Talajművelés és talajélet – „2015 a talajok nemzetközi éve”

A talaj él! A talajélet aktivitását a talaj flórája (baktériumok, sugárgombák, mikroszkopikus gombák, algák), valamint a talaj faunája (talajlakó állatok) és a köztük lévő bonyolult kölcsönhatások együttesen határozzák meg. Ezen élőlények a kedvezőtlen körülményekre egyedszám-csökkenéssel reagálnak, a kedvező körülmények viszont egyedszámuk növekedését idézik elő. 


Bármilyenek is legyenek a körülmények, a talajnak folyamatosan szüksége van táplálékra (szerves anyagra). Legtökéletesebb az istállótrágya – hiszen itt a növényi szárrészek (szalma) mellett jól hasznosítható állati eredetű tápanyagok (ürülék és vizelet bomlástermékei) is megtalálhatók –, ezért a talajélet felpezsdítésének ez lenne a legegyszerűbb lépése. Sajnos azonban Magyarországon az állatállomány alacsony létszámából adódóan nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű istállótrágya. Tovább tetézi a problémát, hogy a szalma sem mindig marad helyben, hanem biomassza-fűtőművek „üzemanyagaként” végzi. Pedig csak a gyűrűsférgeknek évente és hektáronként több mint 3 t szerves anyagra lenne szükségük.
Biológiai nagyüzem
A talajművelés általában károsan befolyásolja a talajéletet, a talajban élő növényi és állati szervezetek természetes életközösségeinek degradációját eredményezi. A lecsökkenő talajélet viszont a talaj termőképességének csökkenését hozza magával. A talajélőlények életterének kímélése hozzájárulhat a talajállapot javulásához, mivel közvetve és közvetlenül is számos talajtényezőre befolyással bírnak. A földigiliszták tevékenységével javulhat a csapadékvíz felszívódása, az altalaj átlevegőzése, és a felszínen csökkenhet az erózióveszély.
A talajélet kímélése érdekében talajvédő művelést kell folytatni. A talajvédő művelés lényege a talaj minél kevesebb bolygatása. A felszínen hagyott, illetve a sekélyen a talajba dolgozott mulcs véd az eróziótól, deflációtól, a talaj hirtelen kiszáradásától, és folyamatos táplálékot biztosít a talajélet számára. A nyári és kora őszi időszakban a betakarítással a biológiai tevékenység közel sem szűnik meg. Sőt! Ekkor van csak az igazi „biológiai nagyüzem”, amit másodvetésű zöldtrágyanövények termesztésével tovább fokozhatunk. A talajélet feltételeinek biztosításához el kell végezni a szakszerű tarlóhántást. Amellett, hogy ezzel előkészíthetjük a talajélet regenerálódását, kedvező feltételeket teremthetünk az ezt követő talajművelési eljárásoknak is.
A talajélet és a helyes agrotechnika eredménye a biológiailag beérett talajállapot. A talaj felszíne ilyenkor sötététebb színű, felső része rugalmasabb, morzsalékos szerkezetű, jellegzetesen földszagú (ezt a sugárgombák okozzák), gyomtól, növényi maradványtól, rögtől és üregtől mentes, nem tömődött, de nem is laza szerkezetű.
A földigiliszták munkája
A talajban élő állatok is figyelemre méltó hatással vannak a talaj szerkezetére, különösen a földigiliszták, amelyek mozgásuk eredményeképpen járatokat hoznak létre. Ezeket a csatornákat képesek a talaj vízbefogadása és a növényi vízfelvétel, valamint a pórustér növelésére használni, és így csökkentik a talaj térfogattömegét. A talajmikrobák mennyiségét gazdálkodóként nem tudjuk megmérni (lévén, hogy szabad szemmel nem láthatók), de mennyiségükre a földigilisztaszámból egyértelműen következtethetünk. Az a talaj, amelyik tele van földigilisztával, aktív talajéletet mutat, ahol viszont a giliszták nem érzik jól magukat, ott más talajélőlények is egyedszámcsökkenéssel reagálnak a kedvezőtlen folyamatokra.
A talajművelés hatására átalakuló pórustér és annak vízzel való telítettsége alapvető jelentőségű a biológiai aktivitás szempontjából. A talajbaktériumok és a protozoák mindenkor a talajban lévő víz irányába haladnak. Amikor kiszárad a talaj, egy vékony filmréteg képződik a talajszemcsék körül, és ide vándorolnak. A gombák viszont keresztülnövik a levegővel telt pórusokat. Ha a talaj vízzel telítődik (csapadékos évjárat, belvíz), a talajmikrobák jelentős része elpusztul, és az oxigénhiányos talajban a belvíz levonulását követően sem képesek felszaporodni. Ha csökkentjük a talajmikrobák aktivitását a talajfelszínhez közeli rétegben, szervesanyag-felhalmozódás kezdődik. Az agyagásványok kialakulása fokozódik.
Ahhoz, hogy eldöntsük, serkenteni (aerob túlsúly) vagy visszafogni (anaerob túlsúly) kell-e a talajéletet, ismernünk kell az adott terület sajátosságait és a talaj szervesanyag-mennyiségének nagyságát. A szempontok mérlegelésével teremthető meg a kívánt biológiai egyensúly, azaz az egészséges talajállapot.


Tarlóhántás
A talajélet szempontjából az egyik legfontosabb talajművelési eljárás. Sekélyen (maximum 10 cm mélyen) és mulcshagyóan (a tarlómaradványok 30-50%-ának felszínen hagyásával) kell elvégezni, és a felszínt vissza kell zárni. Elvégzése csökkenti a mélyebb rétegek felmelegedését, megőrzi a nedvességet és a tarlómaradványok részleges bedolgozásával tápanyagot biztosít a talajélet számára. Elvégzését követően 6-8 hét alatt végbemegy a talaj beérése, amely eredményeképp egy lazultabb talajállapot jön létre.
Az eszköz értékelése: 1 – 2 – 3 – 4 – 5
Középmélylazítás
A tömör zárórétegek áttörésével aktiválja az aerob mikroflórát, semlegesítve a mélyebb talajrétegek anaerob mikrobáinak méreganyagait. A talaj átlevegőztetése mellett elősegíti a tápanyagok feltáródását is. Helytelenül elvégezve, lezáratlanul hagyva túl nagy talajaktivitást eredményez, amely az alsóbb talajrétegek szervesanyag-tartalmának csökkenését eredményezheti.
Az eszköz értékelése: 1 – 2 – 3 – 4 – 5

Tárcsázás
A tárcsát magyar viszonyok között túl sokszor használjuk, ezért külön is szót kell róla ejteni. Száraz talajon porosít, rögösít, nedves talajon pedig talpat gyúr, ezért fontos az optimális nedvességtartalom mellett való alkalmazása, illetve elmunkálása. Helyesen alkalmazva a talajéletet a tarlóhántásnál leírt módon befolyásolja, de hatása a talajéletre más eszközökkel összehasonlítva csekélyebb. A hagyományos síktárcsás eszközök és a modern tárcsás porhanyítók talajéletre gyakorolt hatásában jelentős különbség figyelhető meg, ezért minősítésük csak megközelítéssel végezhető el.
Az eszköz értékelése: 1 – 2 – 3 – 4 – 5
Kultivátorozás
Kultivátorral kultúrát viszünk a talajba. A talajművelő eszközök közül a legpozitívabb a hatása. Mérsékelten aktiválja a talajéletet. Az összes talajművelő eszköz közül a legcsekélyebb mértékben borítja fel a talaj természetes biológiai egyensúlyát. A kultivátoroknál a szántóföldi kultivátorokon túl meg kell említenünk a sorközművelő kultivátorokat is, amelyekkel a kapásnövények alatti talajéletet tudjuk pozitív módon befolyásolni.
Az eszköz értékelése: 1 – 2 – 3 – 4 – 5
Hengerezés
A felszín lezárásával csökkenti a nedvességveszteséget, biztosítva a szükséges vizet a talajélet számára. Emellett korlátozza a levegő túlzott bejutását is a talajba, szabályozva ezzel a talajéletet, csökkentve a nitrifikációt.
Az eszköz értékelése: 1 – 2 – 3 – 4 – 5

Szerző: Dr. Gyuricza Csaba – Mikó Péter Szent István Egyetem, Gödöllő

  • 15
  • 29
  • 33
  • 35
  • 39
  • 4
  • 40
  • 5
  • LAT-logo
  • amazone
  • benedeczki
  • cont-eco
  • dupont
  • gepkozvetito_logo
  • stihl_logo

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom