TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:

Étkezési búza: 84.764,69 Ft (tonna)

Napraforgómag: 240.982,71 Ft (tonna)

Takarmánykukorica: 79.267,09 Ft (tonna)

Takarmányárpa: 81.329,25 Ft (tonna)

Repcemag: 211.991,73 Ft (tonna)

Full-fat szója: 204.015,41 Ft (tonna)

ÜZEMANYAGÁRAK:

Gázolaj ára: 595 Ft

Benzin ára: 585 Ft

DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:

EUR: 407,65

USD: 358,25

CHF: 438,66

GBP: 474,32

Hirdetés

A családi  gazdaságokra épülő társulásokat  támogatja  Ángyán József – Mérlegen a miniszter

Agrárgazdaság - 2015.10.21

A Mérlegen a miniszter rovatban az éppen hivatalban lévő agrárminisztert és az általa vezetett szaktárca teljesítményét értékeljük. Ezúttal Ángyán József, a második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának parlamenti államtitkára,  a Nemzeti Vidékstratégia kidolgozója veszi górcső alá a Fazekas Sándor irányítása alatt álló minisztérium szakpolitikai döntéseit.

Tisztelt Látogatónk!

A cikk megtekintése előfizetéshez kötött!

Amennyiben rendelkezik online előfizetéssel, jelentkezzen be az előfizetéshez tartozó felhasználói fiókba.

Belépés

Ha még nem előfizetőnk, ismerje meg előfizetési ajánlatainkat, hogy hozzáférhessen lapunk korábbi cikkeihez is!

Csak szavak
– Az agrártárca a kommunikációjában következetesen azt hirdeti, hogy a földügyi és birtokpolitikai intézkedéseivel is a családi gazdaságokat kívánja előnybe hozni. Ez összhangban van azokkal az elvekkel, amelyek az ön által jegyzett Vidékfejlesztési Stratégiában is megtalálhatóak. Miért kritizálja mégis földügyekben is a kormányt?
– Mert csak a szavak szintjén segítik a kis- és közepes gazdálkodókat. Bár 2012 márciusában kormányhatározat szintjén is elfogadták a vezetésemmel kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiát, a döntések nem aszerint születnek, annak a törvényalkotásra vagy a költségvetésre semmiféle ráhatása nincs. Az állam valójában a gazdálkodó családok, helyi közösségek helyett a politikaközeli nagybirtokkal, a „zöldbárókkal”, a globális és hazai nagytőkével, annak oligarcháival köt szövetséget, alakít ki „stratégiai partnerséget”.
– A nagybirtokpártiak, így például az előző lapszámban nyilatkozó Gráf József szerint is a családi gazdaságok nem kellően versenyképesek. Ön milyen indokok alapján preferálja mégis ezt a gazdálkodási formát?
– Ha ez valóban így lenne, akkor Európában, ahol az ötven–százötven hektár birtokméretű családi gazdaságok a meghatározóak, már valószínűleg régen meg is szűnt volna a mezőgazdaság. Ám ez olyannyira nem így van, hogy például a kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó, az Európai Közösséghez velünk együtt csatlakozó Lengyelország állattenyésztése még saját hazai piacairól is kiszorította a magyar tejet, húst, annak a magyar állattenyésztésnek a termékeit, amely mára jószerivel a nagy, szakosított, iparszerű állattartó telepekre szorult vissza. Nyugat-Európában a hazai léptékkel mért nagybirtokok szinte nem is léteznek. Az egyik legversenyképesebbnek számító Franciaországban például a nagybirtok felső húsz százalékának átlagmérete  274 hektár.

A családi  gazdaságokra épülő társulásokat  támogatja  Ángyán József – Mérlegen a miniszter

Hatékony kisbirtokok
– De mondok más indokokat is, amelyek miatt Európa ragaszkodik ehhez a nálunk is tradicionális modellhez. A vidéki Magyarország talán legnagyobb problémája a foglalkoztatás megoldatlansága, a perifériák katasztrofális munkanélkülisége. A kormány egyre növekvő, jövőre már 300 milliárd forintot meghaladó összeget fordít közfoglalkoztatásra, ám könnyen belátható, hogy ez tartósan nem képes a problémát megoldani. Ugyanakkor tény, hogy a hazai termőföldek közel felét kitevő nagybirtokokon csak negyedannyi embert foglalkoztatnak ugyanakkora területen, mint egy kis/közepes családi birtokon. Ha képesek vagyunk belátni, hogy a föld el- és megtartóképessége a vidék megmaradása, stabilitása szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, akkor csakis a családi gazdasági modell lehet a számunkra elfogadható. Ennek mérlege ráadásul nemcsak a foglalkoztatás szempontjából, hanem a környezet egyensúlyának megőrzésében és élelmezés-, élelmiszer-biztonsági, táplálkozási, egészségügyi szempontok alapján is kedvezőbb. Végül egyáltalán nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a gazdálkodó családok másként kötődnek a földhöz, mint aki tőkebefektetőként vagy éppen bérmunkásként tekint rá. Az előbbiek ugyanis még sok-sok utánuk következő generációnak szeretnék jó állapotban továbbadni a földet, a családi birtokot és a felhalmozott helyi tudást.
– De hogyan tudnak gazdasági szempontból hatékonyak lenni, a nagyokkal versenyre kelni?
– A versenyképességet az európai birtokrendszer – szemben a dél-amerikai modellel – nem az egyes gazdaságok méretének növelésével, hanem e kisebb mozaikok szövetkezésével, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési, de akár a helyi közösséggel együtt alakított fogyasztási vagy hitelszövetkezetek, önkéntes társulások létrehozásával képes igen hatékonyan biztosítani. Az alulról szerveződő szövetkezet ugyanis a teljes vertikum eredményét visszaosztja az azt létrehozó termelői, fogyasztói közösségeknek, családoknak, ezzel a tevékenységek teljes haszna hozzájuk kerül, helyben marad. Így sokkal kisebb földterület képes egy-egy család jó színvonalú megélhetését biztosítani.

Szerző: Tóth Krisztina

Címkék:

Népszerű hírek