TERMÉNYFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK:
Étkezési búza: 64.203,61 Ft (tonna)
Napraforgómag: 140.553,90 Ft (tonna)
Takarmánykukorica: 60.021,85 Ft (tonna)
Takarmányárpa: 55.089,02 Ft (tonna)
Repcemag: 159.621,06 Ft (tonna)
Full-fat szója: 210.961,02 Ft (tonna)
ÜZEMANYAGÁRAK:
Gázolaj ára: 647 Ft
Benzin ára: 650 Ft
DEVIZA KÖZÉPÁRFOLYAM:
EUR: 395,06
USD: 371,09
CHF: 408,46
GBP: 461,67
Hirdetés
Repül a termőföld, ki tudja, hol áll meg…

Repül a termőföld, ki tudja, hol áll meg…

Hírek - 2023.04.29

Az utóbbi idők legnagyobb tömegbalesetét okozta március közepén egy kiterjedt porvihar az M1-es autópálya Herceghalomhoz közeli szakaszán. Az ügyben felvetődött a környék nagy kiterjedésű szántóföldjeit művelő termelők felelőssége is.

Azért emlegetik többen a gazdák felelősségét, mert a frissen elmunkált talaj felső, száraz rétegét kapta fel a csaknem 100 kilométer/órás erővel fújó szél és vitte be az autópályára, átláthatatlan, sűrű porfelleget generálva, amiben közel félszáz autó ütközött össze. Ha a termelők nem hagynák csupaszon az évről évre egyre jobban kiszáradó talajfelszínt, nem alakulhatna ki porvihar sem – véli az egyik oldal. Mások viszont úgy gondolják, a gazdák nem hibáztathatók, mert ilyen mértékű porviharra még nem volt példa ott, ezért a gazdák nem is tudtak felkészülni erre a helyzetre a no-tillre, azaz forgatás nélküli talajművelésre való áttéréssel. Szóval elég vegyes a kép. A lényeg azonban az: nem művelhetjük tovább földjeinket úgy, ahogy eddig.

A balesetet okozó vihar egyedi jelenség volt

Csizmadia Zsuzsanna, a közeli Herceghalom polgármestere lapunknak azt mondta: az említett útszakasz olyan fennsíkon helyezkedik el, ahol nagyon nehéz kivédeni a szélátfúvásokat.

„Eddig minden évben voltak ehhez hasonló porviharok, különösen az 1-es főúton, de ekkora még soha – bocsátotta előre Csizmadia Zsuzsanna. – Ilyen mértékű légköri jelenséget még mi sem tapasztaltunk, ezért azt gondolom, erre nem is tudott senki felkészülni. Nyilván, ha az elmúlt években történt volna ehhez hasonló volumenű, a gazdák bizonyosan meglépték volna a szükséges óvintézkedéseket akár fatelepítéssel, akár valamilyen más módon, de mivel ahogy mondom, ilyen pusztító porviharral mi is most találkoztunk először, nem volt rá idejük. Egyébként a váratlan szituációkban, azt gondolom, az egyén, tehát az autópályán közlekedő teheti a legtöbbet. A sztráda fölötti kijelzőkön már jóval korábban mentek a szöveges figyelmeztetések, riasztások, de mint ahogy több videofelvételen látható, senki nem lassított, egyszerűen nem foglalkoztak vele. Én azt gondolom, nem a földeken, hanem a fejekben van a baj, hiszen a józan ész is az diktálja, még csak figyelmeztetés se kellene hozzá, hogy ha olyasvalami van előttem, amin nem látok át, akkor lassítok. Megjegyzem, ezt igazolja az is, hogy az autópálya mellett, azzal párhuzamosan futó 1-es főúton nem történt semmi, ezt az utat használják ugyanis jobban a helyiek, akik már tudják, hogy jobb, ha a megfelelő sebességre lassítanak vissza, mielőtt belehajtanának egy porfelhőbe.”

„Nem a földeken, hanem a fejekben van a baj, hiszen a józan ész is az diktálja, még csak figyelmeztetés se kellene hozzá, hogy ha olyasvalami van előttem, amin nem látok át, akkor lassítok.”

Mint a Szahara közepén

Szélvihar tombolt a több 10 kilométerre lévő Bakonyalján is, ahol a Császáron élő diák, Deák István a megyei napilapnak azt nyilatkozta:

„Nem a viharos szél jelentette leginkább a problémát, hanem az, hogy egyes pontokon olyannyira száraz a talaj legfelső rétege a többhetes csapadékhiány miatt, hogy a szél ezt könnyen felkapta és tovább is hordta. Császáron is hatalmas porviharok alakultak ki, gyakorlatilag az egész települést belepte. Volt alkalmam ezt személyesen átélni, hiszen délelőtt és délután is egy-egy órát a porviharban voltam, hogy számos fotót/videót tudjak készíteni a nem mindennapi eseményről. A porviharban én személyesen úgy éreztem magam, mint ha a Szahara közepén járnék. Sajnos elszomorító látványban is részem lehetett, hiszen több helyen fákat csavart ki, illetve tört ketté a szél, de a porvihar és a viharos szél párosa a Császár és Vérteskethely közötti útszakaszon is akadályozta a közlekedést. Az autóknak rövid ideig félre is kellett állniuk a szinte nullára csökkent látótávolság miatt” – részletezte.

Idén is kitartott a szárazság

Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján az olvasható: a 30 napos csapadékösszeg az ország nagyobb részén elmarad az ilyenkor szokásostól, csak délnyugaton esett több. A talajok felszín közeli rétege az ország északi kétharmadán már sokfelé száraz.

Ezt tapasztalja a Bács-Kiskun vármegyében, Tázláron élő Lévai Csaba is, aki kacsahizlalással foglalkozik.

„Borzalmas állapotok uralkodnak mifelénk, már most, pedig a nyár még odébb van – szögezte le rögtön beszélgetésünk elején. – Vannak, akik a szőlőket elkezdték locsolni, pedig ennek a növénynek mélyre nyúlik a gyökere, de tavaly is látszott, hogy elég sok kiszáradt, elpusztult. Itt elenyésző mennyiségű csapadék hullott az őszi, téli hónapokban, ezért úgy látom, ez az év sem lesz sokkal jobb, mint a tavalyi volt, hacsak nem változik a helyzet. Habár lehet, hogy az sem segít, mert a Duna vize se lenne elég erre a futóhomokra. Ha esik egy jó, kiadós eső, másnapra már semmi sem látszik belőle.”

Lévai Csaba szerint nagyon hiányzik a térségben a téli csapadék, mint arra rámutatott, 10 évvel ezelőtt volt, hogy 30-40 centiméteres hóréteg lepte be a földeket. Ez aztán az évek alatt folyamatosan elkopott, hó már egyáltalán nem esik, és másfajta csapadék is alig. Ezért az őszi vetésű gabonafélék sem nőnek meg.

A Somogy vármegyei Pusztakovácsiban többségében no-till technológiával 700 hektárt művelő Berend Ferenc azoknak ad igazat, akik azt mondják: ha az M1-es mellett minden évben viszi a port a böjti szél, akkor a gazdáknak már régen át kellett volna térni a talaj védelmét előtérbe helyező művelésmódok valamelyikére. Amúgy is ez a jövő.

„A no-till önmagában nem lenne elég, hiszen az csak azt jelenti, hogy nem használunk ekét, illetve olyan talajművelő eszközöket, amelyeket a forgatás után szoktunk – bocsátotta előre Berend Ferenc, aki nem mellékesen a Talajmegújító Gazdák Egyesületének is tagja. – Ennél több kell, mulcsozás és takarónövények használata, mert csak ezek tudják megakadályozni azt, hogy a szél elhordja a felső talajréteget. Sokan félnek a takarónövények használatától, mert azt gondolják, azok elveszik a tápanyagot és a vizet a fő növénykultúrától. Ez nagy tévedés, épp ellenkezőleg, pontosan a bedolgozás helyett átteleltetett takarónövényekkel és a belőlük előállított mulcsanyaggal lehet a lehető legtovább megőrizni mindkettőt. Egyébként ez a fajta talajmegújító gazdálkodás költséghatékonyabb is, mert lényegesen csökken az üzemanyag-felhasználás, hozamban pedig nem marad el a hagyományos művelésmódoktól. De ha el is marad, a talajnedvesség megőrzésének köszönhetően mindenképpen több termést takaríthatunk be, mint amennyit tavaly, ebben az extrém aszályos évben sikerült sokaknak az Alföldön. Tehát megéri váltani…”

„A talajmegújító gazdálkodás költséghatékonyabb, mert lényegesen csökken az üzemanyag-felhasználás, és a talajnedvesség megőrzésével mindenképpen több termést takaríthatunk be.”

Az intenzív talajhasználat következményei

Az SZTE Földrajz és Földtudományi Intézet geográfusai több oldalról vizsgálták meg az eseményt, és hiszik, hogy megfelelő eszközökkel minimálisra csökkenthető a valószínűsége, hogy a jövőben hasonlók történjenek.

A nagyon erős szelek mellett azonban a baleset rávilágított az intenzív tájhasználat rendkívül komplex hatásmechanizmusára is. A területet, a Zsámbéki-medence középső részét vastag lösztakaró borítja, melyen egykor jó minőségű mészlepedékes csernozjomok alakultak ki. A vályog fizikai féleségű, termékeny csernozjomok hazánk legjobb talajait jelentik, éppen ezért rendkívül intenzív mezőgazdasági művelés alatt állnak.

„Ennek sajnos megvannak a következményei a talaj minőségére nézve is. Szinte mindenhol az országban jelentős szélerózió sújtja a csernozjomokat, lejtős területeken pedig a vízerózió is akár több tíz centiméteres talajpusztulást okoz néhány évtized alatt. Herceghalom környékén mindkét típusú erózió jellemző, hisz a domborzati viszonyok adottak, ráadásul a Tatai-árok szélcsatornaként is működik, felerősíti az északnyugat felől érkező széllökéseket. A Google mapsen is jól látszik, hogy a baleset helyszínétől északra és délre is felfedezhetők a szántóföldeken azok a világos színű foltok, ahonnan a termékeny talajtakaró gyakorlatilag már eltűnt. Hogy hová lett a termékeny talaj? Elhordta a szél és az egyenetlen eloszlásban érkező csapadék. Az erózió által leginkább érintett, magasabban fekvő hátakon ráadásul a felszín gyorsabban elveszíti nedvességét, így a növényzetmentes tavaszi időszakban a talajszemcséket összetartó erő híján a szél nagyon könnyen ki tudja fejteni erodáló hatását. Sokan a talajpusztulást csak a mezőgazdaság problémájának tartják, holott a szombati baleset is rávilágított arra, hogy lényegesen távolabbra mutató következményei is lehetnek – tudtuk meg dr. Barta Károlytól, az SZTE TTIK Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docensétől.

Bár hazánk ásványi nyersanyagokban és energiahordozókban szegény, talajaink Európa legjobb minőségű termőföldjei közé sorolhatók. Kulcskérdés tehát a fenntartható jövőnk – főként a mezőgazdasági termelésünk – szempontjából a magyarországi talajok termőképességének megőrzése, a talaj és tájvédelem. Márpedig az 1960-as évek óta jellemző nagytáblás művelés kopár felszínei sok esetben elősegítik a szél okozta talajpusztulást. Azt gondolom, hogy a táblák közé telepített mezővédő erdősávok hatékonyan csökkenthetik a széleróziót, ezáltal a termőréteg pusztulásának mértékét. Ott, ahol a területhasználat megváltoztatására (szántóterületek gyepesítésére, vagy erdősítésre) nincs mód, a mezővédő erdősávok telepítése mellett a no-till vagy minimum-till módszerekkel történő művelést kell javasolni a gazdálkodók számára a térségi vagy településrendezési tervek készítése során.”

Barta Károly hozzátette: ezzel együtt a baleset miatt kár a gazdákat okolni, ugyanis egy olyan rendszerszintű problémával állunk szemben, amely sokkal szélesebb körű, globális megoldást igényel. A probléma lényege az, hogy a profitorientáltság felülírja nemcsak a talajvédelmi szempontokat, hanem általában a komolyabb környezetvédelmi kezdeményezéseket is, és sajnos globálisan ez a szemlélet jellemző az agráriumban, iparban és szolgáltató szektorban egyaránt. Nemcsak nálunk, szinte bármely országban.

A baleset miatt kár a gazdákat okolni, ugyanis egy olyan rendszerszintű problémával állunk szemben, amely sokkal szélesebb körű, globális megoldást igényel.

Összetett szerep jut a mezővédő erdősávoknak

Tóth Ágoston fejlesztőmérnök néhány éve fontos tanulmányt írt a forgatásmentes művelés és a takarónövények, illetve az elmúlt években elfeledett mezővédő erdősávok alkalmazásának szükségességéről. Mint rámutatott: a biológiai sokszínűség megteremtése, fokozása az agro-ökoszisztémában csak úgy képzelhető el, ha tájegységben gondolkodunk és olyan helyen teremtünk stabil és a természeteshez minél hasonlóbb élőhelyet, ahol az ember sem talajbolygatást, sem vegyszeres kezelést nem végez. Kézenfekvő a táblá(ka)t szegélyező, övező improduktív területeket (mezsgyéket) kiszemelni ilyen célra és fásítással hasznosítani. Hazánkban néhány évtizede még telepítettek mezővédő erdősávokat, ezért a helyük még füves mezsgye, árokpart, vízelvezető csatorna formájában sok helyütt megtalálható.

„Sajnos az extrém nagy táblák kialakítására való törekvés (tömbösítés), illetve a hormonbázisú gabonagyomirtó szerek légi alkalmazása – noha e szempontoknak is megvan a maguk gazdasági racionalitása – nem kedvezett az erdősávoknak – mondta a szakember. – Például az 1970–1985 közötti időszakban több mint 2300 hektárnyi mezővédő erdősávot és több mint 6000 kilométer fasort pusztítottak el. A mezővédő erdősáv elnevezés korábban főleg az eróziótól, deflációtól való védelmet jelentette, ma – ezen túlmenően – a védő szócska jelenthetné a biológiai faktorok: rovarevő, ragadozó madarak, rovarparaziták stb. növényállományt közvetetten védő hatását is.

Ha integrált növénytermesztésre/mezőgazdaságra törekszünk, azaz egészséges talajt, növényállományt, levegőt és vizet szeretnénk, egyszerre az egészséges élelmiszeralapanyag-előállítással, ráadásul hosszú távon, akkor a mezőgazdasági területek erdősítésének számos más előnye is van. Például a főleg vegyes fa- és cserjefajokból telepített erdősávok a szélnyomástól és a deflációtól védik a tábla talaját, illetve növényállományát; csökkentik a tábla talajának párolgását és párologtatását; dombvidéken gátolják az eróziót; élő-, búvóhelyet, táplálékot teremtenek számos élőlénynek, többek között sok – növényi károsítók természetes ellenségének tartott – állatnak; köztük vadászatilag is hasznos fajok (fácán, fogoly, fürj) számára is. Megfelelő fajösszetételű erdősáv méhlegelőként is szerepet játszik főleg az őshonos, igen hasznos poszméhek számára. Továbbá gátolják az esetleges permetlé-, illetve növényvédőszer-elsodródást; csökkentik a mezőgazdasági tevékenység által okozott zaj- és porterhelést; nitrátérzékeny területeken a felszíni vízszennyezést csökkentő potenciálja egy erdősávnak vagy fasornak páratlan; óriási mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg a légkörből, és fás szárú növények lévén ligninképzés által tartósabban, valamint a talajfelszín alatt mélyebben kötik azt le, mint a lágy szárú, egynyári – például – energianövények. Tájképformáló hatásuk élhetőbbé teszi a térséget; társadalomszociológiai oldalról pedig munkalehetőséget, tüzelő- és építőipari faanyagot szolgáltatnak, valamint erdei termékgyűjtéshez kiváló alapot nyújtanak. Az utak mentén jelentős szélfogó és hófogó akadályt jelent egy jól megtervezett és jól felépülő erdősáv – talán ennek hasznát vették volna az autósok az M1-esen is. A mezőgazdasági területeken a táblák közvetlen környezetében erdősíthető, illetve fával, cserjével betelepíthető a mezsgye (táblaszéli elválasztó sáv), árokpart, utak széle (megfelelő védőtávolsággal), vízvezető csatorna, illetve a táblán belül bármilyen nem művelhető vagy művelésből valamilyen okból kivont folt (régi kút vagy annak helye, belvízre hajlamos területrész, degradálódott talajfolt), illetve sáv (vízmosás, dűlőhatár) is. Az ilyen területhasznosítás egyszeri beruházással több évtizedre sokoldalú előnyökkel kecsegtet, amit ráadásul ösztönöz az új agrártámogatási rendszer is” – zárta mondandóját Tóth Ágoston.



Címkék: termőföld, porvihar, talaj, erózió
Friss hírek
Kiemelt hírek

Ezt olvasta már?

Talajlakó kártevők, talajfertőtlenítés – Drótférgek, ...

A talajlakó kártevők kapás kultúráink nagy károkozásra képes károsítói, amelyek ellen a védekezés nem maradhat el. ...