A legfontosabb 50 centi – Beszélgetés Harsányi Zsolttal sikerekről, vesszőparipákról és sötét felhőkről

Egy pici kis betéti társasággal kezdődött az egész 1991-ben. 
Az akkor 100 ezer forintos törzstőkével megalapított vállalkozás kevesebb mint negyedszázaddal később 77 milliárd forintos árbevételt könyvelhetett el. A cég tulajdonos-ügyvezetője, 
Harsányi Zsolt az egyik legsikeresebb vállalkozó 
az agrárágazatban.


A gépértékesítéssel, alkatrészellátással és szervizeléssel foglalkozó Axiál Kft. sikere Harsányi Zsoltot nap mint nap megerősíti abban, hogy amit csinálnak, az jó. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy van még hova fejlődni minden téren. A cégvezetővel, aki egyben a MEGFOSZ (Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége) elnöke, többek között erről a fejlődésről, magánéletről és a magyar mezőgazdaság jövőjéről beszélgettünk.

Harsányi Zsolt
– Volt a családnak korábban is kapcsolata 
a mezőgazdasággal?
– Pár hektárnyi földünk mindig is volt. Csemegekukoricát, paprikát termesztettek a szüleim, tehát a háztáji gazdálkodás tulajdonképpen része volt a család életének. Ha pedig arra kíváncsi, hogy nekem volt-e kapcsolatom gyermekként a mezőgazdasággal, akkor arra is igen a válasz. Be kellett segíteni a munkába: a kapálás, egyelés számomra nem ismeretlen tevékenység. Emlékszem, amikor Gödöllőn elkezdtem a mezőgazdasági gépészmérnöki karon a tanulmányaimat, édesapám azt mondta: fiam, ha elvégzed az egyetemet, nem kell többé kapálnod. Így, amikor megszereztem a diplomámat, odaálltam elé, és mondtam neki, hogy akkor most már ne erőltessük azt a kapálást... Az első munkahelyem aztán a Bajai Kukoricatermelési Rendszerfejlesztő Közös Vállalat volt, ahol szervizmérnökként dolgoztam. Jó iskola volt arra, hogy megismerjem a különböző gépeket, majd egy kollégámmal közösen megalapítottuk az Axiál Bt.-t, amit később kivásároltam, és azóta folyamatosan fejlesztjük a céget.
– A tavalyi igazán sikeres esztendő volt az Axiál életében.
– Rekordot döntöttünk, hiszen a cég történelmének legnagyobb forgalmát értük el. Az árbevételünk 77 milliárd forint volt, és tavaly értékesítettük a legtöbb gépet.
– Meg lehet-e fejelni ezt a teljesítményt idén?
– Biztos, hogy nem, sőt már most kijelenthető, hogy az idei árbevételünk kevesebb lesz. A tavalyi forgalmunkon sokat lendített az állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázat, ami viszont 2015-ben nem lesz. Ráadásul az árak sem úgy alakultak, mint az előző évben, a cégek árbevétele gyengébb, így a vásárlási kedv is alábbhagyott.
– Mennyivel számít kisebb árbevételre?
– Azt majd év végén megmondom. Nem szeretnék tippelni, sok minden történhet még addig.
– Mindenesetre annak idején, amikor elkezdte egy kis betéti társasággal, nemigen gondolt arra, hogy ilyen sikeres lesz ez a vállalkozás.
– Nem is voltak olyan céljaim, hogy nagyok és erősek legyünk. Ez közben, az évek során alakult így, de a fő szempont mindig is az volt, hogy a vevők igényeit maximálisan kielégítsük, az ügyfelek teljes mértékben elégedettek legyenek a munkánkkal. A siker persze fontos, mert megerősíti az embert abban, hogy amit csinál, az jó, és hogy érdemes ebbe komoly energiát fektetni.
– Vesszőparipája a mezőgépész-képzés. Miért tartja ezt annyira fontosnak?
– Azért, mert a gépekben a kormány mögötti ötven centi a legfontosabb. Márpedig a gépkezelői oldalon nagyon gyengén áll az ország. Ha a szakember-utánpótlásban nem leszünk képesek javulni, akkor ezeket a csodálatos gépeket, amelyeket a világon évről évre kifejlesztenek, nem tudjuk majd használni. Márpedig ha nem tudjuk használni, akkor képtelenek leszünk korszerűen és költséghatékonyan termelni. Amennyiben pedig ez így lesz, akkor az egész az értelmét veszíti, feltehetjük magunknak a kérdést: minek is csináljuk ezt az egészet. Azt tapasztaljuk most már évek óta, hogy a többség nemigen fordít energiát az új technika megértésére, megismerésére. Ezért az egyik kiemelt feladatunk, hogy folyamatosan növeljük a gépkezelői tanfolyamok számát. Az lenne az ideális, ha valamennyi gépet, amit értékesítünk, hozzáértő emberek tudnák kezelni. Ezzel szemben jelenleg mindenféle kontárt odaengednek a gépekhez. Olyanokat, akikre jó szívvel egy Trabantot sem bíznék rá. Tudás nélküli emberek kezelnek 70-80 millió forintos masinákat, értelemszerűen rossz eredménnyel.
– Mekkora a hiány mezőgazdasági gépészekből?
– Senki sem tudja megmondani, hány komoly szakember dolgozik ezen a területen, de az biztos, hogy a szakközépiskolákban évente legalább 6-800 olyan gyereknek kellene végeznie, aki meg is akar maradni a szakmánál, azaz a mezőgazdaságban képzeli el a jövőjét. És akkor csak a szinten tartásról beszélünk, hol van még a fejlődés, ami egyébként szükséges ahhoz, hogy hosszú távon eredményes gazdálkodás folyjon az országban.
– Viszonylag kevés magyar gépet értékesítenek. Ennek mi az oka?
– Ez nincs teljesen így, forgalmazzuk például az Agrogép gépeit, és sokat is adunk el belőlük. Aztán kapásból eszembe jut még a Framest Kft. A harsányi cég gépeit is értékesítjük, de vannak még mások is, akikkel kapcsolatban állunk. És azt azért nem szabad elfelejteni, hogy egy Claas kombájnban is rengeteg olyan alkatrész van, ami Magyarországon készül. Elég, ha csak a vágóasztalt, a ferde felhordót, a fülkét vagy a rostaszekrényt említem, de magyar benne sok kábelkorbács és lemezalkatrész is.
Hiába van ráírva a végtermékre, hogy Made in Germany, abban a kombájnban bizony sok-sok magyar ember munkája van.
– Géptámogatásokban mire lehet idén számítani?
– Állattartó telepek korszerűsítésére egyelőre nincs pályázat, állítólag lesz majd, de nem tudni, mikor. Viszont a kertészeti gépek támogatására már készen van a pályázat. Valószínűleg mire ez az interjú megjelenik, már lehet is pályázni erre a tízmilliárd forintos keretre. Ez a vissza nem térítendő támogatás egy kicsit megbolydítja majd a piacot.
– Mit gondol a KITE–Bige Holding párharcról?
– Szeretném, ha ennek a párharcnak köszönhetően kedvezőek lennének az inputanyag-árak, és az így megspórolt pénzt a gazdák gépekre költenék. Egy biztos, hogy mindkét cég nagy és erős, az egyik már régóta ott van az inputanyag-piacon, és jól is csinálja, a másik pedig most veti meg ott a lábát. A piacon egyébként mindig volt és lesz is verseny, majd elválik, ki mire képes.
– Három lánya van. A cégnél képzeli el 
a jövőjüket?
