Termelőtől a fogyasztóig

Hogy a termelőtől a fogyasztóig mekkora utat tesz meg, milyen módon juthat el az áru a paprikától a spárgán és a tej­­­­­­­­fölön át a sertéskarajig, és elégedett lehet-e a végén mindkét fél – nos, ez az „utazás” kimeríthetetlen témaforrás, vélt és valós sérelmekkel, részigazságokkal, ellentmondásokkal, ilyen-olyan jogi szabályozással egyfelől, gazdasági-piaci törvényszerűségekkel másfelől. Az idén ráadásul a Covid-19 vírus napok-hetek alatt átírt-átrendezett, új megoldások keresésére, a helyzethez való alkalmazkodásra késztetett valamennyiünket. 
A „helyzetről”, új lehetőségekről lesz szó 
a következő hasábokon.

Kosár, piac és Piactér

Új értékesítési csatornák nyíltak, felértékelődtek a termelői piacok, minden eddiginél nagyobb hangsúly került arra, hogy magyar élelmiszert vásároljanak az emberek. Könnyített feltételek mellett működhetnek a termelői piacok, ahol csak kistermelők kínálhatják a saját termékeiket. Helyi termelői piacok kialakítására a kormányzat az uniós Vidékfejlesztési Programban 279 pályázónak több mint hatmilliárd forint forrást biztosított; míg 2012-ben 117, tavaly már 298 helyi termelői piac működött.

A Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat az agrártárca megbízásából áprilisban létrehozta a termeloikosar.hu internetes felületet. A magyar élelmiszer-gazdaságot mintegy 174 ezer vidéki vállalkozás tartja életben, amelyek jó része 10 fő alatti vagy önfoglalkoztató. Őket segíti a Termelői Kosár – olvasható a portálon. „A magyar termékek vásárlása a magyar gazdaságot erősíti, magyar munkahelyeket véd meg, és sok ezer magyar család megélhetését biztosítja” – jelentette ki Nagy István agrárminiszter Lajosmizsén a termeloikosar.hu weboldal elindulása kapcsán.

Sok élelmiszer-termelő, -előállító került nehéz helyzetbe, veszített piacot a járványhelyzet következtében bevezetett korlátozások miatt. A vállalkozói szintek összekapcsolására NAK Piactér néven április elején alakította ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara B2B-platformját, amelynek célja az élelmiszer-előállítói oldal, a kistermelők összekapcsolása az élelmiszer-felvásárlói, -kereskedői oldallal. Utóbbiak közül a kamara különösen is számít a nagy forgalmat lebonyolító kiskereskedelmi láncokra. A helyi termelők és potenciális vásárlóik összekötésére hirdetési felülettel szolgál az agrárminisztérium és a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal által kezdeményezett 
https://portal.nebih.gov.hu/termelo-kereso oldal.

Helyi és multi

Az élelmiszer-ellátási lánc erős elemei 
a kiskereskedelmi áruházláncok – ezekre nem könnyű feladat hárult a pandémiás helyzetben, miközben vitát váltott ki az üzletpolitikájuk. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara piaci szereplők és szakmai szervezetek jelzése nyomán – amely szerint több áruházlánc egyre erőteljesebben előtérbe helyezi az esetenként olcsóbban beszerezhető importáruk vásárlását, ezzel visszaszorítva a hazai termékeket a polcokon – áprilisban felszólította az áruházláncokat: „Ne tegyék tönkre a magyar élelmiszeripart azzal, hogy az importárukat favorizálják a napi bevételmaximalizálásuk érdekében. A kamara kéri, hogy ebben a nehéz időszakban elsősorban magyar termelők és feldolgozók termékeit preferálják, különös tekintettel az alapélelmiszerekre.”

A húsipart igen súlyosan érintő gondok közepette hallatta a hangját a Tej Terméktanács is; miután néhány nagykereskedőnél megjelentek a dömpingáras, importált UHT-tejek és félkemény sajtok, a Tej Terméktanács elnöksége ajánlást adott ki az etikus piaci magatartásról.

Egy autós termelői piac megnyitóján májusban pedig Nagy István agrárminiszter hangsúlyozta: a helyi piacok létrehozása mellett fontos feladat, hogy a magyar helyi termékek ott legyenek a nagy áruházláncok polcain is, ezért kérte az áruházláncok vezetőit, ezt tegyék lehetővé.

Önellátás a cél

Az importról, az értékesítési csatornákról és az üzletláncokról kérdeztük Ledó Ferencet, a magyar zöldség-gyümölcs ágazat szakmaközi szervezete, a FruitVeB elnökét.

 – A hazai vásárlók többsége az alacsonyabb ár miatt választ importárut, akkor is, ha a minősége olykor kívánnivalót hagy maga után. Ön szerint hogyan kellene kezelni ezt a helyzetet?

  Ledó Ferenc FruitVeB-elnök

– Magyarország éghajlatából következik, hogy vannak időszakok, amikor bizonyos zöldség-, gyümölcsféléket nem tudunk gazdaságosan megtermelni, vagy ha mégis, akkor nincs elegendő tárolókapacitás. A legtöbb esetben emiatt január–április között főleg a tárolt zöldségek közül egyre nagyobb százalékban lehet találkozni importáruval a kiskereskedelemben, helyi piacokon. A melegigényes frisspiaci zöldségekből május közepétől válik az ország „önellátóvá”, majd július–szeptember között exportálni is lehet. 
A járvány miatt bekövetkezett kisebb ellátási problémák is arra ösztönöznek bennünket, hogy az importfüggőségünket csökkenteni kell a következő években, egyrészt fűtött üvegházak létesítésével, másrészt a korszerű tárolókapacitások bővítésével.

Nekünk arra kell törekednünk, hogy ami egy adott időszakra gazdaságosan megtermelhető vagy tárolható, abból próbáljunk az önellátásra törekedni. Ehhez kell a fogyasztók segítsége is; amennyiben van jó minőségű, megfelelő áron magyar termék, akkor azt vegyék meg. Ugyanakkor azokban az időszakokban, mikor nincs elegendő saját termés, nem baj, ha van importtermék is a polcokon választékbővítés céljából.

 – A hazai termelőktől hogyan, milyen értékesítési helyekre juthat el itthon a magyar áru?

 – A magyar zöldség-gyümölcs kereskedelem négy csatornán juttattatja el termékeit a fogyasztókhoz. Legnagyobb mennyiségben a kiskereskedelmi láncokon, diszkontokon keresztül; nagybani piacokon – ezek közvetítő kereskedelmet folytatnak; és egyre nagyobb szerephez jutnak a helyi piacok – itt a kistermelők kapnak nagyobb lehetőséget. A negyedik értékesítési csatorna most van kialakulóban: a háztól, termelőtől történő értékesítés, és szorosan ide kapcsolódik a házhoz szállítás is.

 – Változtatnak-e az áruházláncok az üzletpolitikájukon, növelik a magyar termékek részarányát?

 – Az üzletláncok a 2011-es „német uborkabotrány” óta törekednek arra, hogy le­hetőleg magyar árut forgalmazzanak. Ez a koronavírus-járvány idején is tapasztalható volt. Ehhez kell az is, hogy a fogyasztók tudatosabban keressék a magyar zöldség-gyümölcs termékeket, amihez még sok munkára, marketingre, termelői összefogásra van szükség.

Az áruházláncok a beszállítókkal kapcsolatban rendkívül szigorú feltételeket követelnek meg, sajnos ennek nagyon kevés termelő felel meg jelenleg. Ehhez sokkal nagyobb összefogásra, integrációra lenne szükség. A jelenlegi adózási, pályázati rendszer sem vagy csak részben segíti e folyamatok felgyorsulását. 
A vírushelyzet következményei nagyon sok olyan gondot hoztak a felszínre, melyek következtében a termelés, postharvest és kereskedelem területén sok mindent újra kell értékelni a következő hónapokban.


Kiegyensúlyozott 
kapcsolatokra törekednek

Üzletpolitikájuk változtatására, a magyar termékek részarányának növelésére kérte a kiskereskedelmi áruházláncokat az agrárkamara. Ezzek kapcsolatban Vámos Györgyöt, a mások mellett az Aldit, Auchant, Lidlt, Tescót, Spart is a tagjai között tudó Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárát kérdeztük.
 – Hogyan reagálnak, miként látják e kérdéskört a kereskedelmi szövetségnél? A Lidl Magyarország az elsők között csatlakozott a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara NAK Piactér elnevezésű platformjához – és 
a többiek?

 – Nagy István agrárminiszter és Győrffy Balázs, az agrárgazdasági ka­­­­­­­­­mara elnöke helyesen jár el, amikor szor­­­­galmazzák 
a magyar agrárium termékeinek nagyobb részesedését a hazai élelmiszer-kereskedelemben. Érthető, ha a súlyos helyzetben, amely a koronavírus-járvány miatt alakult ki, többször is fellépnek ebben a kérdésben, hiszen egyrészt az exportlehetőségek beszűkültek, ellehetetlenül­tek, másrészt a hazai vendéglátás és szállodaipar felvevőképessége a korlátozó intézkedések nyomán pillanatok alatt leépült.

