Mezőgazdasági vadkár – Tél végi, kora tavaszi károk, teendők

Ebben cikkben, mint az főcíméből is kiderül, nem foglalkozom külön az erdei vadkárok témakörével.  Az erdei vadkárok kárképei nagyban hasonlítanak a gyümölcsfákban keletkező károkhoz (a termés kieséstől eltekintve), szintúgy az erdővédelmi kerítések ellenőrzése és szükség szerinti javítása is hasonló feladat.

Annak ellenére, hogy a vadkár törvényi meghatározása „a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá b) az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része”, pontosabban: „mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás” a mezőgazdasági vadkárral kapcsolatos teendőink nem korlátozódnak a betakarítási, illetve az azt közvetlenül megelőző időszakra. Milyen kihívásokkal, feladatokkal kell szembe néznünk ilyenkor?

Hirdetés

Legfontosabb, hogy vegyük fel a kapcsolatot az érintett vadászatra jogosultakkal. Küldjünk nekik tábla szintű vetéstervet, kérjünk tőlük időpontot egy megbeszélésre, ahol megoszthatjuk egymással a vadkár megelőzési feladatokat. Célszerű egy közös területbejárás, ahol egyeztethetjük, hova, mit vetünk, a vadászatra jogosult előadhatja, hol, milyen közreműködést kér tőlünk (például villanypásztor nyomvonal, 5 méter erdőszegély, kezelőút, lőnyiladék elhagyása stb.). Az itt elhangzottakat célszerű egy egyezség formájában írásba foglalni, hisz hónapokkal később már nem minden kijelentésre fogunk pontosan, és főleg egyformán emlékezni… Az egész évre vonatkozóan, az 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75−81/B §-ok, és annak 79/2004. (V.4.) FVM jelű végrehajtási rendelete (vhr.) alapján kell eljárnunk, minden vadkárral kapcsolatos kérdésben!

Gímek kártétele birsalmán

Gyümölcsösökben a fiatal, 1-2 éves gallyak, szőlőben a frissen kinövő, új hajtások gímszarvasok általi lerágása teheti tönkre az adott évi termés nagy részét.

A határszemle fontossága

Határszemle során érdemes megvizsgálnunk a gabona-, repce-, lucerna- és gyeptábláinkat, vadkár szempontjából. A tél végére a vaddisznó már ki van éhezve az állati fehérjére, az évelő kultúrákat fel fogja forgatni a melegedő talajban a felszín közelébe felhúzódó talajlakó lárvák, rovarok, férgek, csigák után, de előszeretettel túrja ki a földből a mezei pocok kolóniák elérhetőnek vélt részeit is. Gabonáinkban az előző évi kukorica elővetemény leforgatott maradékait fogja keresni a föld alatt, illetve, ahol van mogyorós lednek (bármilyen kultúrában), azért bizony akár fél méter mélységig is képes feltúrni a talajt.

Hirdetés

A gímszarvasok télen nagyobb csapatokba állnak össze, így viszonylag rövid idő alatt látványos kártüneteket produkálnak. Szándékosan írtam tüneteket, mert ilyenkor még nem mindenből lesz érdemi kár, ami annak látszik. Repcében a levéllegelés − amíg a tőlevélrózsa tenyésző csúcsa ép és primer magszár tud belőle fejlődni, − nem okoz problémát. Ugyanígy, ha gabonában a bokrosodási fázisban némi legelést tapasztalunk, nem kell tőle megijedni: a hozamon, jó esetben, meg sem fog látszani. Ami már figyelmet érdemel ilyenkor, az a foltszerű, esetleges táblaszintű taposási károk és a repce elsődleges tenyésző csúcsának lelegelése. Ezt már, a kár észlelésétől számított 5 napon belül, írásban jelezni kell az illetékes vadászatra jogosultnak, vadkár előzetes megállapítását kérve. Január végétől sajnos, az agancsozók törvénytelen, sokszor az állatkínzás határait súroló tevékenysége miatt, a szarvasok óriási csapatokba állnak össze, és a zavarás miatt, az erdőkből kihúzódnak a jól belátható mezőgazdasági területekre. Ilyenkor részben legelésükkel, de sokkal inkább, főleg lazább, vagy sáros talajokon taposásukkal, látványos kárképeket tudnak előidézni. Ha ez a kitaposás csak szórványos, pár tő/m², attól ne essünk kétségbe: a szomszédos tövek, tenyészterületük növekedése, gabonánál több szalmaszár, több kalász, repcében több, hosszabb elágazás, több becő révén kompenzálni tudják a kiesett tövek termését.

Területeinket rendszeresen és mindenhol ellenőrizzük, kommunikáljunk és törekedjünk együttműködésre a vadászatra jogosultakkal!

Rágáskár, hántás, dörzsölés

Meg kell említeni a gímszarvasok esetében a gyümölcsösökben, szőlőkben okozott károkat. Mindkét kultúrában előfordulhat rágáskár, gyümölcsösökben a fiatal, 1-2 éves gallyak, szőlőben a frissen kinövő, új hajtások lerágása teheti tönkre az adott évi termés nagy részét. Gyümölcsösben jellemző még a hántás, amikor a szarvas a metszőfogaival, alulról felfelé, lehántja a fák vékony kérgét, hogy elfogyassza. A dörzsölés az agancsvetés során fellépő viszkető érzés következménye, amikor a bikák ezt enyhítendő, agancsuk tövét a fák ágaihoz dörzsölik, ezzel a kérget leverve, akár az ágat letörve. Ezen a két módon, sok fát teljesen tönkre is tudnak tenni. Fontos teendő ilyenkor a vadkár bejelentésén kívül a sebek kezelése, alakító metszések elvégzése, de a kerítések ellenőrzése, kijavítása is, hogy a további károkat minél jobban megelőzzük!

Hirdetés

Dámszarvasok az országban kevés helyen élnek meghatározó, komoly kárszintet produkáló tömegben. A gímszarvasnál kevésbé hajlandóak kiköltözni a mezőbe, jobban ragaszkodnak a nagyobb takarást adó erdei környezethez. Ettől függetlenül persze kijárnak onnan táplálkozni, a gímhez hasonló kárképeket okozva, nyilván tömegük arányának megfelelő mértékben.

Az őzek jellemzően a csemetekertek, gyümölcsösök károsítása során említhetőek, méretükből adódóan főleg a kisebb fákon, a gímszarvassal megegyező kártételeket okozva.

A mezei nyúl téli kártétele elsősorban gyümölcsösökben, a fák kérgének lerágásában, az egész fiatal fácskák tenyésző csúcsának, gallyainak lerágásában jelentkezik abban a magasságban, amit a nyúl még fölér. Nyulas helyeken a fácskák egyedi, mechanikai védelme nagyon kifizetődő tud lenni!

Egyéb kárformák

Szintén jellemző kárforma, de nem vadkár, a kerítések, szőlő- és gyümölcsfa kordonok, szamóca ültetvények bakhát fóliáinak, öntöző rendszereknek a vad általi károsítása. Ezek az úgynevezett vadászható állat által okozott károk. Ezek megtérítésére szintén kötelezhető a vadászatra jogosult, a Ptk. 6:563 § szerint. A vadászati jogban erre a kárformára a Vtv. 75. § (1) bekezdése vonatkozik.

Friss kerítéskártétel

Összefoglalva: az év minden szakában elsődleges fontosságú, hogy ismerjük a jogainkat, de a kötelezettségeinket is; területeinket rendszeresen és mindenhol ellenőrizzük, kommunikáljunk és törekedjünk együttműködésre a vadászatra jogosultakkal; keressünk mindkét félnek megfelelő megoldásokat, kompromisszumokat; minden megállapodást öntsünk valamilyen írott formában, hogy a későbbi vitáknak elejét tudjuk venni!

Szerző: Darányi Zsolt