy a parasztgazdaságban kiváltotta az igáslovat, nagyobb erővel vontatott, szántott, sőt fűkaszájával megszabadított egy deréksajdító emberi munkától is. Még nagyobb jelentősége lett a második világháború után, ugyanis nagyon sok ló vonult be a hadseregbe és nagyrészt elpusztultak. Szerencsés körülmény volt, hogy a Fendt üzeme nem iparvidéken feküdt, így elkerülték a bombázók, rögtön a harcok elültével újrakezdhette a termelést. A Dieselrossból 1955-ig 50 ezer darab készült − az egyre fejlettebb, nagyobb teljesítményű változatokból −, és 1959-ben futott ki a típus.

A Fendt nyergébe szállok

Az 1959-es évjáratú traktor nem dédelgette a vezetőjét, akkoriban még ez nem volt elvárás: az időjárás viszontagságaitól a ruhám és a sapkám véd, a kormányt forgatni, a pedálokat nyomkodni izomerőből kell. 16 lóerőt képes kifejteni a kéthengeres, léghűtéses motor. A váltó hatfokozatú, persze kell egy kis ügyeskedés, hogy reccsenés nélkül kapcsoljak. Mégis igazi élvezet megülni ezt a dízellovat, kissé hangos ugyan, és noha rugózott az első felfüggesztése, eléggé ráz, de én vezettem, nem megannyi automatikus rendszer.

Munkában kipróbálni nem tudtam, mert a kétfejes ekét, illetve a fűkaszát is gyári-új állapotúra festették le − kímélni kellett a karcagi Kiss Mihály szeme fényét, aki elhivatottan törekedett megmenteni mindenféle műszaki relikviát. „Tisztelem és megbecsülöm a régi gépeket, igyekszem megmenteni őket a pusztulástól. Kíváncsi lettem, milyen traktort tudtak összerakni nem sokkal a háború után. Hirdetés alapján találtam egyet, megvettem, rendbe hoztuk. Annak rendje és módja szerint levizsgázott, piros rendszámot kapott, és dolgozik is: permetezőgépet vontat.  Aztán vettem még egyet, az vízhűtéses. De ennyivel még egyáltalán nem biztos, hogy vége!”

A műhelyben épp alkatrész készül a komoly esztergapadon, nem messze tőle egy másik Fendt Dieselross áll felújítás alatt, fémtisztára pucolt alvázzal és precízen összerakott első futóművel. Vízhűtéses motorját épp mostanában generálozta a tulajdonosa, Németországból hozatott alkatrészekkel. „Nézze csak ezt a különleges megoldású kuplung-kinyomócsapágyat! Az öreg Fendt hidraulikája bármeddig áll, nem engedi el a nyomást. Jó szétszedni, megnézni egy ilyen gépet, átvenni a régi hangulatot” – vallott szenvedélyéről Kiss Mihály.

A mezőgépek veteránjai – KÜHNE HUNGÁRIA DRILL vetőgép

TOVÁBB OLVASOM

„Tisztelem és megbecsülöm a régi gépeket, igyekszem megmenteni őket a pusztulástól. Kíváncsi lettem, milyen traktort tudtak összerakni nem sokkal a háború után.”

Hirdetés

A Dízel-ló fejlődése

Visszatérve a típus fejlesztésére: 1932-ben kapott az F 9 modell 9 lóerős motort és gumikereket, és rugózott első hidat. 1937-ben jött ki a F 18, 16 lóerős, Európában az első traktor volt a menetsebességtől független kihajtó tengellyel. Egy évvel később jött be a vízhűtés. A világháború alatt gázolaj- és benzinhiány miatt fagázfejlesztőt szereltek rá. A kéthengeres motor és a négyfokozatú sebességváltó az ötvenes évekig standard maradt. Később megjelent a háromhengeres motor, 40 lóerővel.

Valamennyit adtak a kényelemre is. Az ülés rugózott, és volt egy másik ülés is: a baloldali sárvédőn. Nem kellett mindig az időjárásnak kitéve dolgozni. A Dieselrosst „mindenféle időjárás-tetővel” és fülkével is meg lehetett rendelni: ehhez szélvédő üveg és ablaktörlő, villogó irányjelző, visszapillantó tükör, üzemóra-számláló, sebességmérő, és keresőfényszóró járt. További szerelvények: frontrakodó, lapos szíjhoz hajtódob, és csörlő. Ára 1957-ben 7795 német márka volt.  

A mai szemmel nézve primitív gépezetet akkoriban nagyra becsülték, mert motorja nagyon simán járt, és az egész traktor, noha alacsony, mégis kellő hasmagasságú volt, ugyanakkor alacsony súlypontja tette stabillá. Kívánságra felszerelték hárompont-függesztés hidraulikával. Mezei munkában ugyanúgy bevált, mint a gazdaság telephelyén, és szállítási feladatokban. Közben jelentősen megváltozott a Dízel-ló dizájnja, eleinte csak gépészet volt, mindenféle csinosítás nélkül, utóbb beburkolták a motort, már megfelelt az ötvenes évek traktorformájának. A Dieselross manapság veterángyűjtők értékes kincse, a technikatörténet érdekessége. Érdekes lenne összehasonlítani egy modern Fendt traktorral, felmérhetnénk, hogy mennyi fejlődött a műszaki tudomány.  

Hirdetés

Mezei munkában ugyanúgy bevált, mint a gazdaság telephelyén, és szállítási feladatokban.

Szerző: Karlovitz Kristóf, Fotó: Karlovitz Kristóf, Fendt archívum, Leitmann Zsolt