Az OKSZ tagvállalkozásai, a legnagyobb élelmiszer-kiskereskedelmi vállalkozások az elmúlt években arra törekedtek, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat tudjanak kialakítani a magyar beszállítókkal. A magyar élelmiszer-féleségek aránya a teljes kereskedelemben átlagosan 80 százalék körül mozog. Az élelmiszerpiac ugyanakkor folyamatosan változik, helyzete függ a nemzetközi környezettől is. Így változhatnak váratlanul is egyik oldalról a hazai agrárium, élelmiszeripar kínálati, másik oldalról a kereskedelem beszerzési lehetőségei. Ennek következtében alkalmanként előfordulhatnak piaci feszültségek, de az OKSZ tagvállalkozásainak célja mindig az, hogy hazai forrásból szerezzék be a polcokra kihelyezhető élelmiszereket.

Tejhelyzet

A növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozó jászberényi AGRO-LEHEL Kft. mintegy ötszáz tejelő szarvasmarhát tart. Kiss János ügyvezető igazgatót kérdeztük.

– Milyennek látja a hazai tejpiaci helyzetet, az idényhatások és a koronavírus-járvány milyen hatással voltak-vannak az ágazatra?

– A magyarországi tejpiaci helyzetet tejtermelőként az utóbbi hónapokban sokkal hektikusabbnak látom, mint korábban. A tejtermelés és a tejtermékek iránti igény éven belül korábban is eltérő, de megfelelő feldolgozással és készletezéssel ez általában egyensúlyba hozható volt. A koronavírus megjelenése miatt március elején a fogyasztási igény rövid idő alatt eddig nem látott mértékben megnövekedett. Ez a boltokban termékhiányhoz vezetett, üres polcokat láthattunk.

Április elejére viszont bedugult a tejpiac. A belső igény telítődött, exportvisszamondások voltak, a határellenőrzés és a karantén lassította a forgalmat. A koronavírus miatt sok bizonytalanság volt a telepek bezártságát illetően, a költségek nőttek és anyaghiány jelentkezett. Hiány keletkezett a koronavírus elleni védekezéshez szükséges felszerelésekből és fertőtlenítőszerekből. A költségek növekedése és az árak csökkenése miatt a tejtermelés jövedelmezősége romlik. Adott helyzetben a piaci szereplők jobb összetartása lényeges, hogy a hullámzó igényeket ki tudjuk elégíteni, valamint a túltermelés is levezethető legyen. Legalább ilyen fontos, hogy a termelés jövedelmezősége megmaradjon, ne következzen be telepfelszámolás.

Rövid ellátási láncokra van szükség

Barta Zsolt jakabszállási gazda fő profilja a zöldség- és gyümölcstermesztés, de jószágot is tart; szürke marhát, birkát, malacot, tyúkot. Számos termékét árulja a világhálón, így 
a termeloikosar.hu-n is.

– Termelőként hogyan tud piacra jutni, mik a tapasztalatai 
az internetes lehetőségekről?

– A mi értékesítési lehetőségeinket a felvásárlók, a piacok, a háztól értékesítés jelentik. Magyarországon a piacokon nem megoldott, hogy a vevők egyértelműen lássák, ki termelő, ki kereskedő. Ennek tisztázására a virtuális piac jó lehetőség lenne, szigorú csatlakozási feltételek esetén. A fiatalabb termelőknek már nem idegen az internet használata, a jakabitermek.hu domainnévre például pár hete regisztráltam. 
A megtermelt zöldségek és gyümölcsök teljes frissességükben csak a termelőktől juthatnak el a fogyasztóhoz, ezért kellene rövid ellátási láncokat létrehozni. Sajnos a multik az elmúlt évtizedben Magyarországon is a kényelmes butaságot hozták be és terjesztették. Egy esztendő 12 hónapjából tíz hónapban kínálják a spárgát, 
a világ összes részéről érkezik a zöldség és gyümölcs.

Nekünk, termelőknek meg kell tanítanunk a szezonalitást a fogyasztóknak. Rá kell ébreszteni őket, hogy a frissen, éretten leszedett termény biológiailag sokkal értékesebb, sokkal finomabb. A vásárolj hazait és egyéb kampányokat folytatni kell. A földrajzi eredetmegjelöléssel ellátott termékekre is rá kell szoktatni a fogyasztókat. Jó példa erre a homoki spárga! A baj abban van, ha sok kézen megy át a termék, amihez idő kell, ez pedig rontja az élvezeti értéket, a friss áru minőségét.

– Miért kerülnek ennyibe, és lehetnének-e olcsóbbak a belföldön megtermelt élelmiszerek?

– A hazai termékek, ha éves átlagárat vonnánk, nem drágábbak, mint az import. 
A hazai termelők kis haszonkulccsal dolgoznak. A hasznot úgy tudjuk növelni, hogy nem az árakat növeljük, hanem a hatékonyságunkat. Fontos, hogy a fogyasztók termelőtől vásároljanak, mert így kicsit olcsóbban sokkal jobbat fognak kapni. Járunk városokba, járunk a fővárosba, keressenek bennünket!

Szerző: AgrárUnió