Hatósági bűvészmutatvány–A kétféle nyilvántartás miatt lett a legelőből egy csapásra erdő

Ön mit tenne, ha gazdálkodás céljából legelőt vásárolna, és évekkel később kiderülne, hogy egy erdő tulajdonosa lett? Nem tudom, de az biztos, hogy Medgyessy István közel sem örömet érzett, ami a rá kirótt büntetések, a pályázati forrásoktól való elesés miatt teljességgel érthető.


A Hajdú-Bihar megyei gazdálkodó 1995-ben két társával közösen egyharmad-egyharmad arányban pályázat útján a korábbiakban a Honvédelmi Minisztérium tulajdonát képező földterületet vásárolt. A megvásárolt földterület részét képezte tíz hektár 4766 nm nagyságú, 090 helyrajzi számú legelő ágú földrészlet, amelyhez a vásárlást megelőzően két hektár 3445 nm erdőterület kapcsolódott, ez utóbbi azonban nem képezte az adásvétel tárgyát. A tulajdonosok a területüket 2004-ben átminősítették szántónak, az eljárás során a földhivatal mezőgazdásza helyszíni szemlét tartott, és megállapította, hogy a természetbeli állapot megegyezik a változási vázrajz tartalmával, más művelési ágat, mint a nyilvántartásban szereplő, nem talált. Két helyrajzi számot kaptunk – mutatja az ezt igazoló iratokat Medgyessy István –, mivel ketté lett osztva a terület, a kisebb részt a környékbeli lakosság útnak használja, a nagyobbik lett a 090/2 helyrajzi számú, szántó művelési ágú földrészlet.
„2010-ben a szántónak nyilvánított területen kivágtam megközelítőleg három köbméter fát abból a célból, hogy a ragadozó madaraknak ülőhelyet, úgynevezett T fát helyezhessek ki. Valaki ezt jelezte az erdészeti igazgatóságnak, amely vizsgálatot indított, és egyrészt erdőnek nyilvánította a területet, másrészt büntetést szabott ki rám, anélkül hogy a vizsgálatba bevont volna. Tehát amíg a földhivatal 2004-ben szántót észlelt és rögzített a közhiteles nyilvántartásában, az erdészeti hatóság 2011-ben úgy döntött, ez a terület erdő.
2015-ben igazságügyi szakértőt kértem fel, hogy állapítsa meg ennek a területnek a sorsát. A szakértő rögzítette, hogy a kérdéses erdőrészlet egy úgynevezett „talált erdő”, amely egy rendelet alapján került tervezésre, a tervezési munka során derült fény a terület önerdősülésére. A hatóságnál ezt követően az erdősödni kezdő földdarabot anélkül, hogy minket megkérdeztek, tájékoztattak volna, esetleg utánanéztek volna a földhivatali közhiteles nyilvántartásnak, egyszerűen erdőnek nyilvánították, annak ellenére, hogy mérete szerint sem definiálható erdőnek. Érvelésük szerint azonban a szomszédos erdőrészlet folytatása, és ha azzal egységben kezelik, akkor a mérete már meghaladja az előírt fél hektárt. Elképzelhető, hogy a területen valaha, húsz vagy harminc évvel ezelőtt erdő volt, de kiirtották, a honvédségnél is legelőként volt nyilvántartva.
A hatóság most több százezer forintra kíván megbüntetni azért, mert engedély nélkül kivágtam a fákat. Az általuk rögzített kár mértéke is erősen megkérdőjelezhető, hiszen egyetlen dolgot vettek figyelembe, a szomszédos erdő adottságait. Véleményük szerint ha ott hektáronként 141 köbméter fakészlet van, akkor itt is ennyinek kellett lennie. A tapasztalható különbséget pedig én vágtam ki. Ugyanakkor arra sincsen figyelemmel az erdészeti hatóság, hogy engem kötelez a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot fenntartása, a művelési ágnak megfelelően kellene, hogy gazdálkodjam. Elvileg szántóterületen idegen faj, idegen növény nem szabadna, hogy legyen. Jelenleg ilyen formában a művelési ágnak megfelelően nem tudom használni, pályázati forrásokat, támogatásokat igénybe venni szintén nem tudok. Mindez, úgy érzem, elkerülhető lenne, ha a szabályok nem engednék meg, hogy két közhiteles nyilvántartás más adatot tartalmazzon ugyanarról a nyilvántartott dologról.”