– Mindhárman egyetemre járnak, és gazdaságtudományokat tanulnak. Ha lesz affinitásuk ehhez a munkához, akkor remélhetőleg folytatják a megkezdett utat. Egyelőre azt látom, hogy van, ami tetszik nekik, van, ami nem. Szerencsére van még idejük eldönteni, mihez akarnak majd kezdeni.
– Politikai pályára nem vágyik?
– Nem. Soha nem is törtem ilyen babérokra. Édesanyám mellett megtanultam, nekünk nem az a dolgunk, hogy beszéljünk, hanem, hogy csináljuk. A politikusok sokszor meleg levegőt eresztenek ki beszéd gyanánt, ez viszont nem az én szakmám.
– Tehetős polgárként nem akarja fellendíteni a bajai focit, mondjuk egészen az 
NB I-ig?
– Köszönöm a kérdést...
– Ennyi a válasz?
– Nem hiszem, hogy ez az én dolgom lenne. A sport támogatásából egyébként kivesszük a részünket, hiszen a TAO-t igazságosan elosztjuk a bajai és a környékbeli települések egyesületei, szervezetei között. Részben ennek köszönhetően szerintem sokat fejlődött mifelénk a gyerek-, illetve utánpótlássport. A mi szerepünk azonban itt véget is ér, már ami a sportot illeti.
– Mire marad ideje a munka mellett?
– Ha belefér az időmbe, szívesen vadászom. Ez a kedvenc hobbim, úgy 8 éve. Akkor alapítottunk egy vadásztársaságot Hódmezővásárhelyen, és a kollégák szorgalmazták, hogy tegyem le a vadászvizsgát. Az erdőben teljesen ki tudok kapcsolni. Tavaly például szarvasbőgésben terítékre hoztam egy kiváló aranysakált Baja mellett. Arra igazán büszke vagyok.
– Van-e bármiféle jelentősége, hogy a száz leggazdagabbnak tartott magyar üzletember listáján éppen hányadik helyen van?
– Nincs. Soha sem érdekelt, hogy hányadik vagyok a listán. Ugyanúgy kelek és fekszem, mint amikor nem szerepelt a nevem semmilyen rangsorban. Azt gondolom, hogy tudom kontrollálni saját magam, az emberekkel korábban is, most is igyekszem jó viszonyt ápolni. A véleményemet pedig ugyanúgy felvállalom, mint annak előtte, és ezt elvárom másoktól is. Szerintem a mai napig tisztában vagyok azzal, hogyan kell viszonyulni a munkatársakhoz, akik sokszor nagyon sokat dolgoznak helyettem is. Az én feladatom, hogy irányt mutassak nekik, s ha jól dolgoznak, elismerjem őket anyagilag és erkölcsileg is.
– Egy új, sok tekintetben jelentősen átalakuló támogatási ciklus kezdődik idén a mezőgazdaságban. Ennek ismeretében mi a véleménye az agrárium jövőjéről?
– Bonyolulttá válik a helyzet azzal, hogy Magyarország hátrányos helyzetbe sodorta az 1200 hektárnál nagyobb földterülettel rendelkező birtokokat. Az Európai Unióban összesen kilenc olyan ország van, ahol derogációt alkalmaztak, de 100 százalékos mértékben csak nálunk vezették be. És hozzáteszem, hogy a bért mindenhol le lehet vonni, egyedül hazánkban nem. A mezőgazdaság zászlóshajóit ezzel a húzással tulajdonképpen elsüllyesztették. Persze a gazdák mindig is fognak vetni és aratni is. Hogy ez a lépés mennyire lehetetleníti majd el a gazdaságokat, meglátjuk, sok múlik azon, hogy a támogatásokat milyen gyorsan és hatékonyan osztják szét az érintettek között. Ha ebben is problémák lesznek, akkor ezek a nagyüzemek további nehézségek elé néznek. De nem akarok fekete felhőket az égre festeni, mert kék színű tollam van, csak éppen ezt a kék színű tollat most nem találom...

Szerző: AgrárUnió ©

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom