A 21. század gyermekei: kütyü kontra paripa – Lovas fejlesztés: a kert végi sufnitól a terápiáig

Márpedig csodák igenis léteznek, lócsodák és gyerekcsodák, csodagyerekek és csodalovak egyaránt. Szőkék, barnák, feketék vagy vörösek – tarkák, sárgák, pej színűek vagy szürkék. Szín, kor és méret nem számít, gyerek és ló együtt: egy kis csoda. A kis csodák pedig együtt nagyobb csodákra is képesek. Mivel persze az emberek ritkán hisznek a csodákban, nevezhetjük mindezt fejlődésnek is – gyermek és ló együtt hihetetlen „fejlődésre” képes. Abban a két dologban pedig nagyon sok, ha nem minden szakember egyetért, hogy az értelmi fejlesztés alapja a mozgásfejlesztés, és az állatok rendkívüli hatással bírnak a gyerekekre. Szinte adja magát, hogy „pattintsunk” hát minél több gyereket lóra.

Évek óta egyre több, valamilyen nehézséggel küzdő gyermekkel keresik fel a lótartókat, lovardákat, lovagoltatás céljából. Ugyanakkor kisgyerekekkel nagyon kevesen foglalkoznak szakszerűen, megfelelő méretű lovakkal, fejlesztés céljából. Pedig az igény óriási, és megfelelő hozzáértéssel fantasztikus eredményeket – csodát – lehet elérni. De hol lehet a megfelelő hozzáértés? Egyáltalán: mi kell ehhez a csodához?

Mindenekelőtt egy LÓ

A ló csodálatos terapeuta, fejlesztő „pedagógus”, edző és barát. Nem véletlen, hogy sok-sok gyermeknek okoz örömet és jelentheti a sokszor mozgásban és ingerekben erősen korlátozott vagy épp túlterhelt világából a kiszakadást, a haladást a szó átvitt vagy akár szó szerinti értelmében, a fejlődést, életet, örömet, a jelent és a jövőt.

A lovardákban évekre vagy akár életre szóló barátságok is köttetnek

A lovaglás – mint a sport általában – fejlesztő hatással van a gyerekekre és felnőttekre egyaránt. Mégis, a sportokon belül különleges helyet foglal el, hiszen nem passzív társsal, tárgyakkal vagy élettelen eszközökkel mozgunk együtt – a lovaglás során egy érző és rendkívül érzékeny ló a sporttársunk. Nagyon nem mindegy azonban, hogy melyik gyerkőc milyen lóra kerül.

Hirdetés

Az erre ideális ló nyugodt, együttműködő, barátságos, engedékeny. Bírnia kell a monotonitást és a hirtelen kibillentéseket egyaránt, a kiabáló, ugráló, örömében tapsoló vagy akár rúgkapáló gyereket csakúgy, mint az aszimmetrikus, görcsös vagy épp túl laza izomzatú, kevésbé stabil gyereket. Mindeközben egyenletes mozgással dolgozzon, és ahogy a „szakszleng” mondja, egészséges lábakon álljon. Téves nézet, hogy a kiöregedett, apátiás, sokszor lesántult ló alkalmas gyerekek fejlesztésére. Ehhez képest a hirdetések pont ezt sugallják: terápiás lovagoltatásra eladó „kora és korábbi sérülése miatt már kevésbé terhelhető”, „versenyzésre már nem alkalmas”, „ügetésben biccent, de amúgy tökéletes” ló. Sajnos a kereslet terén sem sokkal jobb a helyzet: sokan vennének „terápiára” lovat, engedély nélkül, vizsga nélkül, „útlevél jó, ha van” felirattal. Az útlevél a valóságban nem jó, hanem kötelező, alapesetben is, de a lovak vizsgáztatásához eleve elengedhetetlen. Persze a vizsga igénye mind a keresleti, mind a kínálati oldalon elég ritka. Pedig lovagoltatni hivatalosan csakis vizsgázott iskolalovakkal lehet.

Évek óta egyre több, valamilyen nehézséggel küzdő gyermekkel keresik fel a lótartókat, lovardákat, lovagoltatás céljából.

Megfelelő méretben

Nem hagyható figyelmen kívül a lóválasztásnál: a méret. Ahogyan kisgyereket nem felnőttnek való kerékpáron tanítunk biciklizni, ugyanígy, sőt még inkább fontos a lovaglásnál is a megfelelő méret megválasztása. Nemcsak azért, mert veszélyes, és mert nagy lovon úgysem ér oda sem a lába, sem a keze a gyermeknek, ahová kellene, hanem mert komoly károsodást okozhat a csípőízületekben. Sajnos mai napig sokszor nagy lóra ültetnek pici gyereket is, a szülők pedig büszkén fotózzák, hogy bizony milyen bátor. Ez nem pusztán tudatlanság, de felelőtlenség is mind a szülők, mind a lovas oktatók részéről. (Persze az ok többnyire az anyagiakban rejlik: míg egy kis pónira csak bizonyos méretű emberek ültethetők fel, addig egy nagyobb ló elbír kicsit és nagyot egyaránt.) Pedig, és ezt szakemberek számtalanszor hangoztatják is: a túl széles (többnyire túl nagy) lovak a csípőízületet maradandóan károsíthatják.

Számos gyerekekre is kifejezetten jó hatással bírnak a lovak

A szakemberek számtalanszor hangoztatják: a túl széles (többnyire túl nagy) lovak a csípőízületet maradandóan károsíthatják.

Kell engedély!

A covid alatt – ritka pozitívumként – rendkívül felértékelődtek a szabadban végezhető tevékenységek és sportok, köztük a lovaglás. Ami ugyanakkor lazulással is járt: hirtelen egyre többen gondolták, hogy lóval és gyerekekkel kezdenek foglalkozni. Egyes esetekben végzettség, vizsgák, megfelelő hely, sokszor megfelelő védőfelszerelés nélkül is. Ám mindez nem elég: sokan azt is hangsúlyozzák, hogy fejlesztő célú lovagoltatást végeznek, és szeretettel várnak SNI-s vagy egyéb határozattal rendelkező gyerekeket is. Merthogy a lovaglás csodálatos, jótékony stb. dolog. Valóban, a lovaglás csodálatosan jótékony dolog – és rendkívül veszélyes. Nagyon nem mindegy, hogy hol, milyen körülmények között, milyen lovakon, edzővel, céllal, hozzáértéssel lovagol a gyermek.

Bármilyen meglepő sokak szemében, a lovagoltatáshoz – ahogyan egy étterem, egy magánrendelő, egy masszázsszalon nyitásához, zöldségárusításhoz, taxizáshoz – engedély szükséges. Ma Magyarországon pénzért lovagoltatni lovas szolgáltatás formájában lehet. Ennek feltételeit törvény szabályozza, amely kitér többek között az oktatást végző személy végzettségére, a lovarda/lovasudvar paramétereire és a lovak papírjaira (14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet a lovas szolgáltató tevékenységről). Lovas szolgáltatást végezni csakis vizsgázott iskolalovakkal lehet. Persze nem feltétlenül a vizsgázott lovak a legjobbak, de amíg az élet többi területén (például autós iskolákban, éttermekben vagy az orvoslás terén) általánosan elfogadott és elvárt, hogy szakemberek végezzék a dolgukat hivatalosan, engedélyekkel, addig a lovagoltatás egy óriási fekete folt. A szülők tájékozatlanok és jóhiszeműek, jó szándéktól vezérelve gyakran bármiért és bárhol fizetnek, ahol egy 4 lábú állatra bárki (akár egy másik gyerek vagy kamasz) felteszi a gyereket. 

Hirdetés

Jó szakember

Nem ritka, hogy valaki a kert végében lovat tartva úgy gondolja, oktatásra adja a fejét, és már fogadja is a gyerekeket. Jobb esetben talál egy kobakot és körbekeríti az udvart. Persze semmiképp ne feledkezzünk meg a hivatalos, engedélyekkel, körültekintéssel, magas szakmai tudással, lelkesedéssel és elhivatottsággal működő lovardákról és szakemberekről, de jelen cikk témája most a figyelemfelhívás azon esetekre, amelyek az átlagosnál több veszélyt rejthetnek magukban, így például a fokozottabb figyelmet igénylő gyerekek lovagoltatására.

A lovaglás során javul a gyerekek önbizalma, koncentrációs képessége, egyensúlyérzéke, testtartása

A fentiekhez képest másik, ám pozitív értelemben vett véglet a lovasterápia.  A lovasterápia kifejezetten intézményhez kötött, orvosi indikáció alapján terápiás céllal alkalmazott, kezelés jellegű, egyéni vagy csoportos fejlesztés, melyet lovasterapeuta vezet. Célja a károsodás, sérülés, fogyatékosság ismeretében a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a minél gyorsabb, eredményesebb gyógyulás, képességfejlődés és rehabilitáció érdekében. A lovasterápiát lovasterapeuták végezhetik. Lovasterapeuta végzettség kizárólag a Magyar Lovasterápia szövetségnél szerezhető, a képzési idő 2 év. Képzésre csak gyógypedagógus, gyógytornász, pszichológus diplomával rendelkezők jelentkezhetnek. A lovasterápia ágai ennek megfelelően: hippoterápia, gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, valamint a pszichológiai lovasterápia. Jelenleg Magyarországon (az elérhető adatok alapján): hippoterápia szakágon: aktív 18 fő – inaktív 29 fő; gyógypedagógia szakágon: aktív 44 fő – inaktív: 18 fő; pszichológiai lovasterápia szakágon: aktív 12 fő – inaktív: 6 fő lovasterapeuta. Ugyanakkor ennél jóval többen, mondhatni, rengetegen hirdetnek lovasterápiát – vélhetően nagyrészt végzettség és vizsgázott lovak nélkül.

A szakember tehát rendkívül kevés, ráadásul a végzett terapeuták jelentős része is inaktív. A szolgáltatásért egyszerűen nem lehet elkérni akkora összeget a szülőktől, amekkora fedezné a költségeket, nemhogy megélhetést is biztosítana.

További nehézség (általában véve a lovagoltatás terén), hogy a lovas szolgáltatókat nem ellenőrzik, csak feljelentés esetén. Következésképp sokan nem foglalkoznak az engedélyek beszerzésével, a szakmai követelmények teljesítésével, de sokszor még a lovasok biztonságával és az állategészségügyi előírásokkal sem. Így szinte bárki lovagoltathat, gyakorlatilag lényegesen több haszonnal, mint az engedélyeket beszerző, a szabályokat betartó szakemberek. Nem véletlen, hogy utóbbiak sorra hagyják el a pályát. (Természetesen tisztelet a sok-sok kivételnek, azoknak a lovardáknak és oktatóknak, akik mindezek ellenére is igyekeznek megfelelni mind a technikai, mind a szakmai előírásoknak, igyekeznek türelmesen kivárni a rendkívül hosszú és bonyolult ügyintézést és betartani a sokszor elavult vagy totálisan életszerűtlen szabályokat, például ugyanakkora istállót biztosítani a 85 centiméter marmagasságú minipóninak, mint a 165 centiméter magas kisbérinek.)

Hirdetés

Lovaglás – miért is?

A lovaglás során javul az ember önbizalma, koncentrációs képessége, egyensúlyérzéke, testtartása. Oldódik a szorongása, javulhatnak a kommunikációs és szociális készségei, mozgásfunkciói. A lovaglás és a lóval való együttlét, foglalkozás segíthet a tanulási, kommunikációs nehézségekkel, viselkedészavarokkal, szocializációs problémákkal, fejlődésbeli elmaradásokkal, kötődési zavarokkal küzdő, valamint a megkésett beszédfejlődés, illetve nyelvi késés jeleit mutató és / vagy szorongásos panaszokkal küzdő gyermekeknek. Ugyanakkor nemcsak a lóra ülés, de maga a lóval való kapcsolat és kapcsolódás is kivételes hatással lehet a gyerekekre és felnőttekre egyaránt. Saját felmérés szerint minden második gyermekkel jártak korábban vagy járnak jelenleg is pszichológushoz, egy-egy esetben pszichiáterhez.

Fent, lent, jobb, bal – az irányok gyakorlása lóhátról

Noha a lovaglás és a lovakkal való foglalkozás rendkívüli pozitív hatásait szülők és szakemberek egyaránt elismerik, a gyakorlatban mégis rengeteg a hiányosság (elsősorban a szabályozás és a szabályosság terén), továbbá nagy a tájékozatlanság (főleg a szülők körében). A helyzet nemcsak nehéz, de sok szempontból egyenesen elkeserítő: a lovagoltatás szabályozása még éppen létezik is, de az előírásokat alig tartják be, az ellenőrzés pedig egyáltalán nem működik. Mindeközben a gyerekek jó részét pedig sport és bármilyen mozgás helyett egészen más foglalja le.

A megfelelő méret a földi munka során is fontos

Mi nem kell a lovagláshoz?

Például telefon és tablet. Az óvodások jelentős része már saját telefonnal bír. Egy 2018-as felmérés szerint a 3 éven aluli magyarországi gyerekek 42 százaléka rendszeresen használ okoseszközt, kisiskolás korban pedig ez már megközelíti a 90 százalékot. Amerikai becslések szerint a kiskorú gyerekek naponta 7 órát töltenek az elektronikus eszközeikkel. Ráadásul a birtokos rag is helytálló: 11 éves korban a gyerekek több mint 90 százalékának van saját telefonja, de a legtöbben már 6 éves koruk körül megkapják az első készüléket. Onnantól pedig szinte megállás nélkül használják is.

Telefon és tablet helyett természet

A vonzerő és a sporttal, esetünkben a lovaglással szembeni kontraszt igen nagy: amíg egy fél órás lovaglás ideje alatt – szobában ülve vagy a suli mosdójában ácsorogva – megnézzük a fél világ legfrissebb videóit és megbeszéljük ezeket az éterben 3 barátunkkal is, a lovaglásnál az első 20 percben még sokszor csak ott tartunk, hogy nyereg került az állatra és tiszta lett nagyjából a patája. Érthető, hogy a gyerekek és kamaszok nagy része hamarabb választja a virtuális kirándulást, semmint a fárasztó, időigényes lovaglást. Miközben utóbbi hatása szinte minden szempontból vitathatatlan, előbbi – a virtuális világ, telefon, TikTok és egyebek – ingereit azonban sem kicsik, sem nagyok nem képesek megfelelően feldolgozni, értelmezni. És nemcsak a villódzó fényekkel, befogadhatatlan mennyiségű üzenetekkel, megtévesztő, naiv vagy veszélyes felvételekkel van a gond. Magával a befogadással is. Leginkább ezzel!

Lovaglás során a finommotorika is fejleszthető

A mediatizált környezet, a digitális kultúra, majd pedig a 2020-ban erre hirtelen rázúduló online oktatás és minden egyéb online térbe szorulása alapjaiban kezdte és kezdi ki a korábbi befogadói attitűdöket és lehetőségeket. (Egyszerűsítve: a mai gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy az adott információkkal, képekkel, videókkal, ötletekkel, receptekkel, kihívásokkal, kéretlen tanácsokkal mit kezdjenek, azokból mi valós, mi nem, mi ötletes és mi észszerűtlen vagy veszélyes.) A mai fiatalok, sőt a gyerekek javarészt maximum 20 másodperces videókat néznek, azokat viszont korlátlan mennyiségben, szabad idejük 85 százalékát a mobiltelefonjukkal töltik, a figyelmi idejük pedig deklaráltan 8 másodperc, de egy applikáció betöltésére mindössze 3 másodpercet várnak türelmesen. A videók tartalma megkérdőjelezhetetlen, szent és sérthetetlen. Ráadásul nem beszél vissza és nem kérdőjelezi meg a befogadót sem. Vagyis amit lát a gyerek/kamasz, az úgy van és kész. A videó meg nem „szól be” a nézőjének, mint az anyja, a tanítója vagy az edzője. Ezzel kellene versenyeznie a kultúrának, az olvasásnak, a sportnak – esetünkben például a lovaglásnak. Ráadásul ezek közül mindegyik macerás. A lovat pedig – és sok más valódi dolgot az életben – még csak ki sem lehet kapcsolni.  

A lovaglás során oldódik a szorongás, javulhatnak a kommunikációs és szociális készségek, mozgásfunkciók

A függőséget érzékelteti, hogy hazai pszichológusok az okostelefont egyenesen új pálinkás cumiként emlegetik, amelynek mértéktelen használata épphogy alvászavart, nyugtalanságot, türelmetlenséget okozhat. Számos szakember úgy véli, hogy a beszédfejlődés kialakulásában komoly problémát okozhat, ha a gyerekek már kicsi korban mobilt használnak, sok esetben ráadásul szülői kontroll nélkül. Ilyen esetekben nem fejlődnek megfelelően a szociális készségek sem, a gyerekek nem kommunikálnak, nem tanulnak meg huzamosabb ideig figyelni, a beérkező ingereket képtelenek megfelelően feldolgozni. Ha pedig nem tetszik valami, egyszerűen földhöz vágják vagy jobb esetben kikapcsolják. Vekerdy Tamás (1935−2019) szerint a legtöbb probléma abból adódik, hogy a gyerekek keveset és rosszul mozognak.

Fentiekből kitűnik, hogy a 21. század gyermekeit nem véletlenül nevezik sokan digitális bennszülötteknek, és azt mindannyiunknak be kell látni: a világ ilyen irányú fejlődése, digitalizálódása nem kedvez a kisgyermekek fejlődésének. Akkor mi kedvezhet?

Gyermek és ló együtt egy csoda

A lovas fejlesztés

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel, szenzoros integrációs zavarral vagy kisebb mértékű figyelem- és/vagy magatartászavarral küzdő gyerekek más típusú lovas foglalkozáson is részt vehetnének. Ezt neveznénk lovas fejlesztésnek: a lovas terápia analógiájára, elkülönítve a többi, állatasszisztált foglalkozástól, amelyeken a fejlesztő szakember és az állat „felvezetője” két külön szakember – a lovas terápia és a lovas fejlesztés esetében e kettő egy.

A lovas fejlesztés elkülöníthető a hagyományos értelemben vett, versenyszerű vagy hobbi lovaglástól. Valahol átmenet a hobbilovaglás és a lovasterápia között.

Noha a lovaglás önmagában fejlesztő hatású (és sokan ezzel visszaélve vagy ezt kihasználva hirdetnek fejlesztő célú lovagoltatást vagy akár terápiát, a szó jelentését sem ismerve igazán, nemhogy a felelősséget vagy jogi hátteret), a lovas fejlesztés mégis elkülöníthető a hagyományos értelemben vett, versenyszerű vagy hobbi lovaglástól. Valahol átmenet a hobbilovaglás és a lovasterápia között, a maga – ma még nem pontosan szabályozott – szakmai kritériumai és ennek megfelelően labilis helyzete minden nehézségével. A lovas fejlesztés – saját kidolgozott módszer alapján – az esetek nagy részében két embert igénylő, elsősorban a ló lépés, időnként ügetés jármódjában alkalmazható. A lovas méretének megfelelő, vizsgázott lovakkal végzett oldott hangulatú, a pedagógus és a lovas személyes, meghitt és bizalmi kapcsolatára építő lovas foglalkozás, amely során a különböző problémák, részképességzavarok fejlesztése mellett magára a lovasoktatásra is hangsúlyt helyezünk. Cél a fentieken túl – amennyiben lehetséges – a helyes ülés elsajátítása, a ritmusérzék fejlesztése, az ütem, az ütemes mozgás és az ügetés, akár a szárkezelés megtanítása, jó esetben az önálló lovaglás alapszintjéig. A lovas fejlesztés során a fejlesztőpedagógus egyben lovas szakember is, a mellette mozgó segítő pedig a szó nemes értelmében vett segítő, aki szükség esetén vezeti a lovat és adott esetben részt vesz egyes feladatokban vagy játékokban. A foglalkozás alapját azonban mégis csak a ló, annak összetett, háromdimenziós mozgása adja.

Egyensúly és testtartás

Ló Szerafin jövője

A szülők egy – mind nagyobb – része ma már szerencsére fontosnak tartja a szakemberek személyét, hozzáállását, egyre többen tisztában vannak nemcsak a lovaglás előnyeivel és fantasztikus hatásával, de annak veszélyeivel, nehézségeivel is. Mindez ugyancsak megerősíti, hogy rendkívül fontos lenne a lovas fejlesztés szakmai és jogi hátterét pontosan rögzíteni, majd valamiképpen be is tartatni. Hiszen a lovaglás csodálatos dolog, a gyermek és a ló együtt egy csoda. De amíg szinte bárki bárhol lóra ültetheti a gyerekeket, addig a komoly szakmai háttérrel és megfelelő lovakkal működő lovardák sokszor a fennmaradásért küzdenek, Ló Szerafin pedig csupán magányos harcosként bolyonghat a Négyszögletű Kerek erdőben, hogy eredeti színét megőrizze.

Szerző: Koroknai Edit, (a szerző tanár, fejlesztőpedagógus, komplex mozgás- és lovasfejlesztő, lovasedző)