Kurucz Péter, a Földművelésügyi Minisztérium sajtófőnök-helyettese megkeresésünkre az alábbiakat ismertette.
Mindenekelőtt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az ingatlan-nyilvántartás a nyilvántartott adatok tekintetében nem tekinthető közhiteles nyilvántartásnak. A járási hivatalok által vezetett ingatlan-nyilvántartás az ingatlanhoz fűződő jogok, illetve a bejegyzett jogosultak védelme érdekében a „valóságnak megfelelően” tartalmazza az ország valamennyi ingatlanának az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényben (a továbbiakban: Inytv.) meghatározott adatait, az ingatlanokhoz kapcsolódó jogokat, jogilag jelentős tényeket, továbbá hitelesen tanúsítja a bejegyzett jogok és feljegyzett tények fennállását. Közhitelesen tanúsítja továbbá az ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatására irányuló kérelem tényét és annak tárgyát. Törvényi vélelem alapján tehát az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak a jóhiszeműségét, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot, vagyis nem vehető figyelembe, ha harmadik személy arra hivatkozik, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog, feljegyzett tény fennállásáról nem tudott.
Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége jelenti továbbá azt is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett jog megilleti azt, akinek a javára bejegyezték, de jelenti azt is, hogy harmadik személynek nem kell számolnia olyan jog fennállásával, amely az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel. Az ingatlan-nyilvántartás klasszikus közhitelességéhez fűződő állami garanciavállalás tehát az ingatlanra vonatkozó tulajdoni és bizonyos használati viszonyok tekintetében a bejegyzett – jóhiszemű és ellenérték fejében szerző – jogosult védelmét és ezáltal az ingatlanforgalom biztonságát, valamint az ingatlanokkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátásának megalapozottságát szolgálja. Az ingatlan-nyilvántartásban a közhitelesség elve tehát lényegében egy olyan vélelemrendszert jelent, amely jogvédelmi hatását tekintve kizárólag a bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében áll fenn.
Az ingatlanok adataira (helyrajzi számára, területére, művelési ágára, minőségi osztályára, kataszteri tiszta jövedelmére stb.) vonatkozó vita esetén – az ellenkező bizonyításig – az ingatlan-nyilvántartás adatait kell elfogadni. A bizonyítási teher – az ingatlan-nyilvántartás adattartalmát tekintve – azt terheli, aki a nyilvántartásban feltüntetett adatok helyességét és a valósággal való egyezőségét vitatja. Az adatok tekintetében tehát az ingatlan-nyilvántartás jogvédelmi hatása nem áll fenn: az állam nem garantálhatja ugyanis a „jóhiszemű”, ellenérték fejében jogszerző számára, hogy a tulajdoni lapon, illetve a térképen szereplő térmérték, művelési ág, minőségi osztály, AK-érték stb. adat a valóságos helyzetnek (természetbeni állapotnak) megfelel.
Külön problémát jelentenek azok az adatkörök, amelyek más – közhiteles, például Országos Erdőállomány Adattár – hatósági nyilvántartásokban is szerepelnek, sok esetben egymástól eltérő tartalommal. Az ingatlan-nyilvántartás és az Országos Erdőállomány Adattár funkciója eltérő. Más a két nyilvántartás alapja, ugyanis az Országos Erdőállomány Adattár által nyilvántartott erdők nem minden esetben igazodnak az ingatlan-nyilvántartás alapját képező földrészletekhez, ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy a két nyilvántartás nincs összhangban. Az eltérés alapvető oka az, hogy a két nyilvántartás eltérő szempontok alapján tartja nyilván a fás szárú növényzettel borított területeket. Az Inytv. és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM-rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) erdő és fásított terület művelési ág fogalma [Inyvhr. 47. §, 48. §] nem azonos az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) által használt erdő, illetve fásítás fogalmával [Evt. 6. § (1) bek., 12. § (1) bek.]. Míg az ingatlan-nyilvántartás általános jellegű nyilvántartás, addig az Országos Erdőállomány Adattár speciális szakmai nyilvántartás, hasonlóan például a borszőlő vagy a gyümölcsös termőhelyi kataszterhez. Az Inytv. 23. § (3) bekezdése szerint „a település belterületének 1 ha meg nem haladó földrészletét – a fő hasznosítási módra tekintet nélkül – művelés alól kivett területként kell nyilvántartani”. Az egy hektár alatti földrészletek esetében az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jellegeként történő feljegyzésére nyílik lehetőség [Inyvhr. 39/A. § (1) bek. k) pont].
A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ingatlanok fekvésének megjelölése belterületként és külterületként lehetséges. A belterületi ingatlanok jellemzően lakó-, pihenő-, kereskedelmi és ipari célt, a külterületi ingatlanok pedig elsősorban mezőgazdasági termelési célt szolgálnak. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: földforgalmi tv.) 5. § 17. pontja értelmében „mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld: a föld fekvésétől (belterület, külterület) függetlenül valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve”. Fentiek értelmében a földforgalmi tv. abból a szempontból, hogy mely területek tartoznak a hatálya alá, már nem tesz különbséget a terület fekvése szerint (külterület, belterület, zártkert), kizárólag az számít, hogy a földrészlet művelési ága a hivatkozott jogszabályhelyben felsorolt művelési ágak valamelyikébe tartozzon. Amennyiben a földterület művelési ága szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület, úgy az adott földrészletre irányadóak a földforgalmi tv. földre vonatkozó rendelkezései.
A település belterületének egy hektárt meg nem haladó földrészleteinek művelési ágban történő nyilvántartása technikailag – hivatkozott jogszabályi rendelkezés módosítását követően – kivitelezhető lenne, azonban valamennyi egy hektár alatti, művelés alól kivett terület felmérése, valamint a természetbeni állapot szerinti nyilvántartásba vétele jelentős humánerőforrás- és eszközkapacitást, valamint költésvetési forrást igényelne. Ezzel szemben a jogi jelleg feljegyzése kevesebb adminisztratív teherrel jár mind az ügyfelek, mind az érintett hatóságok számára, ugyanis nem szükséges változási vázrajzot készíteni, nem szükséges a termőföldek minőségi osztályának és kataszteri tiszta jövedelmének (aranykorona-értékének helyszíni vizsgálatát igénylő) megállapítása (földminősítés), viszont ingatlan-nyilvántartási szempontból lényegében ugyanaz az eredmény érhető el. Az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg az egy hektárnál kisebb belterületi földrészleten csak az egész ingatlanra jegyezhető fel [Inyvhr. 39/A. (5) bek.]. Ebben az esetben az a tény, hogy az adott földrészlet az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület, az ingatlan tulajdoni lapjáról megismerhető, ezáltal az érintettek számára releváns információ költséghatékonyabban és egyszerűbben tehető hozzáférhetővé.
Az ingatlan-nyilvántartás és az erdészeti nyilvántartás közötti eltérések megszüntetése, a két nyilvántartás összhangjának megteremtése folyamatban van. A jogalkotás terén számos lépés történt a közelmúltban is a két nyilvántartás közelítése érdekében. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény (Fttv.) 6. § (18) alapján „az erdészeti hatóság évente egy alkalommal díj-, költség- és térítésmentesen jogosult a 3. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt adatbázisból az Országos Erdőállomány Adattár nyilvántartásához szükséges adatok igénylésére”. Ezen módosítással párhuzamosan az Evt. is módosult 2015. május 6-i hatállyal – „az ingatlanügyi hatóság, a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv, valamint a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv részére az adattárból díj-, költség- és térítésmentesen kell szolgáltatni az alapfeladataik ellátásához, valamint az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátásához igényelt adatokat” [Evt. 39. § 4) bek.]. A két nyilvántartás összhangjának megteremtése további jogalkotási feladatok megoldását igényli, valamint a jogalkalmazás területén az erdészeti és az ingatlanügyi hatóság közötti szoros és konstruktív együttműködést.
Felhívom a figyelmét, hogy a jogértelmezés a jogalkalmazó mindenkori feladata és felelőssége. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, valamint az Alkotmánybíróság korábbi határozatai alapján a minisztérium állásfoglalás kibocsátására nem jogosult, ezért a fenti tájékoztatásban foglaltakra a természetes és a jogi személyek jogvitájukban nem hivatkozhatnak, azaz nem használhatóak fel peres vagy közigazgatási eljárás során sem állásfoglalásként, sem jogértelmezésként, sem pedig szakvéleményként.

Szerző: Szöőr Bea

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom