Tipródás a TTIP körül – avagy pró és kontra az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény(terv)ről

„A mai határozat fontos üzenetet közvetít az európaiak számára: eltökélt szándékunk, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján munkahelyeket teremtsünk és megerősítsük 
a gazdaságot. Célunk, hogy gazdaságaink minden eddiginél szorosabb összekapcsolása révén felszabadítsuk a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben (TTIP) rejlő kiaknázatlan lehetőségeket. Ezt az amerikai piachoz való jobb hozzáférés útján fogjuk megvalósítani, emellett együttműködünk az Egyesült Államokkal globális normák kialakításán, és növelni fogjuk a meglévő szabályozásaink közötti összhangot.”


Karel De Gucht, az Európai Unió akkori kereskedelmi biztosa fogalmazott így 2013 júniusában, amikor – az irányelvek lefektetése, 2013 márciusa után – megkezdődött a TTIP; Transatlantic Trade and Investment Partnership (Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség) tárgyalássorozata.
A téma rendkívüli fontosságát jelzi, hogy a kezdeményezésről Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács akkori elnökei találkozóján, 2013 februárjában született megállapodás. Ha létrejön az egyezmény, az mélyreható – talán nem túlzás állítani, hogy korszakos – változásokat indukálhat, hiszen a világ kereskedelmének egyharmada az EU és az Egyesült Államok között bonyolódik.


Érdekütközések
A világgazdaság fellendítésének lehetőségével biztató EU-USA szabadkereskedelmi egyezményről idestova két éve folynak tárgyalások. Ahogyan az a nevében – „investment partnership” – is szerepel, a TTIP nem csupán a kereskedelemről, a piacnyitásról, a vámhatárok lebontásáról szól, hanem a közös gyártásról is, annak számos vonzatával, mint például a beruházásvédelem vagy az adóztatás. Éles viták zajlanak, illetve várhatók szinte minden szinten és fórumon, az óceán túlpartján és innen, hiszen nagyon sok az érdekütközés, a neuralgikus pont, úgymint a befektető–állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), a szellemi tulajdonjog szabályozása, a fogyasztóvédelem, továbbá a GMO-kérdés, a génkezelt élelmiszerek ügye, az állategészségügy is.

GMO mentes

Ráadásul a nyilvánosság igen kevéssé „lehet képben” a gyéren csordogáló információk miatt.
A tárgyalásokat maga Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa „Minden megállapodások szülőanyjának” nevezte újságírók előtt múlt év decemberében Brüsszelben, amint azt a BruxInfo hírül adta. Cecilia Malmström úgy látja, hogy olykor irracionális és megalapozatlan félelmek is kísérik a folyamatot. A félreértések elkerülése végett megismételte, hogy „a tagállamok nevében és mandátuma alapján tárgyaló Bizottság nem fog alkuba bocsátkozni a közszolgáltatásokról, miként a szigorú európai környezetvédelmi, egészségügyi és fogyasztóvédelmi sztenderdek sem képezhetik alku tárgyát. Nem lesz hatással tehát az esetleges megállapodás az európai GMO-szabályozásra, és a hormonkezelt marhahúst vagy a klónozott csirkét sem lehet majd behozni az USA-ból Európába…” – áll a tudósításban.

Magyarország kitart a GMO-mentes mezőgazdasági termelés mellett (Fotó: H. Szabó Sándor)

GMO, a „forró krumpli”
Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság, a génkezelt élelmiszerek témaköre jól érzékelhetően az egyik „forró krumpli”; kulcskérdés a tárgyalásokon, de a tárgyalótermek falain kívül is, hiszen ebben a kérdésben más véleményt képvisel, más gyakorlatot folytat az USA – ahol a világon a legtöbb GMO-s növényt termesztik, ahol nem tiltott a jószág hormonkezelése  – és az EU, ahol szigorú e tekintetben a szabályozás. Magyarországon a TTIP kapcsán a GMO-szabályozás kerül leginkább az érdeklődés homlokterébe, legalábbis ez derül ki a hozzáférhető információk alapján.
A magyar parlament 2015. február végén tartott vitanapot a készülő EU-USA szabadkereskedelmi megállapodásról. Szijjártó Péter külügyminiszter a vitanapon egyebek között arról beszélt, hogy még bizonytalan a tárgyalások kimenetele, ezért bizonytalanok a becslések a várható hatásokról. A magyar szempontokról szólva több mezőgazdasági kérdést is megemlített a politikus. Kiemelte annak elérését, hogy a baromfi-, a sertés- és a marhahúsnál, valamint a csemegekukoricánál az EU nem irányoz elő teljes vámlebontást. Kijelentette továbbá azt is, hogy a magyar mezőgazdaság GMO-mentességét semmi sem fenyegetheti. 
A kockázatok között a miniszter egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államoknak nyújtott kedvezmények Magyarország európai exportpiacain élesedő versenyt okozhatnak. Szijjártó Péter összegzésképpen óva intett attól, hogy végleges értékítéletet fogalmazzanak meg a transzatlanti kereskedelmi partnerségi megállapodásról, mert még hosszú hónapokba vagy akár évekbe is beletelhet, hogy eredményről lehessen beszélni.” – adta hírül a madiner.hu „TTIP-vitanap: a kormány szerint a parlamentnek van beleszólása az egyezménybe” címmel február 26-án.


Honi cégek véleménye
Hogyan vélekednek a honi cégek a TTIP-ről? Készített e témában 2013-ban – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából – egy kérdőíves felmérést az MKIK Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet.

A TTIP-tárgyalások kapcsán gyakran kerül szóba – mint a TTIP valamiféle „előzménye” – a CETA (Comprehensive Economic and Trade Agreement; Általános Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény) is. Ez utóbbi az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás, amely jó ötévnyi előkészítő tárgyalássorozat, egyeztetések után született, de a véglegesítés még távolabbi. A CETA – mint a gazdasági növekedés fellendítésének egyik eszköze – fogadtatása is változó, sok a nyitott kérdés, az ellenérzés például az agrárszektorban. A kanadai sajttermelők például az Európából érkező árutól féltik a forgalmukat, ugyanakkor a görögök az egyezmény vétójával fenyegetnek mostanság, mégpedig a feta sajt, pontosabban a feta elnevezés miatt. Hasonló téma az olaszoknál a pármai sonka, merthogy ilyen néven készül sonka Kanadában is.

A 2014 januárjában „A magyar vállalatok véleménye az EU-USA szabadkereskedelmi egyezményről” címmel közreadott leíró elemzés, amely az intézet honlapján (gvi.hu) olvasható, összefoglaló fejezetében egyebek között így fogalmaz: 
„A megkérdezett vállalatok 57 százaléka már hallott a szabadkereskedelmi egyezményről folyó tárgyalásokról. Az exporttevékenységet folytató vagy nem folytató vállalatok között mintegy 5 százalékpontnyi különbség mutatkozik: az előbbiek valamivel jobban tájékozottak, mint a nem exportálók (63% és 58%). Az importálók körében ugyanakkor 10 százalékponttal kevesebben vannak azok, akik hallottak már az egyezményről, mint a nem importálók körében (55% és 65%). Általában elmondható, hogy a cégek inkább pozitív hatásokat társítanak az egyezmény megkötésének gondolatához, és hogy az ágazati hatásokat erősebbnek tekintik, mint a saját vállalatra vonatkozó hatásokat. Az USA-val kereskedelmi kapcsolatban lévő vállalatok véleménye pozitívabb, mint a többi vállalat véleménye.”
Az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának a TTIP-re irányuló tárgyalásokról szóló jelentéstervezetében az indoklás a következő mondattal zárul: „Tekintettel az európai lakosság részéről érkezett számos kritikus észrevételre és a tárgyalás alatt álló megállapodás nyilvános elfogadottságának alacsony mértékére, a Parlament továbbra is törekedni fog a lehető legnagyobb fokú átláthatóság elérésére, és biztosítja, hogy csak megfelelő, az európai értékeket tiszteletben tartó, a fenntartható fejlődést ösztönző és valamennyi polgár jólétéhez hozzájáruló megállapodás elfogadására kerülhessen sor.”

Két gazdálkodó – két vélemény
Óvatosan, vagy inkább megfontoltan nyilatkoznak a magyar agráriumban dolgozó szakemberek a tervezett transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény várható hatásairól; inkább csak latolgatják az esélyeket. „A TTIP jó ideje napirenden van, de egyelőre nem láthatjuk, miként fog hatni az egyezmény Európa, és benne Magyarország gazdasági folyamataira” – fogalmazott Csjernyik István, a pitvarosi (Csongrád megye) Négy-Határ 99’ Kft. ügyvezetője. Jelenleg 80 hektáron termelnek szójababot, amit extrudálás után használnak fel tápok gyártásához. Ezzel azonban csak részben tudják kiváltani az import szóját; a takarmány kívánt fehérjeszintje gazdaságosan csak az import, 46 százalékos fehérjetartalmú, extrahált szójadarával dúsítva érhető el. Szóba került beszélgetésünk során a szójatermesztést ösztönző támogatás is, ami a szója vetésterületének növekedését eredményezheti, ez pedig csökkenti az ország GMO-s szójadara importját. Amennyiben jelentős mennyiségű GMO-mentes extrahált szójadarát tudnánk előállítani, úgy sokkal nagyobb tételű GMO-mentes állati termékkel (hús, tej, tojás) tudnánk megjelenni a piacon.
Ami a GMO körüli vitákat illeti, a szakember e témában igen visszafogott. Ahogyan fogalmazott, a végső és lényegi kérdés az, hogy a végtermék tartalmaz-e káros anyagot, vagy sem, veszélyezteti-e az egészségünket, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy amennyiben van piaci igény (márpedig van) a GMO-mentes élelmiszerekre, akkor nekünk ezen igények kielégítésében jó volna a lehető legnagyobb arányban részt venni.

Földesi IstvánFöldesi István, a Kamuti (Békés megye) Növénytermesztő Szövetkezet elnöke, a Kamut-gyúrpusztai Szolgáltató Kft. ügyvezetője, agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök, három évtizedes szakmai és vezetői tapasztalattal.
„Szokták mondani, hogy Magyarország élharcosa a GMO-mentességnek – kezdte. – Nekem az a véleményem, hogy egy olyan harcnak vagyunk az élharcosai, amikor nem is tudjuk, hogy mi ellen harcolunk. Az egyszerű emberek szinte semmit nem tudnak erről, a szakemberek is bizonytalanok abban, hogy a génmódosításnak van-e károsító hatása, vagy nincs. Az biztos, hogy a génkezelt növények többet teremnek, és a globális versenyben előnyös helyzetben vannak azok, akik génmódosított terméket használnak. Az egyik legérintettebb termék a szója. Sokáig nem termeltük itthon, mivel a külföldről behozott szójadara olcsóbb volt. Itt kibukik ennek a GMO elleni harcnak a kétarcúsága, külföldről gyakorlatilag korlátozás nélkül bejöhet a génmanipulált szója.
Akkor hogy van ez? Kukoricát nem termelhetünk, de a szóját behozhatjuk? Harcolunk a GMO-mentességért, de senki nem teszi lehetővé, hogy itthon gazdaságosan előállítsuk a szóját.
A nem GMO-s szója árát fel kellene emelni olyan szintig, hogy ellássuk magunkat. Ha megérné, valószínűleg többet termelnénk belőle, hogy ne kelljen behozni valahonnan Dél-Amerikából a szójadarát.”

Szerző: S. F.–T. I.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom